Eger - hetilap, 1891
1891-04-07 / 14. szám
idő- és pénzbeli veszteség egyaránt. Ezt csak akkor kerülhetjük ki, ha az újra telepítés keresztülvitelénél, az örökös helyi e való kiültetést a legelső szempontnak tekintjük. És ez nagyon természetes ; mert ha a rendes helyükre kiültetett oltványokkal visszük véghez a betelepítést - úgy már a második évben siiker koronázza munkálkodásunkat. Sót a vad alanyoknak örökös helyeikre való kiültetésével is hamarabb érünk czélt, mint a melegágyvagy beiskolázásokból nyert oltványoknak előbb beiskolázása és úgy örökös helyeikre való újra kiültetése által. Oly fontos tudni való dolgok ezek. melyek megérdemlik, hogy a gazda-közönség komolyan és behatóan foglalkozzék velük. . . I. B. Különfélék. Apátválasztas Zirczen. A zircz-pilis-pásztó-szentgotthárdi apátságokban egyesült magyarországi cisterczi-rend a múlt csütörtökön, f. hó 2-án tartotta az apátság székhelyén, Zirczen, apátválasztó gyűlését, b. Hornig veszprémi püspök ő mlga elnöklete, s csaknem az összes, szavazatképes rendi tagok részvéte s élénk érdeklődése mellett. Szavaztak összesen 98-an. Az első apátjelöltre történt szavazásnál 67 szavazatot, tehát absolut többséget kapott Vajda Ödön, a rend előszállási birtokának kormányzója. A később megejtett szavazásoknál a második helyre Pallér Kelemen, székesfehérvári főgymnásiumi igazgató, a harmadik helyre Hamzus Gell ért, székesfehérvári fögynm. tanár lett apátjelöltül kandidálva. Érdekes ránk. egriekre nézve, hogy inig Vajda Ödön, az első apátjelölt kolosvári, — a másik két apátjelölt: Pallér Kelemen és Hamzus Gellert, mindketten egri születésűek. Városi ügyek. Folyó év april 5-én tartott vár. képv. testületi ülésben következő ügyek nyertek elintézést. A legtöbb adót fizetők névjegyzéke kihirdethetett. Amennyiben pedig az 1886-ik évi XXI1. t. ez. 33-ik §-a szerint ezen névjegyzékre vonatkozó képv. test. határozat, a kihirdetéstől számítva 15 nap alatt az alispánhoz felebbezhető; továbbá ugyancsak ezen törvény értelmében, az özvegy nők, nagykorú hajadonok, jogi személyek. és a helyben nem lakó legtöbb adót fizetők, a névjegyzék érvényre emelkedése, illetve az erről szóló értesítés vétele után, megbízottjaikat, szintén 15 nap alatt az alispánnál megjelölni tartoznak; a városi tanács utasittatik ezen körülménynek városszerte szokásos módon leendő közhírré tételére, s egyszersmind az özv. nők. nagykorú hajadonok, jogi személyek és a lyekben sok cifra ákom-bákom volt pingálva. Maris asszony csak itt-ott ösmert rá egy öreg betűre, de az is összefolyt a szeme előtt és úgy ugrándozott, tánczolt. mint a bakkecske. Es az alatt, mig az idő ekéje serényen szaporította a barázdákat Maris asszony homlokán, az ő kisasszonya hosszú, aszályos ruhákat kezdett ölteni, nem futkosott többé vele az erdőben. melyet vidám kaczagásával föllármázott, nem ért rá végighallgatni az ő meséit a gyémánt szemű babáról, meg az egyszeri király három aranyhaju leányáról. A kisasszony bálokba kezdett járni, hova Maris asszony már nem követhette, és vendégeket, fiatal uracsokat fogadott, kik száműzték öt kedvencze szobájából. Milyen gyűlölő pillantásokat vetett rájuk mindig az öreg, mikor az előszobában találkozott velük. Gonoszok, dörmögé magában, el akarjátok tőlem rabolni! Mert Maris asszony nagyon gyűlölte a férfiakat. Rossz nyelvek ráfogják, hogy fiatal korában hűtlen lett hozzá a szeretője egy csinos, nyalka legény; de ez merő rágalom, mert Maris asz- szony soha sem volt fiatal. Remegő szívvel lépett be minden látogató távozása után kisasszonyához, és macska-alattomossággal, ravasz kérdésekkel tapogatta körül annak szivecskéjét. vájjon nem rabolta-e még el valamely k férfi-ördög? Xiucsen-e még megzavarva szép, fürtös kis fejecskéje? * Egyszer aztán úgy találta, hogy kisasszonyával valami változás történt. Szemei mindig nedvesek voltak, és mégis ragyogtak, mint a hajnali csillag; csöndes, hallgatag lett, ritkán nevetett. és olyan mélyen, hosszan el-elgondolkozott. Maris asszony veszélyt sejtett. Körültapogatta a kisasszony szivecskéjét és rémülve fedezte föl, milyen nagy forradalom, tűzvész tombol ott benn. helyben nem lakó legtöbb adót fizetők felhívására oly őzéiből, hogy meghatalmazottjaikat 15 nap alatt Hevesmegye alispánjához