Eger - hetilap, 1890
1890-07-08 / 27. szám
216 tekintésre érdemes üzleti telepe Bécsnek legélénkebb pontján a Graben-on a hires Péter-temploni szomszédságában van. Simor herczegprimás, ki már évek hosszú sora óta nála fedezi szükségleteit látszerészeti czikkekben, legutóbbi látogatása alkalmával avval búcsúzott el Schleiffeldertöl, hogy „Valóban örülök, hogy ez az üzlet, mely legjobban képes kielégíteni e czikkekben való szükségleteimet, magyar ember kezében van.“ De nemcsak ez az egyedüli kitüntetés ami hazánkfiát érte, mert eltekintve attól, hogy az intelligensebb polgári osztály csaknem kizárólag itt fedezi szükségleteit, ez üzlet körülbelül 20 herczeget (köztük több főherczeget) és mintegy 200 főnemest számit vevői közé. Schleiífelder kitűnő gyakorlati tapasztalatait a külföldön szerezte. Köztudomású, hogy 13-szor beutazta Európát és 7 évig volt a legnagyobb párisi látszerészeti ipartelepek egyikének munkatársa. Hazánkat már 1(5 évvel ezelőtt hagyta el, de azért nagy előszeretettel és oly jól beszél magyarul, mintha mindig Bebreczenben élt volna. Szállítója Bécs város hatóságának, a legtöbb vasútnak, az udvari könyvtárnak, számos tekintélyes intézetnek és számos ezred tisztikarának, melynek az utolsó évben meglepő mennyiségű tábori látcsövet szállított. Legutóbb több oldalról történt felszólításnak engedve bevezette a részletfizetésekre való eláru- sitást is biztos állásban levő egyének számára. Rendkívül fontos ez a körülmény — és ezt különösen ajánlom a Becsbe utazók figyelmébe — hogy üzletében mindazoknak a szemei, kiknek sze- üvegre szükségük van, e czélra készített és szabadalmazott készülékek által a legnagyobb pontossággal vizsgáltatnak meg, az oly egyének számára pedig, kik a vidéken laknak, egyszerű levélbeli megkeresésre a legszívesebben küld oly könnyen érthető Útmutatót, mely szerint a legnagyobb könnyűséggel választható ki a megfelelő üveg. Schleiífelder, tekintve magyarországi vevőinek nagy számát, magyar levelezőt tart irodájában és igy mindazoknak, kiknek szemüvegre és látszerészeti czikkekre szükségük van, csak azt ajánljuk, hogy ha Bécsbe utaznak, ne mulasz- szák el Schleiffeldernek Graben 22. sz. alatti díszes berendezésű üzletét felkeresni, a kik azonban ezt nem tehetik, azok hozassák meg maguknak a czég legújabb és érdekes képes-árjegyzékét, melyet ingyen és bérmentve kaphatnak meg. — Szobrot Mátyás királynak! Kolosvár város „Mátyás király szoborbizottsága“ az ország összes törvényhatóságainak bizottsági tagjaihoz fordul egy lelkes felhívással, kérve őket, hogy a felhíváshoz mellékelt tiz krajezáros szelvényeket lehető buzgón terjeszszék. Ha elkél egy millió ilyen tiz krajezáros szelvény, százezer forint van együtt az egész ország adakozásából s biztosítva egy halhatatlan művészi alkotás létrejötte. Azonkívül a szoborbizottság minden törvényhatósági bizottsági tag nevére küldött egy 1 frtos nyugtát, amelyből — ha azok kiváltatnak, — húszezer forint gyűl be ez utón a föntebbi czélra. Az összes adakozók neveit a szobor talapzatába fogják elhelyezni. Az adományok „Kolosvár város tanácsához a Mátyás-szobor javára“ czi alatt küldendők. — Rendőri hírek. Véres verekedés. Martoncso József kassai és Martoncso Gyula