Eger - hetilap, 1889
1889-03-19 / 12. szám
91 Most azt kérdem: miért van ez így?. Heves megye gazda- közönsége, talán egytől egyig olyan, ki a társadalomban az elégedettek csoportjához tartozik V Talán e megyében — mint az egész országban, — nincs zavar a fejlődés, a haladásból előállt szükség, s a szükséglet előállítási módja: a gazdálkodás között? Vagy talán az összes gazda-közönség, egész szellemi erejével támogatta az egyesületet s az nem virágzott fel? Vagy végre talán, hogy a gazdasági egyesületnek ma már nincs létjogosultsága általában ? — Egyik sem. E megye gazdaközönsége az általános bajjal, a nehéz megélhetés gondjával küzd; tudja azt, hogy minden szellemi erejét igénybe kell vennie, hogy a legtermészetesebb szükségletet, a megélhetést biztosítsa. A gazdaközönség érdektelensége a gazdasági egylet iránt megvolt. Miért? Azt felelhetik: „azért, mert a gazdasági egyesület nem felelt meg feladatának.“ De erre viszonozni megint azt lehet: „Azért nem felelt meg, mert a gazdaközönség szellemi erejével nem támogatta.“ Hátra van még a kérdés, hogy a mai korban talán nincs létjogosultsága a gazdasági egyesületnek ? Erre a válasz csak egy lehet, ez: hogy ha valaha volt idő a nemzet életében, mikor szükség volt arra, hogy az összes gazdaközönség csoportosítsa szellemi erejét egy gazdasági egylet megerősítésére, — úgy most van az. Az újabb viszonyok ez országban, oly rohamosan szédítő haladást idéztek elő, hogy az ebből kifejlő szükség beszerzésére, az eddigi gazdálkodási mód nem elégséges többé. Nincsen e megyében 20 éven át gazdálkodó, nagy vagy kis birtokos, ki nem kényszerült gazdálkodását úgy átalakítani, hogy nagyobb szükségletének megfelelő jövedelmet szerezhessen be. — A magyar gazda válság előtt áll. Hogy ez igy van, legyen szabad idéznem a kataszteri hetes bizottságnak jelentését, melyben szó szerint ez van mondva : „Nem zárkozhatik el a küldöttség annak kijelentésétől, hogy a legközelebb elmúlt években teljesen megváltozott gazdasági viszonyok, melyekhez az esetleges külföldi vámoknak behozatala (már megvannak!) még aggályosabb jövőt tesz kilátásba, a kiszámított tiszta jövedelem alapján most kontingált adófizetésében még az esetben is, ha a viszonyok rosszabbra nem fordulnának, jövőben oly állapotokat idézhet elő, melyek a földbirtokos-osztály mostani megterheltetését elviselbetlenné tehetik, és ezt a küldöttség már most az okból kívánja jelezni és erre az országos bizottságnak, különösen pedig a m. kir. pénzügyminiszternek és a törvényhozásnak figyelmét felhívni, hogy bölcs belátásuk szerint a változott viszonyokhoz képestczélszerüen intézkedni méltóztassék.“ Ezt mondja a kataszteri 7-es bizottság. Mindnyájan tudjuk, ez óta is mily sok teherrel lett a magyar gazda-közönség az állam részéről megajándékozva. Somsich Pál, közéletünk nem rég elhúnyt jeles bajnoka, a „Gazda-kör“ nagygyűlésén pedig ezeket mondta: „A jelen viszonyok általában komolyak, nemcsak komolyak, de nagyítás nélkül mondhatni, válságosak. A válság első sorban a mezei gazdát fenyegeti, mert mig egy részről a modern államoknak merész követelései igen nagy terheket rónak a termelők vállaira, addig másrészről a külföldi verseny naponta lejjebb szállítja jövedelmeiket úgy, hogy ezeknek folytonos apadása mellett amazokat fedezni, sokáig legalább, képes nem lehet. De minél súlyosabb a földet mivelő gazdának jelen helyzete, annál éberebb erélylyel kell létének fentartásáért küzdeni, és azért szükségesek az egyesületek, melyek kezet fogva, vállvetve, elég erősek segélyt nyújtani ott is, hol az egyes egyéni erő megtörött; eredményt varázsolni elő ott, hol a magán törekvés meghiúsúlt! Reánk gazdákra ma leginkább illeszthető a közmondás: „Segíts magadon, az Isten is megsegít.“ Bízom is gazda-társainkban; bízom Magyarország müveit gazdaközönségében, hogy felfogva egész mélységében helyzetünk komolyságát, nem fogja összetett kezekkel, faíumszerü rezignáczió- val bevárni a csapást, mely bennünket sújtani készül, hanem meg fog tenni mindent, amit létünk biztosítására ésszel és kézzel megtenni kell és lehet.“ Ezek után azt kérdem: Most ne volna-e ideje annak, hogy a hevesmegyei gazdák minden szellemi erejükkel összeadjanak, hogy a fenyegető válság elkerülésére siikeres lépést tehessenek ? Erről nem lehet szó. Azért előre! Állítsuk talpra a beteget; éleszszük fel a pislogó mécset. Alakítsuk meg újra a hevesmegyei gazdasági egy es ület et.