Eger - hetilap, 1889
1889-03-19 / 12. szám
90 ség; — az bizonyos, hogy helyzetével az első ember is elégedetlen kellett, hogy legyen, ép úgy, mint a inai, mert különben nem lett volna meg benne a fejlődés csirája, a szellemi erő; ez ösztönözte a fejlődésre, ez ösztönzi a mai embert is. Így nem látszik az emberiségre veszélyesnek ez a zavar, a mit tapasztalunk; nem is az, ha általában az emberiséget vesszük. De az emberiség nem összeségben, nem úgy, mint egy köpü méhe, küzd a vég czélért, hanem egyenkint, úgy, amint gyomra, haladási igénye, szelleme, meghatározzák. De a végezel mindig ugyanaz: a szükséglet kielégitése. Csak is mert egy végczélra tör, létesülhetett a társadalom. Az, hogy az emberek összeálltak s megalkották a táisadal- mat, azt bizonyítja, hogy a végczélt társúlás által könyebben tudják elérni, szellemi erejük egyesítése által nagyobb erővel tudnak gazdálkodni, ezért jött létre az első törzs, szövetség, állam, ország, gyűlés, egyesület, vagy bárminek nevezzük is. A társadalom alakulásával, az ember őseredeti lénye más formát nyert; az egyesülés által korlátoztatok individuuma, a megalakúit társadalom kényúrként rendezi a gazdálkodást, határozza meg a fejlődést, s a haladás sebességét. Beáll a zavar. Mert mig az individuum szellemi erejéhez mérten fejlődik, a haladásból bekövetkezett szükséglet előállítására is megvan szellemi ereje; de társadalmat alkotván, kiváló szellemi erők határozzák meg a fejlődés sebességét., s ez az oka, hogy a haladás sebesebb lesz, mint hogy az összes emberiség odaérve egyesült erővel működhetnék közre, a haladásból előállt szükséglet előállításánál. Vagyis a szellemi erőből kifejlett haladás s gazdálkodás között az első előbbre jár, s ez által előáll a zavar. A társadalom alkotásánál előállt hibákkal nem kívánok foglalkozni ; csak annyiban érintem, amennyiben a szellemi erők beosztása hátrányos a gazdálkodásra. Tagadhatlan, hogy az újabb korban bámulat tölti el magát az embert, hogy a szellemi erő mit képes felmutatni. Egyes szak- tudományok roppant előrehaladtak, az uj feltalálásokból minden napra, minden órára jut valami; de épen ezért, mert e téren eszeveszett gyors a haladás, sok illőbe kerül, mig ez erőkifejtés a conservativ természetű gazdálkodásnál, a szükséglet beszerzésénél érvényesíthető. A gőz. villany, magnetizraus, vegytan, geológia, s mi minden, mind eszköze a haladásnak; de a haladásból kifejlett, rohamosan növekvő szükségletet, mind a természetből kell kigazdálkodni. Azért is mind az olyan felfedezés vagy találmány, mely csak nagy idő múlva lesz a szükséglet előállításánál, a gazdálkodásnál értékesíthető : a szükségletet csak fokozza, de az előállítást nem könnyifi meg. Csak az a szellemi erő, mely direkt, a szükséglet előállítására irányul, munkál közre a haladás és gazdálkodás közötti jó viszony fentartására. Ha feltesszük, hogy egy csoport ember, egy darab földön egy országot alakit, s ez országban élő emberek szellemi ereje, mind csak társadalmi intézmények: kormányforma, közigazgatás, védelem, művészet, kényelem, stb. megalkotására fordittatik, s e szellemi erőből semmi, de semmi nem fordittatnék a töldmivelésre, a gazdászatra, vájjon mennyi idő kellene, liog3T az első életszükséget.: az evést nélkülözze az ember? Bizony nem sok. Mert minden szükségletet a földből, a természettől nyelünk. Gazdag az az állam, hol a társadalmi fejlődést, a gazdasági fejlődés megelőzte, vagy legalább vele párhuzamot tart, mint korunkban Amerikában. Lássuk, hogyan állunk a gazdálkodással Magyar országos? Nem ismerem, de nem is akarok más országoknak gazdasági viszonyairól szólani, vagy a magyarországi gazdasági viszonyokat más országok viszonyaival összehasonlítani. Csak is hazánk gazdasági fejlődését akarom pár szóval ismertetni. Hazánk régi múltjából, a gazdálkodásra vonatkozólag — akárhogy kutatjuk is. — alig találunk mást feljegyezve, mint hogy: „A jobbágysággal hármas nyomásban gazdálkodott a földes úr; volt bora, búzája, barma elég, a lóra sokat adott, stb.