Eger - hetilap, 1890
1890-11-25 / 47. szám
374 git, Rajcsich Margit, Scheidl Lully (Hatvan), Siskovits Etelka, Szontagh Irma; asszonyok: Altorjay Sándorné, Babies Béláné, Buzáth Lajosné, Horváth Istvánné, Jóni főhadnagyné, Keleti Izsóné, Kovácli Kálmánné, Légmann Imréné, Matékovits Mérné, Voll' Károlyné stb. stb. Hanem hát . . . igaz biz a’ . . . most jut eszembe, hiszen nekem az egyik kis szőke angyal mesét Ígért, azt mondta, hogy szőjjeni bele a referádámat, és nem mesélt semmit. . . . — Látja! . . . most már egyenesen maga lesz az oka, ha e miatt a bolond referáda miatt megmossák a fejemet. X. Különfélék. — Szent Erzsébet napját, mint hazánk rajongással szeretett s tisztelt királynéjának névünnepét, a múlt szerdán, f. é. nov. hó 19-én, szokott liálás kegyelettel üllötte meg városunk hazafias közönsége. Ez alkalomból a székes főegyházban regg. 9 órakor tartott ünnepélyes háladó szent misén, melyen Zsendovics József apátkanonok ő nsga, fényes papi segédlet mellett pontifikáit, résztvettek : a csász. és kir. helyőrség, s a magy. kir. honvédség, élükön a tisztikarral; a vármegye tisztikara, élén a főispánnal; a kir. törvényszék, élén az elnökkel; a városi tisztikar, élén a polgármesterrel, a többi állami s polgári hatóságok, és egyletek, valamint a tanuló ifjúság is, a tanítói karral élén, testületileg, úgy számos ajtatoskodó hívek, hogy buzgón esedezzenek az egek Urához szeretett királynénk ő felsége hosszú, boldog éltéért. Az ünnepi mise alatt, a főszékesegyháznak ez alkalommal műkedvelőkkel, s a katonai zenekar tagjaival is megerősített ének- és zenekara Reimann egyik dallamos ünnepi miséjét szép szabatossággal adta elő. — Az ünnepet megelőző estén az itteni cs. és kir. helyőrség zenekara dísztakar odóval vonult végig főbb utczáinkon. — Szent Cecilia, a zenészek védőszentjének áttett ünnepét, a múlt vasárnap, f. hó 23-án, a regg. 9 órai istentisztelet alkalmával, melyen Begovcsevics Róbert fölszentelt püspök, főkápt. kanonok ő mlga, fényes papi segédlettel pontifikáit, — ünnepelte meg az egri fószékesegyház ének- és zenekara, mely ez alkalomból számosabb műkedvelők s katonai zenekari tagok által is megerősítve, istentisztelet alatt Bibi, igen szép dallamos (Cdur) ünnepi miséjét kiváló szakavatottsággal adta elő. Betétek voltak: gradualera: „Afferentur“ Schöpftől (vegyes kar); Offertorium: „Ave Maria“ Kristinustól, bariton solo, férfinégyes kísérettel. A magánrészt Kelemen Lajos, egri r. kath. belvárosi elemi tanító énekelte érczes hangon, s hatással. — A Ceciliaünnep alkalmából Begovcsevics Róbert püspök, pontifikans főkápt. kanonok ő mlga délben barátságos lakomára gyűjtötte maga köré, a főszékesegyházi ének- és zenekar előkelőbb férfitagjait, és az egyházi zenét szeretettel kultiváló egri zenekedvelők közöl is többeket. — Hálás köszönet. Dr. Samassa József érsek ő nagyméltósága, ki a népnevelés ügyét mélyen szivén hordozza, ebbéli főpásztori gondoskodásának igen szép jelét adta azál’al, hogy Makiáron egy szép uradalmi épületet minden belsőségével együtt iskolai czélokra kegyesen átengedett a hitközségnek nemcsak, hanem azt saját költségén díszesen át is alakította és fölszereltette úgy, hogy e vidéken alig vau ily szép iskola-épület és belsőség. Ez által ő nagyméltósága valamint egyfelől a népnevelés ügyének szép és maradandó áldozatot hozott: úgy másfelől, mint kegy- és földes úr, a hitközségnek is az iskolai szükségek födö- zésére jelentékeny segélyt nyújtott, miért is kötelességének tartja mind hívei, mind maga nevében, ő nagyméltóságának legőszintébb köszönetét nyilvánítani. Makiár, 1890. nov. 24-én. Balassi/ Fe- rcncz, esperes-plebános. — Gyászhir. Károlyi Gyula gróf, a kompolti, debrői s parádi uradalmak tulajdonosa, Hevesmegye egyik leggazdagabb birtokosa f. nov. hó 23-án, hosszas, kínos szenvedés után Budapesten elhunyt. A boldogultat, mint évekkel ezelőtt édes atyját, Károlyi György grófot, nyelvrák ölte meg. Néh. Károlyi Gyula gróf, ki teljes tudatával bírt annak, hogy napjai, órái meg vannak számlálva, csudás hősiességgel s lelki megnyugvással nézett a biztos halál elé, s még maga vigasztalta övéit, akik titkolt fájdalommal napok, hetek óta virasztottak ágya mellett. Élte utolsó napján magához kérette öcscsét, Károlyi Gábor grófot, a magyar parlament ismert ellenzéki tagját, akit egy áldatlan per elidegenített családjától, s régi igaz testvéri szeretettel búcsúzott el tőle. Bold. Károlyi Gyula gróf tetemeit ma, f. hó 25-én, délután 3 órakor fogja dr. Samassa József egri érsek ő exja a halottas háznál díszes egyházi