Eger - hetilap, 1890
1890-01-14 / 2. szám
11 Az influenza történetét csak is a 16-ik század elejéig lehet biztossággal követni, innen kezdve aztán számos influenza-járványról vannak hiteles adataink, úgy, hogy egész irodalommá nőtte ki magát. Legbehatóbban Schweich, Hirsch, Biermer, Zülzer és Kormaim által tanulmányoztattak. N Ezen járványok többnyire villámgyorsasággal lepték meg az embereket, különösen a városok lakóit, úgy, hogy ilyenkor minden kereskedés, üzérkedés, szóval minden forgalom megszűnt. Ezen villámszerű megjelenésétől és eltűnésétől kapta az influenza a németektől a „Blitzkatarrh“ nevet is. Többnyire 4—6 hétig tartottak, s mindenütt gyorsan érték el a tetőpontot, hogy annál gyorsabban fejezzék be földi futásukat. Gyakran a föld különböző pontjain egyszerre léptek fel s sokszor egész vidékeket kíméltek meg s ugrottak keresztül. A legtöbb szerző, ki az influenza irodalmával bővebben foglalkozott, határozottan állítja, hogy ezen járványnak a tenger sem képes határt szabni, hanem ezen keresztül hatolva az útjában a magas tengeren járó hajókat s azok legénységét is fölkeresi. Mint érdekeset említem fel, hogy az 1762., 1785., 1831. és 1872-ben kitört influenza-epidemia nem csak az embereket, hanem a házi állatokat is megtámadta, különösen a lovakat és tyúkokat. így Éjszak-Ameri kában az 1872-ben észlelt influenza járvány alatt egyedül New-Yorkban 16.000 ló betegedett meg s ez annyival inkább figyelemreméltó, amennyiben a tapasztalat szerint, más fertőző s ragályos betegségek, melyek az emberek között dúltak, az állatoknál is hasonló alakban jelentkeztek, mint p. u. a tyúkoknak a diphteritis-hez hasonló járványa. Az influenza eredetéről mindeddig a legkülönfélébb nézetek uralkodtak. Egy része a tudósoknak azt hitte, hogy egyenesen a levegő megromlásából származik, más része egy contagiumot = ragadványos anyagot állított fel, és ismét más része azt hitte, hogy az influenza okozói bizonyos helyi viszonyok között önállóan fejlődnek. Jelenleg általánosan el van fogadva, hogy az influenzának terjedése miasmák = fertőző anyagok által történik, melyeket a levegő visz a világ minden részébe; ezen nézet mellett a többek között azon említett körülmény is szól, hogy az influenza a magas tengereken is föllép. Ezen fertőző anyagok a modern természet vívmányai szerint nem egyebek apró, a gombák osztályába tartozó csiráknál, melyek bacterium *) név alatt a légkörben, a vízben, az emberek lakásában, minden tárgyon: a ruhákon, testen és testben millió számra vannak fölhalmozva s csak kedvező helyi s általános viszonyok, climaticus befolyások alatt s egyéni hajlamok szerint *) Bacillus, micrococcus. lanúl melegen mosolyog reám; de még fényesebben villognak a tánczoló hölgyek szemei, képesek elpártolásra birni a szerencse isten-asszonyától. — Nem is bírok ellent állami, — uraim, eddig az önöké voltam, most a hölgyeké leszek! S ezzel felállt. (Lefőztem e vidéki népet! gondola magában ragyogó képpel) s számtalan bókok és mosolyok közt sasirozott át a tánczoló párok közt, a házi asszony vidám menyecskékből álló köréhez. A patikárus kedvetlenül keverte a kártyát, mert a pap yiccze, hogy: „hol van hát & friss pénz, méregkeverő uram?“ nagyon megboszantotta. — „Átkozott pech! mérgelődött a doktor. „Majd hajtásba kerül még!“ vigasztalt a jegyző. S a játék folyt tovább. A czigányok húzták, a tánczok váltották egymást, Héthársy úr igéző gavallérként tette a szépet a hölgyeknek, de leginkább a barna Minkát tüntette ki sokat mondó mosolyokkal, elbájoló bókokkal, s mikor tánczra kapta, letánczolt volna mindenkit, ha félre nem állnak előle. („De könnyen ficzánkol az a nemes úr!“ — duhogott a doktor. — „Frissíti a friss pénz!“ nevetett a pap. A patikárus morogva tette ki az uj vizit.) — Nő-választás! — kiáltott a tanitó-segéd. A barna Minka a benyílóba röppent s tánczra kényszerité a jegyzőt: „Jöjjön maga, kegyetlen principális, hová tette, küldte Balog urat?“ — A jegyző nevetett: Hát ezért a boszus pillantások, kis tündér? A segéd miatt szenvedje a jegyző a maga haragját? — No, ne haragudjék, most már meg kell érkeznie!