Eger - hetilap, 1890
1890-02-11 / 6. szám
42 Az egri főgyronásiumban magában évenkint. egyre-másra 100-at tesz az izraelita hitt. tanulók száma ; tehát átlag 30°/0-a az összes tanuló ifjúságnak. Tekintsünk körül városunkban, s első pillanatra meg fogunk győződni, hogy izraelita polgártársaink legnagyobb része, kik ma társadalmunkban előkelő, tisztelt, tudományos és egyéb polgári állásokat foglalnak el. kiképezte!ésök alapját, mint az egri cist. r. kath. fógymnásium növendékei, e tanintézetben nyerték, s e tanintézetnek köszönhetik. S mindezért : fiainak a tudományos pályán való kiképeztetéseért, az egri vagyonos izraelita hitközség soha egy fillérnyi áldozatot sem hozott. Ismeretes dolog, hogy mióta a kultuszminiszter rendelete az egri főgymnásiumi osztályokba való fölvételt korlátozta, néhány év óta. évenkint 15 — 20 helybeli izraelita hitf. tanuló csak depu- tácziók és kérvényezés utján juthatott be a főgymnásiumba; mig a jó remény fejében ide vándorolt izr. tanulók fölvehetők nem lévén, kénytelenek vo’tak más tanintézetbe zarándokolni. — Tegyük fel már most azt az esetet, hogy az egységes középiskolák felállításával, több helyütt a mostani reáliskolák beszüntetésének kényszerűsége is előállv^n, ekként a tanulók szétoszlása folytán, az egri fögymnásiumnál a tanuló ifjúság oly összetorlódása fog minden valószínűség szerint már rövid időn bekövetkezni, hogy ha e tanintézetünk czélszerűleg ki nem bővíttetik, mint par excellence kath. jellegű s kath. pénzen fentartott intézet, kényszerülve lesz, első sorban is. az izraelita hitfelekezetü tanulóktól megtagadni az intézetbe való fölvételt. Ekkor aztán nemcsak a vidéki, de az egri izr. tanulók is, kénytelenek lesznek más, idegen, talán épen távol eső középiskolákban keresni fölvételt. Hogy ez az eshetőség az egri izr. szüléknek, ha középiskolába járni óhajtó gyermekeik számát csak 50-re teszszük is, mintegy 10000—15000 frtot vesz ki a zsebökből évenkint, mig legalább is ugyanennyit vesztenek izr. polgártársaink az által, hogy az itt föl nem vehetett idegen izr. tanulók más városba menvén, ott, és nem itt fizetik hitsorsosaiknak a tartásdijat. — ennek belátásához, azt hiszszük. nem kell valami nagy számadási tudomány. Az imént elmondottakból kétségtelen, hogy az egri cist. r. fógymnásium kibővítése s illetve parallel-osztályokkal való ellátása, első sorban izraelita polgártársainknak fog legnagyobb hasznára lenni; minélfogva senki, sőt érdekeik helyes felfogása mellett még ők maguk se fogják méltánytalannak találni, ha azon szerény óhajtásunknak adunk kifejezést, hogy a főgymnasium részére Eger városa által megajánlandó gymnasiális-kaszárnya-épület fölszerelési költségeit egészben, vagy legalább is legnagyobb részben egri izraelita polgártársaink szíveskedjenek városunknak megajánlani. Ismeretes Az „EGER“ tárczája. Baka-élet. Egy kis iévedes. Csákót nyomtak a fejembe, S a „strófkönyvvel“ hónom alatt Elküldték, hogy a lakásán Keressem föl hadnagyomat. „Nincsen itthon a hadnagy űr!“ Értesített egy kis szőke. Szép volt. ... S én ott a konyhában Mindjárt csókot kértem tőle. Kis kezét megfogtam, és ez Oly puha volt mint a bársony, Visszarántá s utasított Hogy csókot keressek máshol. Eljöttem hát . . 