Eger - hetilap, 1890
1890-09-16 / 37. szám
296 hozta meg minden tekintetben érdekes döntő határozatát, melynek lényege a következő: Szerzett jogokat jogállam nem sérthet meg. A hatvani czukorgyár már elébb megnyerte azt a jogot, hogy másodperezenkint 200 liter vizet menthessen a Zagyvából. A hatvani czukorgyár e joga sértetlenül kell, hogy fenmaradjon, és a selypi gyár csak az esetben merítheti a Zagyvából a gyártási czélokra szükséges másodperczenkinti 100 liter vizet, ha a Zagyva- és Henádben másodperezenkint 200 liternél több viz van; ha ennél kevesebb a viz, a selypi gyár a Zagyva vizét nem használhatja. A ministeri határozat továbbá kötelességévé teszi a selypi ezukorgyárnak, hogy az általa felhasznált vizet természetes hőfokra lehűtse, megtisztítsa s teljesen desinficiált állapotban bocsássa vissza a Zagyvába. Kimondja végül a határozat, hogy az esetre, ha a selypi gyár eme rendszabályokat pontosan be nem tartaná, tőle a vizhasználati engedély ideiglenesen sőt véglegesen is visszavonható. — így végződött a nagy érdekű ezukorgyári pör, melyben a megyénk közgazdászati érdekeire nézve oly nagy fontosságú hatvani czukorgyár érdekei teljesen meg lettek óva. Mint annak idején megírtuk, a tudós szakértőknek Hatvanban tartott szemléjén megyénk részéről Kaszap Bertalan alispán és a hatvani szolgabiró voltak jelen. — Magyar ember diadala. A Gráczban tartott nemzetközi sakkversenyen, mely f. szept. hó 10-én fejeztetett be, magyar ember diadalmaskodott, amennyiben az első dijat, 500 frtot, és egy 150 frt. értékű ezüst serleget Makovecz Gyula minist. hivatalnok, a budapesti sakkozó társaság tagja nyerte meg. Makovecz hat játszma közöl négyet nyert, kettő pedig remis lett. Makovecz e versenyen legyőzte még a berlini sakkmatadort, Laskert is, aki kénytelen volt a második díjjal beérni. A lapok közük a legérdekesebb játszmát, melyet Makovecz egy Mylius álnév mögé rejtőzött bécsi rendőrtanácsossal játszott. Ez a játszma szokatlanul hosszúra nyúlt, amennyiben csak a 70-ik húzással lett befejezve. A kik t. olvasóink közöl kedvelői a sakkjátéknak, s fáradságot vesznek magoknak a Makovecz-Mylius játszmát végig játszani, saját tapasztalatuk után fognak meggyőződni, hogy szellemesebb, felötlőbb húzásoknak, — minőkkel nagyhírű sakkmatadorok: Andersen, Kizericzky, Paulson, Murphy stb. játszmáiban oly gyakran találkozunk, — a Makovecz-Mylius- féle játszmában nyoma sincs, bár tagadhatatlan, hogy helylyel- közzel e játszmában is fordulnak elő érdekes és szokatlanabb húzások, melyek a játszma kimenetelére nézve döntő befolyással voltak. Érdekesnek tarjuk még megemlíteni, hogy a leghosszabb idő, melyet egy húzás megtételére fordítottak, Ma- kovecznél, 1 */4, Myliusnál pedig 3*/4 óra volt. — A phylloxeralepett szőlők gyérítése ügyében a nmeit, földművelésügyi magy. kir. minister az alább olvasható hirdetményt bocsátotta közre, melyet szőlőbirtokosaink tájékozása végett egész terjedelmében közlünk: Hirdetmény a filloxerás szőzott s gyilkoló eszközök készitésében fárad . . Rémes hírek járnak. Egy nemzet, mely egyaránt gyűlölt magyart és szászt, mert mindkettő nyomta, — a kisebb elnyomóval egyesül a harmadik ellenében. —- Szinte másfél millió ember fog kezet, hogy azon fél millió magyart, mely eddig Erdély kormányát kezében tartá, lesújthassa. Az oláhok fellázadtak, nem gondolva meg, hogy az együttélő nemzetek sorsa olyan, mint a sok gyermekű szülőké: össze- koczczanásuknak kibékülés, vagy közös romlás lesz a vége. Fegyverre mind, ki csak magyar! — — — Nagy a sürgésforgás mindenfelé, legnagyobb Balázsfal- ván. Ide jött az oláhságnak nagya apraja. Ide jött a rongyos falvakból, a Havasok rengetegéből minden férfi. Odahagyá nyáját a hegyi oláh, — tüszőjébe jókora máiét tesz s útra indul. Három napig megy, senkivel szóba nem állva; mert a merre jár, székelyek laknak, azokat pedig csak megverni szabad, — mert a pópa úgy parancsolta. Estére egy rongyos gunyhóhoz ér, szerencséjére ezondrás oláh lakik benne. Éhez már szabad szólni. — Messze van még Balázsfalva? — Még egynapi járó föld, — lön a válasz. Az utas nagyot iszik a gunyhó előtti árokból s tovább indúl. — Nem arra, hej, hanem vissza! A fáradt oláh el nem tudja gondolni, hogy miért kelljen visszafelé tartani, mikor már harmadnapja mindig előre megy s még sem érte el Balázsfalvát, hátha még visszafelé