Eger - hetilap, 1890
1890-02-04 / 5. szám
35 Az öngyilkosságról. (Vége.) Napok szerint legtöbben hétfőt, keddet, csütörtököt, legkevesebben a szombatot és vasárnapot választották utolsó napjukul. A mi a napszakát illeti, legtöbb az esetek száma éjjel és hajnalban, legkevesebb délben. A nők kerülik a rut halálnemet, minő az akasztás, de élénken keresik a fájdalom nélkül, gyorsan ható, nem torzító módokat — széngőz, méreg, vizbefulás stb. Egy másik nevezetes momentum a halálnemek utánzása. Néha évekig nem fordul elő vonat elé fekvés, önelégetés stb; máskor pár nap alatt több is történik, hogy megint hosszú ideig szüneteljen. Legfontosabb azonban az öngyilkosságok terén azok oka. A halált elhatározható körülményt aránylag ritkán lehet biztonsággal megállapítani, többnyire hátrahagyott levelek, vagy elejtett nyilatkozatok szolgálnak alapul; ezért azután Wagner, Block, Oettingen, Casper, Guerry adatai egymástól nagyon eltérők. Nagyjában véve a fraucziák szerint az öngyilkossági okok a következőképen oszolnak meg: Elmebetegségek 33%, félelem, szégyen 23%> szenvedélyek 19%, családi bajok 14%, anyagi zavarok 11%. A németek adatai szerint: Elmebetegség: férfi nő (Vallási politikai rajongás stb. . 29% 47% Anyagi zavarok ..... 15% 6% Kicsapongás (kártya stb.) • 14% Ő°/o Testi szenvedések ..... 11% 11% Félelem, (büntetés elől való menekülés) . 10% 8% Családi bajok............................................ 9% 10% Eletunság..................................................... 6% 4% Szendélyek (harag, szerelem, bánat stb.) 3% fi°/o Mások iránti elfogultság .... 2% 2% Elégedetlenség ..... 1 % 1% 100% 100% Az öngyilkosságok oka már mostan nagyjában ismert lévén, tisztába lehet jönni azzal, hogy ellenük mennyit lehet tenni. Nyilvánvaló, hogy a mások érdekében való önfeláldozás, a testi szenvedések, életunalomból, félelemből stből származó öngyilkosságok ellen az állam alig tehet valamit. Az állam hatásköre csekély e téren ; a vallásé még kisebb. Legföljebb a család körén belül keletkező összeütközéseknek veheti elejét czélszerü törvények által; profilaktikus intézkedéseket létesíthet a be nem számítható állapotban lévők ellenőrzését, gondviselését illetőleg. Ugyancsak kicsiny hatásköre van itt az orvosoknak, testi és lelki szenvedések meggyógyitása, megszüntetése által, mert az előbbit úgyis törekszik, bár hasztalanul megtenni, az utóbbihoz pedig az orvos és betege között bizalmas, baráti viszonynak kellene fennállni, melylyel az orvos idejekorán észrevegye betegének többnyire nem is sejtett aberráczióit. Kicsiny bár, de áldásos hatásköre van e téren a „Mentőegyesületeknek“ is, mert ha valahol, úgy öngyilkossági eseteknél nagyon sokat tehet az elég jókor nyújtott és szakszerű segély; számos veszendőbe ment életet menthet és ment is meg, pl. mér* gezés, fulladás és zsinegelés esetében. De a legnagyobb, majdnem egyetlen eredményt az öngyilkosságok számának leszállítására, az öngyilkosságra való hajlandóság megszüntetésére a társadalom érhet el. Ha megszűnnék az örökös memento móri, ha nem űznének gúnyt a halálból a „cholera walzer“-ekkel, „viva el muerto“ dalokkal, „influenza-szerenádokkal“, ha megszűnnék a nil nisi bene, ha a társadalom az öngyilkost nem mártírnak, hanem szökevénynek tekintené s a szerint Ítélne fölötte, ha nem hoznák az elbukott leányt, a vesztő kártyást, kik pedig talán még hasznos munkásai lehettek volna hazájuknak, imperativ körülmények közé, bizonyára kevesebb lenne olyan, ki öngyilkosságával a legiesujtóbb, a legmegvetőbb kritikát gyakorolja a társadalom fölött. Nem alamizsnát, munkát adjanak az éhezőnek. Ne kolduláshoz, hanem dologhoz szoktassák, ne koldust, munkást neveljenek a proletárból. Ne szoktassák a déclassées et misérableseket arra a gondolatra, hogy a társadalom eltartja őket. Tanítsák meg dolgozni, kenyerüket két kezük segélyével megérdemelni, akkor nem lesz többé nyomorult. Az emberbarátok és jótékony egyesületek ne ajándékba adják a könyöradományokat, hanem bér fejében. Alakítsanak a „Peny bank