Eger - hetilap, 1890

1890-07-22 / 29. szám

231

dözték az nj gimnázium fentartásának költségeit. Intenzivebb gazdálkodást és takarékosságot kellett rendszeresíteni, hogy a rend anyagi romlása nélkül teljesíthesse kötelességét a közoktatás terén. Supka vezetése alatt ez csakhamar meg is történt. A legszigorúbb ellenőrzéseel és takarékossággal párosított gazdálkodás váltotta föl a jobb és boldogabb idők nagyúri módját. Csakis ily módon lehetett előteremteni a reformok költségeit. Ez újítások közt első sorban állott a rendtagok mentül megfelelőbb kiművelésének biztosítása. E végből a rendi növendékek számára, a kik azelőtt Egerben végezték a gimnázium felsőbb osztályait, a zirci anyakolostorba kurzust kellett berendezni, a zirci teológiát pedig át kellett helyezni a fővárosba, hogy a teológia növendékei egyúttal az egyetemet is látogathassák és a tanári diplomát megszerezhessék. Mindez nagymértékben vette igénybe a rend áldozatkészségét és főpapjának buzgóságát a rend és közügy érdekei iránt. A rend szellemi nívójának emelésével a hazai közoktatásügynek tett szolgálatot, mégpedig jelentős szolgálatot, mert a rend négy főgimnáziumot tart fenn közmegelégedésre. A királyi kitüntetés ennek a közmegelégedésnek is adott kifejezést, midőn a müveit és hazafias rend fejét a Ferencz József-rend keresztjével díszítette föl.

— Egyházmegyei hírek. Ft. dr. Kozma Károly prépost, kanonok a papnevelő intézet kormányzói tisztétől az egyházmegye egész újabb nemzedékének nevelésében tanúsított hű kötelességérzete és lelkiismeretes buzgósággal teljesített munkássága feletti főpásztori elismerés és köszönet mellett f. évi aug. hó 1-töl felmentetett s helyébe az intézet kormányzójává Debreczeni János kanonok ugyanazon időtől kineveztetett. Mérhelyi Lajos a középpatai kerület rendsz. esperese ezen tisztétől egészségi tekintetekből saját kérelmére elismeréssel felmentetvén, helyébe Vochler Alajos szentszéki ülnök és solymosi lelkész neveztetett ki a középpatai kerület rendszerinti alesperessévé. Ferenczv Bertalan prépost, alesperes nagykállói plébánost Érsek ur 0 Excellentiája ez iránti felterjesztésére 0 Csász. és ap. Királyi felsége m. hó 28-án kelt legfelsőbb elhatározásával szabolcsi főesperessé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. •— Kápláni minőségben áthelyeztettek: Török István .Jászberényből Egerbe, Kindl Pál Verpeléthről J.-Berénybe, Nemes Antal Recskről, Verpeléthre, Sándor Imre ujmisés Becskre, Iyiripolszky István Kisvárdáról Jász-Apáthiba, Boros István Árok-szállásról Kis-Várdára, Kiss János P.-Ladányból Árokszállásra, Farkas Zsigmond Kápolnáról P.-Ladányba, Kotán János Kenderesről Kápolnára, Mészkő Balázs Nyíregyházáról JászApáthiba, Húsz ka András Keresztes-Püspökiből Nyíregyházára, Saád Béla ujmisés Keresztes-Püspökibe, Szolcsányi János ujmisés Baliára, Kovács Mihály ujmisés Sátára, Veres Antal ujmisés Eger-Szalókra.

— Pécsi vendégeink. A tegnap Szederkényi Nándorhoz, mint a pécsieket fogadó végrehajtó bizottság elnökéhez érkezett hivatalos levél szerint várva várt pécsi vendégeink csakugyan eljönnek látogatásunkra. A vendégek névsorát, valamint a hangverseny műsorát is később fogjuk közölni. Most egyelőre annyit, hogy az európai hírű „Pécsi dalárda“ 33 taggal, Aiding er János, kir. tanácsos, Pécs sz. k. város polgármestere s a „Pécsi dalárda“ elnökének vezetése alatt, jövő hó 1-én útra kel, 2-ikán a d. utáni vonattal városunkba érkezik, s hangversenyét 3-ikán tartamija. A „Pécsi dalárda“ teljesen saját költségén teszi meg a nagy utat; a hangverseny tiszta jövedelmének felét a felsőmagyarországi tüzkárosultak javára adja, másik felét pedig az „Egri dalkörnek“ adja át itteni jótékony czélra. Reméljük, hegy Pécs gavallér fiait az „egri gyerekek“ is hasonló gavallérsággal szori- tandják keblükre! Hozza Isten pécsi barátainkat!

