Eger - hetilap, 1889

1889-06-25 / 26. szám

210

— Az egri önk. tűzoltó egyesület, a jövő szombaton f. hó 29-én, Sz. Péter és Pál ünnepén tartja meg szokásos évi nyári mulatságát, melyet délelőtti 11 órakor diszgyakorlat és a tűzoltó csapat felvonulása fog megelőzui. A nyári mulatság, zenekarok közreműködése mellett, délután az érsekkertben fog megtartatni, 30 kr. belépti dij mellett. Jutányos ételek s italok kiszolgáltatásáról gondoskodva lesz. Különösen a tűzoltók előző évekbeli nyári mulatságain annyira közkedveltségüvé vált „halászlé“ készítésére ez alkalommal egy szakértő tiszai halász lön meghiva. Kedvezőtlen idő esetén a mulatság másnap, vasárnap, f. hó 30án fog megtartatni. — Meg vagyunk győződve, hogy e hasznos egyletünknek rendszerint igen jól sükerülni szokott ez idei nyári mulatságát is az előző évekbeliekéhez hasonló kedvező pártolásban fogja t. közönségünk részesíteni annál is inkább, mert épen e nyári mulatság képezi az egri önk. tűzoltó egyletnek egyik legjelentékenyebb jövedelmi forrását.

— A debreczen-füzesabonyi vasúti érdekeltség tiszafüredi végrehajtó bizottsága, f. ho 16-án Tisza-Füreden, Lipcsey Tamás főszolgabíró elnöklete, s számos helybeli és vidéki érdekeltek részvéte mellett közgyűlést tartott. Jelenvoltak: Csávolszky Lajos, Szederkényi Nándor orsz. képviselők, P ó k a István egri főkápt. jószágkormányzó, Gráfl Jenő és Andor nagybirtokosok Poroszlóról, számos birtokos, és községi elüljáró a vidékről. Csávolszky Lajos, mint a nevezett vasút engedményese előterjesztette, hogy a debreczen-füzesabonyi fővonal, s a kóes- ohát-polgári mellékvonal kiépítési költsége a kormány által 5.500,000 írtban állapíttatott meg. Ez összegből még 1.575,000 frt fedezendő. Fedezve van idáig a felmutatott jegyzék szerint 1.350,000 frt, melyhez még az általa felajánlott 37,500 frt járul. A csegei határ többi nagybirtokosainál aránylagos részvétel tekintetéből hasztalanul kopogtatott. Ezen fölül még fedezésre vár mintegy 60,000 frt. Ez összegek hiánya hátráltatja a vasútépítés nyomban megkezdését. Kéri a t. értekezletet, szíveskedjék bölcs tanácsával e hiányok mikénti fedezésére nézve módot és eszközt nyújtani. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy küldöttségileg kéri fel a közvetlenül érdekelt, de a vasútépítéshez még semmivel sem járult birtokosokat, az aránylagos hozzájárulásra. Továbbá kérvényt intéz Hevesvármegye közönségéhez, hogy az eger- nádasdi vasút törzsrészvényeire megszavazott 50,000 frtot, a debreczen-fúzes-abonyi vasút építési költségeire fordítsa, s e vállalatot még ezen kívül is jelentékenyebb összeggel segélyezze. Elnök melegen megköszönte Szederkényi Nándor, Egerváros képviselőjének a képviselőházban a t.-füredi hid érdekében tett meleg felszólalását, valamint Csávolszky Lajos orsz. képviselőjüknek e vasút körül kifejtett fáradhatlan és sükeres buzgólkodását. Az

első császárjárás alkalmával az uralkodó Gyöngyösön is keresztülment, s másnap S. tanítványától, ki már a költészetet tanulta, az atya jelenlétében, azt kérdezte: „Megtudnád-e mondani: miféle vers ez:

Láttam a császár

............képét?“ ... A háziúr ezt akkor hallatlanba vette;

de távozásakor, négy szemközt, mégis megkérdezte tőle, hogy nem költöietlenek-e az oly erős kifejezések?

Egyszer előfogott, hogy beszéljem el már, milyen világ van Gömörben ? Szögről-végről elbeszéltem tehát neki mindent, mit ott létem alatt láttam és tapasztaltam. De ő természetesen, főleg Tompáról és Szász Károlyról kívánt hallani. S midőn elmondtam, hogy Tompával Bején, hová Szász Károlyt látogatni mentem, Szentmiklósy Viktornál mily véletlenül találkoztam, hogy Tompa a hazafiui elkeseredés mily kétségbeejtőleg sötét szemüvegén át nézi Magyarországot, melyet örökre elveszettnek hisz, s hogy mindhárman, t. i. Szentmiklósy, Szász Károly és én egy egész éjszaka mint vitatkoztunk e fölött Tompával: Sárosy, a helyett, hogy szóval megjegyzést tett volna, elkezdte ránk alkalmazni az ismert lengyel dalt, igy:

„Nincs még oda Magyarország,

Sorsa él bennünk,

A hatalmát visszerzi Gyö/ies fegyverünk;

Kos-utk a mi vezérünk stb.“

Kalmár Pista, kiről már föntebb említést tettem, egy kávéházban föltett kalappal billiardozott. A szomszéd szobában katonatisztek mulattak. Egyszer egy tiszt kilép a szobából s Kalmárt e szavakkal támadja meg: „Hogy mer az ur itt föltett kalappal lenni, mikor a mellékszobában tisztek vannak? Vegye le mindjárt a kalapját!“ „Mi közöm nekem az urakhoz?“ mond — s tovább kezd játszani, de ekkor a tiszt leüti kalapját. Kalmár a dákóval

értekezletet régi jó magyar szokás szerint a kaszinó helyiségeiben lakoma fejezte be, melyen egymást érték a szebbnél-szebb pohárköszöntök, Csávolszkyra, Póka István jószágkormányzóra, Szederkényire, Lipcsey Tamásra, a tiszafürediekre, Madaras küldötteire stb.

