Eger - hetilap, 1889
1889-03-12 / 11. szám
84 — Fényes estély folyt le szombaton f. hó 9-én Gáspárdy Géza, városunk egyik tekintélyesebb ügyvéde házánál, mely a háziúr kedves leányai egyikének, Celeszra k. a.-nak és szeretett rokonának Okolicsányi Elise k. a.-nak, a helybeli 60-ik gyalogezred két derék tisztje, Agbaba Illés és gróf Zichy Károly főhadnagyokkal való eljegyzési ünnepélye volt. Magát az estélyt, a 60-ik gyalogezred zenekarának alkalmi darabokból összeállított szép zenéje előzte meg, mely 8 órakor vette kezdetét, s mely az utczán járó-kelőknek igen nagy számát vonzotta az utcza e tájára, így fogadtattak az érkező vendégek 9 óráig. A katonai zenekar programmját számtalan apró lampionok fénye mellett játszotta el, melyet a már ekkor szép számmal összegyűlt hölgyközönség a fényesen kiviláglott salon zárt ablakain át szemlélve hallgatott végig. Az uj párokhoz intézett kölcsönös üdvözlések után, 9 óra tájban, Palócz Jancsi vágott bele az ünnepi zajba s talpalá valói mellett megeredt az első csárdás, fokozatosan növekvő animóval. Néhány tour majd egy quadrille után, a mellékszobákba vonóit a díszes vendégsereg, hol három helyen ugyanannyi gazdagon terített asztal várt a táncz hevétől kígyóit arczok és elvesztett szivek bájos és elbájolt birtokosaira. A pompás fogassal kezdett válogatott fogásokból összeállított gazdag, lucullusi lakoma alatt, első sorban Mocsáry Imre andornaki nagybirtokos, a háziúr legbensöbb barátja mondott, mély gondolatoktól áthatott köszöntőt a két ifjú jegyespárra, majd Vessely ezredes vette át a szót, éltetve úgy az ifjú párokat mint szüleiket. Vacsora után a souper következett, mely alatt hogy mily fokra hágott az animo, legeklatansabb bizonyítéka azon körülmény, hogy 8 újra is alig tudott határt szabni neki. Souper után cottillion következett, melynek egyik érdekes figuráját a kendő válasz falon át dugott masqueirozott fejek, legérdekesebb pontját pedig a posta képezte, melyen mindenkinek érkezett levele. Az én levelem egy váltót tartalmazott mely 1500 sárga répáról volt kiállítva, egy csók értékében. Donnervetter schneidig! A valóban pompás hangulatban tartott gyönyörű estélynek a pirkadó reggel is alig tudott hátát t vetni, az utolsó csárdás fényes nappal ép’ oly, sőt nagyobb animóval folyt le mint aminővel az első kezdődött, s reggeli 7 órakor mindnyájan egy sokáig feledhetetlen éj maradandó szép emlékeivel távoztunk. A minden tekintetben páratlan szép estélyen a kedves és vidám kedélyű, kis háziasszony Gáspárdy Gézáué úrnő s szeretett leányai Anna és Celeszta k. a.-nyokon kívül ott voltak: Okolicsányi La- josné, Okolicsányi Elise (Laskodról) Babies Béláné, özv. Erdélyi Józsefné, Erdélyi Gizella és Marianna, özv. Frantz Alajosné, Frantz Etelka, Halasy Béláné, Halasy Berta és Margit, Hunyor Anna és Margit, Imre Miklósné, Imre Leona, Kállay Sándorné, Kovács Kálmánná, Mocsáry Imréné (Andornakról,) özv. Okolicsányi Ödönné és Szabó Ella úrnők és urhölgyek. Pipi. — Márczius 15-ike. A hevesmegyei 1848 9-ki honvédegylet, a helybeli jogakademia polgárságával egyesülve, a dicső emlékű itt, gyanús existentiáju egyének, kalandorok, szélhámosok, kiknek nem volt mit veszteniük: sem pénzt sem becsületet. Többször megtörtént — különösen vidéken — hogy a panaszos felek a bíróság mellőzésével egyenesen az állomás-parancsnokhoz (kapetán, mint ők nevezik) jöttek igazságot kérni, kinek aztán közönségesen s ük erűit rövid szóbeli eljárással az ügyet rendezni. Leginkább a végrehajtó közegek voltak a gyűlölet tárgyai. Nem is csoda, mert voltak közöttük számosán olyanok, kik lopás vagy hűtlen kezelés miatt a hadseregből kilökettek s ott tárt karokkal fogadtattak, s nem egyszer történt meg, hogy egy-két év elteltével gallérokon arany vagy ezüst rózsácskákkal s karddal oldalukon — tehát a tiszteknek megfelelő rangban — büszkélkedtek az utczán. Ezek aztán zsarolták ez úgyis szegény népet, birkáknak tekinték s nyirdálták őket többszörösen, s midőn már az eleven bőrt is le akarták róluk nyúzni, a birka felmondta az engedelmességet s farkassá változott, mely minden irányban harapni kezdett. Persze aztán, mint rendesen történni szokott, előhívják a katonaságot, hogy a megvadult elemet megfékezze s ismét rendet csináljon ott, hol lelkiismeretlen gazok zavartak mindent ösz- sze-vissza. Igaz, hogy Kállay Béni később jól kitisztította az Augias istállóját, s lassan-lassan a rend, nyugalom, s anyagi jólét korszaka következett, de ez azután volt, midőn már sok ifjú vér pirosította be a Karst-hegység minden szikláját és a kimondhatatlan fáradozásoknak s nélkülözéseknek, az ezekből támadt betegségeknek, mint typhus, vérhas stb. ötször annyian a legjobbjaink közül estek áldozatul. 