Eger - hetilap, 1890
1890-06-17 / 24. szám
188 A statisztikai kimutatások bizonyítják, hogy Németország nyilvános vágóhidaiu az ott levágott tehenek 10°/o tuberkulosis- ban szenved s a müncheni tanár, Bollinger, azon meggyőződésre jutott, hogy ezen állatok felénél nagyobb része oly tejet ád, m elvi y el a tüdővész az emberre átruházható, s ugyanekkor egyszersmind bebizonyította, hogy nem csak oly tehenek tejétől lehet ezen borzasztó betegség csiráit megkapnunk, melyeknek emlőin fekélyek vannak, hanem, hogy látszólagosan egészen egészséges tölgyü tehén is képes a tüdővész bacillusait tartalmazó tejet szolgáltatni. Ugyanis a marhák tüdővésze (gyöngykórja) olyan betegség, mely az ember hasonló nyavalyájával ellenkezőleg rendkívül lappangva jelentkezik és kedvező lefolyással bir s e miatt sokszor a legpontosabbállatorvoH vizsgálat által sem lehet az állat életében azt felismerni. Sőt sokszor megesik, hogy éppen a legjobb kinézésű, a legkövérebb tehenek azok, melyek életükben semminemű betegségnek sem adták jelét, levágatásuk után azonban a tüdővésznek kiterjedt, képét mutatják. Különösen a csecsemők gyönge szervezete bir nagyobb mérvű hajlandósággal e borzasztó betegség iránt, és Landouzy, egy párizsi nagyobb gyermekkórház főorvosa, valóban iszonyúan rajzolta a tüdővész gyilkoló hatalmát. Szerinte öt év lefolyása alatt a két éven alóli gyermekek közül bonczolás nyomán nem kevesebb, mint 1 tüdővészes halál esik minden 3.6 másnemű halál esetre, vagyis az összes gyermek-halandóságnak majdnem V3-a vész el e pusztító ragályban. Ha most már tudjuk, hogy az összes csecsemők 2/3-ának kizárólagosan, vagy pedig részben a tehéntej képezi tápanyagát, akkor elképzelhetjük, mennyi ártatlan kisded van e kérlelhetlen betegségnek kitéve. Valóban mély szégyen érzet foghatná el azon könnyelmű anyákat, kik semmi más okból, mint tetszelgésből s hiúságból saját vér okból származott magzatuk elől a természet által bőségesen ajándékozott s legegészségesebb táp forrást elzárják, hogy a szegény férget mesterséges táplálkozásra s zo r i t va, |1 eg töb b sz ö r sajátkezüleg nyújtott szopó üvegcsében rejlő méreggel végezzék ki! A tüdővészen kívül a köröm- és szájfájás (Maul-und Klauen- sáuche) ama betegség, mely a tehéntej által az emberre átvihető. Az ilyen tej sziutén káros hatással bir a csecsemő gyönge szervezetére, s egyes esetekben halálos kimenetelű megbetegedések Az „EGER“ tárczája. A „Hun-utódok“ ez. drámából. Dr. Váradi Antaltól. (I. felv. 8. jelenet.) Öreg dalnok (megpengeti cziteráját) Rögbe rejtett isten kardja, régi rege róla Hegedősök dali nyelve, kiről annyit szóla. Réges-régen, századéven ott pihent a fegyver Várva, várva hős urára; majd csak megjön egyszer. Hagyta is benn a Hadisten. Addig ki ne nőjön, Mig királya megtalálja. Akkor majd előjön. S ime, mint a tenger árja, napkeletről indul Es elönte bérczet, síkot Ural kapuin tűi. Jön a hunok nemessége szélszárnyán rohanva. Útja mentén dőlt országok iiszke, véres hamva. — S azt, kinek vezérnyomában harezra indulának, Elnevezték minden népek isten ostorának. A hadisten hév boszűja, harcz haragja benne. Mintha nem is ember volna, — sohasem pihenne. S hogy elére szűz földére kincses Európának, Népek hulltak, de helyökbe népek támadónak. Elfoglalná, szertedúlná mint egy agyagvárat — De a hunok népe lankad, győző karja fáradt. ... S im egyszerre .. . honnan ? merre ? csak az isten tudja, Attilához vezet ifjú pásztorember útja. is fordulnak elő; ilyenkor aztáu meg nem állítható hasmenések közben az emésztési szervek nyákhártyáin fehér-szürke lerakódások