Eger - hetilap, 1890
1890-07-15 / 28. szám
220 S a mire Ipolyi beszédében csak általánosságban utalf, annak egyik részét, a megye őslénytanát, nyomban utána részletezte Kubinyi Ferencz. Majd ismét pap szólalt fel, de ismét olyan, ki tudta összegyeztetni a geológiát a bibliával: Rónay Jácziní, s mindenkit egyiránt meghóditott a hideg jégkorszakról szóló meleg előadásával. Későbbi még melegebb előadásaival, melyeket hazánk történeténk kimagasló alakjairól legmagasabb helyen magyar őszinteséggel tartott, örök hálára kötelezte magának e jeles főpap és hazafi a magyar nemzetet, melyet annyira szeretett. S vándorgyűléseink büszkék lehetnek, hogy volt idő, a mikor őt is magukénak mondhatták. S még ezzel sem ért véget eme tudományos közülés. A mivel a gyűlési helyeknek tartozunk, t. i. természettudományi ismertetésökkel, azt itt fényesen rótta le Szabó József jelesünk, Heves és Külső-Szolnok megyék földtani viszonyainak előadásával, melyet — a munkálatokhoz csatolt — színezett földtani abrosszal élénkített, melyért a közülés élénk elismeréssel adózott a szorgalmas búvárnak, ki a megye földtani képét első állitá össze ily tüzetesen. A megnyitó közülés fényes tudományos eredményeit növelte még egy nemes emberbaráti tett is. Ugyanis a gyűlés másodelnöke, a kevés beszédű, de annál mélyebb érzelmű Flór Ferencz, ki Bugáttal együtt a magyar orvosi tudomány úttörőjének méltán nevezhető, rövid jelentést tevén a vándorgyűlések által kezdeményezett orvosi nyugdíjintézet ügyének állapotáról, a pártolók sorozatát, kétszáz darab arany aláírásával megindította. De a bezáró közgyűlés búcsúbeszédei közt is volt olyan, mely nagy figyelemre méltó, annál inkább, mert oly férfiú mondta, kinek ma, mint kormányunk elnökének, módjában van az óhajtásképen elmondottak foganatosítása. Gróf Szapáry Gyula, Heves vármegye főispáni helytartója, most ministerelnökünk, ékes és meleg szavakkal búcsút vevén a gyülekezettől s utalván azokra, a miket a gyűlésen az egészségügy s természettudományok bő tárházából hallott, a többi közt igy szólt : „Elvárhatjuk a kormánytól, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket., hogy a haza minden vidéke el legyen orvossal látva, — elvárhatjuk tőle. hogy mindent kövessen el a nép anyagi helyzetének javulására és a nép művelésére; de a haza polgárai se mulasszák el e részbeni kötelességeiknek eleget tenni, — és sok az uraim, mit e téren minden egyes saját kőiében tehet. Gazdaságainkban gondoskodjunk cselédeink egészséges lakásairól, s arról, hogy azok túlterhelve ne legyenek, betegségénél tegyük lehetővé tehetségünk szerint az orvosi segély alkalmazását, — mindenekelőtt pedig hasson kiki körében a nép anyagi jóléte előmozdítására és a nép nevelésére, mely két tényező alapja a nép műveltségének és egészségesebb életmódjának, ezek terjedésével pedig bizonyosan fogyni fog a haladóság aránya.“ Quod faxit Deus! (Folyt, köv.) Közegészségünk ügyében. A hevesmegyei orvos-gyógyszerész-egylet, f. 1890-ik évi jun. hó 26-án Gyöngyös melletti Mátra-Füre den tartott közgyűléséből, a népnél aggasztó mértékben elhanyagolt szülésznői viszonyok megjavítása érdekében a következő nagy fontosságú föliratot intézte a magy. kir. belügyministerhez. Nagyméltóságú Belügyminiszter Úr, Kegyelmes urunk! A „Hevesmegyei orvos-gyógyszerész egylet“ alapszabálya kötelességünkké teszi „a közegészségügyet érdeklő kérdéseket éber figyelemmel kisérni s ezekre behatóan ügyelni.