gyász-szertartással beszentelni. — Az egri szegény tanulókat ruházattal segítő egyesület választmánya f. hó 22-én nagys. és főtiszt. Györgyényi Ig- nácz kanonok ur elnöklete alatt gyűlést tartott a megyeházán. Éliássy Ferencz, egyesületi pénztáros jelenti, hogy a folyamatban levő gyűjtés eddigi eredménye: 133 frt készpénzben. Dienes József, egyesületi gazda megbizatott, hogy 30 pár új csizma elkészítéséről gondoskodjék, s a fenmaradó pénzértéknek megfelelőleg pedig téli kabátokat rendeljen meg a vele szerződésre lépő szabó vállalkozónál; nemkülönben a még használható ruhanemű adományokat is lehetőleg alakíttassa át a szegény tanulóknak leendő kiosztás végett. A beállott hidegebb időjárás szólni. Megemlékezett a távoli országokról, melyeket bejárt, hegyekről, melyek a felhőkön túl emelkednek, viztelen sivár pusztaságokról, -— beszélt a folyamokról, melyek tengerhez hasonlók, hatalmas épületekről s templomokról, ezer esztendős erdőkről, szineke sugárzó virágokról s madarakról; — megemlítette a városok s népek neveit, melyeket meglátogatott . ... e nevek némelyiket oly meseszerűen hangzott. Az egész keletet ismerte Mutius; beutazta Perzsiát, Arábiát, — ahol a lovak nemesebbek s szebbek, mint minden egyéb élő teremtmény, — mélyen benn járt Indiában, hol az ember-faj fenséges növényekhez hasonló, s eljutott egész China legtávolabbi határáig, ahol a megtestesült Isten lakja a földet.: a dalai Láma, egy vékony szemű hallgatag férfiú személyében. — Csodálatosak voltak, amiket elbeszélt! Mintegy elbűvölve hallgatták őt Fabius és Valéria. — Sajátságos, . Mutius arczvonásai csak igen kevéssé változtak meg; gyermekkora óta barna bőre most még sötétebbé vált, leégve egy melegebb nap sugáraitól, szemei milyebben ülőknek látszottak, mint azelőtt, — ez volt minden; de ez arcz kifejezése egészen más volt most, concentrált, komoly s még akkor sem élénkült fel, mikor azon veszedelmekről emlékezett meg, melyeket átélt éjjel: a tigris ordításától visszhangzó erdőkben, vagy nappal: járatlan, néptelen útakon, hol a vándort hitetlenek veszik lesbe, s bálvány, isteneik tiszteletére, melyek emberáldozatra áhítoznak, megfojtják. De mélyebbé és egyhangúbbá vált Mutius hangja, és kezeinek, egész testének mozdúlatai, elveszetették ama könnyedségüket, mi az olasz népnek oly annyira sajátja. Szolgája, — az alázatos, ügyes maláji segélyével házigazdái előtt bemutatott néhányat azon bűvészi fogások közül, melyekre indus brahminok tanították meg. — Példáúl: miután megelőzőleg egy függöny mögött elrejtőzött, egyszerre úgy tűnt elő, mintha — lábait keresztbe téve maga alatt — a levegőben ülne, csupán csak újjá hegyével támaszkodva egy függélyesen felállított bamburgnádra, ami Fabiust nem kis ámulatba ejtette, Valériát meg épen elrémitette ............ T alán bizony még varázsló is? gondolta magában. — De mikor mind ezek után egy kis sipon játszva szelíd kígyókat csalogatott elő egy elzárt kosárból, s azok Lilánkhoz hasonló nyelveiket öltögetve sötét lapos fejőket a tarka szövet alól kidugták; — Valériát rettegés fogta el s kérte Mutiust, rejtené el mihamarabb e csúf hüllőket. Az esteli után egy nagyhasú, hosszú nyakú üvegben tartott Schiras-borral vendégelte meg barátjait, mely igen illatos s sűrű és sajátságos zöldesbe csillámló aranyszínű volt; a kis jaspis-csészében, melybe kiöntötte, csodálatosan villogott. Ize nem volt hasonló az európai borokéhoz; édes, fűszeres volt s kis kortyokban elnyelve az ember tagjaiban kellemes fáradság érzetét kellette fel. Mutius Fabiust s Valériát is megkínálta egy-egy csészével, s önmaga is ivott. Az ivó edény fölé hajolva valamit suttogott s ujjait mozgatta. Valéria ezt észrevette. De miután Mutius egész magaviseleté, minden tette s szava sajátságos, idegenszerű benyomást keltett fel s szokatlannak tűnt fel, azt gondolta magában: talán Indiákon valami új vallásra tért át, avagy hogy ott igy van szokásban? Majd, rövid hallgatás után, megkérdezte tőle, hogy a zenével utazásai alatt is foglalkozott e? — Felelet gyanánt Mutius elhozatta a malájival indiai hegedűjét. Hasonló volt azokhoz, melyeket most használnak, csakhogy négy húr helyett három húrja volt, s felső részén egy kékes kigyóbőr volt kifeszitve, a vékony nád-vonó félkör-alakba volt hajlítva, hegyén pedig egy gyönyörű csiszolt gyémánt ragyogott. Mutius előbb néhány mélabús, mint mondá, népies dalt játszott, mely az olasz fül előtt különösnek, sőt vadnak tetszett; az érczhúrok panaszos s gyenge hangon szólották. De midőn Mutius az utolsó dalba kezdett, a hegedű hangja egyszerre erőssé
