Eger - hetilap, 1890
1890-04-01 / 13. szám
10Ü sal tisztában van a tanuló, s hazánk természeti viszonyait néini- kép ismeri, tér rá hazánk politikai felosztására, a távolság növekvésével fokozatosan kevesebb részletességgel a szomszéd országokra, világrészekre s befejezi az egészszel: a földgolyóval syntbeticus tanmenetben. A fősúlyt e tárgynál sem a nevek sokaságára kívánja helyeztetni, hanem arra, hogy a tanuló a tárgyalt terület jellegzetes állat-, növény- és állatvilágával s a lakosok foglalkozásával" és kiemelkedőbb jellemvonásaival megismerkedjék ; hogy a földnek s a rajta élő nagy embercsaládnak viszonyairól némi fogalma legyen; s hogy a térkép előtt állva, ne csupán e czifra papiroson, hanem képzeletileg a természetben is tudja magát helyesen tájékozni. — A természetrajzból a népet közelről érdeklő, s az egyes világrészeket speciáliter jellemző oly állatokat. — valamint a legtöbb gyakorlati alkalmazást nyert oly növényeket és ásványokat ismerteti, amelyek „legkiválóbb alapjelemmel bírnak“ (typus) s ezek közé kívánja csoportosítani a velők rokonjegvüeket. Mint a történelemnek, úgy e tárgynak is értelemfejlesztő s szivnemesitő hatást szán. — A természettanból a legkönnyebb és lehetőleg kísérletekkel bemutatható dolgokat jelöli ki. Végre a földrajz- és történelemmel kapcsolatban egy kis alkotmánytant, vagyis a legáltalánosabb polgári jogok és kötelességek ismertetését, a természetrajzzal összekötve pedig kertészeti gyakorlatokat vesz fel. A tanterv lényegét és általános irányát eme rövid vázolás legalább halványan feltünteti. Kérdés már most, hogy miután ez törvényszerüleg kötelező volt a népiskolai tanítókra, vájjon ama gyarló tanítási mód, mely a ti8-iki tanterv megalkotása előtt el volt terjedve, mennyiben javult azóta. Általánosan ismert hibája tantervűnknek, a felvett tananyagot tekintve, az ideális magasság, a túlbőség; űgyannyira, hogy az csupán az osztott, tehát 4—5 tanítóval biró elemi iskola számára alkalmas, aminthogy készítésénél csakis egyedül azt tartották szem előtt, — mig a benne foglalt anyag az egytanitójú osztatlan népiskolában fel nem dolgozható. Azon tankönyvirók előtt tehát, akik a 68-iki tauterv közrebocsátása után talán kelleténél nagyobb számban is kezdtek a népiskola számára tankönyveket készíteni, két alternativa állott: vagy kidolgozzák munkájokban a tanterv anyagát annak intenciója szerint, s ez esetben többé- kevésbbé helyes tankönyveiket Írnak, — amelyek azonban nagy terjedelműk miatt nem lesznek alkalmasak az osztatlan népiskolába; vagy összeszoritják az egész tananyagot (az egészet, mert erre kötelezve voltak) oly szűk keretbe, (úgynevezett „dióhéjba“) hogy az az osztatlan iskola mostoha viszonyaiba is beilleszthető legyen, s ekkor ismét kiszedik belőle, amit tulajdonképen adniok kellene: az etikai elemet és értelemfejlesztő erőt épTisztelt hölgyeim! és uraim! ne méltóztassanak félreérteni, s valahogy a cylinder magasztaléi közé ne számítsanak! De ne is vegye a müveit társadalom rósz néven azt a bizonyos ellenszenvet, melyet a magyar a cylinder iránt itt-ott talán még érez. Majd ha a nemzeti szabadság és alkotmány biztonsága mellett, melynek most örvendünk, hazánk közgazdagságának kiapadhatatlan bányái, — nem a szomszéd államnak, hanem nekünk fognak gyümölcsözni, majd akkor feledésbe megy teljesen az a szomorú időszak, melynek idegen ajkú s üres fejti hivatalnokai annyira disqualifikálták nálunk a cylindert. Hála Istennek! a magyarnak, Isten, haza s király iránt veleszületett szeretetét, ragaszkodását, tiszta, önzetlen hazaíiságát, s a végére járó ezredév viszontagságain megedzett s a másik ezredév felé bizton tekintő reményét, nemcsak hármas szine: a piros, fehér és zöld jelzi, jelzi azt még inkább nemzeti öltözete, mely, a sarkantyúval felfegyverzett lábbelitől kezdve, a sas- vagy kócsagtollal díszített, ég felé törő kucsmáig, amint hízeleg a szemnek, ép oly határozottan tálja ■át világ elé jellemének azon tulajdonságait, melyekkel a müveit világ előtt a „nemes“ jelzőt osztatlanul kiérdemelte. Nálunk teljes biztonságban érezheti magát a cylinder, mert nem fog soha, mint a szabadelvüség jelvénye, ellenzékre találni, mint találkozott Európa több államában, midőn az Egyesült államokból idehozták. 