Eger - hetilap, 1890
1890-04-08 / 14. szám
rus dalkör szives közreműködése, s nagy számú ájlatos nép részvéte mellett, melynek élén előkelő értelmiségünk köréből is többeket láttunk, igy nevezetesen Grónay Sándor h. polgármesterünket, Halász Ferencz kir. tanácsos, lievesmegye kir. tan- felügyelőjét Polonkay Endre ügyvédet s több másokat. A szép ünnep, az egri koszorús dalkör egy szépen elzengett dalával vette kezdetét, mely után az intézet nagy érdemű alapitója, Györgyényi Ignácz apát-kanonok ö nsga a következő beszédet intézte az ünnepre megjejelent közönséghez • „Tisztelt gyülekezet! Az alkalom, mely minket összehozott, egy új gyermekmenház felszentelése és megnyitása, azért örven- dek a részvétnek, mely a tömeges megjelenésben nyilatkozik. A k. k. anyaszentegyház, mely azt vallja, hogy minden áldás és adomány onnan felülről jön az Istentől, amit Istennek ajánl, azt meg szokta áldani és szentelni, igy az embert a bölcsőtől a sírig, templomokat, temetőket, uj házakat, kérvén az Istent, hogy azokat és lakóit megszentelni és megáldani méltóz- tassék. így jött a sor erre a gyermekmenházra, melynek megnyitására összejöttünk. Azért mielőtt ezt tennék, szólok egy pár szót ennek keletkezéséről. Én egyházi pályám folyamán mindig részt vettem a nép örömében és fájdalmában, szerettem a vallás áldásait, vigasztalásait embertársaim sorsa javításában érvényesíteni és mintegy megtestesíteni. Ugyanezt teszem most éltem alkonyán, midőn egy gyermekmenház felállítását eszközlöm, és ha ezzel Eger városa javára valamit tehetek, boldognak érzem magamat, vagyis ha a meuházra szánt áldozatommal csak egy szegény anyának aggodalmát enyhíthetem, csak egy kisdedet az elhagyatottságban reá háromolhatö veszélytől megmenthetek , fáradságom és pár ezer forintom bőven megtérítve lesz. De nem egyedül állok én e téren, oly sok szép példák tündökölnek előttem, egy sz. Kai. József, ki Róma utczáiii csenge- tyüvel járva, az elhagyatott kisdedeket felszedegette, — egy orvos Pestalozzi, ki egy századdal ezelőtt Ziirikben az elhagyott kisdedeket összeszedte, ápolta, tanította, sőt midőn ellenségei által a városból kifizetett, városról városra magával vitte, koldulásból fentartotta és azokat, kik a családnak terhére voltak, a társadalomnak örömére visszaadta. Ott vannak a hitkiildérek Chinában, Indiában, hol a nyomorék, vagy felesleges gyermekeket az éhhalálnak vagy vadállatoknak kilökik, ők pedig mint annyi mentő augyalok felfogják, ápolják, nevelik és a társadalomnak mint megmentett kincset visszaadják. Ezeknek példája ebegett lelki szemeim előtt, és Eger városa azon szomorú helymeg se tette volna, de ne mondhassák a gonosz nyelvek, hogy azért nem tette, mert nem volt miből. Csak az nyugtalanitotta egy kicsikét, hogy innen-onuan egy hónap lesz már, hogy kérőbe volt s se az ipamuram, se a napam asszony nem mutatja magát háztüzt nézni, hm. talán azt várják, hogy ő menjen feléjük, ejnye bizony meg is tehetné. Délután a Jancsi előhúzta megint a „küllőfolytonossági hiányosságában szenvedő rozoga bricskát és befogta a két gángot. — Ugy-e Szamosiba, ahun mutkor voltunk? — Oda hát! Lakonikus kérdésre lakouikus a felelet. A Jancsi közibe vágott a lovaknak, a bricska megindult, igy ment a haraszti tiszttartó Szamosiba ipám uramékhoz. Most már úgy beleélte magát az ő vőlegény voltába, hogy képes lett volna agyonütni valakit, ha azt mondja, hogy ő nem vőlegény. Szamosiban ipám uraméknál megcsendült aztán megint a pohár; — nem illik mindjárt előhozakodni az embernek, amiben jár, csak mikor már egy kicsit megmelegedtek, hozakodott elő az ipamuram: — Hallotta-e már tiszttartó uram, hogy mikor lesz az esküvő? — Már hogy hallottam-e, kitől hallottam volna? — minél előbb annál jobb! — Nohát hát, a jövő vasárnap, aztán eljőjön ám! — Már hogy az ördögbe ne jönnének el! — Mondtam a gyereknek, hogy tiszttartó uramat hívja meg násznagynak, hanem hát igen kötötte magát a kétballábu jegyzőhöz, mert azt mondja, hogy az jól tífd dikcziózni. — Mi az ördög, násznagy is, vőlegény is egyszerre csak nem lehetek! mordúlta el magát megütődve s a bortól mármár keresztben álló szemekkel a tiszttartó. zete, mely szerint kisdedeink elhalálozása oly szomorúan feltűnő. Orvosoljuk hát ezt közbuzgalommal, adjunk életet a váznak, melyet rajzolánk, — hozzák ide kisdedeiket a szegény szülők, mint a hatvani külvárosi menházban tavaly nyáron 1200 gyermek fordult meg, értsenek egyet az ápolónővel és el lesz érve a czél, melyhez ma Isten áldását kértük. Isten velünk!