Eger - hetilap, 1889

1889-03-12 / 11. szám

83

bol; meg a farsang is, mert ha még soká tartott volna, valamennyi szép leányt elvinné Egerből az őr

............pardon az a

so

k, gomba módra szaporodó vőlegény, s igazán nem tudnám, hol tegyek akkor szert tisztán és pazaron világitó, jóságos, gyémánt szivekre, égő, rubint ajakakra, s igéző, bájos, zafír kék és bogár fekete szemekre.

Pedig női szemek nélkül nincs élet. Hiszen már a teremtő is megbánta, mikor az eget teremte, hogy a szegény halandót az égtől oly messze helyezé, teremtett tehát még egyet, mely közelebb legyen hozzá, kisebbet, de szebbet, nyájasabbat, üdvözítőbbet — a női szemet.

De veszedelmesebbet is. Hiszen volt ifjú trónörökösünk ma is élne tán, ha Vetsera báróné szép szemei ragyognának reá, s nem kellett volna miatta oly hosszú farsangot, mint az idei, végig bőjtölni egynémely elkeseredett cs. kir. sziveknek ; Milán se mondott volna le tán a trónjáról fia javára, ha képes lett volna Natália. annyi patáliát okozó, fatális, bűvös bájos szemeit elfeledni ; de talán még Fenyvessy Ferkó se tudott volna minap oly szellemes ötletektől duzzadó beszédet mondani a képviselőházban a véderő-törvényjavaslat ellen, ha nagyobb számú ragyogóan fénylő szempár sugárzik feléje a női karzatról.

De legfényesebben beigazolta ezt az egervidéki jót. nőegylet e hó 5-én farsang utolsó napján, az ó-kaszinóban tartott hagyományos álarczos és jelmez-estélye, mely mint mindig, úgy ez idén is pompásan sükerűlt.

Álarczot és jelmezt ugyan minél kevesebbet láttunk, úgy hogy ezek miatt a tánczot már 10 órakor meg lehetett kezdeni. Egy kedves kis póstagalamb (Deésy Anna k.-a.) igen szép, Ízléssel és csínnal kiállított jelmezben, melynél csak egy nem volt a postagalambé, hogy t. i. nem volt piros piczi lába; egy kártyavető jósnő, (igen veszedelmes jelenség); néhány nyakainkért figura, és néhány dominó adtak álarczos és jelmezes jelleget a bálnak.

Á dominók közül különösen egy sárga és egy fehérrel rózsa- szin dominó, feltűnően játszi kedélyeskedésük miatt vonták magukra a figyelmet, kiket szintén a rejtélyes bogárszeraek vonzottak oda. Az ezekből kisugárzó delej hatalmas vonzereje igen nagy hatással volt reájuk, s épen ez lett árulójuk.

Szünóra előtt tombola volt. melyben számtalan sok érdekesebbnél érdekesebb tárgy sorsoltatott ki, s melynek rendezése, valamint az egész estély fényes sükere nagy mértékben dicsérte a nőegylet fáradhattam tevékeny elnöknőjének: özv. Mészáros Istvánná őnsgának minden legcsekélyebbre kiterjedő figyelmét, és tapintatát, s a miben mintegy jobbkezeként a nőegylet derék ti- toknoka, Dobrányi Lajos szerepelt. A főnyereményt egy díszes thea service képezte.

Maga az estély, a legpompásabb ragyogó hangulatban, mely teljesen méltó volt Carnevál végső föllépéséhez, hajnali 6 óra tájban ért véget.

Nem lehet enyém az, ki hazáját Szívtelenül úgy dönti veszélybe!“

„Menj anya-gyilkos! hisz’ te atyád is Élte delén e sírba temetted,

S őt ide űzted a hol az ember Névtelenül él! Menj! s ne feledd el:

A haza ellen elkövetett bűnt Legszigorúbban sújtja az Isten,

S nincs hatalom, mely tégedet egyszer Még kegyelemmel jóra segítsen!“

Koncz Pál.

A baka boszuja.

Elbeszélés a bosnyák tábori életből.

Irta: Dr. Kaáli.

(Vége.)

A bonczolás másnap a helyszínéhez közel a konjiczai törvényszéki bíró és Fábiani ezredorvos s egyéb tanuk jelenlétében ment végbe. Sírját is mindjárt ott ásták meg neki. Asztal s más segély-eszköz hiányában a hullát a sir szélére helyeztetém, aztán leszálltam magam is a gödörbe, s onnan állva végeztem el a bonczolást. A nap égetően lövelte sugarait, fent a magasban már néhány kondor-madár kóválygott, nem messze tőlünk a piros virágú gránátalma-bokrokon nagy fekete hollók krákogtak.