society“, „Societi for Christian young men“, „Home work society“, „Sixpence union“, „Arbeiter-Verein“ és száz más külföldi egyesülethez hasonló czélu társulatokat, melyek kicsiny eszközzel óriási eredményeket tudnak elérni. Ekkor azután kevesebb lesz az öngyilkos, mert egészségesebb, boldogabb lesz a nép s a társadalom egy nagy humánus munkát, egy kötelességét teljesítette. A postahivatalok is épen ily rendszeresen (?) vannak berendezve. Itt a postán akárki átveheti akárkinek a levelét. Odamegy a levélkiadó ablakhoz; megkérdezi: van-é levele X-nek? s ha van, nyomban kiadják neki, anélkül, hogy az illető levélkivevő igazolni tartoznék magát, hogy csakugyan ő a kérdéses X. akinek a levél czimezve van, stb. Mindezek a furcsa állapotok azonban oly csekélységek, amiket az ember 6 — 8 havi itt tartózkodás után a legkönnyebben megszokik, s mindezt igen természetesnek és rendén valónak fogja találni. De az említettem pár év alatt nemcsak az emberek, hanem az erdei nyitlak is jelentékenyen fölszaporodtak Ausztráliában. — Mintegy, 10—12 év előtt egy itteni ültetvényes (farmer) néhány pár erdei nyulat importált Európából, melyek azóta oly rengeteg mértékben elszaporodtak, hogy, miként egy időben a verebek, úgy most az erdei nyulak valóságos csapásaivá lettek Ausztráliának. melyeknek kipusztitására az állam óriási összegeket költ. Csak két év előtt is 10.000 font sterlingnyi (100,000 frtnyi) jutalmat. tűztek ki annak, aki e nyulak gyors és végleges kipusztitására alkalmas eszközt és módot talál fel. Ekkor jelenkezett a hírneves párisi orvos, dr. Pasteur, mint a jutalomra pályázó. Ausztráliába küldötte két segédét, hogy ezek néhány erdei nyulba ojtsanak belé gyilkoló ragály a m ago t, valamiféle mikrobákat, melyek érintkezés által az összes tengeri nyulakat megfer- tőztetvén, ez által azok elpusztuljanak. — Hasztalan. A kísérlet nek semmi eredménye sem lön, s azóta a hires Pasteur Ausztráliában minden tekintélyét elvesztette. E nyulak iszonyatos pusztítása ellen épen most fejeztek be itt egy óriási védelmi művet. Ugyanis az egész Viktória kerület határát, mintegy 700 mfdnyi hosszúságban, sűrű, erős dróthálózattal kerítették be, miáltal idegen nyulaknak a provincziába benyomulhatását teljesen megakadályozták; azokkal pedig, amelyek még e tartományban pusztítanak, rövid időn majd elbánnak. Ez óriási drótháló-kerítés a gouvernementnak 4 millió forintot haladó költségébe került. A jámbor farmer, ki 12 év előtt a nyulakat Európából importálta, soha se hitte volna, hogy néhány év alatt hazájának s magának is ennyi bajt, kellemetlenséget és költséget okozzon. Ama pár év alatt, mig Ausztráliától távul voltam, ismét födöztek itt föl néhány újabb gyémánt-bányát, miket gazdag társulatok kaparitottak kezükbe, s ezek müveltetik. Az ausztráliai gyémánt nincs oly szép. mint a Cap Coloniabeli; remélik azonban, hogy újabb kutatások folytán jobb minőségűekre is akadnak, mert az itteni geológusok azt állítják, hogy ugyanazon földtani viszonyok vannak itt is, mint annak idején Dél-Afrikában. A gyémántbányáknál azonban még kedvezőbb jövőnek néznek eléje az opál-bányák ausztráliai Queenslandban, melyek igen gazdagok a legszebb tüzű opálokban. Ezek maholnap igen erősen fognak versenyezni a magyarországi opálokkal, mert a queenslandi opálok minőség tekintetében nem alábbvalók a vörös- vágásiaknál. Az arany mezők, melyek az egész Ausztrálián átvonulnak, még mindig élénk látogatottságnak örvendenek, s szorgalmas művelés alatt, állanak, ugyannyira. hogy nem egy ügyes, élelmes és szerencsés ember itt rövid időn jelentékeny vagyonra tesz szert. Tgaz, hogy az aranykeresők 90%-ka örökös rabszolgája a nélkülözéseknek; de ez nem riasztja el az embereket, s százan- kint sietnek az aranymezükre szerencsét próbálni. — Találkozik itt, a többek közt, oly arany tárna is, amely 12 hó alatt 330,000 uncia aranyat szolgáltatott a szerencsés tulajdonosoknak. Ha már most tudjuk, hogy egy uncia (32 uncia tesz l kilogrammot) arany értéke körülbelül 50 frt osztr. értékben: a rés z vé *