1848-ik évi márczius hó 15-ikének évfordulóját nemzeti ünnepnek tekintvén, azt ez idén is szintén úgy, mint az ezt megelőző években, meg fogja tartani és pedig a következő sorrenddel: délutáni 5 órakor gyülekezés a lyceum előtti térségen, melyet taraczk- lövések fognak jelezni, 5 V2 órakor zászlók, fáklyák fénye és zeneszó kíséretében indulás a megyeház előtt, barátok hídja, a Var- allja, és a Német-utczán át a városháza elé, a hol az 1848/9-ki csatákban elesett egri honvédek emléktáblája előtt Csoór Gáspár, és Sándor Szilárd jogakad. polgárok által alkalmi szónoklatok foguak tartatni. Ezek befejeztével a diszmenet a Kossutk-utczáu keresztül a törzskaszinó elé vonul, s ott szép rendben szétoszlik. Az ünnepet a törzskaszinó nagytermében ünnepélyes estebéd fogja befejezni, melynek díszét az egri koszorús dalkör előadása is jelentékenyen fogja emelni. Estebéd alatt czigányzene játszik. Ez ünnepest alkalmából hazafias beszédeket tartanak : C s i k y Sándor, a hevesmegyei 48-as honvédek egyletének elnöke, Zalár József, Hevesmegye főjegyzője, és az egri jogakad. polgárság részéről, Ury Lajos jógák, polgár. Az estebéden egy teríték ára, zenedijjal együtt 1 frt 20 kr. — A társas vacsorára való részvételre aláírási ivek kiosztva vannak a törzskaszinó, az uj casinó, keresztény iparos kör, kereskedelmi csarnok helyiségeiben; úgyszintén Eliássy Ferencz, Kapácsy Dezső, Csoór Gáspár, Horváth Gyula, Hellebronth Pál és Ury Lajos uraknál. — Az estélyben való minél számosabb részvételre városunk hazafias közönségét tisztelettel meghívja a rendezőség. — Hevesmegye tiltakozása. Hevesmegyének, tudvalevőleg csak két kormánypárti képviselője van; egyik visontai Kovách László, a képviselőház háznagya, a gyöngyösi, — a másik Almássy Géza, a kápolnai kerületből. E két kerület választó közönsége, pártkülönbség nélkül, a múlt héten népes közgyűlést tartott, hogy a most tárgyalás alatt levő véderő törvényjavaslat sérelmes szakaszai ellen tiltakozásának kifejezést adjon. Kápolnán a múlt kedden, f. hó 5-én volt a gyűlés, melyen a kerület országgyűlési képviselőjéhez, Almássy Gézához levelet intéztek, hogy a véderőtörvényjavaslat 25. §-a ellen érvényesítse szavazatát. — Gyöngyösön vasárnap, f. hó 3-án volt e tárgyban a választó polgárok népes közgyűlése, mely egyhangúlag elfogadta Klimó Pál, ottani ref. lelkész következő indítványát: „A véderőről szóló, s most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 25. §-a, a kormány által előterjesztett alakjában, a gyöngyösi orsz. képviselő-választó közönség hazafias érzületét is melyen sérti, s annak jelen alakjában, valamint a Gajáry orsz. képviselő határozati javaslata értelmében keresztülvitele ellen a jelen nagygyűlés tiltakozik. Minthogy pedig a választó kerület orsz. képviselője, betegsége miatt, e törvényjavaslat hivatkozott szakaszára tartandó szavazásnál jelen nem lehet, e §. elleni szavazásra a nagygyűlés Hevesmegye kápolnai választó kerületének orsz. képviselőjét, Almássy Géza urat keresi meg s kéri fel. Kiváltképen a görög nem egyesültek képezték a legvesze1 delmesebb részét az elégületleneknek. Ezek a montenegroiakka nemcsak vérrokonok, de szokásaikra, gondolkozásukra, érzelmükre s mi legfőbb: vallásukra nézve is ugyanazok. Az is ösmeretes dolog, hogy Pétervárban, Moszkvában egyedül azon czélra alakultak egyletek, hogy a bosznia-herczegoviniai görög nem egyesültek templo ■ ait mindenféle szent képpel, reliquiákkal, ezüstös-aranyos misemondó ruhákkal ajándékozzák meg s igy a nép vallásos érzületére hatva a nagy szláv aspirálóknak megnyerjék. Fanatikus pópáik ez irányban rendkívüli tevékenységet fejtettek ki. Tehát a lázadás kitört. Montenegro nyíltan, Oroszország titokban támogatta a felkelőket, kiknek száma naponkint gyarapodott. Az insurgensek élelemmel és hátultöltő puskával jól el voltak látva. Kovácevic rablófónök minden katonatiszt fejére öt aranyat tűzött ki, s jaj volt annak, ki kezei közé került. Mert nem csak kikeresett kegyetlenséggel végezték ki az ilyen szerencsétlent, de hulláját is a legiszonyatosabb módon csonkiták meg. És ezt mi jól tudtuk, s azért általános, mindenkinek önmagától jövő elhatározása az volt, hogy ha netalán sebesülten jutuuk hatalmukba, revolverünk egy utolsó golyója szivünknek czélozva megszaka- ditand tőlük. . . . Borús szeptemberi idő volt. A vászon-sátorban való tartózkodás a több napi esőzés következtében kellemetlen kezdett lenni. Mostárból nyugtalanító hírek szállingóztak. A katonák éjjel-nappal konsignálva voltak, az ország több helyén véres összeütközések történtek az insurgensekkel. Új ezredek megérkezését türelmetlenül vártuk.
