Eger - hetilap, 1890
1890-11-04 / 44. szám
353 Apróságok. (KovatvezetS: Democritos agriensis.) Borkóstolás. A gyöngyösi szőlészeti kiállítás alkalmával történt b o r k ó s- t olást igen élénken Írja le „Gyöngyösi lapokéban Mir midőn. A mulatságos czikket itt közöljük: „Mi ügyön szépen felsültünk a kiállítási borkóstolással! Képzeljék kérem, ahányan csak borisza fiai vagyunk e nemes városnak, mindnyájan egy forintos jegyet váltottunk a kiállításra, nem ugyan a beható tanulmányozási vágy, sem a heves- megyei gazdasági egylet anyagi sikere lebegett szemünk előtt, midőn jegyeinket kiváltottuk, hanem, mi tűrés tagadás benne, hogy jelen lehessünk és különösen, hogy résztvehessüuk a borkóstolásban. Jelenlenni, csak jelen voltunk, de kóstolni nem kóstolhattunk! Akkor sült ki, hogy a jury-nak össze-vissza nincsen több két kékb ős-üveg boránál. Én pláne kétszeresen megjártam, amennyiben borkóstolás előtt, uzsonnára egy liba-fertályt is bekebeleztem, hogy annál tisztább szívvel és bogy annál elfogúlatlanabbul bírálhassam a legközelebbi múltban betelepített újvilági nedűket. És, uramfia, nemcsak hogy borhoz nem juthattam az egész kostolás tartama alatt, hanem még tantalusi kínokat kellett kiállítom, a sorompón kívül, nemzetes bátyámuraméknak (t. i. a jury tagjainak) minden egyes kortyantásánál. Égett a bendőm a sós liba-fertálytól! Szidtuk is, egyesbe is, többesbe is, a kormányt is, hogy miért küldött olyan kevés bort; de a gazdasági egyesületet is. hogy miért nem minket választott meg jury-nak?! Vagy talán azt. képzelte a t. gazdasági egylet, hogy mi nem vagyunk eléggé ivós gyerekek ? Dehogy nem! Dehogy nem! . . . Szegény anyánk ha tudta volna! . . . * De most már lássuk, hogy folyt le a borkóstolás és mily eredménynyel Ítélt a jury? Elnök, miután meggyőződött tulajdon szemeivel, hogy a jury tagok mindnyájan a zöld asztal körül és hogy mindnyájan beszámítható állapotban vannak, Kaszinó Jóskával feltétetett egy zöld kancsóval a zöld asztalra: lya, életének sok óráját töltötte hasonló, nem épen irioylésre méltó helyzetben, aminőbe most a szegény Hektort kényszeritette. De azért nem boszankodott ő felsége. Henrik király kiváló jó szívvel viselkedett a szerelmes párok iránt; azonban kissé meg akarta büntetni a szép titkolózó!. Nem tért vissza a dolgozó szobájába. Miután barátságosan üdvözölte a bájos lánykát, ki mohón sietett tudtára adni, hogy nagynénje nincs honn, — „Se baj — úgymond, — kedves gyermekem, egyszer már mi is estelizhetiink két fecskén,“ — se szavak közt épen azon asztal mellé telepedett, mely alatt a szegény Hektor kuksolt. — De, Felség! — s a szegény lányka közel volt hozzá, hogy könnyekre fakadjon. — Nos, hát foglaljon helyet, kedves kisasszony. Itt, egészen a közelemben. Ah, fél, ugy-e, az öreg királylyal négyszemközt maradni? Sebaj. Estelizziink hát hármasban.“ E szavak közt ő felsége fogta a süteményes tálczát, s az asztal alá i yujtotta azt. A következő pillanatban a fiatal pár, mint két tetten kapott bűnös állott, a király előtt. — Mi dolog ez, fiatal ember? — kiáltá a király ránczolt homlokkal. — Felség! Hektor szeret engem! — válaszolt az ifjú helyett Gabriela, s zokogva borult a király lábaihoz. 