Eger - hetilap, 1890
1890-11-18 / 46. szám
46-ik szám. 29 -ik év-folyam 1890. november 18-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr Félévre . . 2 „ 30 „ Negyed évre. 1 „ 20 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lvceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Hirdetésekért minden 3 hasábozolt petit sorhely után 6. bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Keressünk eszközt a tüzesetek csökkentésére. A Fenyvessy Ferencz, országgyűlési képviselő, földink szerkesztése alatt megjelenő „Pápai Lapok“-l>an. az utóbbi időkben országszerte dúlt megdöbbentő számú, s rémséges pusztításokat okozott tüzesetek alkalmából Ihász Lajos, a fönebbi czim alatt a következő nagy fontosságú sorokat Írja: Remegve bontom fel a lapokat. Megint minő szerencsétlenséget hoz hitül a távirati vagy ujdonsági most már mindennapi tüzeset rovat ? Hol és mennyi ember jutott újra koldusbotra? Igazán borzasztó látni, hogyan pusziul a nemzeti vagyon! Sok embernek keserves évi keresménye, fáradtságának, szorgalmának gyümölcse hogyan lesz semmivé rövid órák alat. Kötelessége a törvényhozó testületnek, társadalomnak olyan eszközökről gondoskodni, melyekkel meg lehetne akadályozni a nemzeti vagyonnak ily nagymérvű pusztulását, vagy legalább minimumra szorítani a szerencsétlenséget. Ha a gátló intézkedések megvalósítása miatt még úgy bele kellene is nyúlni a magánjog kőiébe tartozó dologba, mégis okvetlen meg kell tenni, semhogy évenkint ezer és ezer ember jusson koldusbotra, maga vagy szomszédai hanyagságából, mondhatnám vétkes könnyelműségéből származó tűz miatt. Csak ismerjük be: a mostani laza községi viszonyok mellett ha egy községben tűz támad, az nem is mehet ritkaság számba. Egymás nyakára betakarulnak. Már házaik oly közel épitvék egymáshoz, hogy ha egynél tűz támad, s az egész falu le nem ég, az igazán csuda, Istennek kegyelme. Képzeljük ehhez, menynyire növeli a tűzveszélyt, mikor az eredetileg szűk udvarok telehordatnak gabonával ? Istállókban, csűrökben, lámpával, alias közönséges mécscsel járnak! No meg a napi fáradalmakat a korcsmában borral kell leöblíteni, hazatérőben pityókosan reágyujtani; s mivel legjobb heverés esik a szérűn a szénán vagy szalmán, arra lefeküdni — égő pipával. Ott etry pár szippantás után elaludni .... Ha a pipa esetleg magától elalszik, akkor jól van minden, de ha nem? . . . ügy a bor és pipa elhamvasztja a falut, Ez az éjjeli veszedelem. De hát mit szóljunk ahhoz, ha valaki nappal, józanon a gabonával megrakott szekéren vagy a beágyazott szérűn pipáz ?! Daczára annak, hogy a faluban már a kisbiró kidobolta, miszerint szérűkön tilos a dohányzás. Azonban ki ellenőrzi az ezen üdvös intézkedés végrehajtását? Ki mer a faluban az első telkes gazda szolgájának vagy épen fiának is eredménynyel parancsolni? Ezek dicsőségének tartják, ha a biró uram parancsának fittyet hánynak. A nyáron a györmegyei pátkai szőllőhegyen láttam, midőn egy ember nyomtatott, s az égő pipa szájában volt. Ugyancsak ez év nyarán Ekelen akadtam egy béresre, ki a veszedelmesen túltömött gabonás szérűn babot csépelt s a mellett kedélyesen pipázott. Gazdája elnézte . . . pedig előző héten kétszer volt Ekelen tűz. Az ilyenek azután megszöktető állapotok, s az Amerikába való kivándorlások hathatós elősegitői. A tűzi szerencsétlenséget gyakran okozza még azon vigyázatlanság is, hogy a munkások a gyufát zsebökbe dugják papirtokba vagy a nélkül, s munkaközbe a szalmásgabna vagy