A munka nehéz volt, sok verejtékembe került, de azért elA négyeseket 30—32 pár járta. Szépeink közül ott voltak: Brengl Hermin (Gyoma), Buzáth Lajosné, Deésy Anna, Eötvös Róza, Erdélyi Gizella és Marianna, Fekete Jánosné, Frantz Etelka, Fülüp Berta és Piroska, Gáspárdy Anna, Gröber Irén és Jolán, Imre Leona, Jekelfalussy Ilona, Kolossy Gusztávné, Kolossy Margit (Homokterenne), özv. Kolossy Sándorné, özv. Köllner Lőriucz- né, Lipcsey Lidiké, Lipovinczky Irén (Heves), Mátékovics Irén, Mátékovics Mórné, Mészáros Kornélia, Pátz Szidike, Scheidl Lully (Hatvan), Szabó Ella.

Gardedámok: Deésy Ferenczné, Eötvös Józsefné, özv. Erdélyi Józsefné, özv. Frantz Alajosné, özv. Fülöp Józsefné, Gáspárdy Gézáné, Gröber Ferenczné, Imre Miklósné, Kolossy Gáborné, Lipcsey Péterné, Lipovniczky Kálmánná, özv. Mészáros Istvánná, Scheidl Ágostonná, Stephanovszkyné. —ö.

— Csávolszky Lajos orsz. képviselő, az „Egyetértés“ szerkesztője, Szederkényi Nándor, Egerváros orsz. képviselőjének társaságában, a múlt vasárnap, f. hó 10-én városunkba érkezett, s Pánthy Endre apátkanonok ő nsgának volt szívesen látott vendége. Csávolszky Lajos ezúttal a debreczen-füzesabonyi vasút érdekében látogatta meg városunkat; az estét, több megyei tekintély társaságában, Zsendovics József apátkanonok őnsga vendégszerető házánál töltötte, s másnap ta fővárosba visszautazott.

— Kifogyhatlan jótékonyság. Lengyel Miklós püspök, egri fókáptalani nagyprépost őmlga legközelébb ismét 150 frtot adott át Eger város elüljáróságának a czélból, hogy a tanács ez összeget, legjobb belátása szerint városunk szegényei közt kiossza. A tanács a nemeslelkű adományozó intentiójához képest ez összeget 49 oly városi szegény közt osztotta ki, akik a segélyezést méltán megérdemlik, de kiknek erkölcsi érzete tiltja az adakozó közönségnek nyilvános kéregetés által terhére lenni.

— A hevesmegyei gazd. egyesület érdekében, tegnap, f. hó 1 l-én délután, Kaszap Bertalan alispán lakásán nagy fontosságú értekezlet tartatott, melyen megyénk legkiválóbb vezér- férfiai s birtokosai közül mintegy 16-an vettek részt. A nagyér- dekix értekezletről, mely lapunk zártakor ért véget, jövő számunkban fogunk részletes tudósítást közölni.

— Hevesmegye közig, bizottsága, főispán ő mlga elnöklete alatt, tegnap, f. bó 11-én tartotta márcz. havi rendes ülését. Ez ülés egyik legérdekesebb tárgya volt, a regále-törvény értelmében, a regále-megváltási I. fokú közigazgatási albizottság megválasztása. Ez albizottságba megválasztattak: elnökül Isaak István; tagokul: Imre Miklós, és Szerelem Alfréd; elnökhelyettesül Gráfl Jenő; póttagokul: Beniczky György, és Martonffy László.

végeztem s a bonczlelet világosan kimutatta, hogy Abramovics Milicza erőszakos halállal múlt ki.

De hát ki volt a gyilkos ? A vén anyót még gyanúsítani is alig lehetett, azután alibijét is ez időre egész pontossággal bebizonyította. A legtöbb gyanú Ibrahim ellen irányult. De hol van ő? Senki sem tudta.

Balogot is kihallgatták; elmondott mindent, mit Miliczáról, annak Ibrahimhoz és keresztanyjához való viszonyáról tudott; ez csak növelte a gyanút Ibrahim ellen, de őt sehol sem találták.

*

* * *

Pár hét múlt el; az esetet már majdnem elfelejtettük; maga Balog is lassankint magához jött, csak komolyabb és zárkozottabb lett, mint volt az előtt.

Különben már ekkor a zavargás nagyobb mérvet öltött, most már nem rablóbandákról, hanem czélirányosan előkészített lázadásról volt szó. Hivatalnokaink s katonatisztjeink családjukat biz- tositandók haza szállították őket. A bennlakók mindig kihivóbb viseletét tanúsítottak — főleg Mostarban — irántunk, gúnyosan nézték le a katonákat s keskeny utczáikon alig akartak előlünk kitérni.

Az 1881—82-iki mozgalom legfőbb oka a rossz közigazgatás volt. Legelső föltétel lett volna az occupatio után az ország legjobb hivatalnokait, ha mindjárt nagyobb áldozatok árán is, ide parancsolni, kiknek becsülete, feddhetetlen előélete s kipróbált képessége garantiát nyújtott volna itteni működésükért. De ezek helyett mily társaság gyűlt össze! Az Osztrák-Magyar-Monarchia szellemi proletárjai — főleg horvátok és csehek — pasáskodtak

*