Eger - hetilap, 1890
1890-10-21 / 42. szám
333 Az „egri hüvely.“ Hevesmegye gazdasági egyesületének szőlészeti kiállításán, Gyöngyösön, bemutatta Dr. Danilovics Pál. Szőlőm elpusztulása, s a közös szerencsétlenség súlya, mely Eger polgárait oly végzetes csapással fenyegeti, többek között engem is gondolkodóba ejtett, miként lehetne bortermelő városunk jelentőségét a jövőnek megmenteni ? . . . . Úgy találtam, hogy a sebkezelésnek az emberi testhez idomított törvényei a szőlővesz- szőn alkotott sebek egyesítésénél alkalmazást találnak. All az, hogy mennél kisebbek az egyesítendő sebek, mennél egybe v ágó b bak felületei, mennél azonosabb a metszlapok niveauja, mennél tisztább metszésű ele, illetőleg simábbak az egyesítendő lapok, — annál tökéletesebb, belsőbb és légmentesebb az érintkezés, annál gyorsabb és eredményesebb az összeforradás. Ezen elvek alapján minden ojtási eljárásnál az ékelés felelt előnye van a párosításnak, mert előbbivel szemben felényi seb-felülettel éretik el a czél. A seb alakjának egybevágó tulajdonsága a környi részeken is egyenletes érintkezést biztosit, s igy az egyik sebfelület fedet- lensége, mezítelen állása, megzavart kóros folyamatok által a forradási menetet nem háboríthatja. A metszésilapok niveaujának azonossága az egész sebfelület teljes és légmentes érintkezésének előnyét nyújtja. A teljes és légmentes érintkezés nagyjelentőségű'feltétele: a metszett lapok felületének tükörsimasága; különösen elengedlietlen kellék, hogy a vessző metszett felületén a laza-aíkotásű bélállomány a nyo- mással-vágó kés által zúzva, feltivremelve, felmorzsálva ne legyen, mert a bélállomány minden csekély része, a mely a helytelenül alkalmazott vágás által a metszett lap niveaujából felemelkedik, annak gyönge kötszövetéből kitépett, kiszaggatott részt képvisel? a mely többé alapszervezetével tápláló edényekkel összeköttetésben nem áll, tehát nem táplálkozik, sorsa az elfenésedés, a halál- Mint olyan az egyesített oltási lapok között idegen testként szerepel, elfoglalt helyén a sebek egyesülését megakadályozza, a korhadás felbomlási processusát követi, a környi részeket az elhalás ragályával megfertőzi, s centrifugális irányban a halál feltételeit terjeszti. így semmisül meg a velőállomány egyesülésének Való ugyanis, hogy magyar nemzeti szellemünk általában aludott. Nem az egyetlen Kovachich Márton Gy. (Merkur fúr Ungern I. 1786.) a ki igy nyilatkozik : A magyar nyelv sem eléggé közkeletű, sem eléggé nem müveit (cultivirt), hogy tudós nyelv számba lehessen venni, s azok nagy része, kik benne járatosak, nem termett reá, hogy tudományos folyóiratot olvasson. *) így hirdették nyilván, hogy nyelvünk egyáltalán alkalmatlan a tudományok s művészetek hordozására; azt mondogatták, hogy nem való egyébre, minthogy a béresekkel megértessük: mit kelljen tenniök. Gondolhatni. miljT ártó örömmel ülték halálát szinte nyelvünknek azok, akik hitték, végre is sikerül a czentralizáczió. Meg kell vallanunk, ama fajta vélekedés nem volt alaptalan. Alig akad meg egy-két, magyar könyv egész a 80-as évekig; — a mi van, még az elbeszélő nemben is — Faludit, Mikest kivéve — oly sekélyes, szó és mondat-szerkesztésében annyira idegenszerű, pongyola; nehézkes a szertelen hosszú képzésű szavak miatt, annyira színtelen az érzések és gondolatárnyalatok kifejezésében, hogy méltán eshettek kétségbe, a nyelv szomorú állapotán azok, a kik "a magyar szellem ez idei termékét Pázmán és a prédikátorok hatalmas prózájával vetették egybe. Nem menthető ez állapot azzal, hogy nem volt nemzeti udvarunk : mert a nélkül is tudott, ha akart, a magyar szellem teremteni. Mink, egészen magunk voltunk az oka, hogy szinte halotti torát üllötték a magyar szellemnek. Nem menthető egészlen sem *) „Die ungarische (Sprache) ist weder allgemein, noch cultivirt genug für eine gelehrte Sprache, und der grösste Thoil deren, die derseben kundig sind, hat nicht den Beruf gelerte Zeitungen zu lesen.