Eger - hetilap, 1891

1891-01-13 / 2. szám

14

illatos virág, a sokszínű görögtüz-vilagitás, mind-mind növelte a hatást, melyet a legmagasabb fokra emelt az intézeti növendékek éneklő-kara, mely a gyönyörű „élő kép“ mellé a „Szózatot,“ zengette! A jelenvolt díszes közönség: a hálás szülők és tanügyba- rátok, bátran elmondhatják, hogy merő rágalom azoknak állítása, kik csak a múlt évben is, a germanizálás oktalan vádját dobták a magyar angolkisasszonyok működésére, kik Egerben úgy, mint Budapesten, Veszprémben és Eperjesen a magyar nemzeti szellem lelkes fejlesztői és gondos ápolói, a vezetésükre bízott növendékek fogékony lelkében, kikből igazi katolikus, magyar, honleányokat nevelni az ő büszke törekvésük. 0 ... .

Kinevezés. Mint a hivatalos lapban olvassuk: a vall. és közoktatásügyi magy. kir. minister, Orlovszky István polgári iskolai tanitót, az egri állami alreáliskolához ideiglenes minőségben rendes tanárrá nevezte ki.

Kinevezés. Az egri kir. törvényszék elnöke, a felügyelete alatt álló tiszafüredi kir. járásbírósághoz Ury Lajos díjtalan joggyakornokot segéiydijas joggyakornokká nevezte ki.

— Az egri törzskaszinó tisztujitása, az alapszabályok értelmében. a múlt kedden, f. é. jan. hó 6-án tartott tisztújító közgyűlésen, a következő eredménynyel folyt le: Beadatott összesen 58 szavazólap; ebből egy, mint szabályellenesen kiállított, érvénytelennek nyilváníttatván, érvényesült 57 szavazólap, melyek alapján a legtöbb szavazat sorrendje sz érint megválasztattak : igazgatóknak: Szuhányi János, Petravich Bertalan, Gás- párdy Géza ; könyvtárbizottsági tagoknak: Szabó Ignácz, dr. Kerekes Arvéd, Luga László ; könyvtárosnak: Bánhidy Gyula; ügyésznek : dr. Pásztor Bertalan; pénztárosnak: Eötvös József; számvevőnek : Kovács József; jegyzőknek: Fülöp Zoltán, ifj. Simonyi Károly, dr. GothFerencz; választmányi tagoknak : Kósa Kálmán, Babócsay Sándor, id. Imre Miklós, Kapácsy Dezső, id. Simonyi Károly, Babies Béla. Horváth József, dr. Ury József, Berkó Aladár, Mednyánszky Sándor, Hám Gyula, Mártonőy László, Halász Ferencz. Hunyor Sándor, Petravich Antal, dr. Kállay Árpád. Kovách Kálmán, dr. Kállay Zoltán, dr. Brünauer Ambró, Csep- reghy Gyula. — A közgyűlés után nyomban megejtett választmányi ülésben a választmány, a belkezelő bizottság elnökévé Petravich Bertalan igazgatót választotta meg. Petravich A nt al választmányi tag, elfoglaltsága indokából választmányi tagsági tisztjéről lemond, s e lemondását a közelebbi közgyűlésen bejelentetni kéri.

— Az „Egervidéki jótékony nöegylet1 folyó hó 10-én Kovách Kálmánné elnöknő elnöklete alatt, a megyeház kis termében népes közgyűlést tartott, melynek tárgyát a Hevesmegyei-nőegylet- tel való egyesülés iránti előterjesztés és határozathozatal ké-| pezte. Az elnöknőn kívül jelen voltak: Bóday Aurélné, Buzáth Lajos, Buzáth Lajosné, Csókás Istvánné, Farkas Hellebronth Otmagával a tánezolók rajába. De Reményi se vette ám tréfára a dolgot, hanem rakta amúgy istenigazában a „kopogóst“, amint csak az úristen tudnia engedte, s úgy megforgatta a menyecskét, mint a parancsolat.

De hát, — mi ez ? — egyszer csak azt vesszük észre, hogy a mi Reményink, táncz közben, sajátságos módon el-elrikkantja magát, mindannyiszor egész testében m eg-m eg rá n dúl. Közelebbről vizsgálva feltűnő jelenséget, csakhamar nyitjára akadtunk a dolognak. A tánczoló menyecskéknek s leányoknak ugyanis „a pesti úri czigány, aki olyan szívhez — szólón húzta az elébb azokat a szép nótákat,“ — annyira megtetszett, hogyha már mindnyájan nem tánczolhattak vele. meg nem állhatták szerete- töknek a magok módja szerint a legkézzelfoghatóbb bizonyítékát adni az által, hogy jókorákat csipkedtek a derék művész érzékenyen bor pártjának épen azon a részén, amely leginkább kezök ügyébe esett.