“ — Nem is azért haragszom éppen, de ez a kikeményitett derekú Héthársy untat szerelmi ömlengéseivel! könnyebben vagy nehezebben fejlődhetnek s hatolhatnak be az emberek és állatok organismusába. hol alkalmas talajra találván, hihetetlen gyorsasággal szaporodnak el, s megvonják az ember életének föntartására okvetlen szükséges anyagot, vagyis az embert beteggé teszik. Ilyen bacteriumok a tüdővésznél, a rosto- nyás tüdőlobnál, az orbáncznál, a thypusnál, a takonykor a lép- fene és choleránál minden kétségen kívül mint bebizonyított betegség-okozók léteznek. Nothnagel, a hires belgyógyász, f. hó 3-ikán a bécsi orvosi egyletben tartott előadásán az influenza okozóját is határozottan sajátságos bacteriumokban gondolja föltalálni. Különben is már 1883-ban Seifert Ottó würzburgi tanár az ottan kiütött kisebbszerű influenza alkalmával az influenzás betegek köpetét és orr-váladékát megvizsgálván, mindenkor sajátságos apró gömbölyded alakú testecskéket ve t észre, melyek nagy mennyiségben vadának abban felhalmozva. Ezen bacteriumok 350- szeres górcső-nagyitás mellett D5—2 0 mill'm. hosszúnak és 1-0 mm. széleseknek tűntek fel. Legtöbbnyire láncz-módra valónak ezen apró testecskék egymással összekötve oly módon, mint a gyöngyszemek a fonálon. Minthogy azonban az ilyen képetekből mesterségesen tenyészett bacteriumok állatokba beDcskendeztetvéu, azoknál még eddig az influenzát nem sikerült előállítani, tehát kétségtelenül még nincs bebizonyítva, hogy a Seifert által fölfedezett bacteriumok csakugyan az influenza okozói-e vagy nem. Az influenza tüneteit illetőleg állíthatni, hogy annak klinikus képe oly változó, hogy többször különböző betegségnek mutatkozik. A legtöbb esetben lázzal jár. s főleg a légcső-szervek nyákhártyái vannak megtámadva, s mint nátha, gégefo vagy légcsőhurut jelentkezik; majd pedig az idegrendszerre hat kiválóan álmatlanság, nagyfokú főfájás, különféle idegbántalmak alakjában, s végre sok esetben az emésztő szervekben hoz zavart, s ilyenkor hányás, étvágytalanság stb. áll elő. Tartamára nézve megjegyzendő, hogy 24 órától kezdve 3—4 napig, de 8 napon túl is, sőt pár hétig is eltarthat. Fontos kérdés, vájjon veszélyes-e az influenza? Általános tapasztalat szerint az influenza terhes, kellemetlen, kisebb-nagyobb mérvű fájdalmakkal járó ártalmatlan baj, melyből a legtöbb beteg felgyógyul. Fenyegető veszély csak a tüdők részéről érheti a beteget, különösen gyermekeknél és aggastyánoknál, s olyan gyöngébb szervezetű egyéneknél, kik valamely általános betegség folytán elgyöngültek, ezeknél többször vészes kimenetű is lehet. Sokszor szokott tüdőgyuladás is az influenzához járulni és pedig a rostonyos tüdőgyuladás (pneumonia cruposa). Ezt azonban nem szabad úgy fognunk fel, mintha az influenza tüdőlobba menne — No, no, hisz ez csak a maga szépségének hódolat, kis tündér! — De én azt tolakodónak, szemtelennek találom! A jegyző visszatérve a kártya-asztalhoz, gusztálás közt kártyái fölött a tánczolók felé pillant: „Nem hiába panaszkodik a kis tündér, Héthársy csakugyan tolakodó! A pap botránkozik, a doktor s patikárus szemei boszuságtól villognak. — Játszanak tovább. A fiatalság később valami zálogosdi társas játékba kezdett. Héthársy összes kellemeit kifejté a házi asszony körül, de miután hiába való volt minden szellemeskedése, és senki sem vonta be a játszók közé, ismét csak visszakerült a benyílóba. — Az ifjúság játszik, mint Árkádia ligeteiben a nimfák és a pásztorok. Nem akarom a helybeli fiatal emberek sanszait rontani. Kérek kártyát, adom a vizit ! — egy Héthársy, egy úr, mindig csak önkényt vonni vissza; pedig az a kis fekete házi kisasszony finom falat, de az idő rövid, amúgy meg mesalliansz lenne. Blind egy forint! — Az urak tudják, hogy nemzetségem egy a szomszéd megyebeli Héthársyakkal. Ivásban, szerelemben, baj vívásban, egyformán legyőzhetetlen. Vissza három forintot! Én, a kor fia, munka embere, puszta passzióból tanulmányozom a biztosítást, hogy később egy általam alapítandó bank élére álljak. Önök ismét vesztettek! Hiába a Héthársyak a játékban is nehezen leküzdhetők ! De a hölgyek se tehessenek udvariasságom ellen kifogást: egy perezre engedelmet, uraim! S összeteperve a pénzt, nyakkendőjét igazítva, a haját borzolva, ismét a hölgyek felé tartott. — Ügy tetszik nekem, hogy ez az úr meglehetősen szájhős — mondja a pap. *