“ — A hatásos beszéd után újra fölzendült az egri dalkör gyönyörű dallama, melynek végeztével az egri tiszt, servita-rend perjele, a szokásos egyházi szertartások közt szentelte föl az új menedékház helyiségeit. A város nevében Grónay Sándor h. pol- gárnagy, — a népnövelés érdekében Halász Ferencz kir. tanácsos, tanfelügyelő, az egri polgárság nevében pedig Polonkay Endre ügyvéd intéztek nemes érzelmektől áthatott, ékesajkú köszönő szavakat a menedékház nagylelkű alapítójához, ki ismét a néphez fordulva, egyszerű szavakban azon forró óhajtásának adott kifejezést vajha a szegény nép megértve az ő intem- tiöit, törekvései iránt való elismerésének az által adjon kifejezést, hogy minél tömegesebben küldje gyermekeit az uj menedék- házba. — A szép és kegyeletes ünnep az egri dalkör szép énekével nyert befejezést. — Az újonnan választott városi képviselők. Az 1890. márczius 31-én megválasztott városi képviselők névsora: Az 1-ső vál. kerületben : Babócsay Sándor, Luga László, dr. Köszler József, Szemán Mihály. — II. v. kér. Zalái' József, Fischer Lajos, Pet- ravich Antal. Francz Lajos, Huszár Mihály. III. v. kér. Füstös Bernát, Petravieh Antal, Lukács Bertalan, Majoros Sándor. IV. v. kér. László János, Rotschild Armin, Kormos Gyula, Gresko- vics Antal. V. Kovács János, Axmau Endre. Peró Márton, Sze- redi József. VI. v. kér. Vas János, Biró János, Király Lajos, Stand Ferencz. VII. Szederkényi Nándor, Szolcsányi Hugó, Per- ger Ignácz. Derszib Rudolf. Vili. Török Ferencz, Módos Ignácz, Szabó Ferencz, Pogonyi Antal. IX. v. k. Cseh Bertalan, Farkas Ignácz, Szeredi Tamás, Tóth János. X. v. k. Elek János, Czeg- lédi Antal. Jankovich Ignácz, Béta János. XI. v. k. Erdődi István. Kormos András, Lanter János, Angyalosy János, Eisenman Oskár. XII. Szimáczius Gusztáv. Lepres Ferencz, Kocsis Bernát, Kalmár Imre. — A felolvasó s kamara-zeneestélyek jövedelme. A cist. r. egri főgymnasium tanárkara, s az egri zenekedvelők társulata által rendezett három utolsó fololvasó és kamara-zeneestély tiszta jövedelme a következő jótékony czélokra fordittatott,: A hevesmegyei 1848/9-iki honvédek egyletének 25 frt. Az egri önk. tűzoltó egylet alaptőkéje gyarapítására 25 frt. Az eg ri irgalmas— No tessék, hát vőlegény!? csinos a menyasszony mi? hehehe .... — Hát hiszen ipám uram az apja! — Hát ki az ipám uram ? — Ne kötekedjék, hát ki lenne, mint a kinek a borát iszom. — Már hogy én? . . . Nekem csak egy leányom van hála Isten! — azt meg már két hete hogy megkapta a Bankó Pista. — Hát minek adta neki, mikor három hete is simult már, hogy nekem adta! — Már hogy tiszttartó uramnak? — Nekem hát, nem emlékszik már, no tudja akkor, mikor mustot kóstoltunk! — Nohát akkor mustot kóstoltunk ? — Hát mikor tavalit ittunk? — Nohát akkor tavalit ittunk. — De mikor a harmadévit ittuk csak nekem adta a Boriskát? — Harmadévit is ittunk, hanem akkor már a Boriskáról nem beszélhettünk, mert tiszttartó uramat három béres emelte attól a bricskába. — Nohát akkor én álmodtam az egészet. Jancsi fogj az árgyélusát! Addig is kiállt a kapu elé s nem volt az a kérő szó, a melyik beljebb csalta volna, csak akkor mozdult el onnan, mikor előjárt a bricska s beleülve úgy elhajtatott, azt sem mondta: befellegzett. így ment füstbe a haraszti tiszttartó házassága, két esztendeig nevetett rajta a poczakos jegyző, meg a nyurga tanító a ferbli mellett. . . . Ha valaki elvetődik Harasztra, csak azt kérdezze meg a tiszttartótól, hogy mikor megy Szamosiba bortkóstolni. Hortoványi Jenő.
