Eger - hetilap, 1890

1890-08-05 / 31. szám

248

28-án a „Párisi“ jeles franczia vígjátékok. Pompás! De liisz, ha mindjárt elzálogosítom a szünidőmet, nekem ott kell lennem. Megyek! de ni! akármely házba belépünk, ott képezi a társalgás fonalát Náday! elhatározták, hogy ideje korán jelenjenek meg a kasszánál, mert Náday nagy úr, pont 8-kor kezdik. S ime valóságos népvándorlás, minden hely betöltve — hát csoda?! Csengetnek. Halálos csend uralkodik, felhúzzák a függönyt! még most sem Náday — ejnye de türelmetlenek — hála Tháliának, tapsolnak már és mit látnak még szemeim? babérkoszorúk, virágcsokrok, meg éljenzés! Csitt! csak ne gagyogj, figyelmeztetem szomszédomat, Náday szereplése szentirás. Hát most dicsérjem? Jól játszott! Lekötötte pompás hangjával és annak művészi kezelésével mind végig a jelen volt műértő publikumot, gyönyörű öltözékével nagy feltűnést keltett? Nem, nem dicsérem csak annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy minden mozdulata, hű szemé- lyesitése és feltűnő nagyszerű impozáns alakja, valamint rokonszenves fellépése igazi élvezetet nyújtott az őt gyakran kitüntető publikumnak. Természetes, egészséges s nem erőltetett ötleteivel, valamint humorával nagyon sokszor sírásig kaczagtat; jókedvű játéka méltán érdemelte mind a három előadásra a tömeges pártolást. Náday mulattatott bennünket; de mi nem mulattattuk ót! A hevesi közönség nem olyan háladatlan — bizony nem: mert hétfőn, 28-án a III-ik előadás után odasiettünk a kaszinó nagytermébe, bankett megtartásra gyülekeztünk, Náday, a nap hőse kitüntetésére! Sokan voltunk a jeles művészszel egy asztalnál, és úgy látszott, mintha testvérek lettünk volna. Eszembe is jutott a költő szava : „Szeretni és szerettetni, két szívnek egygyé lehetni, ennél feljebb már nem hág az emberi boldogság!“ Ejfél előtt vagyunk, — de gyomrunk Menéniusz Agrippa mendemondáját érzi; ott látom már, hogy Kőmley Béla a kaszinó bérlője tálaltatja a kitűnő ételeket és italokat. Együnk! De nagyszerű az a paprikás, szintén gusztust csinál a bor is, hogyne, halljuk! Alig ettem valamit az első ételből, hová figyeljek ? a tányérban levőre, vagy Hellebronth Bélára, szeretett föszolga- biránkra, ki nagy odaadással élteti Nádayt. De Náday is ügyes fizető —- alig hangzott el a hosszantartó éljen! Felemelkedik a művész, remek ékesszólással megköszönvén a kitüntetést, megígéri, hogy az itt töltött napjait életének legszebb, legjobbjai közé igen sokáig fogja emlékezetében tartani, továbbá Ígéri szokása szerint itt is, mint másung. Heves város közönsége kérelmére és óhajára kész bármikor jótékonyezélú előadást tartani. Szűnni nem akaró éljenzés zettett e szavak után minden jelenvolt ajkairól. Most kezdődött ám a felköszöntések özöne: Máder Miksa Nádayra, Maczky Emil Kömley színigazgatóra, Mikola Károly Nádayra mint hazafira, kivel együtt Turinban Kosuthnál volt, Veiszman Ignácz ügyvéd a távollevő elnökre, Nemesik Kálmánra, társadalmi életünk apostolára, Spitczer Vilmos a szintársulatra

hortobágyi gulyások számára is könnyen kerülközött a kocsisoktól egypár szűr, meg bunda. A többiek is, úgy ahogy álezázták magokat, ha egyébbel nem — bécsi pirositóval, korommal meg egy pár vedlett parókával.

Mig az öltözködés tartott, az alatt a terem megtelt kiváncsi publikummal. A konyhából, s az istállókból seregestül csődültek be a cselédek, kocsisok, szolgálók, béresek, mindenesek, hogy lássák a — medvét.

Piripócsi Zalán, nagy művész hazánkfia bebújt a sugólyukba. A kortinát nem kellett felhúzni. Nem is lehetett, meit oda volt, foldozásnak okáért, egy helybeli vargánál, aki azt állította, hogy ő valamelyik vidéki színtársulatnál még nem rég diszletfestő, dekorátor, kellékes, szinlapiró, és szinlap-kihordó volt. Tehát okvetlenül kellett a mesterségéhez értenie.

Az előadás megkezdődött. Annak a részletes leírásához azonban az én toliam nagyon gyarló, s igy kénytelen vagyok azt egészen a nyájas olvasó képzeletére bízni. Egyes részleteket azonban elmondok belőle.

Mikor, mindjárt az első jelenetben, a nép Tóti Dorkát egy üstben fogva tartja, s harsányan énekli, hogy Fogva van már a boszorkány,

Bár lovagla villám hátán,

Szent Deliért felé.

