Eger - hetilap, 1889
1889-03-19 / 12. szám
12-ik szám. 28-ik év-folyam 1889. Márczius 19-én. Előfizetési dij: Egész evre . 5 frt •- kr Félévre . . 2 „ ">0 ,, Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EGIIL Hirdetésekért minden 3 hasábosod petit sorhely után 6, bélyegadó lejében minden hirdetéstől 30, nyiltterbén egy peiit- sorhelyért lő kr. tizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A hevesmegyei gazdasági egyesület. A heves megyei gazdasági egyesület, — mint ezt már lapunk hasábjain több Ízben említettük, — ez idő szerint a „lét és nem lét“ kérdésének küszöbén áll. E kérdésben — — mint az „Eger“ legutóbbi számában röviden érintve volt, — a múlt kedden, f. hó 12-én, Kaszap Bertalan, Hevesmegye tevékeny alispánja, a megyei közig, bizottságnak épen városunkban időző tagjait, s az itteni értelmiségnek a kérdéses ügy iránt kiválóbban érdeklődő tagjai közöl többeket, saját lakásán, értekezletre hivott egybe. Ez értekezlet lefolyásáról, adott Ígéretünkhöz képest, a következőkben adunk számot. Résztvettek az értekezleten, a házi gazdán, Kaszap alispánon kívül: Almássy Géza, Babies Béla, Beniczky György, Grftfl Jenő, Grónai Sándor, Halász Ferencz, Hám Gyula, Isaak István, Kosa Miklós, Kovács Kálmán, Petravich Bertalan, Samassa János, Szabó Ignácz, Szerelem Alfréd, Zalár József, Zsendovics József, stb. Kasza]) Bertalan, alispán, röviden érintve az összejövetel czélját, az értekezletet azon kijelentéssel nyitotta meg, hogy Isaak István, mint a hevesmegyei gazdasági egyesület alel- nöke, kíván, a nevezett egyesület ügyében a t. értekezletnek előterjesztést tenni. Isaak István, ki, főleg azóta, mióta a hevesmegyei gazdasági egyesület élete fölött a Damokíes kardja függ, a nevezett egyesület iránt, köztudomásúlag, rendkívüli érdeklődést tanúsít, s annak további fönállása, s fölvirágoztatása ügyében, teljes lelkesedéssel párosult ritka buzgalmat s tevékenységet fejt ki, — egy ép oly figyelemre méltó, mint osztatlan figyelemmel hallgatott értekezést olvasott fel, mely, a felolvasó eszmegazdag, s mély gondolkozásra valló gazdászat-bölcselmi elvei- s nézeteinek érdekes előrebocsátása után, tüzetesen foglalkozik a hevesmegyei gazd. egyesület keletkezésének, s eddigi élete s tevékenységének történetével, s végül: a hevesmegyei gazd. egyesület további létjoga kérdésének alapos megoldásával nyer befejezést. . A felolvasás, — mely érdekessége- s nagy fontosságánál fogva méltó, hogy széles körben megismertessék, — imitt következik : „A világ teremtése óta a föld szolgált arra. hogy a földön élő minden teremtménynek táplálékot nyújtson, s átalában a teremtett lények minden igényét kielégítse. A természet ősereditesége meg volt a teremtett lényekben is; igy az egyensúly a „Soll és Haben“ rovat között sem zavartatott meg. De, — a természet tudományával foglalkozók állítása szerint, — bebizonyított ténynek vehető, hogy a midőn a természet, átalakulásával, nem hozta elő egy vagy más teremtett lénynek a szükségletét, a lény — bár valószínűleg nem küzdelem nélkül, — a harezban elesett, megszűnt lenni. Az ember, — e legtökéletesebb lény — alkotásával, előállott az a helyzet, mi még napjainkban is folyton fenáll, részint: hogy a teremtéskor nyert szellemi erejével, kizsákmányolja az őseredetű természeti előnyöket, saját fejlődő szükségleteire, részint, hogy szellemi erejével segítségére jöjjön a természetnek. E viszony, az alkotott ember és természet között, mindaddig zavartalan volt, mig a fejlődés által előállt igényeknek megfelelő szükségletet, egyszerűen a természet