0 felsége szelíden emelte föl a könnyben úszó leánykát. — De, gyermekem, hisz ez nem bűn. Mirevaló hát ez a titkolózás? Van-e valami természetesebb, mint, hogy szeretik magácskát, ? I. Jaquez-bor t. A nagyenyedi vinczellér-iskola produktuma, — niondá — kérek reá rövid, velős szakértői bírálatot a t. jury-tól. 1- ső jury-tag (Miután ivott, megköszörülte a torkát): Tisztesség nem esik mondván, mintha egy megriasztott macskát erőszakoltam volna lefelé a torkomon! 2- ik jury-tag: (Hirtelen) Mintha azt a tulajdon macskát a farkánál fogva erőszakoltam volna felfelé a torkomon! 3- ik jury-tag: (Miután ivott, hallgat.) Elnök: Kérem a bírálatot, rövid az időnk! 3- ik jury-tag: (Nagy lélekzet-vétel után). Megkövetem alás- san, arra a bizonyos kefére vártam ! 4- ik jury-tág: (Ivás után a gyomrához kapva) Vesszen ki a töve! .... II. A Herbemont bornál: Elnök: Szintén a nagyenyedi vinczellér-iskola produktuma. 1- ső jury-tag (Miután ivott és köhögött): Kökény volt az apja, vadóka az anyja! . . . Ebadta! 2- ik jury-tag: (Megfontoló képpel): Hogy a költő szavával éljek: „Korcsmárosné már én többet nem iszom!“ 3- ik jury-tag (Kiköpve): Rabvallató! 4- ik jury-tag: In vinó non est veritas ! III. A J o r k-M a d e i r a-b o r n á 1: Elnök: Két korsó bor; egyikben a kecskeméti „Miklós- telep“ terméke, másikban a Srőder Lajos űré. Egyforma büdös mind a kettő, azon különbséggel, hogy mig a kecskeméti a talaj- izt, addig a Schröder űré a hordó-izt vette át. Kérem a kettőt egyszerre bírálni. . . . 1- ső jury-tag (orrfintoritva): Mig aromád, óh te ital! Poharamban illatoz. Budli-bicskám kislajbimban Rettentően nyilladoz! . . 2- ik jury-tag (Egy nagyot köpve a pádimentomra): „Sújt az átok, mert szerettelek!“ .... 3- ik jury-tag (Keresztet vetve előbb magára): „Uram ha lehet, múljék el tőlem e pohár!“ .... 4- ik jury-tag (A kanosokra mutatva): Ezen bizonyos nedvtől fog a magyar igazán sírva vigadni! . . . IV. Az 0the 1 lo-b ornál: Elnök: Ifj. Borhy Bertalan ur pinczéjéből: — Ah, felséges uram, a nagynéni nem fog beleegyezni, mert a nagynéni maga is — és Gábriela szemérmesen pislantott Hektóira, ki zavarodottan rágicsálta bajuszkáját. — Mi a tatár? kiáltott Henrik felkaczagva, — hisz csaknem fia lehetne! No, várjatok, gyerekek, majd rendbe hozom én a dolgot. GraVillon ur, kövessen kabinetembe. Midőn rövid félóra múlva mindaketten ismét visszatértek, Flavigny asszony, még mindig méltóságteljes szépségében, már ott ült zsölyeszékében a zubogó theáskanna előtt. — Kedvesim, — mondá a király, — kedélyes együttlétünk- nek ez az utolsó estéje. Épen most kapom a tudósítást, hogy mennyasszonyom Florenczből elindult. Én részemről egy diszki- séretet akarok eléje küldeni a határra, s önt, Gravillon ur, azzal bízom meg, hogy leendő nőmnek első adja át üdvözletemet nevemben. Nehogy azonban útközben unatkozni találjon, megengedem, hogy önt Gábriela kisasszony, a diszhölgyek közt, mint menny, asszonya, elkísérhesse. Flavigny asszony meglepetésében kiejtette a csészét kezéből. — De, Fölség! — hebegte, — Gábriela még nagyon fiatal! — Bizonyára, kedves Hortense; sőt Hektor is fiatal, — nagyon fiatal — önhöz; — tévé hozzá a király gúnyosan, — épen úgy, mint Gábriela én hozzám. De hát, hadd legyenek boldogok a gyerekek; mi pedig ketten, — csak maradjunk a régi öregek! — És most, gyerekek elő a kártyákkal! Minden játszma — csókba megy; — csitt! Semmi ellenvetés! Hektor, osszon! (P. Vksbl.)