takarmány közé hullatják. Ha a kihullott gyufára reá lépnek, vagy az odaesik, ahova a nap erősen tűz: kész a veszedelem. Egyik igen sokszor ismétlődő eset az, midőn az otthonhagyott gyermekek az asztalfiából vagy más könnyen hozzáférhető helyről előkeresik a gyufát, s vele tüzet raknak az udvaron vagy szérűn, a kazalok között, kukoriczasütés végett vagy más mulatságból. Kérdem, ha igy aztán tűz keletkezik s a falu leég, ki az oka ? Bizonnyára a közvetlen tettes gyermekek legkevésbbé, hanem a gondatlan szülők, kik az olcsó s könnyen beszerezhető gyufát előhagyják. Még elszomorítóbb, azonbau az, ha emberek szándékosan gyújtogatnak, akár haszonból, akár boszuból, akár pyromaniából. Haszonból akkor teszik, ha értéken felül biztosítják holmijukat, igy reményelvén vagyonukat szaporítani a biztositó társulat által fizetett kárösszegből. Elég lelketlenek a magok csekély hasznáért az egész falut tönkre tenni. Azonban egyedül az nem elég, ha mi csak az előforduló tiizkáresetek tapasztalt okait előhozzuk, hanem mi, kik a nép közt falun élünk, tartsuk kötelességünknek oly javaslattal előál- lani, mely hivatva lenne segíteni a jelzett miseriákon. S azután válaszszuk ki belőle a legjobbat, a legpraktikusabbat, habár nem is hangzik az ideálisán, ha nem is felel meg a bevett jogkövetelményeknek, csak czélra vezessen : a tüzesetek megakadályozása vagy azok számának minimumra leszállítására. Én itt pár sorban előadom a szerintem megfelelő intézkedéseket, melyek, hivatva lennének a tüzeset korlátozására. Nem akarom nézetemet csalhatatlannak állítani, sőt ha más jobbat mond, szivespn hajlok meg előtte. Az érintett intézkedések következők volnának : 1. A gyufa árát felemelni és egyedáruságot csinálni, hogy csupán az állam legyen jogosítva gyufát készíttetni, és pedig csak olyat, mely saját dörzslapján gyűl meg, másutt nem. Indokolásom ez. Ha valakinek — a szegényebb osztályt értem — a gyufa beszerzése évi költségvetésében számot tesz, azt sokkal jobban meg fogja takaritani, elcsukni, gerendába feltenni vag}r más a gyermekeknek nehezen hozzáférhető helyre eldugni5 Másik ok az, hogy a gyufagyártás monopóliuma az államnak szép jövedelmet hozna, — a polgárok észrevehető megterhel- tetése nélkül. A gyufa megdrágítása miatt a dohányzó közönség egy része visszatérne az aczél és tüzkőhez. Ezzel pedig a gyermekek semmiesetre sem csinálhatnak olyan könnyen és észreve- hetlenül tüzet. 2. A falurendszert akként szabályoznám, hogy csak bizonyos távolság megtartása mellett engedném meg az építkezést, és háza táját mindenki azonnal tartoznék fával körülültetni. Erre fokonként mennénk át. Pl. ha X-nek el-ég a háza, ugyanazon helyre ha szomszédjához a meghatározott távolságnál közelébb van, nem építhetne: hanem a házhelyeknek kijelelt térségre. Ezen falutérség a község közös határából a régi falu folytatásaként lenne az állami mérnökség által kihasítva, s minden egy darabba kihasított házhelynek, udvarnak szérüskertnek, szóval egész belsőségnek meg lenne szabva az ára. A vételár a község javára fizettetnék annak pénztárába, akár tökében, akár 50 év alatt törlesztendő évi kamatkölcsönben. Az igy befolyó ösz- szeg lenne alapja a községi takarékpénztárnak, melynek kezelését az árvapénztárra ruháznám bizonyos díjért. A községi takarékpénztárba betett pénzek kamata első sorban csakis a felsőbb hatóság által engedélyezett községi szükségletre lenne fordítható; s a mi megmarad, hitelképes községi lakosoknak adatnék ki ol
