Eger - hetilap, 1889
1889-06-25 / 26. szám
208 kereskedők, már ezen évben pénzügyi hatósági engedélyért folyamodni és italmörési illetéket fizetni kötelesek. így magyarázta ezt a budapesti pénzügyigazgatóság is, több, részint Eger város hatóságához, részint az egri pénzügyőri biztossághoz intézett átirataiban és rendeletéiben. Ennek ellenében voltak, kik jogaik megszólításába belenyugodni nem akarván, még f. évi febr. 5-én, sérelmeik orvoslása végett a pénzügyminisztériumhoz folyamodtak. Ezen folyamodvány következtében keletkezett pénzügyminiszteri rendelet a napokban érkezett ie, melyet, fontosságánál és közérdekű voltánál fogva, alább egész terjedelmében közlünk; minden félreértés kikerülése végett csupán azt tartjuk szükségesnek megjegyezni. hogy úgy az 1888. XXXV. t. cz.-beu, valamint az 1888. évi 78188. sz. alatt kelt min. rendeletben is, kismértékben való e Iá r (isit ás alatt, mindig, a szeszes italoknak elzárt palaczkokbani eladása; kimérés alatt pedig, mindig, pohár- és literszámra való eladása, valamint korcsmaszerű kimérése, szóval, a szeszes italoknak nyilt edényekbeni kiszolgáltatása értetik. Maga a miniszteri rendelet következőleg szól: „17668. sz. A magy. kir. pénzügyi igazgatóságnak, Budán. Polereczky Gyula egri lakos és társainak közvetlenül itten benyújtott folyamodványát, melyben hivatkozva arra, hogy Eger városának minden lakosa regale- tulájdonos s igy a szeszes italoknak kis mértékben való elárúsi- tását p. ü. hatósági engedély nélkül is italmérési illetékmentesen gyakorolhatják; oly intézkedéseket kérnek tenni, melyek által védve legyenek a zaklatásoktól; — hasonlag Eger város polgár- mesterének f. évi febr. hó 12-én kelt 1684. sz. bejelentését, melyben szintén utalva a város lakosainak regale-tulajdonjogára, kimondatni kéri, hogy Egerben a szeszes-italoknak kismértékben való elárúsitását illetőleg az eddigi gyakorlat hagyatik fenn, — hivatkozással az igazgatóságnak f. évi febr. hó 13. és 15-én s april hó 27-én kelt 1332., 1429. és 4556. sz. jelentéseire, oly kijelentéssel küldöm le az igazgatóságnak további eljárás végett. hogy miután a folyamodó kereskedők által említett és hivatalból hiteles másolatban beszerzett „Örök-egyesség“-ből az tűnik ki. hogy Eger város lakosai a kimérést és ezzel együ11 a kismértékben való e 1 árúsi tásr, — és pedig, a pálinkára nézve egész éven át, a borra nézve s z t. Mihály napjától márczius hó végéig a regale- jog alapján gyakorolták és gyakorolják: 1. Eger város lakosai általában az égetett szerzés folyadékoknak a folyó 1889. év végéig, —a bornak pedig f. évi szeptember hó 29-étői a folyó év végéig — kismértékben való eláfásítására p. ü. hatósági engedélyt váltani s e b b e 1 i üzletük után italmérési adót fizetni nem kötelesek. Az „EGER,“ tárczája. Sárosy Gyula bujdosása Hevesmegyében. Irta: Zalár József. (Vége.) Az „Arany Trombita“ halálra ítélt s in effigie felakasztott költőjét szülőföldemen most igy, ily állapotban, önmagából kivetkezve s a minden pillanatban való elfogathatás és hosszú évekre való elitéltetés veszélyének kitéve látnom, még ha nem ragaszkodtam volna is hozzá annyira, fájdalmas és örökös aggodalom tárgya lett volna rám nézve. El is követtem mindent, hogy helyzetét elviselhetőbbé tegyem. Mig Gyöngyösön voltam, mindennap fölkerestem őt. Midőn a Gyöngyöstől félórányira fekvő Gy.-Ha- lászra Almássy Józsefnez mentem nevelőnek, minden héten legalább egyszer beráudultam a városba, hogy őt lássam. Találkoztam nála sok jó emberrel, elmentem vele ismerőseihez s elvezettem őt több, még nem ismert jó barátom házához is. A már említett Csató József és Medveczky Józsefen kívül, leginkább szerette és legjobban látogatta Pongrácz Bónót, ki közel Gyöngyöshöz egy nemrég vásárolt tanyabirtokon lakott és ennek sógorát Breucsán Sándort, volt gárdistát és honvédkapitányt, ki nejével és anyósával — Majláthuéval együtt, álnév alatt lappangott Gyöngyösön ; továbbá Szentmártony Józsefet, ezen patriarcka táblabirót, Horácz fordítóját s 1848-i kormánybiztost, ki a vidék némely zavaróinak megrettentésére 12 akasztófát emeltetett Gyöngyös alatt, s ennek öcscsét, Kalmár Pista volt honvédhadnagyot; özv. Gosztonyi Antalnét, Majthényi Péter testvérét; Kovách József földbirtokost, Spetykó Gáspár ügyvédet s ismert költőt . . . Ezek2. Ha azonban az 1888. évi 78188. p. ü. min. sz. a. kiadott Utasítás 9. §-nak I-sö pontjában megnevezett felek, az ugyanott megszabott korlátok között a f. é v i april 1-s őtől szeptember 29-ig terjedő idő alatt, és pedig: a) a bejegyzett cz égű any ag-, fűszer- és vegyeskeresked 6k, honi csemege-, vagy külföldi boroknak vagy külföldi söröknek és b) a szőllötulajdonos bortermelők saját terméül boraiknak kismértékben való elárúsitásával szándékoznának foglalkozni az utóbb mondott időre p. ü. hatósági engedélyt keli váltaniuk, és ebbeli üzletük után megfelelő italmérési illeték fizetésére kötelezvék. 