— Az egri polgári lövésztársulat minden tekintetben pom pásan sikerült kedélyes kis nyári mulatságot rendezett a múlt szerdán e hó 19-én saját pénztára javára, az Almagyaron levő lövészhelyiségében, melyen városunk közönségének igen szép száma volt jelen. A kora délutáni órákban az ég a nyugatészak felől felvonuló komor fellegek közt párszor fenyegetőleg dördült ugyan meg, de a vészjelek csakhamar elvonultak s a mulatságnak a legszebb idő kedvezett, annyira, hogy esti 6 óra tájban már a közönségnek oly száma lepte el a kis helyiséget, minőhöz hasonlót e helyütt kevés alkalomkor láttunk. Aranyfiatalságunk pedig meg sem várva a nap lementét, oly tűzzel fogott hozzá a csárdáshoz. a Gábor talp alá valói mellett, a táncznak nem épen kedvező göröngyös gyeptalajon, mintha csak az ó Casinó sima parketteje lett volna a talpa alatt, mig a közönség többi része a szanaszét asztaloknál festői csoportokban foglalt helyet, s ez az egész mulatságnak oly kedélyes és fesztelen jelleget adott, hogy aki jelen volt, mindenki a belépés első pillanatától kezdve a legotthoniasabban mint egy nagy családi körben képzelte magát, elannyira, hogy péld. Biró Béni polgártársunk, hazafias érzelmektől áthatva, fel is köszöntötte a lövész-egyletet,, különösen éltetve annak elnökét, Grónay Sándor h. polgárnagyunkat. A négyeseket 20— 24 pár járta, melyeket lejtő szépeink közül, előre elnézést kérve azoktól, kik netalán tévedésből kimaradnának, miután fel nem jegyezhettük, ott láttuk : Frantz Sarolta, Maté- kovits Irénke, Timber Ilonka, Kempelen Margit, Csoór Szeréna, Trifunovits Etelka, Egedy Ilona, Ruzsín Jolán és Mariska, Pop- pel Berta és Margit, Hodossy Ida, Stand nővérek, Hebrony Margit, Ruzsin Irén, Derszib Margit, Mihályi Hona, Csernátouyi Mariska, Mayer Berta, Saád Róza és Zoclior Irma; továbbá Boday Aurélné, Kőporossy Józsefné, Ruzsin Ottóné, Szőke Sándorné, stb. ur- hölgyeket.

— Juniális. Az egri járási jegyzői kar a múlt hetekben Kápolnán tartott gyűlésük alkalmával elhatározta, hogy Felső-Tárkány kies vidékén majálist, illetőleg juniálist fog tartani. Az ige ellő

22-én testté lön. — Hogy e páratlan sikerű majális megvalósításáért kiket illet, a babér-koszorú — bizonyosan a járási főszolgabíró urat, Maczki Emilt, ki az eszmének nemcsak megpendi- tője, hanem nagyrészben megtestesítője is vala. — Azt mondják: egy eszme kigondolásához elégséges egy ember, de kivitelére, megvalósítására százak kellenek, — ezt jól is mondják; mert ha

akar felelni, de a marqueur közibök áll s megakadályozza őt szándékában. Mit tehetett mást, kihítta a tisztet. De a tiszt csak oly föltétel alatt volt hajlandó, elfogadni a kihívást, ha K. bebizonyítja, hogy nemes ember. És ámbár K. nemes ember volt, mi, azok t. i. kik ügyébe befolytunk, abban állapodtunk meg, hogy ne bizonyítson semmit, csak követelje a hihivás elfogadását. K. is ezt akarta ugyan, de előbb ' mégis Sárosy véleményét kivánta hallani. S. felfogásunkat helyeselte s oly tüzesen karolta fel az ügyet, mint a demokratia ügyét, hogy csillapitnunk kellett őt. Végre az ezredes elé került a dolog s a tiszt kénytelen volt megverekedni. De szegény K. húzta a rövidebbet, lábába fúródott a golyó.

Almássy József gy.-halászi földbirtokos, Almássy Ignácznak, a volt göuiüri főispánnak, fia, ó-conservativ gondolkozása büszke aristocrata volt, ki Kossuthot, mint a democratia vezérét, gyűlölte, de a Bach-kormányt nem csak gyűlölte, hanem utálta és megvetette. Három fia volt. Egy már befejezte tanulmányait. De az én két tanítványom is legény-számba ment már. Mindahárom fiúval baráti viszonyban voltam. A háziúr szeretett politizálni és vitatkozni s egész szenvedéllyel szidta Kossuthot és a democratiát. Természetesen, én lándzsát törtem mindkettő mellett. Minden ebéd és vacsora alatt a mi vitáinktól harsogott a kastély étterme. Eleinte nagyon különösnek tetszett Almássy előtt az én ellenmondásom és riposztom. De szépen hozzá törődött. Látta, hogy ezen nem lehet máskép változtatni, csak ha ő elhallgat, de hallgatni nem szeretett. Folyt tehát erősen a vita, sokszor egész haraggal hagyta el az asztalt. Neje, b. Prónay Antónia, bizalmasan föl ,is kért, hogy engedjek valamit s ne vigyem annyira a vitát. Én bocsánatot kérve tőle kijelentettem, hogy szava mindenben parancs előttem; de ily vita elől kitérnem nem lehet; árulás volna ez meggyőződésem ellen. Lassacskán azonban, csak hogy más okból,