megyen, — de azért nem vitatkozik: visszafordul s megy még egy napig s valamikép rátalál Balázsfalvára. Ide okvetlenül el kellett jönni, mert a pópa úgy parancsolta. löknek a gyéritő eljárás utján való fentartásához szükséges szén- kéneg, fecskendő készülékek és szénkéneg-tartányok mily módon való beszerzésére vonatkozólag. I. A szénkéneg ára: a) a túrói gyárban, — Trencsén vármegye, vasútállomás Zsolna, — métermázsánkint 15 forint; b) az állami szénkénegrak tárak ban métermázsánkint 15 forint; c) a bizományi raktárakban ezen 15 frtnyi áron felül a raktárkezelő hatóság vagy testület, az utolsó vasútállomástól a raktárhelyiségig való tengelyfuvar költségének fedezése fejében és raktárkezelési dij czimén bizonyos mérsékelt pótilletéket vethet ki, mely a szénkéneg árához hozzá számítható. II. A fecskendők ára. A szénkénegező fecskendők ez idő szerint kétféle szerkezetben kaphatók: a) a francziaországi (Vermorel-féle) Excelsior-készülékek, az eddigi 30 frtnyi ár helyett darabonkint 25 forintjával; b) hazai gyártmányú (Muschinek-féle) Hungaria-fecskendők, darabonkint 30 forintjával. Ez utóbbi fecskendők, az alább felsorolt állami- és bizományi raktárakon kívül az előállító Muschinek János géplakatosnál is rendelhetők (Budapesten, II., kapás-uteza 17.). Már most megjegyeztetik, hogy úgy az állami, valamint a bizományi raktárak a közvetlenül Francziaországból hozatott, illetőleg a nevezett géplakatos által előállított fecskendő készülékeket csak addig fogják raktáron tartani, mig a m. kir. államvasutak gépgyára ezen fecskendő készülékek gyártását meg nem kezdi. Azon időponttól fogva, midőn e fecskendők az államvasuti gépgyárban fognak előállittatni, — mi előreláthatólag a folyó év őszén fog bekövetkezni s miről a közönség annak idején hirdetmény utján értesittetni fog, — az állami és a bizományi raktárakban csakis nevezett gépgyárból származó fecskendőket fognak raktáron tartani. Az államvasuti gépgyárban előállítandó készülékek szintén a fentmegáüapitott árakon, t. i. az „Excelsior“ szerkezetűek 25 írtjával, a „Hungária“ szerkezetűek pedig 30 írtjával fognak áruba bocsáttatni. A kettő közti öt forint árkülönbséget, az utóbb jelzett szabadalmazott szerkezetű fecskendőkért a szabadalom tulajdonosának fizetendő öt forint szabadalmi dij okozza. Megjegyeztetik végül, hogy az államvasutak gépgyára, azon időponttól kezdve, midőn a szénkénegfecskendő készülékek gyártását megindítja egyszersmind az elromlott készülékek javítását is el fogja vállalni. III. Hová intézendők a megrendelések? 1. Szénkén eget lehet közvetlenül a túrói gyárból rendelni; mely esetben a megrendelés a „rajeczi szénkéneggyár igazgatóságának (Dieling Gusztáv mérnök urnák)“ czimezve, Becsbe, IX., Fluchtgasse 2. intézendő. 2. Szénkéneg, fecskendő-készülékek és tartá ny ok iránti megrendelések még a következő állami és bizományi raktárakhoz intézhetők: a) a budafoki állami raktárra nézve a budapesti, b) a tarczali állami raktárra nézve a tar- czali, c) az érdiószegi állami raktárra nézve az érdiószegi, d) a Épen vasárnap van. A kis városka elégtelen a tengernép befogadására. Kihúzódik a nép a mezőre, hol egynéhány pópa hevesen beszélget két lovas ifjúval. A bámész nép nem győz eléggé csodálkozni azon, hogy a pópákon kívül még más nép is van ezondra és tüsző nélkül és beszél olyan hangon, — mint ő. — Ugyan kik lehetnek azok? tán még a pápánál is hatalmasabbak. — Milyen szép hosszú kés van kezökben! s valami fejér madárnak a tolla a fövegiiknél! De mi méginkább bámulatra ragadá a tömeget: az egy zöldgalyakból készített emelvény, mely felett díszes aranyozott kerevetben Trajánus császár képe áll, hihetőleg annak emlékére, hogy ezen császár meghódítván Erdélyt, belé római népet telepített. — Mellette egy transparent Ferdinándot éltette, mint osztrák császárt s kivánt számára ,imperium sempiternum in daco-ro- mania-‘t, alatta Lemény és Szaguna püspökök, a románok dicsősége. Mindezek felett pedig egy osztrák és egy muszka lobogó... Lön szörnyű tolongás az emelvény körül. A nép találgatni kezdé: melyik szent az a legfelső ? hát az a másik ? . . mig valamely pópa meg nem magyarázta nekik, kiket ábrázolnak a képek. — Az ott legfelűl ősapáinknak császárja, ez itt jobbra a két fő pópa . . . menjetek, csókoljátok meg, de a rámáját be ne piszkoljátok! . . . (.Folyt, köy.)