“ Mégis valószínű, bogy a múltban keletkezett a hires „Kanaan“ elnevezés, s joggal, mert egyrészt a természet ez országot ellátta annyival, hogy abból mint tárházból majdnem csak meríteni kellett a szükségest, másrészt az emberekben rejlő szellemi erő nem ösztönözte a rohamos fejlődést, ügy, hogy könnyen lehetett a természet kincseiből fedezni azt; itt a „körkör maradt“; a Soll és Haben rovata között összhang volt. De e század elején már kezdett más alakot ölteni minden. Az egész Európát áthatott villanyos rángás itt is érezhető lett; kezdett erősebben működni a szellemi erő, ezzel a haladás; mivel viszont ebből a szükséglet is nagyobb lett, nem lehetett tehát az előállítási módnak is annak, s olyannak maradni, mint előbb volt. így megváltozott, bár lassan, a gazdálkodás is. Ez időben keletkeztek az első gazdasági tanintézetek is. 1835-ben megalakult az őrs z ágos gazdasági egylet. A nemzet életében anyira fontos 1848. nagy változást hozott be minden téren. Uj élet, uj szokás jött létre, mondhatjuk az „ember“ fogalma lett tisztázva ; a jobbágyság eltöröltetett, a szellem ereje csoportosulván, működni kezdett, s hozzájött e változáshoz a nemzetnek létérti küzdelme; a fejlődés, a haladás rohamossá vált, a szükséglet fokozódott; és mégis a jó viszony a haladásból beállt szükséglet és az előállítás: a gazdálkodás között megvolt; de mondjuk ki nyíltan, nem azért, mert a gazdálkodásra a kellő szellemi erőt fordíthattuk, hanem azért, mert a jó természet által bőven ellátott földünket — az eddigi gazdálkodási módon is — erősebben kizsákmányolhattuk. Bekövetkeztek a gyász napjai. A csalódott nemzet hozzá kezdett — az előállt uj viszonyokhoz mérten — rendezni be háztartását ; megkezdődött a szellem munkája: a tagosítások, s kataszteri telekkönyvi rendezések stb. Uj volt, a helyzet, a birtokosság nem volt előkészülve az uj állapotokra, az ország előbbeni gazdászati viszonyainál fogva nem volt sem anyagi, sem szellemi tőkéje, melylyel rendelkezzék; de a szükségest elő kellett állítani. Hozzá fogott tehát teljes erélylyel, s hogy sükerrel: bizonyítja az, hogy Magyarországon a gazdasági fejlődés soha sem volt olyan rohamos, mint épen e szomorú időkben. De ez természetes, ha meggondoljuk, hogy ez időben az összes birtokosság szellemi ereje a gazdasági téren működött. Ez időben kezdett a gazdaközönség csoportosulni, érezvén, hogy szellemi erejét sokkal jobban érvényesítheti, ha nem külön-külön, de együtt, vállvetve pótolja az elmulasztottakat. Ez időben alakultak a vidéki gazdasági egyesületek, s majdnem kivétel nélkül virágoztak is, mert nemcsak a gazdasági viszonyok, de a polikai viszonyok is hozzájárultak az egyletek alakításához, miután a gazdasági egyletek társadalmi érintkezésre is szolgáltak. Most elérkeztem tulajdonképeni czélomkoz : „A heves megyei gazdasági egylet történetéhez.“ A hevesmegyei gazdasági egyesület, midőn az ötvenes években megalakúit, azt lehet mondani, nem is küzdött a kezdet nehézségeivel ; egyszerre mint virágzó intézmény jelentkezett. Miért? Mert minden tényező megvolt hozzá, hogy létre jöjjön, megvolt a szükség arra, hogy az akkori politikai állapotok mellett, egy összejöveteli hely legyen, hol az emberek egymással érintkezzenek; s érezték a gazdák, hogy az uj viszonyoknak megfelelői eg nem tudnak gazdálkodni, érezték, hogy a fejlődés által fokozott szükséggel nem tarthat lépést a gazdálkodásra fordított erejök. Szóval: hogy tanulniok kell, s végre Heves- és Külső-Szolnok egyesült megyék gazdálkodó közönsége, annyi szellemi s anyagi tőkét fektetett az egyletbe — mindjárt az alakuláskor, — hogy annak szükségkép virágoznia kellett.; — s hogy ez igy volt, csak utalnom kell az ezen időbeli jegyzőkönyvekre ; ezekben benn van, hogy mennyi üdvös dolog létrehozatalát eszközölte az akkori gazdasági egyesület A gazdasági egyesület ezen szép élete körülbelül az alkotmányos évek kezdetével érte el tetőpontját; de ugyanez időben kezdett a politikai pártoskodás, rideg szárnyával, a gazdasági egyletre is ránehezedni; az emberek pártállás szerint csoportosultak, még a társadalmi érintkezés is lazább lett a különböző politikai nézetű emberek között; igy természetesen a gazdasági egyesület is megérezte ezeknek az állapotoknak bénitó hatását. — Az anyagi erő a szellemi erővel lassan fogyni kezdett, — s mind jobban-jobban kezdett a fáról a virág húllani. Szóval: kezdett a gazdasági egyesület feladatának meg nem felelni. Ekkor jött közbe a gazdasági egyesület életében majdnem válságot előidéző megye-rendezés, mikor is a megyék kike- rekitésével Heves megyétől Szolnok vármegye elválasztatott, s ez által a gazdasági egyesülettől nagyon sok anyagi és szellemi erő vonatott el. A két város nyugalmát annyira felzavaró s szerencsétlen székhely-kérdés is deprimáló hatással volt a gazdasági egyesület életére. — De a gazdasági egyesület folytatta működését. Hogy miként? Erre nem felelek. Ezt tudjuk mindnyájan; csak egy bizonyos, hogy a gazdasági egylet régidő óta nem volt az, minek kellett volna lennie. A legutóbbi időben az egyesület működéséből kilátszott, hogy annak munkálkodása, nem egy fejlett, egészséges egyleté, hanem egy elaludni készülő mécses lassú pislogása.