“ A nagy tetszéssel, s élénk helyesléssel fogadott felolvasás után, az értekezlet tagjai között nagy érdekű eszmecsere, s eleven vita indult meg a fölött, mik ama módok és eszközök, melyek által a hanyatlásnak indult hevesmegyei gazd. egyesület újabb föl- virágzásra hozható. Isaak Istváné részben mindjárt megtette javaslatát, melynek lényege ebben áll: intéztessék a megye összes gazdaközönségéhez a hevesmegyei gazd. egyesület fentartása érdekében egy lelkes fölhívás; ennek kapcsán, a legközelebbi megyei évnegyedes közgyűlés alkalmából, ugyanez időre hivassanak össze a megyei gazdák egy, a megye nagy termében tartandó értekezletre, melynek feladata leend ezután a hevesmegyei gazd. egyesület további sorsa fölött intézkedni. Zalár József, Hevesmegye főjegyzője, élénken óhajtja, hogy a hevesmegyei gazd. egyesület ügyét maga Hevesmegye közönsége vegye kezébe, s hogy ez értelemben már a legközelébb tartandó megyei évnegyedes közgyűlésen megtétessék az indítvány. Ezért sürgeti, hogy a hevesmegyei gazdaközönségnek Isaak István által indítványozott értekezlete, még a megyei évnegyedes közgyűlés előtt hivassák egybe s tartassák meg, holott az egylet további föntartása fölött határozat hozatván, ennek alapján, s az értekezlet kebeléből tétessék meg a megyei közgyűlésen az általa javaslatba hozott indítvány. Szóló a hevesmegyei gazd. egyesület fönállására, s fölvirágzására nézve igen nagy fontosságúnak tartja, hogy a nevezett gazd. egyesület érdekeinek a megyei községek megnyeressenek, mi főleg az által érhető el, ha a megye tisztviselői, különösen a járási szolgabirák, de legfóképen a községi jegyzők, a megye közgyűlése által is fölhiva, teljes buzgalommal s odaadással arra fognak törekedni, hogy necsak az egyes községek. mint testületek, hanem az egyes községek jobb módú gazdái is tagjaivá legyenek a hevesmegyei gazd. egyesületnek. Zalár nagy figyelemre méltó indítványa közhelyesléssel találkozott. Hasonló értelemben nyilatkozott Kaszap Bertalan alispán is, ki főleg azt óhajtja, hogy az aláírási ivek a megye tekintélyesebb birtokosain kívül a megyei tisztviselőknek és a községi jegyzőknek is küldessenek meg, azon fölhívással, hogy saját körükben a hevesmegyei gazd. egyesületnek minél több tagot szerezni törekedjenek. Ez újabban beiratkozott egyleti tagok hivassanak aztán egy közös értekezletre egybe avégett, hogy a gazdasági egyesület jövő sorsa fölött végérvényes határozatot hozzanak. Graefl Jenő, poroszlói nagybirtokos, az aláírási ivek kibocsátásától semmi síikért nem remél. Óhajtja, hogy a jelen értekezlet tagjai, a hevesmegyei gazd. egyesület további föntartása — s felvirágoztatásának, közgazdászat! s hazafias szempontból való szükségessége által áthatva, saját hatáskörükben iigyekezzenek barátaikat, s ismerőseiket a nemes ügynek megnyerni, s közvetlen ügybuzgó munkálkodásuk által az egyletnek minél több tagot szerezni. Kosa Miklós, a gr. Károlyiféle debrői uradalom gazdatisztje, abbeli óhajtásának ád kifejezést, hogy a fölhívásban röviden emlittessék föl a gazd. egyesület czélja, s hivatása, s főként amaz előnyök, melyeket a gazd. egyesület tagjainak nyújtani fog. Mert mindenki, de különösen ama kisebb birtokosok és falusi gazdák, kik a hevesmegyei gazd. egyesületbe esetleg tagokul beiratkozni hajlandók, legelőször is azt kérdik : micsoda előnyöket és hasznokat nyernek ők az egyesülettől, befizetett tagsági dijuk némi viszonyzásaul ? E fölvetett kérdést azután igen szépen, alaposan és érdekesen interpretálta s fejtegette tovább Zsendovics József, apátkanonok, az egri mélt. fökáptalan ez időszerinti dékánja. Figyelmet érdemlő felszólalásában példakép hivatkozott a virágzó borsodmegyei gazd. egyesületre, mely hivatalos lapja által nemcsak folytonos szellemi érintkezésben van az egyesület tagjaival, kiknek gazdasági ügyeikben teljes készséggel szolgál jó tanácscsal, útbaigazítással, s esetleg támogatással is, hanem ezenkívül tagjait még külön kedvezményekben: évenkintajándékgyümölcsfákban, oltványokban stb. részesíti. Ily kedvezmények létesítését melegen ajánlja az uj életre hozandó hevesmegyei gaz. egyesületnél is, mert az ily intézmények a legnagyobb mértékben alkalmasok arra, hogy a gazd. egyesület fölvirágzását előmozdítsák, a közönségben az egylet iránti bizalmat növeljék, s a tagok számát jelentékenyen gyarapítsák. Végül Halász Ferencz, Hevesmegye kir. tanfelügyelője szólalt fel, s a hevesmegyei gazd. egyesületnek nemcsak óhajtott, de legjobban remélt ujraébredése esetén melegen ajánlja az érteV
