Eger - hetilap, 1890
1890-01-14 / 2. szám
13 Az állami ital mérési jövedékről szóló 1888: XXXV. t. ez. tárgyát csak a kimérés és a kis mértékben való elárusitás szabályozása képezi. E törvény a fogyasztókat közvetlenül nem is érinti. A közönség ott szerezheti be szükségletét, ahol akarja; olyan edényben, olyan mennyiségben vihet haza a maga használatára italt, amilyenben s ameny- n y i t akar. A vidéki ember tehát jövőre is bátran jöhet Egerbe. Vehet itt bort is, sört is annyit, amennyire telik. Ha 1 litert visz haza butellás üvegben, vagy kulacsban, ezért épen oly kevéssé tehetik felelőssé, mint ha akószámra, vagy hectoliteres hordóban vásárol. Egyik esetben se foglalhatják le az italát; sőt még ital mérési adót sem kell a regal ebér lőnek fizetnie. Az 1888: XXXV. t. ez. 2—4., 11., 17. §§-ainak, 47. §-ának és a VI. fejezetben levő büntető határozatainak egybevetéséből ugyanis kétségtelen, hogy a fogyasztó közönség még jövedéki ellenőrzés alatt sem áll; italmérési illetéket, italmérési adót sem köteles fizetni és a vásárlás által jövedéki kihágást nem is követhet el. Jó lesz, ha a polgármester ur megteszi a szükséges intézkedéseket a végből, hogy a vidéki közönséget felvilágosítsák e tekintetben. Dr. Alföldi Dávid. A népoktatásügy Hevesmegyében, Népiskoláink fejlesztésére nézve a kir. tanfelügyelő jelentése a következőket mondja: „Múlt évi jelentésemben Hevesvármegye népoktatásügyének leglényegesebb hiányaként azt jelöltem meg, hogy míg egyfelől számos iskolánk annyira tulnépes, hogy azokban sikeres oktatásról szó sem lehet; addig másfelől még sok oly községünk van. hol az iskolák zsúfoltsága mellett is, százakra megy a nem iskolázó tankötelesek száma. Szóval sem elegendő iskolánk, sem elegendő tanítónk nem volt.“ Örömmel utalok az e tekintetben két év alatt elért eredményre; mert alig hiszem, hogy párját fel lehessen találni oly fokú áldozatkészségnek, minőt Hevesvármegye tanúsított, mid n évtizedek mulasztását rendkívüli áldozatkészséggel ily rövid idő alatt pótolva, népoktatásügyének oly keretet biztosított, mely a törvény kívánalmainak megfelel, s e kitűnő magyar törvényhatóság népoktatásügyét kétségtelenül fellendíti. Az 1888 — 9-ik tanévben uj tanítói állomás szervezhetett: Egerben a közs. iskolánál 1 tanítói állomás, Gyöngyösön a közs. iskolánál 3 állomás. — Füzesabony, Mező-Tárkány, Bessenyő, Adács, Nagy-füged, Hatvan, Pásztó, Kerecsend, Makiár községekben, Eger és Gyöngyösön a rom. kath. iskoláknál 1 — 1 tanítói állomás, Eger, F.-Abony és Verpeléten az izr. iskolánál 1 — 1 állomás, Sashalom és Adács pusztán 1—1 állomás; összesen 20 uj állomás. — Iparostanoncz iskolát szerveztem: Hevesen, Tisza- Füreden, Pásztón és Hatvanban; alsó fokú kereskedelmi iskola nyittatott Gyöngyösön. — Az 1889—90-ik tanévre uj tanítói állomást szerveztem: Visznek, Tarna-Urs, Heves, Tarna-Szent-Miklós, Kömlő, Hatvan, Vécs, Sírok, Bodony, Tar, Boczonád, Karácsond, Sólymos és Horth ( 2) községekben a rom. kath. iskoláknál, továbbá Egerben a belvárosi községi iskolánál, ugyanitt egy magán elemi iskolánál. Puszta-Vezekényen (községi) és heveshez tartozó Sárgapusztán, összesen 18 tanítói állomást. Ugyanezen tanévben Hatvanban egy és Gyöngyösön három elaggott tanító, illetve tanítónő nyugdijaztatott, kik — egynek kivételével — nem voltak tagjai az orsz. tanítói nyugdíjintézetnek ; egész nyugdijukat tehát az illető községek, mint iskola- fentartók viselik, s állásuk uj erőkkel betöltetett. 1890— 91. tanévre kötelezett uj tanítói állomások: Tisza-Örs, Felső-Tárkány, Kompolt, Saár, Pétervására, Recsk, Derecske, Ecséd, Nagy-Rhéde, Kápolna, Gyöngyös-Tarján és Szóláth községek rom. kath. elemi népiskoláinál, összesen 13 állomás. 1891— 92. tanévre kötelezett uj tanítói állomások: Sarud, Verpelét, Fancsal. Vámos-Györk, Tisza-Nána, Bakta és Lelesz községek r. kath. iskoláinál, összesen 7 állomás. 