mutatkoznak (Aphthen), melyek tiszta bacillusokból állanak. Továbbá még az által is lehet a tej a legveszedelmesebb betegségek közvetítője, ha azt nem tartjuk czélszerüen elzárva és oly viszonyok között, hogy abba semminemű por, piszok, levegő stb. ne juthasson. Mert, a tej, mely különben a mikroskopi- kus lények legkiilönbféléiuek igen alkalmas talajul szolgál, járványok alkalmával a typhus, cholera, vörheny stb. csiráit könnyen fölszedheti magába, s nevezett járványokat nagy mérvben terjesztheti, mire nézve az újabb időkben számos s minden kétséget kizáró példák szolgálnak bizonyságul. De mindezen bajoknál nagyobb veszedelem fenyegeti egészségünket azon tisztátlanságok részéről, melyek a tehenek piszkos tartásából, s az istállók elhanyagolt állapotából származnak. Az istálló — különösen vidéken — többnyire a legprimitívebb módon s minden állategészségügyi rendszabályok valóságos gúnyára van építve; sem levegője, sem világossága, benne a tisz- tátlauság az egyedüli, mely szemünkbe ötlik. Valóban több helyen iszonyt gerjesztő azon látvány, mely ily istállókban elénk tárul. Az állatok, főleg télen, áthatlan gőzkörben, a legnagyobb piszokban hevernek; egész testük, de különösen azon oldal, melyen hevernek, hátsó lábszáraik és tölgyeik telvék reászáradt és friss ganéjjal. Minden tárgy, mely ily helyen van, a falak, a padozat mind megannyi kedvező talaj a miliard betegségokozók számára. Nem is csuda azután, ha ily körülmények között a különben is csintalan személyzet mellett ganéjrészek jutnak a tejbe. Tapasztalásból mondhatom, hogy Bécsben, egy tejárusnál lakván, reggeli vagy esteli frissen fejt tejrészletemben számtalanszor találók ganéjdarabkákat, melyek leginkább akkor vehetők észre, ha azt valamely porczellán-csészében pár óráig biztos, nyugodt helyre helyezzük, s aztán a tejet vigyázva leöntjük. Ilyenkor egész fekete-barna csapadék marad a fenéken, melyben szabad szemmel lehet felismerni annak származását. Azonkívül még a legtöbb helyen a tejet tisztátlan edénybe is fejik, vagy pedig más tisztátlan eszközök, s a fejő személyzet piszkos keze által lesz elronditva; de már magában az ilyen istállóban való fejés is elégséges arra, hogy a tejbe a levegőben rejlő bacteriumok bejuthassanak, melyek aztán ott kellő hőmérsék mellett oly rendkívüli mennyiségben szaporodnak el. hogy Knopf és Escherich számítása szerint egy gramm ily tejben 7 millió csiraképes bacillus foglaltatik. Hogy az ily csirákkal telitett tej nem lehet az organiz„Harmatos fű hanton hajló hamvas, hűvös hátán Legelésző fehér üszőm sántítani látám.“ Futva nézem, kifürkészem, hova, mibe lépe? Friss növésű kék aczélfű késéles hegyébe. Nem az, mégse! . . . gyors növése érezpengévé fejlett, Hozzányúlok — szikrát hánya! Várom : benn mi rejlett? Feljebb, feljebb tolja élét, már majdnem hogy ölnyi! Nem növény ez! Gyilkos szerszám — harezban embert ölni. Majd dörögve, füstölögve látom az egészet — Hozzányúltam, felemeltem, idehoztam — nézzed! Es Attila kézbe fogja, menydörgetve tartja. Véres villám, merre vagdal. Ez az isten kardja! Nosza rajta ős hun fájta! Újabb diadalmat! Mutassad meg a világnak vérontó hatalmad! S megmutatta! Vérben hagyta széles e világot, Nemzeteknek, oiszágoknak dőlt nyakára hágott. S dalnokok, ha dalos ajkuk hősi dalra nyitják — Zengik a hun diadalmat s hadrontó Attilát! A lepke. — Intermezzo. — — Jaj! mamácska, lipét fogtam! — Lipét? Hol van, kis fiam? — Itt van a kezemben, de nem nyitom ki, mert elszáll. — Ejnye, de derék kis fiú vagy, már lipét is tudsz fogni. Örülsz neki úgy-e! Szereted a lipüskét, te kis bohó?
