Eger - hetilap, 1890

1890-12-23 / 51. szám

416

hogy éjjel álmában teljesen felöltözve, lement az istállóba, fölnyergelte lovát, s őrült száguldással vágtatott végig az utczákon. Lovaglás után pedig haza térve , lenyergelt, s lefeküdt. Egy másik alvajáróról írják, ki még csak kezdő úszó volt, hogy éjjel, álmában, kiment a folyóhoz, beléve- tette mágát, s elkezdett eszeveszetten úszni a folyam sodra felé. Egyszerre — mielőtt az ár magával ragadta volna, — a hideg viz — fölébresztette, s válságos helyzetének tudatára eszmélve, azonnal elvesztette lélekjelenlétét. Szerencsére, utána eveztek, s kimentették a veszedelemből. Egy alvajáró gyermek nagyon szeretett volna a kis fecskefiuk birtokába jutni, de ébren sehogy se mert a veszedelmes vállalatba fogni. Éjjel, álmában, kimászott az ablakon, egy lecsüggő kötél segitsével föl a fecskefészekhez, — s reggelre ébredve ott találta a kis fecskefiókokat kebelén.

Hogy az alvajárók, ha valami (természetes) úton-módon a háztetőre kijuthatnak, ott a lejtőkön, s az ereszet szélén (de nem ám a tető-gerincz élén) bátran járnak-kelnek, csak úgy, mint a gyakorlott ácsok, — az sokszor tapasztalt tény. A sajátságos tüneményt úgy magyarázzák, hogy az alvajáró lelki szemei előtt csak a képzelődés által szolgáltatott kép (a házlejtő, az ereszet-széle stb.) lebeg, mig az ereszet mellett tátongó szédítő mélységnek, álmában, egyáta- lán nem bir tudatával, tehát nem is rettegtetheti. De ha ily esetben fölébred, vagy fölébresztik, — s helyzetének tudatára jut, menthetlenül veszve van! — miként erről már több szomorú példa tanúskodott.

Én magam csak egyetlen egy alvajárót láttam életemben, ki azonban csak kis mértékben szenvedett e bajban. Egri Foglárintézeti növendék volt a 40-es évek derekán. Ha jól emlékszem, Kossuth Andrásnak*) hívták, Zemplénből való volt, s közelrokona Kossuth Lajos nagy hazánkfiának. Ez az Andor pajtásunk néha éjjel fölkelt, s végig futkosott a nagy folyosón. Mi, gyerekek, utána. Egy esetben ki is nyitotta az ablakot, fölült a párkányra, s lábait kényelmesen lelógatva, bámész képpel nézte a ragyogó holdvilágot. Vártuk: mikor mászik már a falon le-, vagy fölfelé. De bizony nem tette. Hanem szépen leszállt; beballagott a tanuló-terembe s ott elfoglalta a helyét. Mi gyer*) Utólagosan jutott kezeimhez, az intézet t. elülj árósága szívességéből, a Foglár-intézet évkönyvének, reá vonatkozó következő kivonata: A. Sch. 1845/s- Kossuth Andreas, annor. 15. Pater: Alexander, ve. assessor Sárospatak (C. Zemplén). Al. III. gramm, mores: boni; capacitas: debilis. NB. Initia dedit tribus continuis vicibus plenilunii somnanbulismi. Arnnthi.

— Sajtóhibaigazitás. Lapunk mai száma „Karácsonyfa“ mellékletében, Párvy Sándor „Pax hominibus . . . .“ ez. verse harmadik sza kának negyedik sorában: „Szent hajnalra fel igy hasad!“ — ekként olvasandó: „Szent hajnalod fel igy hasad!“ — mit sietünk ezennel helyreigazítani.

— „A néptanító“. Monolog. Irta Illés József. Ára 20 kr. (Színházakra nézve kézirat.) Megrendelhető szerzőnél, (Bpest Dohány-utcza 81. sz.). Szerző, kit a korábbi évekből, mint az „Eger“ fővárosi levelezőjét ismernek t. olvasóink, s kit városunkhoz szorosabb családi kötelékek is fűznek, — sok elevenséggel oldotta meg a néptanító helyzetének festését, egy mai nap már meglehetősen divatossá vált, — de azért nem mondhatnék: hogy a legkönnyebb drámai formában. A 14 lapra terjedő magánjelenet, kevesebb igényeinél fogva, műkedvelő-előadásokra is igen alkalmas és ajánlatos.

