Eger - hetilap, 1890
1890-12-09 / 49. szám
390 Szabó Béla. Székely János. Szóba kerülvén a hevesmegyei bál alkalmából a szállások szükségessége: magánszállások szerzése s e körüli intézkedések tételére Zalár József alelnök elnöklete alatt Kovács Kálmán, Mészáros Kálmán és Szabó Ignácz biz. tagokból álló küldöttség hivatott fel. Indítvány folytán közlelkesedéssel elhatároztatott, hogy a hevesmegyei bál lady patronesse-ül Kállay Zoltánná, szül. Jankovich Katalin úrnő ő mlga kéressék föl. E fölkéréssel diszkiildöttségképen a rendező bizottság három alel- nöke lett megbízva. A bál megtartásának határidejéül a z 1891-i k é v január hó 31-ik napja tűzetett ki. Beléptidijak lesznek: Személyjegy 3 frt, családjegy kéttagú család részére 5 frt; több tagú család részére 8 frt. — A bálra szóló meghívók közelebbről szétküldetnek. Akik netalán tévedésből meghívót nem kaptak, s arra igényt tartanak, szíveskedjenek e végből a bálbizottság h. elnöke: Kaszap Bertalan alispán úrhoz (Eger, megyház) fordulni. Kéretnek egyszersmind azok is, kik a hevesmegyei bálon részt- venui kiváltnak, de esetleg szállást, előzetes megrendelés folytán sem kaphattak, hogy szállás iránti megkereséseiket a szállásintéző bizottság elnöke: Zalár József főjegyző úrhoz (Káptalan- utcza, Vavrikféle ház), legkésőbb 1891-iki január hó 15-ig intézni szíveskedjenek. — Zártkörű ténczestély. Az egri jogakadémia polgársága, segélyező egylete javára az 1891-ik évi januárhó 10-én, az ó-kaszinó termeiben zártkörű tánczestélyt rendez, melyre a meghívókat a rendezőbizottság már szétküldötte. Az estély 8‘/a órakor kezdődik. Belépti dij 1 frt 50 kr. Fölülfizetések a jótékony czél iránti tekintetből, köszönettel fogadtatnak, s hir- lapilag nyugtáztatnak. A 21 tagból álló bizottság névsora teljes garancziát nyújt a tánczestély fényes süket éről annálinkább, miután. — értesülésünk szerint — helybeli s vidéki szépeink e bálra már is fokozott lelkesültséggel készülnek. — Az „Egervidóki jótékony nö-egylet“ által múlt hó 22-én tartott Katalin-tánczestély alkalmából felülfizetni, illetve adakozni kegyeskedtek: Samassa József egri érsek ő exja 20 frt, Babies János kanonok, Koppely és Deutsch 10—10 frt, Buzáth Lajos 7 frt. Begovcsevich Kóbert kanonok, Csókás Istvánná, Ebenwaldi Wimmer Irma, Engel János, Gröber Ferenczné, Hartl Edéné, Kovách Kálmánná, Kozma Károly, N. N., Samassa János, Scheidl Ágoston, Schlauch Nándor, Szele Gábor püspök, Szvorényi József, Zsendovics József 5—5 frt, Bánki József, Groszmann Vilmos 3.50—3.50 kr, özv. Farkas Hellebronth Ottilia, Györgyényi Ignácz kanonok, özv. Köllner Lőrinczné, Végh Mészáros Szidónia, 3—3 frt, Babies Béla, Nánássy Ödön, Papszász György 2.50 — 2.50 kr, dr. Akantisz Jusztin, Beer Henrik, Budai Károly, Diviáczky Károly, Hoffmann Sándor, Keleti Izsó, Kormos Dezsőné (Kápolna), özv. Mészáros Istvánná, dr. Pátz Ferencz, Wolf Károly 2—2 frt, dr. Kerekes Arvéd, dr. Kösztler József 1.50 — 1.50 kr, dr. Glósz Kálmán 1—1 frt, Babies Aladár, Bartha Andor, Danilovich Gyula, ozv. Horváth Tarnay Erzsiké, N. N., N. N., dr. Philippy Ödön, A nő beteg volt ... de minő betegségben szenvedett ? — Mi alatt Fabius fejét kezeire támasztva s forró lehelletét visszatartva magát gondolatainak átadta, — a hold a felhőtlen éjre újra feljött; s sugarai mellett, keresztül a félig átlátszó ablaktáblákon. a pavilion felül — vagy ez csak Fabimsnak tűnt fel eképen — egy könyed illatárhoz hasonló fuvallat lebbent át. . . s ime, átható szenvedélyes suttogás hallatszik .... se pillanatban vette észre, hogy Valéria csendesen mozogni kezett. Összerázkodott s figyelt: Valéria felemelkedett, előbb az egyik, majd a másik lábát letette az ágyból, — s mint egy holdkóros, zavaros szemeivel előretekintve, karjait kinyújtva a kert-ajtó felé indúlt! — Fabius tüstént a hálószobának másik ajtajához rohant, s miután a házacskát futva megkerülte, a parkba kivezető ajtót kívülről betartotta. Alig ragadta meg a kilincset, mikor már érezte, hogy valaki belülről az ajtót kinyitni iparkodik, azt feszegeti, — ismét és ismét, — azután nyugtalan lépésekkel eltávozik ............ D e hiszen Mutius nem tért vissza a városból, — villant át Fabius agyán e gondolat, s a pavilion felé sietett. S mit látott ? Szembe vele a holdsugár által fényesen megvilágított utón szintén mint egy alvajáró jön Mutius, kezeit ugyancsak előre nyújtva s szemei élettelenül elfátyolozva. . . . Fabius feléje rohan, — de az, anélkül hogy őt észrevette volna, kimért léptekkel halad lépésről lépésre, — s mozdulatlan arcza úgy mosolyog a holdvilágnál, mint a malajié. Fabius nevén akarja őt szólitani Skopecz Ödön, Tóth lnne 50—50 kr. — Fogadják a nemeslelkű adakozók az egylet hálás köszönetét. Az egri törzskaszinó a múlt hétfőn, f. hó 8-án délután tartotta szokásos évi rendes záró közgyűlését nagy számú részvényes tagok élénk érdeklődése mellett. A közgyűlésen ez alkalommal, a szokott folyó ügyek elintézésén kiviil, egy pár figyelemre méltó indítvány is került tárgyalás alá. Nevezetesen a közgyűlés, a választmány javaslatára kimondotta, hogy ezentúl a közgyűlésiig megszabott teremdijból, még jótékony ez élű tánczvigalmak alkalmából sem lesz leengedésnek helye, hanem e helyett a közgyűlés, jótékony ez él okra, 100 frtot bocsát a választmány rendelkezése alá. A kaszinói termek világítása körül fölmerült panaszokat finomabb világitó anyag megrendelése által kívánta eloszlatni a közgyűlés, mely alkalomból egyszersmind megbízta a belkezelő bizottságot: tegye magát érintkezésbe a helybeli Schvarcz féle gőzmalom tulajdonosaival, nem volnának-e hajlandók a kaszinói összes helyiségek villamvilágitását elvállalni, s kedvező válasz esetén szerezze be az erre vonatkozó terveket és költségvetést. A lapok megrendelésénél azon indítvány, hogy az egyesület a „Neue freie Presse“-t is járassa, élénk vitára szolgáltatott alkalmat, mely szavazás utján az indítványra nézve kedvezőtlenül dűlt el. — Az egri dalkör f. hó 6-áu, szombaton, Miklós estélyét ülte meg, elnöke Imre Miklós névnapja alkalmából. A dalkör tagjai a Hungária étkezési termébe jöttek össze társasvacsorára s egy tisztelgő küldöttség által meghívták oda elnöküket, kit azonban a küldöttség nem talált otthon, minthogy halaszthatlan ügyei néhány napra elszólitották Egerből. A dalkör szívélyesen emlékezett meg a távollevőről s a reá köszöntött tószt után felhangzó lelkes éljenzés bizonyitá, hogy az egylet változhatlan ragaszkodással viseltetik iránta. Vidám, kedélyes beszélgetés, s közben több sikerült pohárköszöntő tették kedvessé a dalkör tagjaira az itt töltött időt s régi kedves dalaikat a legnagyobb lelkesedéssel zengték el, karnagyi interregnum hiányában a dalkör egyik tagjának vezetése alatt. — A hevesmegyei vadásztársaság, mely, dr. Kállay Zoltán főispán ő mlga vezetése mellett, megyénk több előkelő sportsman- eiböl áll, ma, f. hó 10-én a Bükkhegység bérczei közt nagyobb szabású vadászatot rendez. Az eredményről annak idején tudósítást hozunk. — Meghívó. Miután az egri korcsolyázó egyesület f. é. decz. hó 7-ére hirdetett közgyűlése a résztvevők csekély száma miatt megtartható nem volt, van szerencsém a t. tagokat értesíteni, hogy az alakúló közgyűlés f. é. decz. hó 10-én, ma szerdán d. u. 3 órakor a korcsolya-egyleti pavillonban, tekintet nélkül a megjelenők számára, fog megtartatni. Eger, 1890. decz. 8-án. ifj. Simonyi Károly, elnök. — Kinevezés. A nyugalmaztatás folytán megürült hatvani kir. járásbirói állomásra Kolossváry László ugyanottani kir. al- járásbiró neveztetett ki. . . . de e pillanatban hallja: háta megett a házban az ablak, megzörren, . . . oda pillant. . . . Valóban: a hálószoba ablaka az aljától a tetejéig felnyílt, s lábát a párkányzatra helyezve áll Valeria az ablakban ............. ke zei mintha Mutiust keresnék, . . . egész testével feléje hajlik. Leirbatatlan düh szállta meg Fabius keblét, egy hirtelen betörő hullámhoz hasonlóan. — „Átkozott varázsló! kiáltott fel örjöngve, — s miközben Mutiust egyik kezével torkon ragadta, a másikkal övébe rejtett tőrét kereste meg, — és egész a markolatig belédöfte annak pengéjét Mutius oldalába. Mutius áthatva felkiáltott, — s sebét tenyerével lenyomva, botló léptekkel futott vissza a pavillonba. ... De ugyané pillanatban, ahogy Fabius tőre érte, Valéria is éppoly átható kiáltást hallatott s elaléltan rogyott a földre. Fabius hozzá sietett, felvette, ágyába vissza vitte, s csendesíteni iparkodott őt. . . . Sokáig mozdúlatlanúl feküdt; végre felnyitotta szemeit, mélyen fellélegzett, szakadozottan s örvendezve, mint olyan ember, aki az elkerülhetetlen halálból éppen most menekült meg, — megpillantotta férjét, s annak nyakát karjaival átfonva, fejét an- nek mellére nyugtatta. — Te, te, te vagy az, rebegték ajkai. Karjai lassan megnyilottak, feje lehanyatlott s miközben üdvözült mosolylyal suttogtak ajkai: „Hála Istennek, most már mindennek vége van ............De mennyire ki vagyok merülve!“ — mély, de n em súlyos álomba szenderült.