sátoralja-újhelyi születésű vértestvérek, kik mint kőmives iparosok mindketten az uj kaszárnya építkezésnél vannak alkalmazva, múlt hó 29-én délután Fecske András Hatvan III-ik negyedben lévő korcsmájába mentek bort inni. Eleintén testvériesen borozgattak együtt, néhány liter bor beszedése után azonban a fölött, hogy ki fizesse meg az elfogyasztott bor árát, összeszólalkoztak. A szóváltást, mint rendesen, tettle- gesség követte, mely oly szerencsétlenül végződött, hogy dulakodás közben az öregebbik testvér, névszerint József, kést rántott elő s azt — mielőtt abban a korcsmáros megakadályozhatta volna — markolatig úgy beledöfte öcscse tüdejébe, hogy a boldogtalan fiatal ember melléhez kapva rögtön összerogyott. A helyszínére hivott rendőrség a kegyetlen testvért nyomban letartóztatta; a sebesültet pedig beszállíthatta az irgalmasok kórházába, hol életveszélyes sérülése folytán még mindig válságos állapotban fekszik. Az esetről jelentés tétetett a kir. fen}7, törvényszékhez. — Színház. Hétfő, junius 30. V. Margó Célia asszony búcsúfelléptéül „Uff király“ Bátor és Hegyi gyenge komplexiójú gyarló operettéje. Valóban alig érthető, miért nem választott a t. művésznő érdemesebb, kedveltebb operettet bucsúzójául, s mintha csak meg akarta volna mutatni: „ime nézzétek, mivé teszem e silány darabot,“ — Lazuli szerepében, melyet — mintha nem is oda tartoznék, — egészen kiemelt az ensemble keretéből, méltó befejezését adá eddigi alakításainak. Schakespeare mondja, hogy önmagukban az emberek és tárgyak sem nem jók, sem nem rosszak, hanem az ízlés teszi olyanná, vagy ilyenné, és V. Margó Célia ezt be is bizonyító, mert alakításainak góczpontja finom Ízlése volt, mi mind énekét, mind játékát és öltözékét oly vonzókká tette. Közönségünk, mely ez estén is szép számmal töltötte meg a színkört, sokáig kedvesen fog visszaemlékezni a t. művésznő rövid vendégszereplésére. A báj és kellem, mely egész lényén elömlött, fülbemászó, csengő hangja, melylyel mindig elbűvölte hallgatóit, kifejező játéka, élénk arezjátéka, sokáig előttünk lesz, mikor szerepeit másoktól fogjuk látni, — mindamellett nem mondunk le a reményről, hogy a jövő saisonban újra üdvözölhessük színkörünkben. — A többi szereplők közül említésre méltó alakítások voltak Völgyi Katicza (Laula) Kiss (Tápióka) Brez- nay (Sirocco) Győré (Erisszon) Szendrey (rendőrfőnök) — na! és For is s Pista, ki Uíf királyt adta, s kinek ma bő alkalma nyilt mulattatására lenni a galériának, folytonos extemporizálásá- val s többé-kevésbbé sikerült ötleteivel s rögtönzeteivel, melyek egynémelyikével a földszinti publikum soraiban is idézett elő derültséget néha-néha. — Mint Uff király kitűnő volt, hanem úgy látszik, a kritikusok részéről valamit nagyon megorronthatott Uff király ő felsége, hogy a legyek, molyok, poloskák, kritikusok, s más eféle haszontalan bogarak számára megrendelt Zacherlin- tinctura számlája sem kerülte ki a figyelmét, s a mellett nagy bölcsen megfeledkezett a rugós csikók, csökönyös szamarak, pol- turás malaczok, elbizakodott komikusok, s más hasonló nyavalyákban sínylődő állatok számára megrendelt korneuburgi marhapor számlájának a kiegyenlítéséről. Kedd, julius 1. Ez alkalommal egy kis vígjátékot, és egy kis operettet mutatott be a színtársulat. Souppée klassikus zenéjü „Szép Galat he á“-ját, és Sulyovszky „A házasság politikája.