3. Az italmérési jog tulajdonosai s ezek engedményesei általában, ha azon idő alatt, melyben a kimérést szabadon gyakorolhatják,' esetleg, kizárólag kismértékben való elárúsitással szándékoznának foglalkozni, s ezt a kimérési helyiségtől elkülönített helyiségben kívánnák gyakorolni: az ebbeli üzletre nézve, az üzlet idejére (esetleg f. évi február hó 1-söjétől deczemb. hó végéig) a fentebb idézett Utasítás 9. §. IV. pontjának második bekezdése értelmében szintén p. ü. hatósági engedélyt váltani és italmérési illetéket fizetni kötelesek. Budapest, 1889. június 4-én. Wekerle, m. k.“ Különfélék. — Űrnapját, a kath. egyház e legmagasztosabb ünnepét, a múlt csütörtökön, f. hó 20-áu szokott áhitatos kegyelettel ülte meg városunk kath. közönsége. A megelőző nagy misével kapcsolatos körmeneten, fényes papi segédlet mellett, dr. Samassa József egri érsek ő exja pontifikáit. A körmeneten, mely ezúttal, a kora reggel beállt esős idő miatt, a székesegyházban ment végbe, nagy számú ajtatos közönség közepette a katonai s polgári hatóságok teljes díszben, s az egyletek és tanintézetek testületileg vettek részt. — Az ünnepséget a déli órákban egri érsek ő nmlga vendégszerető asztalánál diszlakoma fejezte be, melyre az egri egyházmegyei, katonai, és polgári hatóságok előkelőségein kivül a polgárság köréből is számosán voltak hivatalosak. A diszebéd alatt a helyben állomásozó csász. és kir. Appel-gyalogsorezred zenekara választékos zenemüvek előadásával gyönyörködteté a díszes vendégközöuséget. — A múlt vasárnap, f. hó 23-án, infra octavam, a ft. eisterci rend templomából tartatott, kedvező idő mellett, urnapi körmenet, melyen Stephanovszky Sándor apátkanonok ö nsga pontifikáit. — Változások a magyar kormány körében. Király ő felsége f. hó 19-éről kelt kir. kéziratában, Baross Gábor kereskedelmi kel oly barátságban volt, liovy — természetesen Gosztonyinét kivéve — egymást tegezték. A többi ismerőseit úgy szólította hogy : „nagy jó uram !“ E körökben gyakran megfeledkezett nehéz helyzetéről, az asztal kínálkozó örömei sokszor hangolták vidámságra, sőt néha zajos s majdnem kicsapongó jó kedvre is. S nem sötétedhetett el annyira sohasem végzetének csillaga, hogy a legkegyetlenebb megpróbáltatások közt is, bizalmas körben kedvre s dalra ne buzdult volna. Mély érzelem és könnyüvérüség egymást felváltva uralkodtak lelki világán s volt valami benne a fatalismusból, azon fajából a fatalismusnak, mely a hadvezérek csillaga s melyről azt hiszik, hogy a benne bízót a halál torkából is kivezeti. Az élez szikráit s a gúny ostorát is pattogtatta néha, de többnyire önmaga, jobbau mondva sorsa ellen s e meredeken feljutott egész a dickensi humor magaslatáig. Igaz, hogy gyakran csak erőszakolta a vidámságot s csupán búelfelejtésül sokszorozta a kocczintásokat. Volt nap, midőn nem csak toasztozott, szavalt, dalolt, hanem még Horatius „Nunc est bibendum, mine pede liberó Pulsanda tellus“ felhívásának is engedelmeskedett. Felköszöntései oly zseniális eszme-kitörések voltak, hogy nem lehetett bámulat nélkül hallgatni. Néha egész beszéddé s mily fényes és ékesen szóló beszéddé nőtte ki magát felköszöntője! Ezen világos és egyszerű s a legtalálóbb közmondásokkal fűszerezett és a legigazabb pathoszszal elmondott beszédek oly lelkesítők voltak, hogy azokkal mindenkit akár a csatába vezethetett volna. Nagy népszónoki tehetségekkel s tulajdonságokkal volt megáldva — talán tudtán kivül. Ha ezt előbb tudják vala, tán B. helyett őt külték volna a népet karezra buzdítani. Szavalni kitünően tudott. Legtöbbször Vörösmarty költeményeit szavalta és a maga verseit. Egész lapokat elmondott a „Cserhalomból“ és „Egerből.“ De „Salamon átka“, „Az árvízi
