Eger - hetilap, 1890
1890-03-25 / 12. szám
90 főispán tiszteletére néhány müdarabot játszott el. Innét aztán a Széchényi-utczán végigvonulva , disztakarodóban fejezte be a föispáni fogadtatás szép ünnepélyét, melynek egyik legszebb s legfőbb vonása az volt, hogy semmi sem volt benne „mondva csinált“, hanem minden legkisebb mozzanatában a közönség őszinte tiszteletének szabad és önkéntes megnyilatkozása tükröződött le. Főispán ő mlga az estét, barátai s néhány megyebizottsági tag körében, a törzskaszinó dísztermében töltötte, holott ez alkalomra hirtelenében barátságos estebéd lett rendezve, melyen, a később érkezettekkel együtt, mintegy 40—50-en vettek részt. Az estebéd közel éjfélig tartott, s a szebbnél-szebb pohárköszöntőkben különösen vidéki vendégeink excelláltak. * Dr. Ká 11 ay Zoltán, Hevesmegye főispánja ömlgának föispáni székébe való hivatalos beigtatása tegnap, hétfőn, f. hó 24-én reggeli 11 órakor ment végbe, a megyeház dísztermében ez alkalomra tartott rendkívüli megyebizottsági közgyűlésen, a csaknem teljes számmal egybegyült megyebizottsági tagok élénk részvéte s érdeklődése mellett. Elnöklő Kaszap Bertalan alispán a gyűlést pont 11 órakor megnyitván, a kijelölt küldöttséget fölhívja, hogy főispán ő migát a közgyűlésben való megjelenésre kérje föl. Főispán őmlga, fényes diszmagyarban, a küldöttség élén csakhamar megjelent a megyeház termében, s az egész külső megjelenése által méltán meglepett nagy megyeközönség lelkes, riadó éljenzései közt föispáni székét elfoglalta. Szomszédjában foglaltak helyet megyénk ez alkalomra ide érkezett magas vendégei: a Szabolcs- és árvamegyei főispánok; továbbá gr. Pong- rácz, gr. Fesztetich stb. diszmagyarban. Főispán ő mlga mindenekelőtt átnyújtotta a megye főjegyzőjének a föispáni kinevezéséről szóló legfelsőbb kir. kéziratot, melynek felolvasása után a hivatalos föispáni esküt tette le. Eskütétel után főispán ő mlga a következő, sokszorosan felhangzó lelkes éljenek által kisért, fenkölt beköszöntő beszéddel foglalta el föispáni székét: „Tisztelt közgyűlés! Bevett szokás, hogy az egyes megyék élére kinevezett uj főispánok, beiktatásuk alkalmával, jövő müködésökről nyilatkozva, mintegy képét nyújtják azon vezéreszméknek és főbb irányelveknek, melyeket működésűkre nézve magoknak kitűztek, és megvalósítani akarnak és óhajtanak. Ha ezen szokásnak hódolnak olyanok, kik az illető megyében születve és élve, — addigi működésük, egész életűk és annak minden ténye a megye közönsége előtt nyitva áll és ösme- retes, és ennek ösmeretéből méltán következtethet jövő ténykeAz „EGEK,“ tárczája. Az öltözködésről és ruházkodásról általában, szépészeti s történeti szempontból. Ledniczky Ipolytól. (Felolvastatott az egri cist.-r. főgymnásiumban, f. márcz. hó 23-án tartott felolvasó s kamara-zene-estélyen.) Azt gondolom, mélyen tisztelt hölgyeim! és uraim! hogy nem találok ellenmondásra, ha becses íigyelmök felkeltése érdekében. mindjárt elöljárójában kijelentem, hogy aligha választhattam volna más oly tárgyat csevegésül a jelen alkalommal az öltözködésnél és ruházkodásnál, mely a szó legszorosabb értelmében közelebbről érintene és érdekelne mindnyájunkat. Nincs oly magán-ügy, mely iránt meleg érdeklődésünk össze volna hasonlítható azon viszonynyal, mélyben ruházatunkkal, öltözködéseinkkel vagyunk; néha — sajnos ! — némelyek egész lényét, egész életökön át e kérdés foglalja el és tölti be. Mégis megbeszélésünk tárgyáról oly eltérők a vélemények, lényegét, jelentőségét illetőleg, oly hibásak a felfogások, hogy nem szólva egyesek Ízléséről, a felvilágosodott okos fők is, gyakran a legcsodálatosabb, legmeglepőbb véleményt táplálják azok felöl. Két évtizeddel ez előtt pl. midőn a Német- és Fraueziaország közt kitört ellenségeskedés a francziák leverésével végződött, s a győzők öröme, az óriási áldozatok felett, miket a háború megkívánt, általános gyászba ment át, egy hires és ünnepelt írónő, désökre is, úgy kétszeresen hódolnom kell nekem, ki e megyében eddig ösmeretlen, sokak előtt talán egész idegen voltam, és a kitől méltán várhatja a megye közönsége, hogy jövő működése és ténykedése vezérelveit, és ez által talán saját egyéniségét is megüs- mertesse és bemutassa. Nem is akarok ez elől kitérni, tisztelt közgyűlés; mielőtt