Eger - hetilap, 1890

1890-04-08 / 14. szám

1 OS —

a fóispánságnak legodiosusabb oldala el fog takartatui a főispán egyéni felfogása által, a uii csak a közigazgatás javára fog szolgálni.

Ezen nyilatkozatok voltak azok, melyek előidézték a megye közönségében azt a megnyugvást, azt a jól eső bizonyosságot, melyet Zalái- József, megyénk aranytollú főjegyzője, mindjárt a székfoglaló alkalmával oly ékes szavakkal méltányolt, s melyek valóban olyanok. Iiogy, ha testet öltenek, azon bizalmat, melyet a megye uj főispánjának előlegezett, csakugyan indokolttá teszik.

Dr. Csutorás László.

Visszapillantás városunk képviselő-testületének legutóbb történt kiegészitésére.

(Xy.) Csak örömmel utalhatni városunk képviselő-testületének legutóbb eszközlött kiegészítése alkalmából észlelt azon körülményre, hogy polgártársaink politikai értéke s úgy az országos-, mint a községi ügyek tekintetébeni érdeklődése, régi, magasan álló színvonalán maradt és nem csökkent meg. Tanúja volt e jelenségnek azon élénk mozgalom, s ősziute érdeklődés, mely az egyes negyedekben már jóval a választást megelőzőleg, de kiváltképpen a szavazás napján, a választási helyiség körül nyilvánult. Mindezen tények a már-már hanyatlásnak indului készülő közérzület felébredésének félre nem ismerhető és kétséget kizáró tüneteit, bizonyítékait képezik, annál inkább, mivel a jogosítottak csak igen csekély része hagyta jogát pihenni, a legnagyobb rész azt érvényesíteni igyekezett, és mert daczára a nagy forgalomnak, legcsekélyebb rendzavarás sem fordult elő.

Mig azonban mi ezen tényeket szívesen constat áljuk, lehetetlen bizonyos visszásságokra nem utalnunk, melyeket éppen a legutóbb megejtett választás hozott felszínre.

Az első a szavazásra jogosítottak névjegyzékének összeállítása körül mutatkozott, s semmiképpen nem igazolható és nem menthető felületesség és könnyelműség, mely sok tekintetben oka volt annak, hogy számtalanok törvényadta jogukkal nem élhettek. Egyrészt a lajstrom hiányosnak bizonyult, abból egyesek kimaradtak, — majd ismét megsértetett a községek rendezéséről szóló tvczikk következő intézkedése : „Választási jogot nem gyakorolhatnak : a) hadsereg (hadi tengerészet) állományában tettleg szolgáló katonák, valamint a tettleges állományban álló honvédek,“ még pedig oly egyének tekintetében, kiknek tényleges katonai minőAz „EGER“ tárczája.

Az öltözködésről és ruházkodásról általában,

szépészeti s történeti szempontból.

Ledniczky Ipolytol.

(Felolvastatott az egri cist.-r. főgymnásiumban, f. márcz. hó 23-án tartott felolvasó s kamara-zene-est élven.)

(Vége.)

Tisztelt hölgyeim és uraim! a férfi kalap e vázlatos történetéből, mely például szolgálhat az öltözet, a ruházat többi darabjaira, könnyű levonnunk azon következtetést, hogy a ruházkodás terén felmerülő újdonságok, a világtörténelmi eseményeket és az idők folyását jelzik; mi mellett az egyéni szeszély, ötlet vagy egyesek találékonysága rendkívül csekély jelentőségű, s ami az önkény vagy szabad akarat kifolyásának látszik, az magasabb törvényre, a körülmények és az események kényszerítő hatalmára vihető vissza.

Ha figyelembe vesszük, hogy a divat egyesekre kényszerítő törvény, ha meggondoljuk, hogy anuak szülője nem a szabadakarat : úgy világos lesz előttünk, hogy az emberek öltözködésénél, a művészetnek, a szépészeti bírálatnak s az Ízlésnek nagyon kevés hely jut. És mégis, a szépészeti, elveknek sokkal nagyobb tere tárul ott fel napjainkban, mint bármikor azelőtt.

Mert azon határon belül, melyet a kor Ízlése és a divat előírnak, az egyéni Ízlésnek még mindig van hozzászokni valója, s bizonyára szilire, alakra s választékosságra nézve, nem csekély gond üti fejét annak, aki a divatot saját személyével akarja össz- hangzatba hozni. Minél szükebbek a divat korlátái, annál több

sége mindenki előtt ösmeretes; — végül pedig, mi leginkább kifogásolható, a névjegyzékben foglalt egyes szavazó polgárok nevei sokszor a leghibásabban voltak kiírva, mert vagy a vezetéknév, vagy, és legtöbbször, a keresztnév volt helytelenül kiírva. Akár a névjegyzék összeállításánál, akár, — mi valószínű, — leírásánál követ tetett el a hiba, az politikai életünk mai fejlettsége és rigorositása mellett nem menthető.