“ egy felvonásos kis vigjátékát. — Az első czimszerepében mint Galathea K. Pálffy Nina asszony, hangja, játéka minden előnyeit érvényesité. Soha még oly kitűnő, pompás alakításban nem láttuk „Galatheát“ színpadunkon, mint ez estén a t. művésznőtől. Hangja, bár az alsó regiszterekben kissé gyönge, a magasabb régiókban annál terjedelmesebb, s mint mai szerepéből kitűnt, nemcsak a cantilenát kezeli szépen, de hatalmas trillái, staccatoi, rouladjai s apróbb figurettáival oly jól iskolázott hang, nak, s oly képzett koloraturának adta jelét, melyet sok elsőbbrangú színművésznő megirigyelhetne tőle. Közönségünk egyáltalán nem tarthat attól, hogy a V. Margó asszony távozta által megürült hely7 betöltetlenül marad, mert K. Pálffy Nina asszony minden tekintetben képes őt pótolni, s épen azért teljesen indokolatlan volt közönségünknek elmaradása, mindjárt ez estén. A többi szereplők közül Völgyi Katicza szeretetreméltó Gauyméd volt, jó alakítás volt a Rácz Gyula Pygmaleonja is, ma szépen is énekelt, de különösen a Breznai Mydas műmaecenásában láttunk pompásan mulattató alakot. — A másik, a „Házasság politikája,“ kitünően sikerült kis vígjátékot Gyurmánn Alice (Vilma), Rónai Gyula (Tátray), Bérczy Mariska (Betti), és Fori ss (Gyuri), tették ügyes, eleven, természetes felfogástól áradozó játékaikkal és alakításaikkal, rendkívül élvezetessé. Végül a Dimitri Slavianskij d’ Agrenev orosz daltársulata imifatióját mutatta be másodízben a társulat. Szerda, julius 2. „Vegyes párok“ Dóczy legújabb színmüve, adatott nálunk először. A Dóczy színmüveinek lélektani mozzanatai beható felfogást, s gondos tanulmányt követelnek; e mellett az előadásnak magának teljesen szabatosnak s össze- váeónak kell lennie, hogy igazi műélvet szerezzen. S el kell ismernünk. hogy a főbb szereplők minden tekintetben megfeleltek fel. ada uknak. Kissné Irma (özv. Somváriné) játékán és szava, lásán meglátszott, hogy szerepének apróbb részeire is gondot for, ditott, — nem az ő hibája, hogy orgánumának nincs kellő ener, giája. Szintigy Rónai (Turgony), és Gyurmann A. (Malvin) e két tehetséges drámai erő, kik minden tekintetben gondos tanul’ mányban adtak tanúságot, feltűnő színi tehetségeiknek, valamin j. Fori ss (Gr. Kenessey), ki mestere az e féle szerepeknek. Ezé, ken kívül Breznay (Rózsay), Szendrey (Zoltán), Völgy^ Katicza (Fruska), Kiss (Kamóczy), Győré (Binczkey), stb Csütörtök, julius 3. Kiss Ferko, az aradi színtársulat baritonistája vendégfellépése, Ury Lajos, és Pontsák György műkedvelők közreműködésével, Kiss János és Kissné Irma jutalmául „A piros b úgy el Iá r is“ Csepregi kitűnő népszínműve adatott. Csillag őrmester szerepét Kiss Ferko adta. Mint régi jó ismerőst mindjárt első kiléptekor tapssal fogadta, a színkört félig megtöltő közönség, mely, — bár hangján és játékán egyaránt feltűnően érezhetők voltak az utazás fáradalmai — érzéssel előadott, dalai mindenikéért elismeréssel adózott. K. Pálffy Nina asszony Zsófi hálás szerepében ügyesen forgott, s kedves szeretetve méltó menyecske volt. Dalait sok bensőséggel és mély érzéssel
