Eger - hetilap, 1891
1891-04-28 / 17. szám
17-ik szám. 30 -ik év-folyam 1891. április 28-án. Előfizetési dij: Egész évre . Ő frt — kr Félévre . . 2 „ 50 51 Negyed évre. 1 30 51 Egy hónapra — jj 45 51 Egyes szám — 12 55 Hirdetésekért: minden 3 hasáb'zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. íizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Rajzok az első magyar ált. biztositó társa- saság életéből, (Dr. Sz. H.) Hogy egy szolid alapokon nyugvó biztosító intézet mily jótékony hatást fejthet ki egy egész nemzet köz- gazdasági viszonyainak fejlesztését illetőleg, s hogy mennyivel járulhat az a népvagyonosodás emeléséhez: annak úgyszólván páratlanul álló példáját az első niagy. ált. biztositó társulat és működése nyújtja. Pedig a hazára nézve egy politikailag sötét korban tették le alapkövét; azon korban ugyanis, melyben a szabadságnak dicsőn felviradt, s minden téren életet s elevenséget árasztó napját csakhamar az elnyomatás hosszú és szomorú éjjele váltotta fel, mely élettel csak a börtönök zárt ozelláit töltötte meg. Az 1848-ik évi örökemlékü országgyűlést, mely alkotott törvényeiben egy Fj-Magyarországot akart megteremteni, modern és minden téren haladást lehetségesitő és előmozdító instituíiök- kal, melyek legfőbbjei: a felelős parlamentáris kormányrendszer, a törvényhozásnak a népképviseleten nyugvó organizatiója, a jobbágyság megszüntetése stb.. — a hatalmi önkény váltotta fel, mely czélul tűzte ki magának, minden szabadabb mozgást megbénítani, már csirájában elfojtani. Azonban — hála a Gondviselésnek. — e szomorú viszonyok közepette, ezen országos gyász alatt is, akadt számos nemes gondolkozást! és előrelátó férfin, kik egy szebb s jobb jövő reményében, csüggedetlen szorgalom- és vállvetett munkássággal, mert a politikai térről leszorít,tatva. más körben siettek, a kormányi) at óságok féltékeny és gyanakodó beavatkozása daczára, a közös haza jóléte érdekében munkálkodni. E kör a közgazdasági élet volt. számos ágazatával. Sok nagy és dicső alkotás hirdeti az e téren szerzett érdemeiket. napjainkban is. Ez alkotások legkiválóbbjainak egyikét kétségkívül az első magyar ált. biztosító társulat, alapítása képezi. 1857. évi július hó 15-két írták, midőn társulatunk életet nyert. Lévay Henriket, a társulat jelenlegi igazgatóinak egyikét illeti meg a társulat megalapításának dicsősége. Az ő élénk, körültekintő, és ügyes szellemének sikerült ez intézet iránt a közérdekeltséget felébreszteni, a haza legjobbjai közül társulatot alakítani s egy virágzó, áldásos intézményt létrehoznia. — S evvel az azon időben igen merésznek tekintett czél éléi vé lett.: hogy a biztosítás czimén kivándorolni szokott milliók itthon maradtak, s az esetleges károk honi pénzzel téríttettek meg. Az alapítók között a legfényesebb nevek birtokosaival találkozhatunk, milyenek valának : Deák Ferencz, gr. Apponyi György, gr. Dessewffy Emil, hr. Eötvös József, gr. Károlyi György. Sotn- sich Pál stb. stb. Azonban mindjárt ideiglenes megalakulása alkalmával kellett e társulatnak, az akkori hatalmi közegek kicsinyes, vérig bosszantó féltékenységét és ellenszenvét tapasztalnia, — az elnököt, Örményit és az alelnököt Zsivorát kifogásolta, s ez utóbbiak nem is maradhattak meg állásaikon, helyüket, Lónyai Menyhért és Hajós foglalták el. Mindez azonban a társulat létét nem egyszer fenyegető szekatúrák óriási lánczolatának