Eger - hetilap, 1890
1890-06-03 / 22. szám
174 deklödök annál szebb redményt tüntettek fel tanulóik által. Kü- lünben is megvannak városunkban mind ama tényezők, amelyek úgy az enemü kiállítások tökéletesbitése, valamint ezzel kapcsolatban levő iparügyünk fejlesztése tekintetében szükségesek. Így példáúl, mint e becses lapok múlt számából is meggyőződhettünk, városunk nemeskeblü iparbarátai bizonyos összeggel sietnek a kiállítás jutalomdijait előteremteni; a városi tanács, mint I. fokú iparhatóság, az iparoktatásnak minden ügyét a legmelegebben támogatja; az iparos-iskolák felügyelő bizottságának, főtiszt. Lnga László ur elnöklete alatt, valóságos ambitiója, hogy iparos-iskoláinkat más városok ilynemű iskolái között első helyre juttassa; az iparos-iskolák tanítói pedig, Derszib Eudolf igazgató lelkiismeretes vezetése mellett, lelkűk egész odaadásával fáradnak az inasok szellemi és erkölcsi képzésében. Ezen tényezők összmüködése biztosította az iparos-tanulók eddigi kiállításait és ez elég garantia a jövőre nézve is. Az iparos-tanulók idei kiállításának részletesebb képe ez: A fémiparban munkáikkal kitűntek: Kovács Ferdinand, Balkay István tauoncza, készített erős, szépen kicsiszolt pincze- zárt; Balázs József, Bénitz Rudolf szerkovácsmester tauoncza, szabályosan összeállított csavarvágó gépet; Braun Lajos, Ehrlich Dávid rézöntőmester tanoucza, tisztán kidolgozott rézcsapot; Fried József, Demeter Imre lakatosmester tanoucza, nagy istálló-zárt; Ósvard Károly, Kronberger Ferencz kovácsmester tauoncza, szétnyíló lópatkót; Hever Zoltán, Virágh Károly kovácsmester tanon- cza, szép kivitelű bélyegzőt; Csécsey Imre, Kronberger Mihály kovácsmester tanoucza, varró-párnát; Biró Gusztáv, Markasólyi Vilmos bálogosmester tanoncza, vizeskupát; Altmaim Vilmos, Salamon Náthán bádogosmester tanoncza, kávészűrőt; Fejérpa- taky Béla, Balkay István lakatosmester tanoncza, kémény-tiszti- tóajtót. — A faiparban következők tűntek ki: Majercsák Ferencz, Papp József asztalosmester tanoncza, készített diván- asztalt; Herkel Vendel, Fercsik Mátyás bognármester tanoncza, hordót, abroncs nélkül; Jókay Dezső, Szabó Mihály asztalosmester tanoncza, éjjeli szekrényt; Nemesik Árpád, Barna Manó kárpitosmester tanoncza, fali könyv- és ruhatartót; Vall Ferencz, Vall Ferencz bognármester tanoucza, hordót; Trajmár András, Endrész Károly asztalosmester tanoncza, mosdószekrényt; Becskey Gyula, Mátyásy György bognármester tanoncza, nagy hordót; Forgon Pál, Szraerkóvszky János bognármester tanoncza, ugorkás- tonnát. — Ruházati ipar. Szép munkát állítottak ki: Kalapács Gáspár, Szabó János szabómester tanoncza, bekecset; Vasas György, Hibay György szabómester tanoncza, magyar mellényt; Dienes Ferencz, Kern Gáspár czipészmester tanoncza, féríi-czipőt; Lanter János, Kozák Sándor szabómester tanoncza, huszárkát; Bakk István, Zsigmondi József czipészmester tanoncza, egypár féríi-czipőt; Magda Miklós, Mezey Lajos csizmadiamester tanoncza, ránezos csizmát; Pál András, Bátorífy Lajos szabómester tanoncza, papiöltönyt; Klein Bertalan, Pikk József szabómester tanoncza, nadrágot; Paszternák Dezső, Berger Pál szabómester tanoncza, nadrágot; Bruuszvik Miklós, Stéiger Sándor czipészmester tanoncza, féríi-czipőt. — Bőripar. Dicséretre méltó munkát állítottak ki: Kovács Ödön, Kovács Lajos nyergesmester tanoncza, kocsi párnát; Szilágyi Vilmos, Laug László nyergesmester tanoncza, hintót; Lusztig Ignácz, özv. Lusztig Sándor bőrgyáros tanoncza, kikészített bőrt; Pekács Béla, Stenszky Lajos nyergesmester tanoncza, kocsipárnát; Holló János, Lang Sándor nyergesmester tanoncza, kocsiülést. — Vegyesiparban kitűntek: Kiss Mihály, Madarász László, Rolla István és Sipos Sándor az érseki nyomda tanulói, szabályosan kiállított nyomtatványaikkal; Fischer Miklós, Glattstem Ignácz, Kohn Dávid nyomdász tanonczai, nyomtatvá- ványaikkal és Schwartz Sándor, márványba metszett Magyarország czimerével; Pintér Dezső, Kameniczky Gyula borbélymester tanoncza, hajtekercseivel; Neszvadba Gyula, Neszvadba Gyula könyvkötőmester tanoncza, Kapácsy Dezső költeményeinek szép- kivitelű diszkötésével; Kuborczy Mihály, Buday Károly ezukrász- mester tanoncza, Ízlésesen