jelentsék be; végül Babóesay Sándor, Plank Géza, Róischild Annin és Orosz Kálmán, mint kik a választottak névjegyzékében is benfoglaltatnak, szintén felhivandók, hogy melyik helyüket kívánják megtartani. A város tulajdonához tartozó „Hosszú pincze“ épület eladásának tárgyalására harmadik határidőül folyó év april hó 26-ik napja tűzetett ki. A városi alszámvevői állás betölt-’ hetese czéljából sziikséglendö határidő kitűzése iránt az alispán megkerestetett. Az 1890-ik évi közpénztári számadás helyesnek találtatván, számadók a további számadás kötelezettsége alól felmentettek. A községi közmunka-összeírás, mely 727 igavonó állatot, 3116 közmunka-kötelezett, házat, és 1128 házatlan közmunka-kötelezettet tűntet fel, elfogadtatott s a megváltási ösz- szeg egy kézi nap után 40 krban, egy egyfogatu iga után 80 krban, egy két fogatú után 1 frt 60 krban állapíttatott meg ; továbbá: a házatlan közmunka-köteles 3/4 nap, a vályogház tulajdonos egy nap, a kőház tulajdonos 2 nap, az emeletes ház birtokos 3 nap, a két emeletes ház tulajdonosa pedig 4 nap, az igavonó állatok egy-egy nap leszolgálására vagy megválására köteleztettek; végül az összeirási lajstromok Morvay János hivatalos helyiségében folyó évi april hó 9-től 8 napon át kitéve lesznek, hol az illetők azokat megtekinthetik, s netáni felszólalásaikat ez idő alatt, — hol e czélra jegyzőkönyv nyittatik — bejelenthetik. Műtrágya-gyár felállítása és ezzel kapcsolatban az emésztő gödrök tisztítása iránt Dumcsa Sándor okleveles gazdász és Adler Károly oki. mérnök vállalkozókkal kötött szerződés, elvileg helyesnek kimondatott; azonban érdemleges tárgyalás előtt kinyomatni, s tanulmányozás végett a képv. tagok között kiosztatni határoztatott. Az egri önkéntes tűzoltó egylet előterjesztése folytán a melegvízben, és az Eger folyóban két vizemelő gép felállítása, két ló beszerzése, és a szertár nagyobbiíása engedélyeztetett. Adács község azon kérelme, hogy országos vásári jog kiegyezéséhez, Eger városa beegyezését nyilvánítsa, elutasit- tatotf. Özv. Szerdahelyi K.-ne szül. Prielie Kornélia asszony, a budapesti nemzeti színház első rangú drámai művésznője, tegnap, hétfőn, f. hó 6-án délben érkezett városunkba, hol ma, kedden, f. hó 7-én kezdi meg, két estére terjedő vendégjátékát a jelenleg itt működő Veszprémi-féle színtársulatnál A mai estén a „Buborék“ ez. drámában, holnap, szerdán, pedig egyik legkiválóbb szerepében, a „Nagymama“ vígjátékban fog fellépni. A t. vendég- művésznőhöz régideje volt szerencséje Egernek, melynek lelkes müveit közönsége ezúttal is ama tisztelettel, s rajongással fogja Könnyű volt neki a leánykát vallomásra bírni. Hisz a szerelmes szív olyan közlékeny! Mikor megtudta, hogy ki a szivrabló, százszoros bizalmatlansággal vizsgáltak szemei az ifjú embert, és tőrnél hegyesebb tekintettel iparkodott annak szive gyökeréig behatolni. Az itju kiállotta az ő vizsga tekintetét. Maris asszony meghódítva érezte magát s azt monda kisasszonyának, hogy választottja talán uiég sem olyan gonosz csont, mint a többiek, de azért óvakodjék, mert a férfiak mind ördögök. A kisasszony kaczagással felelt a jó anyókának és a fiatal embert ezentúl még szívesebben fogadta ............... Gyilko sság sem derül ki hamarabb, mint a titkos szerelem. Ezt érezte a leányka is. kinek szivéből már kicsapkodott ama nagy hatalmas érzelem lángja, mely benn lobogott, s melyet nem tudott többé eltitkolni. Az ifjú megkérte kezét, és ő egészen odaajándékozta magát neki. A menyekző után Maris asszonyt is, mint vén bútort vele adták a kisasszonynyal; persze ismét nem férjhez, mert hisz most már a férfiak őt, tartják ördögnek, hanem megint csak szolgálatba. Hiszen az öreg Maris asszony a világért sem tudott volna meglenni az ő kisasszonya nélkül. És most ott van az uj házaspárnál, és már hajnalban pöröl, lármáz a lusta cselédségre, ha ezt megunja, — mert hihetetlen gyorsaságú nyelve bele nem fáradna soha — „kisasszonya gyermekének“ bölcsője mellé ül és mig azt elringatja, az ő lelke is elringatózik taláu a múltba; ama csinos nyalka legényen, ki őt hűtlenül elhagyta, vagy talán a jövőn: mikor talán majd megint ennek a kis porontynak újabb hajtását, az ő „kisasszonyának“ unokáját fogja csendes, mély, édes álomba elringatni.
