Eger - hetilap, 1890
1890-08-19 / 33. szám
263 ajtatosságon a csász. és kir. helyőrség itthon maradt legénysége, s a magy. kir. honvédség, tisztjeikkel élükön, — a megyei s városi tisztikarok, a kir. törvényszék s ügyészség tagjai, a kir. államhivatalok, s az intézetek és egyletek legnagyobbrészt testületileg vettek részt, számos ajtatos hívekkel egyetemben, hogy buzgó imát bocsássanak a királyok királyához, szeretett uralkodó fejedelmünk, a legelső magyar ember, hazánk javára szentelt, hosszú, boldog éltéért, s szerencsés uralkodásáért! — Az egri egyházmegye köréből. A Debreczeni János volt karczagi plébánosnak egri székesfőkáptalani kanonokká történt kinevezése folytán üresedésbe jött karczagi plébániára lel - készszé Zsigray János demecseri lelkész neveztetett ki. — Szoldatics Ferencz, széles körben ismert festőművész hazánkfia, ki, mint az egyházi festészet kiváló művelője állandón Rómában lakik, s ki az egri főszékesegyház jobbra eső mellékhajója kápolnájának freskó festése, s festőmüvészi dekorálása által tette magát nálunk emlékezetessé, —- a múlt hét folytán több napig városunk vendége volt. — Lélekemelő ünnepély folyt le a múlt pénteken, f. hó 15-én, Nagy Boldogasszony ünnepén, az egri főt. cisterci rendház díszes templomában. Ugyanis e napon regg. 8 órakor mutatta be első szentmise-áldozatát az Urnák, ft. dr. Werner V. Adolf cist. r. ujmisés, székesfehérvári főgymn. tanár, a jeles tanító rend egyik, kiváló tehetségű, s szép reményekre jogosító fiatal tagja, ft. Szvorényi József rendházi perjel, fogymn. igazgató ő nsga vezetése, s a helyben levő rendtársak segédkezése s a lakosság minden osztályából, de különösen városunk értelmiségének köréből egybegyült nagy számú ajtatoskodók részvéte mellett. Mise közben, ft. Led ni ez ky Ipoly főgymn. tanár, az egri cist. rendház ismert ékesajkú szónoka tartott, szónoki szépségekben s megható részletekben gazdag egyházi beszédet. Mise után a fiatal ujmisés áldozár áldását adta mindenekelőtt ott mindjárt az oltár zsámolyánál a rendtársakra, azután az áldásra váró nagy- közönség hosszú sorára. Megható jelenet volt, midőn az uj áldozár, könnyekben úszó szemekkel áldotta meg agg szüleit, s számosabb rokonait, buzgó imádság közt terjesztve áldó kezeit fejők fölé, s a gyermeki hódolat, s rokoni szeretet ihletével érintve ajkaival azok arczait! Az egyházi ünnepet délben a cist. rendház vendégszerető asztalánál, szorosabb családi körben tartott lakoma fejezte be, melyen legnagyobb részt az ünnepelt ifjú áldozár szülei s legközelebbi rokonai vettek részt. Az első pohárköszöntőt az ifjú ujmisés kézvezetője, ft. Szvo rényi József perjel ur mondotta, a szeretet bensőségével, s az atyai jóság ihlett szavaival üdvözölve az uj rendtársat, s kívánva neki tartós boldogságot uj, nehéz pályáján. Utána dr. Werner V. Adolf, öntudata újjá ébredésénél senki és mégis táborozott énjében a bú összes árnyalata. Nézte a napot, a felhőt, a vizet s a szép felfogásával ösz- szeölelkezett a kíváncsiság s ezek átérzése élvezetes volt, ruhája romjai borzadálvlyal töltötték el szivét, megismerte a rutát is. Öntudata fejlődött, kebléhez szorította karjait, majd ölelte a légürt s ajakát csókokkal forrasztotta a fáktörzseihez, arcza kigyúlt s idegei kellemesen zsibongtak. Egy fűzfa törzsénél magához hasonló korú rongyos gyerkő- czöt pillantott meg, aki a Dunában horgászott. A siheder száraz gályákból tüzet rakott. Kata oda szaladt, dermedt kezeit a tűzre tartá. Arczát simogatta kezeivel, majd azt kérdé a siliedertől: látod? A fiú nem volt rossz szivü, mindjárt fölismerte hogy kit lát? Egy szerencsétlent, de egyúttal egy boldogot, ki a világot nem úgy járja, hogy tudná: hol jár. Hogy hívnak? kérdé. A leány régen nem hallott olyan emberi hangot, mely szívig terjedne. A reudőrök, kik zavargás miatt bevitték, nem ilyen hangon beszéltek vele. A csavargótárs nyájas tekintete megvilágította emlékezését s vissza kezdett térni beszélő képessége is. Először is egy régi dalt énekelt, ahol a szavakat elfeledte, csak dúdolt. A dal végén megcsókolta a fiút. Óh be régen nem élvezte ez is a csókot. Az ő anyja, az ő apja csak úgy a börtönben ülnek mint a leányé. 