Igaz, hogy fejtegetésünkkel szemben hivatkozhatnak a törvény következő intézkedésére: „A betű-rendben összeállított névjegyzék, öt napon át, a község házánál közszemlére tétetik s a következő öt napon beadott észrevételek alapján, a kiküldött választmány által kiigazittatik.“ (39. §.) Mi szívesen elismerjük, hogy első sorban magok az érdekeltek hivatottak politikai .jogaikat illetőleg őrködni. Csakhogy a választó polgárok teljes jóhiszeműséggel és bizalommal viseltetnek a képviselő-testület, által kiküldött választmány és tevékenysége iránt, annál is inkább, mivel e választmány, a község egyetemének akaratát kifejezui hivatott képviselő-testületnek, ezzel tehát az egész közönségnek, megbízottja gyanánt jeleukezik.

Hinni akarjuk, hogy jövőben a névjegyzékek összeállítása hasonló kifogások megtételére alkalmat szolgáltatni nem fog.

A szavazásra jogosított nők meghatalmazásaival is, még pedig a törvény engedelmével, a legnagyobb visszaélés, valóságos játék követtetik el. A legtöbb ily szavazat, a meghatalmazásnak kettős példányban való kiállítása miatt semmisült meg. Oka ennek kétségkívül azon körülményben fekszik, hogy a meghatalmazások egyesek által, még oly időben kéretnek ki, mely a választást messzire megelőzi, tehát mikor a jelöltek tekintetében még űgy- szólván semmiféle megállapodás nincs. Igaz, hogy ezen eljárás kortesfogásnak jó, de egyúttal visszaélés a szavazásra jogosított nők jóhiszeműségével szemben, tehát nem gavalléros tempó. — Innét van az, hogy midőn az ily nők a jelöltek névjegyzékeiről pontos értesülést nyernek, nagyon is fájlalják, hogy oly könnyen adták ki szavazatukat, s inkább uj meghatalmazás által raegsemmisittetik azt. semhogy oly jelölt'el szemben. ki őket közelebbről érdekli, mást támogassanak. — Mig azonban a törvény idevágó szakasza módosíttatni nem fog, e körülmény állandó panasz marad, mert esetenkint ismétlődni fog. Véleményünk szerint e politikai játéknak. — mert másnak nem mondható — csak úgy lehetne elejét venni, ha a törvény oda módosíttatnék, hogy csak oly női meghatalmazás érvényes, mely a szavazati napot legfeljebb egy héttel megelőzőleg adatott ki, oly blanquettára, melyet valamely megbízott hatóság

nehézséggel találja magát szemben az egyéni Ízlés, hogy a nem szép és a nem bájos mellett saját, szépészeti érzékét érvényre emelje.

Ily szempontból, határozottan szépészeti bírálat alá vehetnék az emberek öltözködését s ruházkodását, s nem kétlem, sok tekintetben üdvös és figyelemre méltó megjegyzésekre akadnánk; mindamellett kétes, váljon az uralkodó divattal összeütközésben, lenne-e gyakorlati haszna!? igaz. van egy módja az öltözködést és ruházkodást szépészeti megjegyzésekkel kisérni, s ez a történeti előadás; mert maga a művészet minden időben az öltözködést, mint a saját tárgyias megjelenítését tárta az ember elé, s a művészi jelleget, melyet a különböző idők viselete magán hordoz, kellőleg méltatta. Mindennek azonban részleges tárgyalása rendkívül hosszadalmassá tenné fejtegetésünket. Legyen elég általánosságban csak annyit megjegyeznünk, hogy az antik világ, névszerint a görög-római világ öltözködését túlnyomóan a szobor- szerűség jellemzi; már a római császárság hanyatlásával a festői jelleg lesz uralkodó; a középkorban e kettő összeolvad úgy, hogy a XIV. század végéig az öltözködés főjellemvouását, művészet szempontjából, festői-szoborszerünek lehet mondanunk.

A következő századok viseletében, a XVIII. századig bezárólag tisztán a festői vonás lesz az. miről az egész öltözködést elnevezhetjük. Végére járó századunk öltözködése s ruházkodása számára a művészet birodalma már kimeritettnek látszik; mint a költő, ki a föld javainak kiosztásánál késő jelent meg s számára semmi sem maradt fenn, úgy van ez a mai öltözködésnél, ha azt a művészet szempontjából tekintjük.

Ne nehezteljenek rám tisztelt hölgyeim! az igazság e szavaiért, hisz könnyen elégtételt szolgáltathat nekem az, akit valaki felszólítana, hogy örökiteué meg magát az utókor számára festményben ; — nem tudom, az öltözet megválasztása okozna-e nagyobb gondot, vagy a festőművész erőlködése, hogy ne kompromittálja magát a késő nemzedék előtt. .

i