Eger - hetilap, 1890

1890-08-19 / 33. szám

33-ik szám. 29-ik év-folyam 1890. Augusztus 19-én. Előfizetési dij: Egész evre . 5 frt — kr. Félévre 2 n 50 Negyed évre. 1 30 n Egy hónapra — r> 45 Egyes szám — n 12 n Hirdetésekért minden 3 hasábozoit péti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilftérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Iskola-ügy. Jobbára ismeretes már a közönség előtt is azon tény, hogy a liczeumi elemi iskola II. osztályának tanítója, Gyalogay Gyula, a népoktatási törvények által a nyugdíj-jogosultságra előirt szol­gálati időt a tanítói pályán betöltvén, nyugdíjaztatását kérelmezte s azt meg is nyerte. Az meg köztudomású dolog, hogy Egerben a jövő tanévtől kezdve reál-iskola fog létesittetni. E két körül­mény összetalálkozása az említett belv. elemi iskola nem régen felállított egyesített V. és VI. osztályát, legalább látszólag, bizony­talan, függő helyzetbe hozta. Mióta azon ismeretes miniszteri rendelet bizonyos korlátok közé vonta a gimnázium első osztályába fölvehető tanulók szá­mát, azóta Eger valamennyi elemi iskolájából nagyobbrészt a liczeumi 5., 6-ik osztályba mentek iskoláikat folytatni azon elemi isk. tanulók, kik a miniszteri rendeletben megszabott létszám beteltével 4-ik osztályú bizonyítványaikkal a gimnáziumba be nem juthattak; foképen azok, kik iparos pályára szándékoztak lépni. így tehát mindig benépesedett ezen iskola a tanév elején, ugyannyira, hogy az utóbbi időben már itt is a létszám megszo­rításáról kellett az igazgatóságnak gondoskodnia. S mi sem vilá­gosabb, mint hogy felállíttatása óta ez ideig egyik felette szük­séges ágát képezte, s rég érzett hiányát pótolta városunk okta­tás-ügyének. Most azonban, midőn a fentebb említett nyugdíjaztatás követ­keztében megüresedett tanítói állásra pályázatot kellene hirdetni, az a kétség merül fel az ügyre befolyással biró egyének, neveze­tesen a rom. kath. iskolaszék tagjainak körében, hogy vájjon a reál-iskola felállításával nem szünik-e meg az V. és VI. osztály szükségessége? S egyeseknél nyilván észre lehet venni azon fel­színre juttatott véleményt, mely hovatovább törekvéssé is fejlőd­hetik, liogy ez egyesitett osztályok fentartása a jövőben fölösle­gessé, sőt lehetetlenné válik, amiért is a fenforgó üresedést, mint kedvező alkalmat fel kellene használni annak beszüntetésére, olyképen, hogy az V. - VI. jelenlegi tanítója helyeztessék át az I. vagy II. osztályba, s az üresen maradt javadalomra állíttassák egy új külvárosi iskola. Már pedig az ügyet közelebbről szemlélve, arra a meggyőző­désre kell jutnunk, hogy ezen intencziók érvényesülése határozott hátramenés volna oktatásügyünkben, másfelől meg egyenesen a népiskolai törvényekbe ütköző dolog. Népiskolai tantervűnk 6 évre, 6 osztálylyal van készítve, s megköveteli a legutolsó falusi egytanitós iskolától is, hogy e 6 osztály (újabban 3 csoport 2—2 alcsoporttal) meglegyen benne, s az előirt tananyag a viszonyoktól függő több-kevesebb részle­tességgel feldolgoztassék osztályonkint. Nagyon természetesen, még inkább megköveteli ugyanezt a városi osztott iskoláktól. E 1 örvényszerűségnek eleget teendő, állíttatott fel az V—-VI. osztály, nempedig azért, mert talán a IV. osztályt végzett tanulók nem fértek be a gimnázium első osztályába. A tanterv e kívánalma megvan ma is, éppen úgy, mint ezelőtt, öt évvel, midőn ezen osz­tályokat, mint az elemi oktatás befejező részét felállították. Tehát azok beszüntetéséről, már emez oknál fogva, szó sem lehet. De az elmondottaktól eltekintve is, az V—VI. osztály szük­ségessége, a reál-iskola felállításával semmit sem fog csökkenni. Eger lakosságát, mint minden nagyobb városét, az oktatásügy szempontjából három osztályba sorozhatjuk : köznép, iparosok és