Eger - hetilap, 1889
1889-06-18 / 25. szám
25-ik szám. 28 -ik év-folyam 1889. Junius 18-áu. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 rt 50 v Negyed évre. 1 n 30 rt Egy hónapra — n 45 „ Egyes szám — n 12 n Hirdetésekért minden 3 hasábozolt petit sorhely után 6, hélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyeeumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Eger, jun. 18. 1889. Dr. Samassa József egri érsek ur ő exja, a főrendiház f. é. jun. hó 12-én tartott ülésében, az 1889-ik évi állami költségvetés tárgyalása alkalmából, a közoktatás, különösen a kath. autonómia, s a Rudolfinum ügyében ismét egyikét tartotta ama kimagasló beszédeknek, melyek érsek föpásztorunk ő nmlgát, hazánk legkiválóbb politikai szónokai között is első sorba helyezik. Az országos hatású beszédet, egész terjedelmében, imitt közöljük : „Nmlgn elnök! Mélt. főrendek! Az állami költségvetés évi tárgyalásánál a törvényhozás tagjainak joga és kötelessége, az állami kormányzat politikájának szellemét és irányát, a mint az a maga egészében, vagy annak egyes ágaiban nyilatkozik, elfogultság és előitélet nélkül megfontolás és megbirálás alá venni, hogy ekkép az ország állapotának valódi képe lehetőleg feltáruljon. É jog támogatja jelen felszólalásomat is, midőn különösen a vallás és közoktatásügyi tárczának kérdéseivel kívánok foglalkozni. Nem tagadom, nagy érdeklődéssel vártam a csak néhány hónap előtt székét elfoglalt vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák első hivatalos nyilatkozatát, melyben a hatáskörébe tartozó mind magukban, mind következményeikben / igen fontos ügyekre nézve felfogását és nézeteit elő fogja adni. És midőn azt, beható figyelemmel elolvastam, feltevém magamban, hogy annak legalább azon részeire, melyek az adott viszonyok közt szerintem kiválóbb figyelmet igényelnek, habár inkább csak ráutalás, mint részletesebb fejtegetés alakjában e házban néhány szót koczkáztatok, ha nagyméltóságtok nagybecsű türelme e szándékomat kegyesen támogatja. Mindenekelőtt kijelentem, hogy a miniszter ur előadásában egyrészről örvendetes tanúságát láttam azon tudatnak, tnelylyel a miniszter ur a tározójához tartozó közoktatási és egyházi ügyeknek fontossága és azoknak jelenlegi állása felől bir; másrészről megtaláltam benne az egyéni erők appretiatiójának azon mértékét, mely a hasznos tevékenységnek egyik alapfeltétele. Nincs abban semmi, ami az önbizalom tultengésének azon szomorú nemére mutatna, mely amint áfalában az önművelődés és haladás életerét metszi ketté, úgy az egyes államférfiak nyilvános működését jobbára áldástalanná teszi, akik példátlan munkássággal bár csak romokat építenek, midőn önerejük túlbecsülésében örömes- tebb újítva, mint javítva, a fen álló és jól keresett jogokat nem kímélve, s mentséget a jogosult panaszok és előterjesztések ellen csak a hatalom öntudatában és szándékuk tisztaságában keresve, a mennyiben rajtuk áll, a tiszteletet igénylő tekintélyeket megingatják és az emberek leggyengédebb érzelmeit érintve, minden haszon nélkül csak elkeseredést okoznak. Ezt az előadás általános jellemzésére szívesen constatálva, mindenekelőtt rámutatok az előadás azon részére, mely kétségtelen bizonysága annak, hogy ő excellentiája a közoktatás terén eddig követett politikát a józan critica érzékével figyelte meg, és felismerve annak egyik alaphibáját, nyíltan kijelentette, hogy a. közoktatás terén a külső alkotások aeráját a belső alkotások aerájának kell felváltani és az inkább extensiv működés helyett az intensiv működésnek kell következni. 