bőséges tárházából merité; de megzavartatott a viszony mindjárt, mihelyt a fejlődés sebesebb lett, s a tárházból a czikkek fogyni kezdtek. Ekkor kezdett az emberben lévő szellemi erő előtérbe lépni, s a létért való küzdelemben, minden erejével oda hatni, hogy a mi a természet tárházából fogy, — de neki szükséges, — pótolja, s a mi elfogyott, vagy meg sem volt, létre hozza. Legyen bár miként, egy bizonyos, s ez az, hogy régen épen úgy mint most, minden a földön élő lénynek életszükségletét, a természetnek kell előállítani, s az a lény, melynek életszükséglete nincs meg, megszűnik lenni. Minden teremtett lénynek, első, és nélkülözhetlen szükséglete a táplálék. E nélkül nem lévén élet, ennek előállítása az első szükség; a többi a fejlődésből származó kellék, igény. Az első előtérbe lép a lét kezdetével, a többi változik, halad; az elsőnek van szűk határa: a gyomor; a másiknak nincs; az örök és végtelen. Ennek a szónak, hogy : haladás, semmi körülmények között nem lehet értelme a visszamenés, állás, de még pihenés sem. A természet alkotása tökéletes; előhozza az embert, megteremti a táplálékot is, teremtéskor belé oltja a fejlődés csiráját: megadja a szellemi erőt a haladásra; ha az ember nem, vagy rosszul táplálkozik, megáll, visszamegy, de nem halad: nem a természet, de az ember a hibás. Azt a módot, melylyel az ember szükségletét a természetből előállítja, gazdálkodásnak, — azt a szellemi erőt, mely a fejlődést eszközli, haladásnak, művelődésnek nevezzük. A czél mindig egy volt s lesz mig a világ áll; a szükséglet előállítása: a gazdálkodás. Minél nagyobb e szükséglet, annál erősebben kell a szellemi erőnek működni, vagyis haladni; vagy fordítsuk meg: minél erősebb a szellemi erő, annál jobban működik, sebesebben fejlődik s halad, annál több lesz az igény, annál súlyosabb az előállítás, a gazdálkodás. Ez egy circulus vitiosus. És ha nincs meg a kellő arány a haladás és gazdálkodás között, vagyis ha több a szükséglet, mint a mit elő tudunk állítani, beáll a zavar. Minden működése a szellemnek, minden haladás elvitázhat- lanúl egy végczélra működik: a szükséglet előállítására; igy gazdálkodik. Az emberiségnek nagyon kevés szellemi erőt kellene még ma is kifejteni, ha csak arról lenne szó, hogy a teremtett élet-szükséget, a táplálékot szerezze meg. — Nem ez az a szükség. mely őseredetű, de az a szükség, mely természetszerűleg, a haladásból fejlett ki, ez az, a mi ma már az egész embert, az egész szellemi erőt igénybe veszi. Nézzük már most, hogy megvan-e még az a teljes jó viszony, mi a teremtéskor megvolt, a teremtett emberiség fejlődése: a haladás, és a szükséglet előállítási módja: a gazdálkodás között, napjainkban is ? Nem zavarja-e valami, a haladás és gazdálkodás közötti jó viszonyt? A kör kör-e csakugyan? A „Soll és Haben“ rovata hogy áll ? E kérdéseknél úgy tetszik az embernek, hogy kell valaminek lenni, mi zavarólag hat a világra. De hát mi az ? Ismét csak kérdés. Honnan van, hogy az emberiség általában elégedetlen; vannak, kik még az őseredetű alkotási — a gyomor szükhatára közé szorított — szükséglettel senr bírnak. de általában, a fejlődésből származó igényeknek kielégithe- tési módja nincs meg senkinél. Felmondta a természet e bőséges tárházaá szolgálatot? Vagy az emberbe oltott fejlődési csira erősebben működik, mint a szellemi erő ? S igy a teremtés a hibás ? — Egyik sem. Az újkori emberben van a hiba, mit csak az ember igazíthat helyre. Az első ember szellemi ereje s a mai ember szellemi ereje között a különbség ugyanaz, mi a szükséglete közötti különb
