Eger - hetilap, 1889

1889-03-12 / 11. szám

85

— Kápolna 1889. márczius 5. — A kápolnai választó kerület is sorakozott az ország legtöbb választó kerületeihez, a midőn a tárgyalás alatt lévő véderő törvényjavaslat 25. szakasza tárgyában Álmásy Géza, képviselőt határozatilag felkérte a nevezett szakasz ellen szavazatát gyakorolni. — Az eloleges meghívás folytán a kerület választói szine java, mintegy 500 megjelent. Szerelem Alfréd az értekezletet megnyitván, elnök és jegyző választásra hívta fel a megjelenteket; közfelkiáltással Fáy László és Szabó Elemér választattak meg. Fáy László lelkes szavakban adta elő az értekezlet czélját, s a választók a többször helyeslőleg félbeszakított, és figyelemmel kisért beszédet nagy csendben hallgatták meg, melynek bevé- geztével, előterjesztett indítvány folytán következő határozati javaslat. „Mondja ki a kápolnai választó kerület egybegyült választó közönsége, hogy a jelenleg tárgyalás alatt lévő véderő-törvényjavaslat 25. §-át nyelvünk és nemzetiségünkre veszélyesnek tartja, és kívánja törvénybe igtatásá' annak, hogy ifjaink az elméleti tiszti vizsgát magyar nyelven tehessék le, és az önkéntesi szolgálatnak 2 évre való kiterjesztése mellőztessék.“ — Ezen határozat egyhangúlag elfogadtatván, azon kéréssel küldetik meg a kerület képviselőjének, miszerint szavazatát a 25. § ellen érvényesíteni szíveskedjék; több budapesti napi lap sürgönyileg értesit- tetett erről.

— Kinevezés. Kovács Domokos, egri kir. pénzügyi III. oszt. számtiszt, közelebbről ideiglenes minőségben a Liptó megye területén működő adófelügyelő mellé II. oszt. pénzügyi fogalmazóvá neveztetett ki.

— Kinevezés. B u k o v i c s Lajos, egri kir. ügyészségi Írnok, legközelebb az aszódi javító intézet gondnokává neveztetett ki. Bukovics városunkból való távozását számos barátain kivül leginkább fájlalja az egri önk. tűzoltó egylet, mely a távozóban ügybuzgó, s ritka tevékenységű alparancsnokát veszti el.

— Az egervidéki jótékony nöegylet által folyó hó 5-éu rendezett álarczos és jelmez bál alkalmával felülfizetni szívesek voltak: özv. Mészáros Istvánná 10 frt, Póka József 5 frt 50 krt, Samassa János, Szele Gábor püspök, Babies János, Begovcsevich Róbert, Zsendovics, József, kanonokok, és Lapsinszky János novaji plébános, Scheidl Ágostonná, Hartl Édéné, Imre Miklósné 5—5 irtot, Zalár József és Hartl Ede egyenként 3 frt 50 krt, özv.

Gyulay Pálné, Farkas Hellebronth Ottilia s Babies Béla 3—3 irtot, Kolossy Gáborné, Kolossy Gusztávné, Kovách Kálmán, Buzáth Lajos 2 — 2 forintot, özvegy Köllner Lőrinczné, Gotli Rafaelné, Dr. Breuer Soma egyenként 1 forint 50 krajezárt,

Végh Jenőné, Végh Gerőné, Steinfeld Hermanné 1—1 frtot, Dr.

Ury József, Babies Aladár, Matékovich Mór és Tóth Imre 50—50 krt. Továbbá a sorsoláshoz adakoztak: Imre Miklósné 4 drb., tárgyat, Ury József 4 drb., özv. Juhász Jánosné 1 drb.,

Egy napon lovas futár vágtatva jő hozzánk azon parancscsal, hogy másnap reggel az egész gyalogszázad az orvossal Konjicára induljon.

Nem tudtuk, mi történt. Végre este felé parancsnokom nekem megsúgta, hogy Konjicán holnap kivégzés lesz, és mert a nép ingerült, az ottan állomásozó két századot nem tartják ilyen alkalomra elégségesnek. A kivégzendő egy török fölkelő, kit fegyverrel kezében fogtak el éppen abban a pillanatban, midőn házát éjjel el akarta hagyni. E ház már régebben gyanús volt s rendőri felügyelet alatt állott.

Egész éjjel izgatott voltam, nem tudtam elaludni. A táborunk előtt föl és alá járkáló őr minden lépését hallottam, a „Halt, wer da? Gut Freund!“ mindig föllármázott szendergésemből. Aztán még a holnapi kivégzésre is gondoltam, minőt még soh’sem láttam.

Végre nagy sokára reggel lett.

Öt órakor indultunk s tiz óra felé Konjicára értünk. A városka, mintha ki lett volna halva. A bazárok zárva voltak, még a járacz (birka) sütők sem árulták párolgó pecsenyéjüket. Néha- néha lehetett egy-két embert együtt látni, kik halkan, csaknem sugdolódzva beszéltek egymással, de a mint minket észrevették, szétmentek.

Az ítélet, hirdetése délután két órára volt kitűzve. A mondott időben azon a téren, mely az állomásparancsnoki épület előtt volt, nagyszámú nép gyülekezett, mind férfiak s gyerekek; többnyire törökök, kik mogorván néztek reánk, szemükből az elfojtott düh villámokat töveit. A közeli épületekből sirás és jajgatás hallatszott.