0 de másnap „Rapport“ lett a dolog vége. . . A szöszke nem szobalány volt. . . De a hadnagy — felesége. S. V. dolog, hogy városunknak úgyszólván összes kereskedelme, nagyipara pedig k iz ár ól a g izraelita polgártársaink kezében van konczentrálva. Sőt, elmondhatjuk, hogy legfőbb jövedelmi forrásunkat, bor kereskedésünket is izraelita polgártársaink dominálják, ugyannyira, hogy az ő közvetitésök nélkül máshitü bortermelő halandó polgártársunk egy árva liter bort sem képes eladni. — Isten őrizz, hogy ezt szemrehányásképen mondanám, sőt ez izr. polgártársaink [igyekezete- s élelmességére nézve a legnagyobb dicséret és magasztalás a mi — élhetetlenségünkkel szemben. De felhozom azért, hogy maguk is belássák, miszerint mai napság, ahol a pénz, ott a hatalom, s e hatalomnak, melynek kellő eszköze: a pénz is megvan hozzá, nemcsak morális, hanem első sorban hazafiui kötelessége is kulturális, közoktatási viszonyaink előmozdítása czéljából arányos áldozatokat hozni, kivált akkor, ha ezt mindenekfólött saját jól felfogott érdekök is megköveteli. Nem akarjuk hinni, annál kevésbbé föltenni, hogy e jóakaró felszólalásunkat t. egri izr. polgártársaink figyelmükre ne méltatnák. S mert tudjuk, s városunk képviseleti ülésein is mindenkor tapasztaljuk, hogy közöttük számosán vannak oly hazafias érzelmű polgártársaink, kik városunk ügyeiuek : közművelődési, közigazgatási, ipar- s kereskedelmi, s közgazdasági viszonyainak előmozdi- tása körül önzetlen buzgalommal s igaz lelkesedéssel fáradoznak: nincs kétségüuk benne, sót nagy érdeklődéssel várjuk, hogy a fölvetett kérdéshez érdemileg hozzá fognak szólni, s azt e lapokban körülményesen és alaposon megbeszélni, mire nézve a szerkesztőség Ígéretét bírjuk, hogy az esetleges vitának készséggel fogja a lap hasábjait megnyitni. Adja isten, hogy mindnyájunkra nézve «hajtott slikere legyen. Pedagógus. Különfélék. — Az egri uj plébános beköszöntője. Tör öcsik József ő nsga, az egri mélt. fókáptalan legújabban kinevezett, kanonoka, mint Eger város uj plébánosa, a múlt vasárnap, f. hó 10-én a reggeli istentisztelet után tartott szép és hatásos egyházi beszédben mutatta be magát híveinek, a város kath. közönségének a székesfóegyházban. melyet ez alkalomra az ajtatos hivek nagy száma töltött be. Az egri jégen. Én alig tudok érdekesebb élőképet gondolni, mint amilyet a jégpálya nyújt, midőn egy szép téli délután nagy közönsége van. Egy tarka-barka hullámzó, nyüzsgő embertömeg, mely kinézését folyton változtatja mint a camera-obscura képei. Minden pillanatban más alakok surrannak el közelünkben, s akit éppen most mellettünk látunk elhaladni, azt a következő minutában már a távolban keresheti tekintetünk. Hölgyek, féifiak, gyermekek, civil cts uniformisos urak kellemes tarka végvidéké ; robogó „colonne*-ok, nyilsebesen haladó, ügyesen „köröző“, összevissza kanyargó, fel- bukó korcsolyások sürgő-forgó raja teszi oly elevenné és változatossá a nézőnek kínálkozó látványt, melyen a szem mindig talál valami élvezni valót. Mihez is lehetne e képet hasonlítani? Talán egy darab a tó vizének mélyéből, ahol a halak villámgyorsan siklattak keresztül- kasul az ő híg és hűvös „elementumukon“; hol csinos „aranyhalacskák,“ izmos, tömzsi pontyok, karcsú kecsegék, szilaj csukák és viczkándozó „halcsikok“ úszkálnak nagy sehbel-lobhal egymás mellett, egymással szemközt, egymás útját keresztezve? . . . Vagy talán egy részlet a sik mezőből, a virágos rétből, amely felett játszi pillangók és zümmögő bogarak repdesnek majd lepihenve, majd tovaszökellve ? — Csakugyan egy mező van előttünk, nem ugyan zöld szinti, de fehér és csillogó. Virágok is vannak rajta, ha figyelmesen megnézzük : különös, idegen növényzet: bizarr alakú rózsák, szeszélyes növésű diszvirágok — jégből. S ugyanazon zajos, tevékeny élet a tér felett. Madártávlata szintén a „hintés szárnyú pillangók“, zümmögő „fekete bogarak“ és „sárga cserebülyök“ repdeső csoportjának képét mutatja ............ Ig azán nehéz volna megmondani, hogy melyik nyújt gyö- nyörködtetőbb látványt: egy fényes báli terem diszesen öltözkö-
