Eger - hetilap, 1890

1890-03-18 / 11. szám

85

— Maczedóniai vendége volt a múlt napokban városunknak. Az a magas, délczeg termetű, elegáns alakú, s külső megjelenésű aranykeresztes pap, ki a napokban utczáinkon közfeltünés tárgya volt, dr. Popescu Benjámin hittudor, a maczedóniai gör. kath. egyház tagja, Toli-Monasztiri archimandrita (szerzetesfőnök), ki misszió-czélok előmozditására — belügyminiszteri engedélylyel —- könyöradományok gyűjtése végett utazik Magyarországba, s városunkat is meglátogatta. Toli-Monasztir, Maczedúnia Monasztír nevű szandzsákjának (kerület, megye,) fővárosa, a Periszteri hegység keleti oldalán fekszik; lakosainak száma 45 ezer, kik leginkább ezüst csecsebecsék, jou-jouk s szőnyegek készítésével foglalkoznak. Dr. Popescu főnöke a toli-monasztíri sz. Vazúl- rendű gör. katli. szerzeteseknek, kiknek feladatuk Maczedóniában az evangélium igaz világosságára vezetni azokat, a kik még a hitetlenség sötétségében tévelyegnek.

— A VI. felolvasó s kamara-zene-estély. Az egri cist.-r. főgymnásium tanárkara, s az egri zenekedvelők társasága által a téli évadban rendezett felolvasó s kamara-zen e-estélyek utolsója a jövő szombaton, f. hó 22-én fog a szokott időben és helyen (főgymn. tornaterem, délut. 5 óra) megtartatni. Ez érdekes estélyek rendezői gondoskodtak róla, hogy az utolsó est méltó befejezője s koronája legyen előzőinek. Ezúttal ft. Led- niczky Ipoly, a főgymn. tudós történelem-tanára fog, tárgyánál fogva is érdekkeltő felolvasást, tartani a következő czim alatt: „Az öltözködésről és ruházkodásról általában, szép tani és történelmi szempontból.“ Derék zenekedvelőink is két kiváló műdarabot választottak ez estére, művészi előadásaik méltó bekoronázásaul. Ezek, a felolvasás előtt: Mozart vonós-négyese (D-moll. N. 13. Allegro moderato. Andante. Menuetto. Finale. Két hegedű, mély hegedű- és gordonkára. Egyike a nagynevű maestro legkedveltebb vonós-négyeseinek.) Felolvasás után: Schumann Ötöse (Quintett. B-dur. Nr. 44. Allegro brillante, ln modo d’una Marcia. Scerzo. Finale. Ivét, hegedű-, mély hegedű-, gordonka- és zongorára). E ragyogó zenei szépségekben gazdag, megragadó klasszikus alkotási! szerzeményét a nagyhírű zeneszerzőnek, valamint az egész, igen sok szellemi élvet Ígérő estét melegen ajánljuk magasabb műélveket kedvelő müveit közönségünk becses figyelmébe. Jegyek, a szokott árakon, már a mai naptól fogva válthatók a t. Köllner-örökösök gyógyszertárában (Széchenyi-utcza, kaszinó-épület.)

— A főispán! beigtatás napján, marcz. 24-én egy órakor társas ebéd lesz a törzs kaszinó nagytermében, a melyre a részt- venni kívánóknak személyre szóló „ebédjegyek“ adatnak ki 2 írtjával. A társas ebédre a rendező uraknál (u. m. Gáspárdy Géza, Grónay Sándor, Luga László) vannak az aláírási ivek. a kiktől az ebédjegy is átvehető.

— Az egri alreáliskola ügye. a folyó év márczius 12-én tartott képviselőtestületi ülésben akként oldatott meg, hogy az

Emitt meg a másik,

Fél-gyász van csak rajta.

Ez is táncara vágyik.

„Sokan vannak, nagyon sokan,

Nem tudom én melyik nagyobb Csak áldom az istenemet,“

Amért köztük én nem vagyok.

Ezt a költeményt kinyomattam Poldini Ede egyetem-utczai könyvnyomdájában 25 példányban.

Szerdán délután odamegyek, hogy átvegyem a példányokat.

— Lefoglalta a rendőrség! szólt a nyomda-tulajdonos.

— Az én költeményemet ? kérdeztem nem kis meglepetéssel.

— Éppen azt, nyertem válaszul.

Megtekintettem a cenzúra-könyvet. A költemény kefe-levonatát Matlekovits sajtó-ügyi rendőrbiztos vette át.

Futottam a rendőrséghez,

— Mi kifogása van önnek az én költeményem ellen ? ezzel a kérdéssel rohantam meg a kedélyes öreg urat.

— Nekem éppen semmi, szólt, nyugodtan Matlekovits.

— Hát akkor? kérdeztem egészen elképedve.

— Úgy történt a dolog, szólt a rendőrbiztos, hogy amikor elolvastam a költeményt, hangos kaczajban törtem ki. Erre társaim kérdezték, hogy mi hangolt engem ilyen jó kedvre. Felolvastam nekik is a költeményt. Mindnyájan kaczagtak rajta, de elkérte tőlem a nyomtatványt Pulcz úr s lefoglalta, ő tudja miért?