azonban ezt tenném, engedjék meg, hogy szívből jövő őszinte köszönetét mondjak azon szives és fényes fogadtatásért, melyben részesültem, és egyben kijelentenem azt is, miszerint tudatával birok annak, hogy ezen, a megye történelmi múltjához méltó fogadtatás csak előlegezése volt azon bizalomnak, melyet nekem igazságos és pártatlan működésem által kell megnyernem és megtartanom. Tisztelt közgyűlés! Majdnem 12 éven át tisztviselői és politikai pályán működve, ösmeretével birok és ösmeretóvel kell bírnom azon nehézségeknek, melyek mint e megye főispánjának vállaimra nehezednek; —• de mert működésem fóczéljául a jó, a megbízható, gyors és igazságos közigazgatás létesítését tűztem ki. és tudom, hiszem, hogy arra irányzott törekvéseim- és fáradozásaimban a megye közönségének támogatására számíthatok, e reményben és tudatban bátrán mertem vállalkozni e megye föispáni székének elfoglalására. Nem tagadhatom, tisztelt közgyűlés, — és habár az indokok különbözők, — és a ki közigazgatási pályán működött vagy azzal foglalkozott, alig is tagadhatja, hogy a jelenlegi közigazgatás, akár a tisztviselők, akár a nagyközönség helyzetéből tekintjük, alig felel meg a mai kor igényeinek, és abban egyetértenek, azt hiszem, úgy a municipium, mint az államosítás hívei, hogy a jelenlegi helyzet rendezése, javítása, tehát reformálása elodáz katlanul szükséges és kívánatos. A kormány által legutóbb is tett nyilatkozat biztosítékot nyújt arra nézve, hogy ezen várt reform nem fog sokáig késni, — és igy részemről ez alkalommal ezeu kérdéssel már azon indokból sem kívánok behatóbban foglalkozni, mert bízom a magas kormány és a törvényhozás bölcseségében, hogy ezen kérdés akként fog megoldatni, hogy az államérdekek feltétlen biztosítása mellett nem fognak csorbát szenvedni sem a hdyi administratio, sem pedig a politikai szabadságok biztosítékai, és kielégítést nyelnek a nagy közönségnek az administratióval szemben tanúsított, és a mai kor által igazolt követelményei is. Miután azonban nézetem szerint a jó és tiszta közigazgatás első sorban előmozdítója a megye közönsége vagyonosodása-, jóléte- és nyugalmának, részemről azon leszek, hogy a várt reform létesítése előtt is, tehát a jelenlegi keretben és rendszer mellett is, Hevesmegye közigazgatása első helyen álljon az országbau, és első helyen emlittessék, és amint és amennyire híréből ismerem e megye tisztikarát, ennek létesítése és megvalósítása nem fog Léváid Francziska azt hitte, hogy a német nőket rá tudja beszélni. hogy lemondva minden divatról, ékszerről s cziczomáról, öltözködésűkben a legnagyobb egyszerűséget fogják követni. Csodálatos félreismerése volt ez az indítvány a női természetnek, épen annak a részéről, aki oly sok regényében és elbeszélésében törekedett az emberi szív confliktusait megoldani. Ugyanazon alapon kívánhatta volna az említett Írónő, hogy a német hadsereg diadalmenetében álljon meg, mint ahogy óhajtotta, hogy egy nagy birodalom, mely előző évtizedek folyton növekvő jóléte után győzelemről győzelemre jutott. — azután kolostori egyszerűség és zárdái, lemondás körébe vonuljon vissza. Épen ily természetű, tisztelt hölgyeim! és uraim! azon kérdés. mely különböző politikai események behatása alatt nálunk a nemzeti öltözetet állítja előtérbe. Igazságtalan az az Ítélet, mely a nemzeti viselet elhanyagolásáért, a jelen nemzedéket teszi felelőssé: hisz az a ruha, melyet önök viselnek, legyen az szép vagy visszataszító, nem egy nemzet specialis öltözete, hanem a modern civilisatio külső burokja. Ezt visszataszítani annyi, mint a mivelődés elől elzárkózni s a világot mozgásábau megállítani akarni. Az a mértani alak, melyet az égi testek, a teremtő által meghatározott mozgásukban leírnak, — csekély képzelő tehetség mellett feltalálható a ruházkodás, az öltözködés történetében is; azzal a különbséggel, hogy mig ott az állandó törvény, itt a nagyon is hullámzó emberi szeszély az irányadó. Látjuk, tudjuk, hisz tapasztaljuk naponként, hogy a divat, más szóval az öltözködés elfogadott alakja és módja, mily korlátlanul és feltétlenül uralkodik a polgáriasait élet terén; és sem az állam, mely felfogja hivatását; sem egyesek, kik a társadalom müveit osztályához tartoznak, nem vonhatják ki magukat annak uralma