*

A Reményi-családdal Budapesten laktomban ismerkedtem meg, s mint e derék család egyik legnagyob tisztelőjét ma is bensőbb baráti viszony fűz annak számosabb tagjaihoz. Ez ismeretség folytán tudom, hogy a Reményi-család tői virág zás át, legnagyobb mértékben Reményi Edének köszönheti, aki bármily távul volt is, s bármily változandó sors és viszonyok közt, — soha, de soha sem feledkezett meg végtelenül szeretett édes anyja-, s számos testvéreiről gondoskodni. — S mikor hosz- szasabb távullót után hazajött, s évekig itthon tartózkodott, rendszerint együtt lakott családja tagjaival, fi- és nővéreivel s igaz testvéri szeretettel örült azok boldogulásán. Ez idylli életének egyszer magam is örvendő szemtanúja voltam Rákos-Palotán.

tilia, [Fekete Jánosné pénztárosnő, özv. Frantz Alajosné, özv. Goth Ráfaelné, Gröber Ferenczné alelnöknő, Hartl Edéné, Hegedűs János, Keleti Izsóné, Kolossy Gusztávné, Kovách Kálmán, özv. Köllner Lőrinczné, dr. Lefévre Dezső titkár’, özv. Mészáros Istvánné, Mészáros Kornélia, özv. Mossóczy Jánosné, özv. Okoli- csányi Ödönné, Plank Kálmánné, özv. Sikhegyiné Hörmann Lujza. Sivampel József, Szentkirályi Isaák Irma és Zalár József. A közgyűlésen felolvasva lett a Hevesmegyei nőegyletnek az Egervidéki jótékony nőegylethez intézett következő álirata:

Tgen tisztelt Társegyesület! Azon reményben, hogy a Társegyesület, szinte úgy, mint ezen Hevesmegyei nőegylet át lesz ihatva azon eszmétől, hogy az által, ha a két nőegylet, melyek mindkét tejének czéljai azonosak, egyesül, közös czélját hatályosabban fogja elérhetni, mai napon tartott közgyűlésünk egyhangú határozata értelmében, ezennel azon szívélyes és tiszteletteljes felhívást vagyunk bátrak az igen tisztelt Társegyesülethez intézni, hogy a két egyletnek egybeolvadása iránti eszmét elvben elfogadni és annak kivitele tekintetéből elnökségét felhatalmazni szíveskedjék. hogy a mi egyletünk elnökségével egyetértve, a két nőegylet által közösen tartandó közgyűlésre határnapot kitűzhessen és azt egybehívhassa. Midőn egyletünk közgyűlésében egyhangúlag hozott határozatának örömünkre szolgál ezekben eleget tehetni : a felhozott eszme megvalósítására leendő szives közreműködését kikérve, teljes tisztelettel vagyunk az igen tisztelt Társegyesületnek Egerben, 1891. január 4. alázatos szolgái: aíheves- megyei nőegylet nevében: özv. Barchétti Kúrolyné) h. 1-ső alelnöknő. dr. Ury József, jegyző. '

Erre a közgyűlés az egyesülést az Egervidéki jótékony-nő- egylet részéről szintén egyhangúlag elfogadván, ezen határozatát a Hevesmegyei-nőegyletteí következő átiratban tudatta:

Igen tisztelt Testvéregyesület! A Hevesmegyei-nőegylet és az Egervidéki jóíékony-nőegylet egyesülése tárgyában, egyletünk részéről mai napon tartott közgyűlésen, a mélyen tisztelt Testvér- egyesület 1891. január 4-én kelt átirata, melyben a Hevesme- gyei-nőegyletnek az egyesülés elvi elfogadása iránt hozott határozatáról értesít s hasonló határozat hozatalra hív fel, — felolvastatván, örömmel fogadtatott. Örömet keltett az átirat, mert az Egei vidéki jótékony-nőegylet is át van hatva azon érzettől, hogy egyesült erővel a közös czél. mely mindkét egyletnél egy f és azonos, nagyobb intenzivitással, hatályosbb eredménynyel ápolható. .Akkor, midőn ugyanazon nemes czél, a jótékonyság magasztos cselekedete, gyámoltalanul maradt szegény árváknak, a haza és társadalom javára megmentése képezte mindkét egylet feladatát. valóban egész természetesnek kell tekinteni azon, immár a teljesülés stádiumába lépett tényt, hogy a külső physikai elkülönülés megszűnjék, s a nemes feladat egységét, a megvalósítására ezélzó intézmények egyesülése is kövesse. Az egyesülés, társadalmi köreinkben évek óta fenforgő vágynak, forrón érzett óhajHol lehet ma találni, még a művészek közt is, hozzáfog- ható jó fiút és testvért?

Mikor aztán testvérei mindnyájan szabad szárnyra keltek s önállókká lettek, akkor Reményi Ede maga alapított — családot. Megnősült.

Meglátogattam őket egy alkalommal Párisban. Kedves, gyönyörű gyermekei vannak. S most Reményi Ede ennek a családnak szenteli élete minden pillanatát. Dolgozik fáradhatatlanul, megállapodás, és pihenés nélkül. Élete előhaladott éveiben, mikor mások már nyugalom után sóvárognak, föláldozva kényelmet, nyugalmat, kitéve magát a legnagyobb zaklattatásoknak. fáradalmaknak, s minden lépten-nyomon elétolakodó életveszélyeknek, elmegy idegen, ismeretlen országokba, soha nem látott, népek, nemzetek, s emberek közé, beleilleszkedik idegen, sokszor visszatetsző, kényelmetlen és kényszerű szokásokba, s ott, azok között fárad, munkálkodik, izzad a süker bizonytalansága, kétessége fölött aggódó, izgatott lélekkel, s kimerült testi erőkkel, maga mindent nélkülözve, csupán azért hogy Párisban lakó családjának kényelmét s gyermekeinek nevükhöz megfelelő növeltetését s kimüveltetését biztosítsa: — ugyan mondjátok meg :

Hol lehet ma találni, még a müvé-szek közt is. hozzáfogható jó és nemes férjet és családapát?

Mi is azt mondjuk: Isten hozza újból körünkbe. Meg fogja látni, hogy a magyar nemzet meg tudja becsülni Reményi Edében a világhírű nagy magyar művészt, a valódi igaz hazafit, a legnagyobb magyar költő, Petőfi szobrának megalkotóját, s a példányszerű családapát!