Eger - hetilap, 1890
1890-06-24 / 25. szám
198 búcsú-felléptével „Uff király“ boliókás vig operette 3 felvon. A Népszínház számára írták Bátor Izidor és Hegyi Béla. Julius hó 1-én kedden, bérletszünetben „Szép Galathea“ vig operette Házasság politikája vigj. 1 felvon, és közkívánatra A Dimitrie Szláviánszky d Agreneíf orosz hangversenyének imi- tatiója. 2-án szerdán az utolsó hat előadásos bérlet kezdetéül bérlet 1. számban e színpadon először, Dóczy Lajos, A csók, — Széchy Mária sat. koszorús Írójának legújabb kitűnő társadalmi színmüve „Vegyes pártok“ a nemzeti színházban, valamint az egész országban óriási szenzacziót, keltve folyton műsoron van. — 3-án csütörtökön, bérletszünetben Kiss János jutalomjátékául, több helybeli műkedvelő urak szives közreműködésével „Piros bugyelláris“, eredeti népszínmű, dalok- és tánczok- kal irta Csepreghy. — A parádi fürdőben, e kies fekvés ügyógyhelyen az eddig- elé odaérkezett vendégek száma 125. — A hevesmegyei 1848—49-iki honvédek egyletének nyári mulatsága, mely a múlt vasárnap, f. hó 15-én a- érsekkertben tartatott, szép számú közönség részvéte mellett, igen kedélyesen folyt le, s anyagilag is eléggé jól sükerült. Ez alkalommal az egyesület javára adakozni szíveskedtek: Zsendovics József kanonok 5 írt. Begovcsevieh R. kanonok 4 frt 80 kr. Póka István 4 frt 80 kr. Vavrik Sándor 2 frt. Hubert János 1 frt 60 kr. Dombay Tádé, Éliássy Ferencz, Kapácsy Dezső 1 — 1 frt. Zalár József, Simkovics Imre, Hám Gyula. Timon Bertalanná, Remény ik Imre, egy honvédhadnagy, N. N. N. N. 80 — 80 kr. Simonyi Károly kereskedő 60 kr. N. N. 50 kr. Bauer Hennán , Helle- bronth Mihály, Gotli Tóbiás, Török Konstant 40—40 kr. N. N. 5 kr. Összesen 26 frt 65 kr. Fogadják a nemes szivü adakozók az egylet hálás köszönetét. Az elnökség. — „Kisfaludy Sándor levélregénye. Irta Werner Adolf. Budapest 1890.“ — E czim alatt jelent meg közelebbről s küldetett be szerkesztőségünkhöz egy 55 lapra terjedő füzet. A mű- vecske, mint czime is mutatja, magyar-irodalomtörténeti tanulmány, még pedig gondos forrás-kutatások nyomán, alapos készültséggel, s választékos irályban dolgozva. A derék müvecske ránk, egriekre nézve annál érdekesebb s nagyobb figyelemre méltó, miután szerzője, dr. W ern er Adolf, a cist. rend fiatal tagja, egri lakos Werner E. nyug. magy. kir. pénztáros fia, s Werner (Egri) Gyula, fiatal tehetséges költő földink, jelenleg Besztercze-Naszódmegyei szolgabiró testvére, — Eger város szülöttje, kinek közelebbről a budapesti magy. kir. tud, egyetemen tudorrá történt fölavatása alkalmából Írott, fönczimzett tudori értekezése a magyar irodalmi körökben is méltó figyelmet keltett. — Gyöngyösiek az esküdtszék előtt. Hat év óta húzódó sajtópert tárgyalt f. hó 19-én a budapesti esküdtszék. A Gyöngyösi Lapok 1884. évi juniushó 26-án kiadott számában Rigoletto aláírással egy czikk jelent meg, mely azt állította, hogy Klimo Pál nyilvánosan összegazemberezte Csömör Kálmán polgármestert; továbbá, hogy Csömört egy arra hivatott törvényes forum bűnösnek bélyegezte, hogy formálisan kitaszítják a társaságból s egyszerűen csak gazembernek nevezik. Elnevezte a czikk a polgár- mestert bii'kának is, a kit a nyájból kidobtak. E miatt a czikk miatt Csömör Kálmán sajtópört inditott a Gyöngyösi Lapok ellen, melynek szerkesztősége Rigó Alajos hírlapírót nevezte meg, mint szerzőt. Ugyanakkor Rigó is bepörölte Csömör Kálmánt egy közlemény miatt, mely a Gyöngyös czimü lapban látott napvilágot, de Csömör tagadta, hogy az a czikk az ő tollából került volna ki. Ezt a kettős port tárgyalta ma a budapesti esküdtszék. A megidézett esküdtek közül tizennyolczan nem jelentek meg s a sajtóbiróság elnöke kénytelen volt a folyosón fogdosni össze az esküdtszéket. Megkezdődött a tárgyalás. Először a feleket hallgatták ki: Rigó Alajos gyöngyösi születésű, 35 éves, nőtlen, hírlapíró; az inkriminált czikkért a felelősséget elvállalja. Csömör Kálmán gyöngyösi születésű, 47 éves, nős, volt polgármester: a szerzőséget nem vállalja el. A sérelmes czikkek s a vádlevelek bemutatása után az elnök felolvasta Klimo Pál lelkész nyilatkozatát, melyben kijelenti, hogy ő Csömör Kálmánt sohasem sértette meg. Visontai Soma, Csömör védője, okmányokkal és tanukkal akarja bizonyítani, hogy