csak kezdete volt. Egyáltalán nem tetszett az intéző köröknek azon körülmény hogy az intézet vezetői között számos volt honvéd-főtiszt — a vidéki ügynökök sorában pedig, — kik százával ajánlkoztak, a legjobb hangzású nevek birtokosai köréből, — sok volt lionvéd- tiszt. találtatott. Úgy szerették volna e jelenséget, feltüntetni, mintha az egylet a volt honvédek segélyezése czéljából, forradalmi tápintézet gyanánt alakult volna, —■ mert ha ez rábizonyul, kéiségkivül életébe kerül az intézetnek. Egy alkalommal csak a véletlen mentette meg e társulatot a végzetes katasztrófától. Az említett, gyanúsítás miatt u. i. b. Hauer adlátus egy vad, epés ember, maga elé idézte Lévayt, ki mielőtt andiencziára e mindenható adlátus előtt megjelent volna, figyelmeztetve lett Hauer fékezetlen természetére; s így bár magát törtetni igyekezett, a dolog mégis annyira elmérgesedett., hogy már a legrosszabbtól kellett tartania, midőn mentő angyalként a szobába lépett gr. Haller generális, a császár kedvencze, kinek a veszedelmet elhárítania sikerült. Damokles kardja azonban még azután is soká függve maradt az intézet, feje fölött, mert a bosszantó és veszélyes szekatúra tovább folytatódott. Sokuk élénk emlékezetében él még a magyar czimer használatát megtiltó rendeletnek famnus históriája. — A mint ugyanis a megalakult intézet összes nyomtatványai elkészültek szálkát képezett az intéző köröknek szemében azon körülmény, hogy e nyomtatványok közepén, a főhelyen, Magyarország szép czimere pompázott. Csakhamar kiadatott a rendeletet, e rebellis (!) jelvény eltávolítására. — A társulat oly módon igyekezett, e rendelet. okozta károkat paralyzálni, hogy egy vas stampigliával a czimert kivágatta. Igaz, hogy igy helyén egy üreg maradt, de minden magyar ember oda az ország czimerét gondolta, miért is annál becsesebbek és keresettebbek lettek e nyomtatványok. Az ármány igy minden oldalról visszaverve lévén, a társulat lassankint, erősödött, izmosodott annyira, hogy ma erősebben áll. mint valaha. E történet továbbá azt is bizonyítja, hogy társulatunk a közgazdaság javítása, mint főczél mellett, hálára méltó politikai missiót. is végezett, a magyarság, a haza érdekében, azt, hogy ügyviteli nyelvvé azonnal megalakításakor a magyar nyelvet választotta e minden izében magyar társulat, s e tekintetben az azon kori egyletek legelsői közé sorakozott, csak mellesleg óhajtjuk megemlíteni. Még csak annak előadására szorítkozunk, hogy a társaság jelenlegi kormányzó testületében is szerencsés oly férfiakat, tisztelni. kik, akár fényes családi nevüket, akár vagyoni állásukat tekintve, a legbiztosabb garantláját nyújtják, ezen intézet, szolid alapokon nyugvó működésének. — Csak néhánvára hivatkozunk. A választmányban van, bold, emlékű gr. Károlyi Gyula utóda. gr. Csekonics Endre elnök. gr. Zichy Béla. gr. Weukheim Frigyes stb. Az igazgatóság kebelében gr. Zichy Nándor, Lévay Henrik, Ormódy Vilmos, a felügyelő bizottságban pedig gr. Batthyáni Géza, Jekkelfalus! Lajos. stb. Nem csoda tehát, ha ily előzmények után a bizt. társulat a nemzet rokonszenvét és bizalmát birja, és e legbiztosabb alapon snkerült üzletét annyira kifejtenie, hogy vele igen kevés rokon társulat versenyezhet, — annál is inkább, mivel e bizalmat a közönséggel szemben oly könnyítésekkel igyekszik viszonozni.' minők más társulatoknál alig, vagy éppen nem találhatók fel. így a több