0 már többször volt a rendőrségnél, nagy bűne volt. Nem tanították a jóra, nem járt iskolába, éhezett, egy zsemlyét lopott. Becsukták és pár napra elkergették. A fiú a uj misés emelkedett föl, s egyszerű, de szive legmélyebb érzelmeitől áthatott szavakban mondott hálaköszönetet első sorban a rend apáturának, Supka Jeromos Antal ő nsgának, majd Szvo- rényi József perjelnek, mint első szentmise-áldozatánál manuduc- torának, azután Ledniczky Ipoly tanárnak, mint az ünnep szónokának, végül az ünnepnél segédkező rend- és tanártársainak. Nem mulaszthatjuk el teljes elismeréssel fölemlíteni, hogy az ez alkalomra különféle elemekből összefűzött egyházi kar változatos és szép előadása is méltóképen emelte a kegyeletes ünnep magasztosságát. A „Kyrie“-t a főegyházi ének-és zenekar játszotta; a mise többi ének részeit azonban az egri koszorús dalkör egy kisebb csoportjának szép és szabatos éneke töltötte be, két betét (Offertorium, Beuedictus) kivételével, melyek alatt ft. Sch aad Henrik egri főgymn. tanár énekelt igen kellemes és megnyerő magas baritonjával két magán-éneket orgona, s az utóbbit ezenkívül dr. Tróján A. gyönyörű gordonkajátékának kíséretében. — Lajos napja, hazánk páratlan nagy érdemű fiának Kossuth Lajosnak nevenapja f. hó 25-én fog bekövetkezni, ennek, úgy annak is örömére, hogy említett hazánkfia, ezen napot 88 éves korában is még szerencsésen, és kívánt jó egészségben megélte, a hevesmegyei honvéd-egylet az eddigi jó szokáshoz képest, e nagy napot ezúttal is társas vacsora tartásával kívánja a törzs-casinó éttermében megünnepelni; felkéri ez okból városunk lelkes polgárait és honleányait, miként ezen alkalommal a társas vacsorában részt véve, megjelenésükkel a nagy hazafi iránti kegyeletüknek, és rokon érzelmüknek bizonyítékot szolgáltatni szíveskedjenek, ízletes jó ételek és italokról, valamint szivviditó zenéről gondoskodva lesz. és hogy senki Ízlése elleni ételekkel, és italokkal terhelve ne legyen, az étkezésnek szabott ár melletti kiszolgáltatását mellőzve, saját pénzére ki-ki tetszése szerint étkezhetik. Kezdete esti 8 órakor. Eger, 1890. aug. 18. A rendezőség. — Egy ismeretien jótevő. A szomszéd Füzes-Abonyból a következő sorokat kaptuk: T. Szerk. ur! Egy „névtelen“ Morvaországból 70 forintot küldött hozzám azon kéréssel, hogy azt híveim legszegényebbjeinek osszam ki, s az „Eger" lapban nyugtázzam. — Ezennel nyilvánítom, hogy azt Németh József templom- biró, és Dániel János harangozó által 35 legszegényebb egyénnek per 2 frt. azok hálás köszöneté mellett f. hó 11-én a plébániai lakban kiosztattam. Kérem ezt becses lapjában közölni. Füzes- Abony, 1890. aug. 16. Medgy János, m. k. füzesabonyi plébános. Igen valószínű, hogy ez ismeretlen jótevő ugyanaz, a ki a múlt évben az egri szegények számára küldött egy szép összeget szintén névtelenül, s ugyaucsak Morvaországból. — „Az egri érs. joglyceum évkönyve az 1889—90-iki tanévről imént hagyta el a sajtót. Az évkönyvből a következőkről érbörtönből keserű gyűlöletet hozott ki, azok ellen, kik esznek, laknak és ruhájuk is van. Kényes léptekkel haladt el mellettük a rendőri őrjárat, kényelmes, jó bundában voltak a gondviselés földi képviselői. Rájuk néztek, pár rossz élezet mondtak, sőt az egyik odakiáltott. — No, Péter, mióta van feleséged? Hát te, Kata, mióta mentél férjhez? Mikor az őrjárat tovább haladt, Kata megkérdő: mi az a férj és feleség ? Péter úgy, ahogy tudta, megmagyarázta, aminek lényege körülbelül az lehetett, hogy a legény meg a leány együtt laknak együtt dolgoznak és csókolják egymást. — Nohát, legyünk mi férj és feleség. Akarod? — Nem bánom. Megszorították egymás kezét és elcsattant az első csók. A nap mintha hevült volna ezen a jeleneten, kétszeres erővel tört át a felhőkön s bemelegítette a téli tájat ... A két fiatal szivben tavaszi tűz gyűlt ki. A szerelem eljegyezte őket egymásnak. Fejeik fölött vígan csicseregtek a madarak, megáldották őket és frigyüket s azután tovább repültek, hírül vinni a felhőknek, a mindenségnek, hogy a legnagyobb úr a szerelem. Kata nézte-nézte a tova repülő madarakat és enyelegve kérdé Pétertől: — Látod ? A közel templomban karácsonyi imára hívta a harang az embereket. Erdélyi Gyula.