“ Ezen kötelességérzet hatása alatt állunk, midőn Kegyelmes urunk előtt közegészségügyünk legfontosabb részének hiányait előterjeszteni bátorkodunk. Az 1876. XIV. t. ez. nagyszerűségében korát meghaladva, a jövő évezred boldogabb körülményeihez volt szabva, — a viszonyok akkori fejlettsége mellett a távoli jövő ideáljának tekintettük, melyben a müveit laicusok is csak a népre súlyosított indokolatlan zaklatást láttak. Ma már kezd átmenni a nép vérébe, s jótékony hatása a társadalom elösmerését vívta ki. Idézett, törvény VII-ik fejezete, mely a szülésznői gyakorlatról szól, már alkotásakor közegészségügyi törvényeink keretébe bele nem illő sötét lapot képezett, s hátrányos következményeivel másfél évtizeden át járult az anyák és kisdedek halandóságának növeléséhez. A törvény 50. §-a értelmében „rendes oklevél megszerzésére azok köteleztetuek, kik valamelyik egyetem vagy bába-ké- pezdétől 75 kmétret meg nem haladó távolságra laknak, ezen távolságon túl lakók addig, mig elegendő számú bábaképezdék állíttatnak föl az országban, a szülésznői gyakorlatra megkívántaié jogosultságot a t. főorvosi képesítő okmány által is megszerezhetik.“ 1876. óta uj bábaképezdék fölállítása az illetékes tényezőkAz „EGER“ tárczája. Üdvözlet. Ft, s tudós Szvorényi József, egri gimn. igazgató urnák, legújabb szép könyvéért. (Született 1816. julius 5-én.) Tiszta, magyar lelkén honaért tündökletes ős fény, Keble hevét tettben látja a honfi erény ; Könyvei szent örökünk s az utódok kincsei folyton ; Bennök erő, szeretet lángja hevítve tanít; Édes-hü ajakán, ha beszédre kinyitja, szavában Látszik a tűz, szeretet hős faja s nyelve iránt. Ritka, nemes küzdő; véretlen harczai utján Czélja csak egy magyarok : fénybe boritni nevünk. Fenkölt érzésben, s szándékán tiszta szerelmed Nemzeti, szép nyelvünk s Mátra-vidéki magyar. Értünk él s fáradt, tanait hirdetve a jóknak, S mint igaz áldólag szépre mutatva nevel! Bölcsőjét Emözsénk őrszelleme védte titokban, S élete harczaiban szent tüzed egri Dobó! Nem csoda igy, ha egyért mindent áldozni tudó hős ; Hű fiad a jókkal, Hunnia drága hazánk; Hős Árpád fiait gondozva, tanítja szeretni ; Értök egész éltét s gondjait adja nagyúl. Lelki ruhánk, nyelvünk szépségét óva, csiszolja ; Hálánk hű ajakán hírli azért a nevét. Oh, ha a hűségnek földön van némi jutalma, Legragyogóbb dijad nyújtsd neki mennyei Lény! Add, hogy e bölcs lélek remekét befejezve örüljön ; Mert faja müveiből élni, szeretni tanul; S mig neve, fénye ragyog, lelkünk hálája fejére Tűzzön dicskoszorút a haza hősei közt ! Hőn becsülő lelkem hattyúja köszönti a mestert, S zengve óhajtja: legyen boldog a szive szerint! Kovács ev. János, piarista. Jászai Mari Egerben. Mint a villám, olyan gyorsan járta be a bir a múlt hét elején városunkat, hogy Jászai Mari asszony, nemzeti színházunk első tragikai művésznője, vendégszereplésre városunkba jön néhány napra. Alig akartunk hitelt adni e hírnek, mint már igen sok „kacsá“-nak, mikor is a múlt csütörtökön, „Tyukody Lőrincz uram famíliájáénak előadása alkalmával, kézzelfoghatólag s szemmel láthatólag győződhettünk meg annak valóságáról, mert mig a Csóka igazgató által közöttünk kiosztatott öles tudósítás olvasásába merültünk, alig vettük észre, hogy a jobb oldali páholy-sorban egy delnő jelent meg, Kovách Kálmán, a szinköri bizottság elnöke karján, elfátyolozott arczczal, utitársnője kíséretében, s foglalt helyet a páholyok egyikében. Minden látcső e páholy felé irányult, s jóllehet már szájról-szájra járt a „Jászai Mari“ neve, a teljes megnyugvás csak akkor következett be, midőn fátyolát föllebbentette. Tehát csakugyan ő, Jászai Mari, kit eddig közönségünk csak híréből ismert. Eljött, hogy művészetét bemutassa, — mert őt semmi érdek, semmiféle rokoni összeköttetés, gyermekkori emlék, vagy más eféle nem köti városunkhoz — s módot nyújtson arra