a volt polgármester erkölcsi magaviseleté kifogástalan, a mibe Virág Mór dr., Rigó védője, készséggel egyezett bele, de a maga részéről a czikkbeli állítások bebizonyítására kért engedélyt, mert védenczét a közemény megírására a közérdek indította. A törvényszék a beidézett ötven- nyolcz tanú közül csak huszonhatnak a kihallgatását rendelte el. Az erkölcsi tanuk Csömör Kálmánt úgy ismerték, mint tisztességes, becsületes embert. Ugyanígy nyilatkozott Klimó Pál lelkész is, és tagadta, hogy ő Csömör Kálmánt nyilvánosan összegazemberezte volna. Rigó Alajos a tanuk egy részével azt akarta bebizonyítani, hogy Csömör Kálmán egy szüreti mulatságra kivitette szőlőjébe a városi rajziskola padjait és az asztalokat, úgy, hogy e miatt a rajzórákat az iskolában meg nem tarthatták. A kihallgatott iskolaigazgató, városi kapitány és rendőrbiztos azt vallották, hogy ezeket a bútorokat nem Csömör polgármester, hanem a rendőrbiztos vitette ki a szőlőbe. Virág Márton védő azt a kérdést intézte az egyik tanúhoz, vájjon volt-e czigáuy a szüreti mulatságon, a mire Székács Ferencz elnök ingerülten azt jegyezte meg: „Már hogy intézhet ilyen kérdést a tanúhoz? Gyöngyösön egy magyar mulatságot czigány nélkül gondolni sem lehet" ! A vád és védelem képviselői különben sok fölösleges kérdést intéztek a tanukhoz, a mivel nagyon elnyújtották a tárgyalást. Az egyik ügyvéd például azt kérdezte Nékám városi kapitánytól, vájjon tudja-e, hogy a párisi és londoni polgármester hol rendezik az egyes mulatságokat, a mi általános derültséget keltett. — Kihallgatták Bogdány János gyöngyösi izr. hitközségi elnököt is, a ki Csömör Kálmánt becsületes embernek ismeri. Visontai Soma dr.: Van-e tanú urnák tudomása arról, hogy a magánvádló ur, mint polgármester, az autiszemitikus időben példás módon fenn tudta tartani Gyöngyös városában a felekezeti békét? „Az elnök: E kérdésnek semmi köze, nem tartozik az erkölcsiséghez. Lehet valaki antiszemita és a mellett becsületes ember." Visontai Soma eljárása ezzel tökéletesen ellentétes; mi kölcsönből fizetjük a kölcsönt, s ha a kormány azt hiszi, hogy igy is fel lehet az országot tartani, ugyan miért nem fejti ki bővebben ez elméletet? Hiszen bolond lenne a földműves veritékezve szántani, kapálni, ha tudná, hogy a nélkül is csupa kölcsönből meg lehet élni. Jól emlékszem az egykori tiszaszabályozási gyűlésekre, hol az elnök többnyire ezen szavakkal kedveskedett: Örömmel jelentem, hogy olcsó kölcsönt kaptunk.“ — De úgy látszik, hogy némi különbség van az állam és egyes emberek között, mert ugyanezt tették azon sok nyomorultak is, kik a kölcsön miatt maradtak birtok és hajlék nélkül, és egy sincs, a ki kölcsönt nem vett volna fel. Vájjon nem ugyanazon krach fog-é bekövetkezni az államra is, ha egyes polgárai koldusbotra jutnak. Legalább a természetes következtetés azt mondja, mert az ok és okozat közötti összefüggést semmi sophismával sem lehet nem létezővé tenni. — És ha a kormány maga hirdeti, hogy a mostani törvényhozás ezen átalános pusztuláson segíteni képtelen, miért nem appellál a népre, mint Angliában szokás, hogy meetingekben nyilatkozzék? Majd hallatszanék akkor a nép szava oda is, a hova most el nem jut. Az igaz. hogy nagy különbség van Anglia és Magyarhon között, mert ott akkor hívják össze a népgyüléseket, mikor országos érdekről van szó, nálunk pedig, mikor Bosznia adnectálásáról volt szó, a képviselőtestületet haza küldötték; pedig voltaképen a választó népet képviselik a követek. A népszerűség Wellington szerinti azoknál becses, kik mindent tettek, hogy kiérdemeljék, és semmit azért, hogy megnyerjék. Adja Isten, hogy ne érjük meg, a mit Salvianus Róma sülye- déséről mondott. „A barbárokhoz mennek, és nem bánják meg, inkább akarnak rabság színe alatt szabadon élni, mint a szabadság színe alatt rabok lenni. Mi lehetett nagyobb bizonyítéka a' római romlottságnak, mint az, hogy több becsületes római honfi, kik a római status legfőbb becsülésének tárgyai voltak, szégyellenék hogy rómaiak. — Isten mentsen, hogy rajtunk teljesüljön ez! Mert akkor Széchenyi szavait meg kellene fordítani: „Volt Magyarország, de nem lesz.“ íme: Káuánföldje és nyomor? Mély tudomány és hóbort. Tréfás élet és komolyság. Lakoma és koporsó. Ez a quodlibet. Találdki.