— Náday Egerben. Náday Ferencz, a budapesti nemzeti színház egyik első rangú drámai művésze, a múlt vasárnap, f. hó 20-án városunkba érkezett, s három estére terjedő vendégszereplését tegnap, hétfőn, f. hó 21-én kezdette meg nyári színkörünkben. Jeles vendégművészünk, kit Csóka színigazgatónak sükerült e három vendégelőadásra megnyernie, üdülésre szánt szabadság- idejét egyrészt főleg azért is szakasztottá meg, s sietett a lagúnák kedyes városából, Velenczéből körünkbe, mert már rég volt Egerben, hová a múltból kedves visszaemlékezések kötik, s most, művészete fénypontján is be akarta mutatni magát városunk szin- pártoló müveit közönségének, még pedig ez úttal három legkiválóbb szerepében. Tegnap „A párisi“ ez. vígjátékban lépett föl. Ma „A csapodár“ vígjátékban adja egyik force-szerepét, holnap, szerdán, f. hó 23-án pedig a „Válás után“ czimű remek vígjátékban fog tőlünk elbúcsúzni. Meg vagyunk győződve, hogy sziné- szetkedvelő müveit közönségünk zsúfolásig tölt színházzal fog a derék vendég magas művészete iránt való elismerésének eklatáns kifejezést adni.

— Az egri reáliskola 1-ső osztálya az 1890/91 tanév elején megnyílik. Legközelébb a vallás és közoktatásügyi minister leiratot intézett a város polgármesteréhez, melyben értesíti, hogy a vár. képv. testület folyó évi junius 16-án tartott közgyűlésén hozott határozatában az állami jellegű alreáliskola javára részletezett ajánlatokat elfogadja, és az alreáliskola fokozatos felálli— Temetésre ment. A testvére halt meg és ez a szegény kicsike árva maradt. Úgy fogták ki a Dunából. Megcsalták. Ha most a kicsike nem került volna hozzánk, Isten tudja hol kellett volna szegénykének elveszni. Igazán jó ember a mi nagyságos urunk. Én nem is tudom, hogy miért mért rá annyi keserűséget az Ur Isten? Már két éjjel be sem hunyta a szemét. Egész éjjel járt fel s alá a szobában. Reggel tövig leégve találtam a gyertyákat.

— Hát nem övé a gyermek?

— Talán bizony azt hitte a nagyságos asszony!

És a fiatal asszonynak jól esett a vén cseléd zsémbelését hallani. Egész megkönnyebbült szivében és lelkében.

— Hát hiszen jól tudja a nagyságos asszony, hogy nem.

De már ekkor elvette a dajkától a gyermeket s ölelte, csókolta. Igazán furcsa a szerelem logikája. Mikor megtudta, hogy idegen, mindjárt közelebb érezte a szivét hozzá. Magda nagy szemekkel bámult úrnőjére.

— Egész éjjel nem alszik, folytatta Magda. Tegnap ötször is bejött megnézni a kicsikét. Sokszor magába beszél. Én is hallottam, mikor a nagyságos asszonyt emlegette.

A folyosón férfiléptek hangzottak. A szoba már homályo- sodni kezdett.

— A nagyságos ur! Szólt az öreg cseléd. Ismerem a lépését. Mindig, mikor hazajön, bejön megnézni, hogy alszik-e már a kicsike.

Anna visszaadta a dajkának a gyermeket s maga ösztön- szerüleg a sarokba húzódott. Az est elborította őt nagy árnyával.

Csakugyan a férje volt. Halvány és szomorú volt. Meglátszott arczán az éjjeli virasztás. A kalapján gyászfátyol volt.

— Nos! Hogy van a gyerek ?

— Már nyolez óra és még mindig nem akar aludni.

— Ej, ej te rossz kópé.

Elvette a dajkától és szomorúan nézte a kis gyermeket, ki vidáman hadonázott kezeivel és nem tudta, hogy ma anyját temették.

— Szegény, kis árva te! Szegény kis árva! — Sóhajtott szomorún az erős férfi. — De ne félj, apád leszek csak úgy, mintha igazán az volnék. Még a szived sem fog megkülönböztetni a valóditól.

A fiatal asszony szive megindult a sarokban. Előbbre lépett.

— Pál! — Szólitá meg bocsánatkérő hangon férjét.

Pál a hang után nézett és meglepetésében elakadt a hangja.

— Pál! Meg tudsz-e nekem bocsátani? Nagyot vétettem ellened. Hibáztam. Bocsáss meg, szeretlek, megismertem a te jó- szivedet, melyet félreértettem és most ezerszer jobban szeretlek.

A feketébe öltözött férfi egyik karjával a gyermeket tartotta, a másikkal pedig a fiatal asszony derekát fogta át.

— Én is szeretlek. És szerettelek mindig. Fájt nekem, mikor elvesztettelek, s most kétszeresen jól esik, hogy megtaláltalak.

Ott állt a fiatal házaspár az ablaknál. Az aláhanyatló nap elborította piros sugaraival, őket.

Az öreg Magda a szemeit kezdte törülgetni.

Kersék J.