0 excellent,iájának ezen kijelentését mindazok köszönettel fogadják, a kik a tanügy fontosságának érzetétől át vannak hatva, mert elhallgatni a hibát annyi, mit, annak társává lenni; hangoztatni azt, nyugodt és részrehajlatlan törvényhozók előtt, annyi, mint annak megjobbitását már megkezdeni. Miként a nemes szándékkal gyakran történni szokott, a jó következmények meghiusittatnak, ha azokat nagyon siettetni akarják ; megesett ez nálunk is a közoktatás terén. Néhány év folytán a hivatalos közlemények csak szerencsés törekvéseket és elég sebes előhaladásokat tüntettek fel. Az iskolák, az iskolába járó gyermekek száma gyorsan haladt; a költségvetésben megajánlott hitelezés a milliókat érte el, ide nem számítva az azzal versenyző és talán azt meg is haladó felekezeti iskolák kiadásait. A számok azok számára, a kik ezekkel megelégszenek, ritkán állíttattak össze kielégítőbb összegekben; de a számok ma már a közvéleményt nem elégítik ki, főkép az iskolákban elért eredmény csekélyebb foka miatt. Helyes tehát, ha a miniszter ur e téren tevékenységének czéljául az iskola intensivebb belső munkálkodása áljai feltételezett síikért, tűzi ki. Ámde az iskola belmunkálkodásának jelentősége, annak értéke és becse, mindig azon irányelvektől függ, melyek annak alapját képezik és annak irányát kijelölik; és azért itt, miután a miniszter ur előadása erre kellő tájékozást nem nyújt, szükségképen önmagától merül fel a kérdés, mik azon irányelvek, melyek kalauzolása mellett kívánja a t, miniszter ur az iskolák belső munkálkodását és munkáját végeztetni, és ezzel szoros kepcsolatban miként vélekedik azon férfiak kiképeztetéséről, a kik hivatva vannak ezen elvek beojtására, hogy eléressék az a ez él, melyet, ő mindnyájunk helyeslésével kitűzött, t. i. — és itt szavait idézem: a nemzeti cultura felső, magas niveauja és hogy, mivel az iskola nem hatalmi sphaerája egy érdeknek sem, az összes érdekelteknek. az államnak és felekezeteknek nemes vetélkedése tegye hasznossá a jövő nemzedéket. De ha az irányelvek nem helyesek, sőt lehetnek azok veszélyesek is; ha az oktatásnak férfiai képzettségük, vagy erkölcsi integritásukra nézve nem nyújtanak kielégítő biztosítékot, akkor az iskola, a helyett, hogy a kitűzött, czél felé haladna, oly nemzedéket fog nevelni, mely a haza javát, biztonságát, sőt létét is fenyegeti. Ismeretesek ugyanis e téren azon aberratiok, melyek mindannyiszor ismétlődtek, valahányszor az emberek azzal hízelegtek maguknak, hogy ők az iskola által képzeletük szerinti társadalmat rögtönözhetnek. Ezen önámitás, ezen veszélyes kísérleteknek csak a helyes irányelvek szabhatnak határt. Nem szoktuk az embert fölnevelni ilyen vagy amolyan kormányformáért, ez vagy ama kormány-rendszerért, hanem önmagáért, természetének kifejlesztése- és méltóságáért, azon társadalomnak kifejlése- ért és haladásáért, a melyhez tartozik, és erre az államnak kell hathatósan közremunkálnia, de karonfogva a lelkiismeretnek örök törvényeivel és a nemzeti szellem azon hagyományaival, melyek századokról századokra Magyarországnak állami életét, öntudatát, méltóságát és dicsőségét alkották meg. Az elemi oktatásnál, mely minden országban a legkitűnőbb érdekek egyikét képezi, s melyet a nemzet, jövő prognostikonjául szoktak tekinteni, valamint a másodfokú oktatásnál, mely a nemzet szellemi munkájának napszámosait képezi és a gyermeket csak akkor bocsátja el, miután már emberré nevelte és a nagy hibáknak és nagy igazságoknak lejtőjére állította, a fő irányelv nem lehet más, mint az oktatást a neveléssel összekötni és ezt a religiótól el nem szigetelni. Az oktatásnak hivatása nem csak az ismereteket közölni; kötelessége oda is hatni, hogy a szellem és szív zsenge tulajdonai egyenletes egészszé. szövetkezzenek és ezért