1892— 93. tanévre kötelezett uj állomások: Kis-Köre, Párád, Tarna-Erk és Markazon, összesen 4 állomás. Két év alatt tehát összesen 62 uj tanítói állomást szerveztem, melyek összes évi javadalma kerek 24 ezer forintot tesz ki; ezen szervezések költségeit kizárólag az illető községek viselik. Továbbá e két év alatt kerek 60 ezer forint költséggel épi tettek községeink uj iskolákat, javították a meglevőket. — Immár befejezett tárgyalások alapján uj iskolát épit 1890. évben: Domosz- ló, Szűcsi, Saár (2 tanterem és tan. lakás), Gy.-Halász, Atkár, Kompolt (2 tant. és lakás), F.-Tárkány, Tisza-Örs, Visznek, Recsk, Gyöngyös (4 tant.), N.-RÍiéde, Gy.-Tarján; 1891. évben: Csány (4 tanterem), Faucsal (2 tant.), Verpelét, Feldebrö község. De még mindezekkel községeink áldozatkészsége nem ért véget. A regale megváltásáról szóló 1888. évi XXXVI. t. ez. foganatosítása folytán az egyes egész, vagy részregale birtokos községek szép váltság összegekhez jutnak; emellett több községben a regále czéljaira használt, de az államnak nem szükséges épületek szabad rendelkezés alá kerülnek. Ez alkalomból Hevesvármegye közig, bizottsága 1889. év január hó 7-én 89. sz. a. kelt határozatával felszólította a községeket, hogy az ily utón nyerendő vált lemtől, s e mellett izzadott rémségesen. A kompánia kaczagva nézett össze. A pap roszalva vállat vont. — De hiszen jók ezek a szórványos esetek, ezek tartják vissza falunktól Savanyu Józsi bandáját. — Hej, pedig ha tudná, hogy most egy Héthársy van köztünk, baj lenne, — tőditá a jegyző. A páciens fogai hallhatólag vaczogtak: „Savanyú Józsi? A hires, kegyetlen zsivány! Hát miért bántana az engem? — Mert az úr Héthársy! mordult rá a doktor — s a Hét,- hársyak üldözése bőszité föl e vidék sarczolására. Jaj annak, kit a famíliából körmei közé keríthet! Kerékbe töreti, ólmot öntet füleibe, tüskét veret körmei alá. Héthársy remegett, mint a kocsonya s izzadott, mint télen az ablak-üveg. A jegyző a patikárussal összesúgva kiment a szobából. Pár perez múlva lelkendezve rohant be. — Gyanús alakok a ház körül! Be kell tenni' az ablaktáblákat! Be kell csukni az ajtót! Alig csukódtak be, mikor isszonyú dorombolás hangzik az ajtón, mintha puska-tussal vernék. — Föl kell nyitni! Nyissátok fel, ha nem akartok halál üa lenni. Én vagyok, Savanyú Józsi! Hadd vágom ki annak a Héthársynak a hasát. . . Meghallottam, hogy itt van, azért jöttünk. Megbosszulom magamat azon a kutya famílián. — Jól csinálja a dolgát a Jóska kocsis! susogja a jegyző; s aztán felkiált harsány hangon: „Ne hagyjuk magunkat urak! Elő a pisztolyokkal.“ Föl, Héthársy ur, puskára, baltára, mert most élet-halál a kérdés. Héthársy úr inkább halott volt mint élő. Jajgatott „Az isten szerelméért, mentsenek meg az urak! Nem vagyok én igazi Héthársy, én csak olyan ötven k raj ez áros vagyok. Nem vagyok én oly bátor, mint dicsekedtem. Nagyon félek a zsiványoktól. Itt van minden pénzem, adják neki, csak életemnek kegyelmezzen! — Hát igy vagyunk? S mértéktelen kaczagásban tört ki a kompánia. — Isten büntetése! szólt bánatosan a pap. — A jegyző fogta a pénzt, kinyitotta az ablakot s kiszólt : „Ne bolondozz Jóska, ez a Héthársy nem az igaziakból való, csak olyan pénzen váltott nevű piszliczár! Fogd ezt a pénzt s igyál egyet rajta! Kívülről hangzott a felelet : „Ha igy van a dolog, akkor az Istennek ajánlom az urakat! s elcsöndesült minden. — Elmentek a zsiványok? Kérdé aztán siránkozó hangon a csávába került úr. — El. Hanem reggelre az úr is hordja el magát! S ezzel nagy kaczagás közt rácsapták az ajtót. . Még el sem tudta gondolni az egészet, mikor ismét nyílt az ajtó s bejött rajta a Jóska kocsis. — Hallja az úr, a jegyző ur üzeni, hogy itt a pénze, fogja. Nincs ám itt kolera, s aztán én voltam a Savanyú Józsi. Aztán máskor ne dicsekedjék, szemtelenkedjék ám, mert éppen úgy jár mint itt. Reggelre meg tisztuljon ám innét, mert istálló-villával dobom ki. Jójszakát! Köllött ez nekem? Oh. én szamár! ezt sohajtozta szüntelen hajnalig. Alig szürkült, de el is párolgóit a vidékről. Németh Ignácz.