készített tortájával, Hoffmann Arthúr, Barna Manó kárpitosmester tanoncza, zsölyeszékével, Májer Vilmos és Schveimmer Gyula divánaikkal. — A szabadkézi rajzban, különösen a gipszminták utánzásában szép előmenetelt tanúsítottak: Hoffman Arthúr, Némethy Dezső, Rolla Istváu, Misicz Károly, Kuborczy Mihály, Bakk István, Kiss Mihály, Simon Bertalan, Szabó János, Osvárd Károly, Szilágyi Vilmos, Fügedy Antal, Beniczky Ottó, Becskey Gyula. — A kiállítási termet Szerencsi Árpád, Barna Manó kárpitos tanoncza díszítette fel. A kiállítók száma: 120. Szőke Sándor. Különfélék. — Dr. Samassa József egri érsek ö exja. a delegácziók üléseire Bpestre utazott. — A bérmálás, az egri egyházmegye szendrői kerületében a lapunkban is jelzett napokon és sorrendben ment végbe. A bérmálást azonban, dr. Samassa József egri érsek ő exja helyett, kit hosszabb gyöngélkedés utóbajainak gyökeres eloszlatása czél- jából orvosi tanács enyhébb éghajlat alá kényszeritett vonulni, — Szele Gábor püspök ő mlga végezte, kit a kerület összes papsága, s kath. hívei, mint az érsek-főpásztor képviselőjét, mindéin. Midőn Jakab a bohócznak felnyitá az ajtót, boldogan kiáltá kis Ferikéjének: „Örülj, fiam! Lám, itt van Bum-bum!“ A gyermek arczán örömsugár villant át, kibontakozott anyja karjaiból és a belépő férfiak felé forditá arczát. Fürkészve nézett a begombolt kabátú úrra, ki atyja mellett állt és vidáman mosolygott feléje, de a fiúcska nem ismerte fel. Mikor mondták neki: „Nézd csak, itt van Bum-bum,“ fejecskéje fáradtan és szomorúan hanyatlott vissza párnájára, és nagy kék szemei tovább is a kis szoba falán túl Bum-bum aranyos ruháját és pillangó-szárnyait keresték, mint a szerelmes, ki szerelme tárgyát leikével keresi. „Nem,“ feleié és hangja már nemcsak szárazon, hanem kétségbeesetten hangzott, — „nem, ez nem Bum-bum!“ A boliócz, ki az ágyacska mellett megállt, hosszan, résztvevőn nézett a fiúcskára. Azután a bánatos atya, s a kétségbeesett anya felé forditá fejét. „A kicsikének igaza van“ — mondá mosolyogva. „Ez nem Bum-bum.“ Ezzel elment. „Oh, én mái nem fogom látni Bum-bumot!“ kiáltá elhaló hangon a gyermek, a melyben már valami földöntúli is volt. „De talán ott van Bum-bum, a hová Ferike is elmegy nemsokára.“ Ekkor egyszerre — alig félórája, hogy elment a bohócz — felnyílik az ajtó és bepördül fekete, arany pikkelyes tricotjában, sárgás hajpamatjaival kopasz fejebúbján, pillangó szárnyaival hátán, fehér, lisztes arczával, nevető, széles szájával, mely olyan, mint a levélszekrény nyílása: Bum-bum, az igazi, a valódi Bum- bum, az a bizonyos Bum-bum, a czirkusi Bum-bum, a kis Feri Bum-buinja! És a gyermek egyenesen felült ágyacskájábau, sirt és nevetett örömében, szemeiben az életnek friss sugara világlott, boldog volt, meg volt mentve, tapsolt sovány kezeivel és fel-fel- kiáltott: „Bum-bum! Igen, ez az, ez az! Itt van Bum-bum! Éljen Bum-bum! Jó napot Bum-bum!“ IV. Midőn az orvos jött, a kis beteg ágya mellett egy lisztes arczú bohóczot talált, a ki a gyermeket minduntalan megnevettette; épen egy csésze theát kevergetett és igy beszélt: „Tudod, Ferike, ha te ezt meg nem iszod, akkor Bum-bum nem jön többé vissza!“ A kis fiú megitta. „Ugy-e bár, ez ízlett!“ „Pompásan! . . . Köszönöm szépen Bum-bum!“ „Ne legyen féltékeny, orvos úr,“ szólt a bohócz az orvoshoz, „de majdnem azt hiszem, hogy az én bohóságaim használnak annyit, mint az ön rendelvényei!“ Az atya és anya sírtak, de most örömkönyeket hullattak. És mig csak Ferike talpra nem állhatott, a szerény ház előtt mindennap hintó állt meg, melyből egy vig, lisztes arczú férfi szállt ki, kinek hosszú felöltője és felhajtott gallérja a bohócz fényes ruháját takarta el. „Mivel tartozom Önnek?“ kérdé Legrand Jakab a bohócz mestert azon napon, midőn először ment ki fiacskája, — mit adjak Önnek ? . . .“ A bohócz odatartá a szülőknek erős, széles kezét. „Egy kézszorítást!“ mondá. . . és — tévé hozzá, miközben a gyermek újra kipirult arczáira egy-egy csattanós csókot nyomott — és kérem engedélyüket, hogy ezután névjegyemre odanyomtathassam : „Bum-bum, az erőmüvészet tudora, a kis Legrand Feri udvari orvosa.“ ............... (F rancziából.) Szegfi Emmi.