— Rendőri hírek. Hirtelen halál. Bajzáth Antal (gobis) felső-tárkányi illetőségű elziillött csavargó, e hó 19-én reggel a vár alatti casa-matában, a helybeli csavargók és kétes existen- ciák ez ismeretes fészkében, halva találtatott. Hulláját a rendőrség az irgalmasok kórházába szállitatta és felbontatta. Az orvos-rendőrségi bonczolás természetes elhalálozást constatált. —- Talált pénz. Am. kir. postahivatalban egy kisebb összeget

tyát gyújtottunk. Andor pedig elővette a könyvét (nem valami jó diák volt!), s elkezdte a leczkéjét tanulni, szokása szerint, fenszóval. Egy idő múlva azután papirt vett elő s írásbeli feladata megkészitéséhez fogott, ami azonban nagyon lassan ment neki. E munkálkodása közben elszedtük előle a könyvet, a papirt, a tintatartót stb. de mindez őt egy pillanatra se feszélyezte, s folytatta munkáját, mintha minden rendben lett volna; bemártotta a tollát arra a helyre, ahol az elvett tintatartó állott, s folytatta írását a tiszta asztaldeszkán, mintha még ott volna a papirosa. Mikor aztán dolgát jól-roszul elvégezte, visz- szament a dormitoriumba s lefeküdt. Reggelre ébredve pedig semmit se hitt el nekünk abból, amit éjjeli cselekedeteiről neki elbeszéltünk.

Az alvajáróknak, kikről eddigelé olvastam, kétségkívül a legérdekesebb s legnevezetesebb példája volt N e g- retti Giovanni Battista, Sale Lajos márki komornyikja. Ez a derék szolga, dolgait végezve, lefekvés után, éjfél előtt újra fel szokott kelni, s a szekrényhez menve, fogta a gyertyatartót s úgy tőn, mint aki a gyertyát meggyujtja. Azután vette a kapukulcsot, s egyik kezében a gyertyatartóval, másikban a kapukulcscsal, hajlongva ballagott lefelé a lépcsőkön, épenugy, mint mikor esténkint gazdája vendégeit le szokta kisérni. Azután kinyitotta a kaput, s mint mikor a vendégek kifelé mentek, kezeit előrenyujtva a borravaló után, mindeniknek, mély bók közben mondta el: „Grazie! Buona nőtte!“ — Aztán a kaput becsukva visszatért az étterembe; újra megtöröl- gette az edényeket, poharakat, s mikor mindent helyrerakott, oda állt a nagy zsöllyeszék elé, melyben esténkint a munkában kifáradt gazdasszony szokott volt pihenni, s mintha most is ott ülne, elkezdett vele kedélyesen disku- rálni, sőt egész tisztelettel még burnótszelenczéjéből is megkínálta. Egészen szavahihető irók azt is erősen állítják róla, hogy a jó Negretti komornyik, mikor alvajárása közben az edényeket újra kisurolta, fogta a kapukulcsot, s elment a — sörházba, ahová naponkint rendesen el szokott járni. Ott megivott, mint rendesen, három pohár sört; a pinezérnek elmondta, mint rendesen, hogy a sör árát „írja fel“, — azután haza ballagott, s újból lefeküdt. Ez a dolog azonban már annyira meseszerű, hogy bár komoly tekintélynek tartom az irót, akinél olvastam, — még sem merném hitelessége mellett kezemet a tűzbe tartani.

tartalmazó pénztárcza találtatott. Igazolt tulajdonosa a rendőr ségnél átveheti.

Szerk. üzenet. T. M... 6 Mérné úrnőnek. A küldött levelet, miután az nem hozzánk , hanem egy másik lap szerkesztőjéhez van intézve, — nem közölhetjük. Méltóztassék a kérdéses levelet közvetlenül magának, az illető szerkesztőnek elküldeni. De hát a kérdéses levélben elpanaszolt botránkoztató dolgokon sem mi, sem bárki más nem segíthet, csupán és egyedül maga a t. olvasó közönség az által, hogy azt a lapot, a melyben oly közlemények foglaltatnak, melyeket tisztességes nők arcz- pirulás nélkül nem olvashatnak, — egyszerűen nem olvassa! De mikor ennek az önmegtagadás erényének oly hatalmas ellensége a — kíváncsiság! Nemde?

Felelős szerkesztő: Szabó Ignácz. Rohseidene Bastkleider fl. 10. 50 per Robe

und bessere Qualitäten versendet porto-und zollfrei das Fabrik-Dépót G. Henneberg (K. u. K. Hoflieferant), Zürich. Muster umgehend. Briefe kosten 10 kr. Porto.

(29) 19-