Pulcz úrhoz siettem s kérdést intéztem hozzá, hogy miért foglalta le a költeményt.

esetre, ha a közoktatásügyi kormány az általa kilátásba helyezett állami jellegű alreáliskolát városunkban felállítja, Eger városa hajlandó az iskola czéljaira szükséglendő helyiségről gondoskodni. és ezen kívül évi 2000 forinttal segélyezni oly módon, hogy az első évben, a midőn csak az I-ső osztály fog megnyílni, 500 írttal, a második évben 1000 írttal, a harmadikban 1500 írttal, a negyedik évtől kezdve pedig évenkint 2000 forinttal f0g hozzájárulni; és igy nagyon valószínű, hogy városunkban már az 1890/1-ik tanévben az alreáliskola első osztálya m g fog nyílni.

— Kapácsy Dezső vers-kötetéről az erdélyi lapok közül újabban a „Szolnok-Doboka“ és „Székely Föld“ emlékszik meg, a „Győri Közlöny“ f. é. márcz. hó 9-én megjelent 34-ik számában pedig következőket olvassuk: „Kapácsy Dezső költeményei. A vidéki lyrai költők egyik jelese: Kapácsy Dezső hevesmegyei árvaszéki jegyző, a fentebbi czim alatt egy kötet költeményre hirdet előfizetést. Szerző ezen vállalkozását a fővárosi sajtó meleg rokonszenvvel üdvözölte, igy akarván iránta háláját leróni azon buzgó tevékenységért, melyet ő az időnként fölmerült jótékonysági czélok érdekében kifejtett. Elég e tekintetben fölemlítenünk, hogy az utóbbi 20 év alatt, több mint 10,000 forintot gyűjtött jótékony czélokra, különösen tetemes összeget az erdélyi magyar közművelődési egyesület javára. Már ezen szempontból is megérdemli a jeles szerző, hogy a szép és jó iránt lelkesülő müveit közönség költeményeit kiváló figyelemre méltassa, s azok kiadását minél számosabb előfizetés által lehetővé tegye. A kötet ára 1 frt, (liszkötésben 2 frt. Előfizethetni f. é. april hó 15-éig szerzőnél Egerben és Győrött Dr. Timon Ákos jogakadémiai tanárnál.“

— Az adófelszólamlási bizottságba, az 1890—1892. évekre is a m. kir. pénzügyminisztérium Luga Lászlót és Ringelhann Imrét nevezte ki.

— Az egri csonkamecset ügye, noha meglehetős lassúsággal. mégis csak kezd előrehaladni ; legközelébb a vallás- és közoktatásügyi ministeriumtól, a következő leirat érkezett városunk polgármesteréhez:

„Vallás- és közoktatási m. kir. miniszter. 35845/1889. A megye főispánjának m. é. aug. hó 13-án 265. sz. alatt kelt fölterjesztésére értesítem Tekintetességedet, hogy az egri csonkamecset helyreállítására yunat-kozólag, műszakosztályom véleménye szerint, a mecsetnek műkövei leendő bevonása sem czélszerüségi szempontból, «ein pedig a teljesítendő munkák túlköltséges volta miatt, nem ajánlatos. Streimelvőger építész nyilatkozatából kitetszik, hogy nevezett a kellő szakértelem fölött rendelkezik, és hogy a teljesítendő munkák természetével tisztában van, minélfogva semmi sem áll útjában annak, hogy Tekintetességed, ha ennek szükséget látja, a nevezett építészt, a visszazárt tervezet, a helyi viszonyok, és a rendelkezésre álló pénzösszeg figyelembe vétele

— Politikai tendencziája miatt, szólt a biztos pedáns komolysággal.

— Az én költeményem politikai tendencziája miatt ? — kérdeztem a legnagyobb fokú meglepetéssel. — Valóban nem értem.

— Annál jobban értem én. Ön rá akarja beszélni a közönséget, hogy ne tánczoljon.

— Eszem ágában sincs, uram, szóltam megkönnyebbülten. De lássa ön, szenvedélyes tánczos vagyok magam is, azonban betegeskedésem miatt nem áldozhatok ebbeli szenvedélyemnek. A szerdai tánczvigalmak zaja miatt nem is alhatván. kénytelen vagyok ébren tölteni az éjjeleket. Ezért a magam mulatságára irtain a kérdéses költeményt, mit bizonyít az is, hogy mindössze csak huszonöt példányban nyomattam ki.

Erre aztán felszabadította Pulcz úr költemén3mmet a tilalom alul.

Este hét óra tájban a színházba indulván, találkoztam Kraj- csik Feri barátommal, ki a császárfürdői tánczvigalomba indult.

— Feri, szólítom meg öt, vidd át ezt a példányt, a többit majd magam viszem át, előadás után.

Ezzel elváltunk.

Éjjel 11 óra tájban érkeztem a császárfürdőie. Már ekkor egész forradalom volt ott, csoportok képződtek s ezek egymástól vették át a költemény egyetlen példányát.

Megérkezésem után azonnal kiosztottam a többi 24 példányt.

Annyira fokozta ez a csekélység a vigadó közönség jó kedvét. hogy a mulatságnak csak a fölkelő nap vetett véget.

Így mulattunk akkor a császárfürdő öreg platánjai alatt.

Orosay Árpád.