Képe, mint a fonnyadt alma,

Kész van már a borsó-szalma,

Vessük hát belé stb.

s egyszerre megjelen nagyzajtai Zajtay nótárus uram, hogy a boszorkányt megmentse, meg lévén Írva Könyves Kálmán király törvénykönyvében, hogy: „dé strigis“ . . . ami annyit tesz,

és Zsoldos Sándorá Náday tiszteletére adott közvocsora rendezőire emelték poharaikat. A sok szépen elhangzott toasztot Náday berekeszté, éltetvén Heves város lelkes hölgyeit. Utána még Rácz kir. mérnök szónoki hévvel toasztirozott, Most pedig megnézvén az órát, a mutató a reggeli hetet mutatá, haza siettünk tehát, mindegyikünk kellemes emléket vivén magával a kebelben, hogy Náday itt tartózkodása uj életre ébresztett bennünket.

A IV. egyetemes tanitógyülésen résztvevők elszállásolása. Hogy az elszállásoló bizottság minél előbb beoszthassa a tagokat a rendelkezésre álló lakásokra, s hogy minél előbb tudósíthassa azokat leendő lakásuk felől, ezennel fölhívja az érdekeiteket, hogy Hajós Mihály titkárt (V., Szemere utczai iskola) augusztus

5-ig tudósítsák, hogy az alább megnevezett helyek közül melyikbe kívánnak elszállásoltatni. A dunántúli képezdékben végzettek a Grf. Károlyi utczai iskolában, az erdélyi és tiszántúliak a Ló- nyay u. iskolában, a dunán- és tiszáninneniek az Érsek u. iskolában, a pest-megyeiek pedig a Bezerédy u. iskolában fognak ingyen szállást kapni. — 'Tudósítsák továbbá arról is, vájjon hónapos szobában — és pedig egy ágygyal-e vagy kettővel — óhajtanak szállást. A szobák ára 80 kr., két ágygyal 1 fit., melynek felét a rendező bizottság födözi, felét az illetők tartoznak fizetni.

Az elszállásoló bizottság.

— Vandalismus. Dr. S. D. Széchenyi-utcz.ii díszes házát szombatra következő éjjel valami (minden valószínűség szerint fölbérelt) gaztettes fekete festékkel újból végig öntötte. Miután e gyalázatos eset a nevezett háznál már, nem tudjuk, hany-adizben ismétlődik, alig lehet kétség benne, hogy ez alávaló vandalismus aljas boszú müve. Tehát eme kvalifikálhatatlan rakonczátlanság- nak, — mely városunk közrendészeti viszonyainak legnagyobb szégyenére s botrányára épen akkor történik, midőn egy előkelő, müveit magyar város kiváló férfiai időznek, kedves vendégekül, körünkben, midőn tehát a rendőri fölügyeletnek épen meg kellene kettőztetnie, — csakugyan nem lehetne elejét venni? Valóban elszomorító, sőt kétségbeejtő volna. — Ha én volnék az egri rendőrség feje, rögtön elcsapnám azt a két Mihaszna Andrást, kik akkor éjjel a Széchenyi-után a rendőrfelügyeletet teljesítették, s kiknek úgy szólván szemök lattára ment végbe e piszkos botrány; — mert az ilyen rendőrközegek nem fizetést, de kenyér- hajat sem érdemelnek. A szigorú fenyíték bizonyára nagyobb fölügyeletre s vigyázatra serkentené a többieket. — Ha pedig én volnék az illető ház tulajdonosa, biz isten ott hagynám a házamon az ékes mázt legalább is egy pár hónapig a Mihaszna Andrások nagyobb gyönyörűségére. Égy egri polgár. (Beküldetett.)

— Uj zenemű. Legújabban jelent meg Palotásy Gyula jónevű zeneszerző könnyű átiratú magyar darabjainak 3-ik füzete. A füzet 25 kedvelt dalt tartalmaz. Ára 1 frt. Kapható Nádor Kálmán zeneműkereskedésében Bpesten.

hogy boszorkányok nincsenek, — s a nép boszujában Tóti Dir- kát az üsttel együtt fölemeli, — hát, uram fia, — az üst feneke egyszerre csak kiszakad, s a lyukon alácsuszik a boszorkány két lábszára, — miközben a kisasszony zsebébe rejtett boros üveg eltörik, s tartalma végig foly a színpadon. . .

Hogy erre az érdekes jelenetre mekkora hahota keletkezett a színpadon, meg a publikumban, — azt én megint nem vagyok képes kellőképen leírni. Ehhez képest a többi komikus jelenetek; hogy a svalizsérok hadonázás közben csaknem lekaszabolták egymást kardjaikkal; — hogy a peleskei nótárus egy Ízben e kiáltással: „Súgjon már!“ — csaknem kirúgta Piripócsi Zalán ur fogát; hogy Bájfalvy Desdemona kisasszony, mikor Othello erősebben kezdte dőmöczkölni, hangos kaczagással e kiáltásra fakadt : „Ne izéljen már az ur, — nagyon csiklandós vagyok!“ — stb. — mind csak kis Miskák voltak.

De hát mint mindennek, úgy e rendkívül érdekes és mulatságos mükedvelő-szini előadásnak is vége szakadt, úgy a tisztelt publikumnak, valamint a játszó személyeknek is teljes megelégedésére s nagy gyönyörűségére.

Talán mondanom se szükség, hogy az előadást még vidámabb lakoma zárta be, mely alatt a derék falusi jegyzők csinos összeget gyűjtöttek össze Könyves bátyánk színtársulatának javára. Könyves direktor ur nagy hálálkodások közt ismerte be, hogy ilyen „einnohm“-ra már rég ideje nem emlékezik.“ Fölért három „j u t al om j át ék kai“,

A derék jegyzők pedig még évek múltán is élénk derültség közt emlékeztek vissza a „Peleskei nótárus“ eljátszására Tisza- Füreden.