kereskedők osztálya, s a tudományos pályán működő egyének osztálya. Mind a háromnak más-más iskolai képzésre van szük­sége. A műveltség és haladás szelleme, s maga az élet megkívánja az iskolától, hogy már a köznépnek, a tudományok legáltalánosabb ágaiból bizonyos kisebb mértékű hasznos ismereteket adjon. E czél- nak többé-kevésbbé megfelel az 1 — 2 tanitós népiskola is. Hogy azonban egy iparosnak, vagy éppen egy kereskedőnek más művelt­séget, az értelmi és kedélyi világ magasabb fejlődését, s szélesebb ismeretkört kell nyernie az iskolában, — amint viszont ennél meg még sokkal feljebb kell emelkednie intelligencziában a tudomá­nyos pályára készülő növendéknek, az kétségtelen. Az utóbbiak, amint az elemi képzésben megnyerték az alapot, mennek a közép­iskolába, s onnan feljebb. A nép szerényebb igényeit — mint fen­tebb is emlitém. — kielégíti az 1—2 tanitós népiskola is. De az iparos hol találja meg azt a közép mértéket, amelyet ma már elengedhetetlenül megkívánunk tőle, amint — szüksége lévén rá — ő is megkívánhatja az iskolától? Megtalálja az osztott elemi iskola felsőbb osztályaiban, (milyen nálunk a liczeumi) ahol a tanító már az alsó és közép osztályokban sem kénytelen a tananyagot lehetőségig összezsugoritani, mint az osztatlan nép­iskolában, hanem a maga teljességében és intenzivitásában feldol­gozhatja azt, s a felsőbb osztályokban (V., VI.) betetőzheti. Itt nyeri meg az iparos pályára készülő tanuló azt a közép mérté­ket. amelynek alapján tovább haladva, az ipar- és kereskedelmi iskolák biztosan és siikeresen megadhatják azt az értelmiséget és ismeretkört, amelyre egy müveit iparosnak vagy kereskedőnek szüksége van. És talán kipótolja a szülő az V. és VI. osztály iskolai hatá­sát, ha a gimnázium vagy reál-iskola I. és II. osztályába (tehát szintén 2 évig) adja az elemi IV. osztályból gyermekét s azután viszi iparosnak. Aki ismeri az elemi iskola tantervét egészé­ben és részleteiben; továbbá: ismeri az itt követni szokott módszert s a tanítás irányát, valamint ismeri az egyes tár­gyak általános és részleges határvonalát, — egyszóval tisz­tában van az elemi iskola belső életével; — valamint ismeri a középiskola osztályainak tantervét, s ott a tanítás természe­tét: az azonnal látja, hogy a kettő tGjesen különböző dolog, s hogy egyik a másikat távolról sem pótolhatja ki. Egyik kezdet, másik vég. Egyik kezdete egy rendszeres, sok ekintetben tudo­mányos irányú szellemi munkálatnak, a másik befejezése egy rendszerektől távol álló, elemies tanításnak: egyik alapja egy sok- oldalulag berendezett, nagy és díszes épületnek, a másik betető­zése egy tisztességes, de szerény külsejű kis hajléknak. Amaz (a középisk. alsó osztályai) a részletek felé törekszik, az isme­retanyagot • e 1 emekben dolgozza fel, s úgy építi ki az egé­szet, — hogy igy a tanuló minden izében, teljesen tudato­san, rendszeresen ismerje az egész nagy anyaghalmazt, mint majdan biztos alapját a tudományos- és szakképzésnek; emez (az elemi isk. felső osztályai) inkább az általánost igyekszik mennél szélesebb körben átölelni, s a tanuló szellemi látókörét lehetőleg szélesíteni. S hogy csakis ez utóbbi czél lehet az, amelyet az iparos pályára készülő növendék kép­zésében követnünk kell, az szerfölött világos, mert nincs honnan várnia a csupán megkezdett fundamentum kiépítését. Önkénytelenül tolul lelki szemeink elé e dolognál azon hasonlat, hogy az iparos pályára készülő gyermeket, az elemi 4-ik osztály elvégeztével a gymnázium vagy reál első két osztályán keresztül vinni s azzal befejezni iskoláztatását annyi volna, mint ha egy építésztől egy kétemeletes ház építtetését, kivánnók, s az fölépí­tené a földszintet és az első emeletet, a harmadik emelet helyett

Next

/
Thumbnails
Contents