Danilovich Pálné 3 drb., Volf Károlyné 2 drb., Matékovich Irénke 1 drb., Gröber Ferenczné 4 drb., Fógel Ágostonná 5 drb., Szentkirályiné 2 drb., Sikhegyiné 2 drb., özv. Mészáros Istvánná 4 drb.,

— A most elősorolt adakozóknak, a sorsolásnál s a jegyek elá- rusitásánál közreműködött hölgyeknek és uraknak, a rendezőség tagjainak, főleg pedig Rózsa Kálmán úr — budapesti lakosnak azon kiváló szivessége és áldozatkészségéért, hogy azon ráncz- esfély alkalmára szükséges összes nyomtatványokat, (meghívók, hirdetések, belépti és sorsjegyeket) oly csínnal és Ízléssel a jótékony czél iránti tekintetből díjmentesen átengedni kegyes volt,

— az árvák nevében leghálásabb köszönetét nyilvánítja: az e.yer- vidéki jótékony nöegylet.

— Városi ügyek. Folyó év és hó 10-én tartott képv. ülésből. Kupfer Jakab szállásmester elhalálozásával megüresedett szállásmesteri állás betöltése czéljából a határidő kitűzése iránt az alispán megkerestetett. A vallás- és közoktatás- ügyi minisztériumhoz kérvény intéztetett, egy állami jellegű alreáliskola felállítása iránt, a város részéről azon ajánlat mellett, hogy a költségek fedezéséhez évenként 2000 forinttal hajlandó járulni. Az 1887-ik évi városi gyámpénztári számadás a belügyminisztérium által felülvizsgálva s helyesnek találva, számadók a további számadás kötelezettsége alól felmentettek. Az 1889-ik évben készítendő aszphalt-járdák és átjárókra vonatkozó ajánlata a magyar aszphalt-részvénytársaságnak elfogadtatott, s a szerződés megkötésére a városi tanács meghatalmaztatott oly feltétel mellett, hogy az általa készítendő munkákért 15 évi jótállást vállal, és hogy ezen idő alatt minden hiányt, a város felszólítására, évenként egyszer, a nyári hónapban, ingyen kijavítani tartozik; továbbá hogy a munka átvételétől számítandó hat hónap lefolyása uíáu a kereseti összegnek csak 25%-léfia minden kamat nélkül; a benmaradó 75% pedig az átvétel napjától számítandó 4%-tóli kamattal 12 egyenlő félévi részletekben fizetendő. A hatvani külváros Il-ik negyedében építtetni tervbe vett községi iskolára vonatkozó javaslat tárgyalására, az 1886. XXII. t. ez. 110-ik §-ához képest, határnapul folyó év april. 14-ik napja tűzetett ki. A szőlészeti és kertészeti iskolára felügyelő bizottságnál megüresedett 2 tagsági helyre Fülöp Zoltán és Góth Tóbiás választattak meg. Eperjessy Rudolf vásártéri 8-ik számú házának katonai beszállásolás czéljából 1100 frt évi bérfizetés mellett bérbe leendő vétele elrendeltetett, s a szerződés megkötésével a városi tanács megbizatott. A Gólya czimű katonai laktanyára vonatkozó bérszerződés ujabbi 6 évre meghosszabbitatott. Hely. polgármester utasiitatott, a levéltár rendezése iránti javaslattételre. Az 1888-ik évi 3. rendbeli pusztagazdasági számadásra az illetőknek a felmentvény kiadatott.. Végül: a bérkocsiiparra vonatkozó szabályrendelet akként módosíttatott, hogy a szabályren- deletileg megállapítva lévő 5 egy fogatú bérkocsi töröltetik, s e helyett a 2 fogatú bérkocsik száma 5-tel szaporittatik.

Az elítéltet erős katona-fedezet alatt vezették elő. Görbe termetével, s földre hajtott, borotvált tarkójával nyomoruságos alakot mutatott.

A hadbíró szólitására fejét felemeli a delinquens. „Ibrahim“ kiált egy elfojtott hang hátam mögött. Balog volt. Én is felös- mertem, nagyon megváltozott, sokkal görnyedtebb, törődöttebb- nek nézett ki; Balog szemeit ezentúl nem vévé le róla; most kapitányához furakozik, valamit kérni látszik tőle, a kapitány helyeslőleg bólintott fejével.

Már a nap is hanyatlóban volt, végső sugarai a hegyek ormait biborpiros fénynyel árasztották el, mintha izzó parázszsal lettek volna behintve. A hosszú kihallgatásnak vége lett. Ibrahim nem is tagadta, hogy Tungus rabló-főnöknél volt s hogy Miliczát megölte. Bevallotta, hogy tudomására jutott, miszerint Milicza vasárnap Mostárba készül menni s útját — mint nyárban szokták — a Narentán keresztül fogja venni. Alig hasadt a hajnal, Ibrahim az átjárónál volt s egy bokor mögé bujt el, s midőn a leány oda ért, reá rohant s kérte, hogy kövesse őt Montenegróba. De Milicza nemcsak vonakodott, hanem szitokkal is illette, mire Ibrahim még jobban dühbe jött s a segélyért kiabálni kezdő Miliczát hosszú késével szivén szúrta s a vízbe dobta. . .

Az Ítélet kötél általi halálra szólt s csak kegyelemből változtatták golyóra. Ibrahimot kocsira emelték, Balog segített neki, de jól megfoghatta karját, mert ez fájdalmában ajkába harapott s visszatekintve Balogra, reszketni kezdett, arcza hamuszinüvé változott, s fölismerte ő is Balogot.

A katonák szuronyt szögezve vették körül a kocsit; Balog közvetlen mellette jobbján ment, szemét soh’sem vette le róla.