1789-ben, a franczia nemzetgyűlés megnyitásánál, a harmadik osztály, az úgynevezett polgári rend, mint politikai jelvényt viselte a cylindert, s a polgári rend győzelmével csakhamar győzelemre jutott a cylinder is Francziaországban ; igaz, hogy a forradalom piperkőczeinél nem egyszer nevetséges durva alakban jelenik meg, — elütőleg a mai müveit, polgáriasúlt társadalom selyem kalapjától, mégis a mai kor cylindere, meg a forradalomé, egy és ugyanaz, csak az idők szelleme által különböznek egymástól. Kezdetben Németország conzervativ és müveit pen úgy, mint u gyakorlati jelentőségű hatást, vagyis adnak ismét élettelen száraz anyagot, adnak csakugyan „dióhéjat“, amelyből az egészséges, tápláló „bél“ hiányzik. Az első felfogásnak is akadt embere, s ezek írtak meglehetős jó földrajzi, történelmi stb. tankönyveket az — osztott népiskola osztályai számára. De még több hive akadt a második lehetőségnek. E jó urak 10 krajczáros „dióhéjas“ szakkönyvecskéikbe, tantárgyonkint 15—20 lapra bepréselték a tanterv egész bő anyagát, annak intenciója nélkül, s igy nagyon természetes, hogy a legnagyobb szerep ismét csak a neveknek és számoknak, a felosztásoknak és összefoglalásoknak, vagyis a „dió kemény héjának“ jutott. Nagyou jellemző különben az efajta könyvekre, hogy Schulcz Imre, kép. tanár, kitűnő módszerésziink ilyképen bírálta meg azokat könyvszemléjében : „Tűzre velők!“ — És — sajnos! — eme jeles „irodalmi termékek“, csekély terjedelmüknél és olcsóságuknál fogva, az ország legtöbb osztatlan iskoláiba bejutottak. A Győrffy-, Balaton-, Fuchs-, Führer- stb.-féle „dijóhéjas“ szakkönyvecskék egészen elárasztották a népiskolákat, köztük Eger rom. kát. községi és külvárosi iskoláit is. Ilyképen tehát nagyon keveset javult a túl aj dónk ép eni népiskolákban a tanterv megalkotása által a reáliák tanításának régi gyarló módszere. E visszás állapot szemlélése s a népiskola valódi természetének helyes felismerése vezette újabb paedagogusaiakat a reál- olvasókönyv s a csoportosítás eszméjéhez, amely eszmének megtestesítése a fentebb említett Mócsy-Petrovácz-Schulcz féle „Olvasó-és Tankönyv.“ E rendszer szerint a népiskola ö s z- szes reál-anyaga az olvasókönyvben van feldolgozva a földrajzi, történelmi stb, szakkönyvek helyett, érdekes leírásokban, vonzó nyelvezetű olvasmányokban s igy amazokat mellőzendővé teszi. Az említett jeles munka azon száraz, dogmatikus elsorolás helyett, mely a szakkönyvek rendes tulajdonsága, kiszínezett, eleven, világos nyelvezetet használ, s amit felvesz, azt alaposan és tüzetesen tárgyalja. Történelmi jellem- és korrajzai, de főleg természetrajzi leírásai (ez utóbbiak Schulcz Itnre mesteri tollából) felnőtteknek is érdekes és tanulságos olvasmányokúi szolgálhatnának. Olyan különbség van a „dióhéjas“ reál- szakkönyvek s eme reál-olvasókönyv anyaga közt, mind élvez- he tő ség re mind tápláló erő re nézve, — hogy e bizarr hasonlattal éljek, — mint egy darab keletien, sületlen kukoricza- kenyér és egy jól kidolgozott fehér bélű, piros héjú tisztabuza- czipó között. S ha ily különbség létezik már az anyagnál, még nagyobb különbség van a tanító működése közt itt és amott. A szakkönyvek használata mellett még jobb esetnek mondható, ha a körei megvetéssel fogadták a cylindert; a hesseni választófejedelem pl. rendőrileg üldözte az azt viselőket; az orosz czár meg a birodalmából utasította ki a magastetejü kalap-hordozókat. Minden politikai üldözés mellett azonban, vagy talán épen azért, napról-napra jobban kiterjedt, s mindinkább megnyerte a közönség tetszését, mígnem a franczia forradalom lezajlása után. kivívta társadalmi jogát. A kétszögletü kalap megmaradt ugyan még a salonokbau, de csakhamar ott is a cylinder foglalta el mint egyetlen uralkodó, a helyét. A magas tetejű kalap kizárólagos uralma azonban nem sokáig tartott. Amint elveszté politikai jelentőségét, ugyanazon sors érte, mint megelőzőleg a kétszögletü kalapot. A régi kormányformák ábsolutismusa ellen feltámadt modern szabadelvüség s alkotmányosság harezával, egy uj politikai s társadalmi ellenfele keletkezett a karbonári kalapban. Puha nemezből készül ez, szürke, barna, fekete sziliben, s a divat befolyása alatt nagyon sok játszi alakot vett magára. Az elegáns világ, no meg a politikai hatóság nagyon furcsa szemmel nézte kezdetben ezt a nagy gömbű, széles karimájú, sokfélekép alakítható kalapot s még az ötvenes években is, nem egyhelyen elzárták a gazdáját. Mai nap már elvesztette államveszélyes jellegét, különben a salouokba eddig nem, s azt tartom, azután sem nyer bebocsájtást, ha csak oly nevelésen nem megy előbb keresztül, mint amilyen dressurából kerülnek ki a mai közhasználatú kalapok, melyek, a „politikában nincs morál“-féle hangzatos elvnek leghívebb képviselői. (Vége köv.) *) Múlt heti tárczánk, e czím alatti első közleményében, becsúszott következő sajtóhibák kijavítását kérjünk : visszataszítani helyett olv. visszautasítani; XII. Lajos h. o. XIV. Lajos; gamirorott h. o. kifeszitett; 1871-iki bécsi kécsi kiállítás h. o. 1873-íki.