“ lehetősége, mit a nyomás által eszközölt metszések, és a metszőkés fül-észszerű élének egyenetlenségei idéznek elő. Az „egri hüvely“ előállításával említett kellékek biztosítására s a hiányosságok elhárítására törekedtem, mely czélból minden hüvely csak meghatározott vastagságú vesszők metszésénél szolgálhat helyes ezközül, illetőleg különböző számú (vastagságú) vesszőkhöz megfelelő számú hüvelyek alkalmazandók, melyek egyikének részletes (ismertetése következő: Egy 9.4 millimeter átmérőjű egyenes henger metszetik egy a henger tengelyéhez 18° alatt elhajló egyenes síkkal, mi áltál egy ellypsis keletkezik, melynek nagy tengelye 31 millimeter, kis tengelye 9.4 millimeter. A hengert alkotó kör — tehát a szőlővessző — egyenes keresztszelvényének területe = 3.14\9.42 = 69.36 négyszög 4 millimeter; a metszés által keletkezett ellypsis területe pedig 3.14\9 4\31 = 228.74 négyszög millimeter. 2 2 Ha a nyert területeket egymáshoz viszonyba állítjuk, kitűnik, hogy az alkotó kör területe úgy viszonylik a metszés által nyert kerülék területéhez, mint 1: 3.297, vagyis a kerülék területe 3.297-szer nagyobb, mint az alkotó kör területe. Az alkotó kör területének levezetett viszonya a kendékhez nem elméleti phantasmagora, hanem a gyakorlatban a vessző vastagsága és metszett lapja közötti helyes aránynak mértani pontossággal eszközölt kifejezése, a melyre a hüvelyek helyes előállításánál nélkülözhetlen szükség van. A vessző vastagságával a metszett lap nagyságának a kivitel szempotjából arányban kell állani, mert ha a metszett lap aránylag hosszú, úgy annak alsó széle vékonyságánál fogva tápláló edények hiányában elhal, s a másik vessző metszett lapjának felső szélével nem egyesül; viszont hátrányos a vessző vastagságához helytelenül arányított rövid metszés, mert rövid sebfelületeknél az állandóságra számított egyesítés feltételei esnek el. Kívánatos tehát, hogy a metszett lapok az összeforradás megkönnyebbítése czéljából kellőnél hosszabbak ne legyenek, mert a sebek nagysága azok egyesülését akadályozza. az aristokráezia vétkes egykedvűsége, sem a tudósok jó hiszemü- sége, kik gondolataik terjesztő közegéül kész örömmel használták a deák nyelvet. Ámbár bátorító volt nekik, hogy körük irányukat egyengető: a magyar társadalmi életnek ugyanis — a nemzetietlen oldaláról volt hiv szószólója. Idegen volt ugyanis nyelvében, idegen erkölcseiben, értelmi világában is idegen. Franczia, német volt a szellem, mely lefoglalta ez idétt ép azon lelkeket, melyeknek hivatásuk fogott lenni, a szellem sarktörvényénél fogva, vezérekül előljárniok, a nyugat példája után, az elmaradottságunkból való kibontakozásban. Tétlenség vágj7 fonák munkásság, egyaránt veszedelmesek a szellemre. Kiváltképen pedig, ha hozzájok eredményeikben elma- radhatatlanul fűződik, a mi nemzeti. Pedig a szellemnek azon állapota mutatkozik nálunk a XVIII. sz. 80-as éveiig. Vagy tétlenül parlagosodnak a lelkek, vagy idegen szellemvilág majmoló szolgálatába állanak. A mi édes mienk volt, olyan vadon érdes volt, mint a puszták világa: gondolkodása alant járó, vágyai érzékiek; kedve tellett sérthetetlen úri mivoltában; csak a gunyhókban hallunk magyar szívverést! de ez sem érzi a nemzetiségen ejtett sebet: nincsen világa, mely tudatlanságába fényt vetne belé; röghöz ta- padtan peregnek le napjai. Még dalolni sem tud már; úgy élődik a múlton, mint a kinek utolsó reménysége is füstbe menvén, avval vigasztalja magát, hogy hajdanta mégis csak volt máskép is ; A nemzet, a nemesség, csak akkor húzódott ki az alkotmány sánczai közül, mikor észrevette, hogy az erőszakos, de láugszellemü II. József összetöréssel fenyegeti palládiumát. A korona visszakerülte magas lelkesedésre kelté a sziveket! a megyeszékek megnépesednek; politikai téren erős reform-mozgalom indul meg; — a társadalom reorganizácziöjának nehéz
