Eger - hetilap, 1889

1889-03-05 / 10. szám

76 sósság s az istentisztelet külső fényének emelésére is annyi áldo­zatkészséggel fáradoznak. Végül Halász Ferencz, Hevesmegye kir. tanfelügyelője, a szülék nevében üdvözölte, lelkes visszhangra talált pohárköszöntőben, a cist. rendház tagjait, kik gyermekeik növelése körül annyi buzgalommal s önfeláldozással fáradoznak. — Paxy Károly tábornok, kassai honvédkerületi parancsnok, Tomisics őrnagy — kerületi segédtiszt kíséretében f. hó elsején városunkba érkezett s nsgos Zsendovics József kanonok urnák volt szívesen látott vendége. Czélja volt a kerületi parancsnoknak nemcsak a honvéd altiszti iskolát megszemlélni, hanem a várban foganatosítandó nagyobb építkezésről is helyszíni meggyőződést szerezni. — Hymen. A jövő szombaton, f. hó 9-én két díszes eljegy­zési ünnepély fog városunkban végbemenni. Ekkor vált jegyet Gáspár dy Coelesta kisasszony, Gáspárdy Géza, hevesme­gyei birtokos, az egri ügyvédi kar egyik előkelő tagjának, s neje: okolicsnai Okolicsányi Coelesta, úrnőnek kedves és müveit leány­kája, vőlegényével Agbaba Ákossal, az Egerben állomásozó 60. sz. csász. és kir. Appel-gyalogezred főhadnagyával. Ugyanez alkalommal tartja előleges kézfogóját vásoukeöi gróf Zichy Károly, ugyancsak Appel-gyalogezredbeli cs. és kir. főhadnagy, özv. vásonkeői gróf Zichy 0 11 ó u é, szül adorjánházi és kereszt- szeghi gróf Csáky Gábriella csillagkereszteshölgy ő exja fia, arájával: okolicsnai Okolicsányi Eliz kisasszonynyal, okolics­nai Okolicsányi Lajos, szabolcsmegyei nagybirtokos, és neje: szül. okolicsnai Okolicsányi Hermine urliölgy szeretetreméltó, mü­veit leánykájával, — mely utóbbi eljegyzést pár hét múlva, a boldog ara szüleinek szabolcsmegyei lakásán, újabb jegyváltási ünnepély, f. é. jul. hóban pedig ugyanott fényes esküvő fogja követni. —• Mindkét vőlegény, az itt állomásozó csász. és kir. Appel-gyalogezred két kiválón derék tisztje, közkedveltségü tagja müveit társas köreinknek. Ezúttal mindkét eljegyzés az egyik örömapa: Gáspár dy Géza, tisztelt barátunk vendégszerető há­zánál fog végbemenni, s — mint halljuk, — fényes estélylyel lesz egybekötve. — „Concert spirituel“. A H a u s m a n n V. egri székesfóegy- házi karnagy által, f. hó 24-én, tisztán egyházi klassikus zene­müvekből rendezendő hangverseny műsora újabban ismét egy nagyérdekű számmal gyarapodott. E szám: Liszt Ferencz hírne­ves hazánkfia ünnepi nagymiséjének „Benedictus“-a, s esetleg „Agnus“-a, melyet zongorán, négykézre, dr. Fekete Károlyné, sz. Zsasskovszky Irma úrnő, és Hausmann T. karnagy fognak elő­adni. A hangversenyre az előkészületek s próbák serényen foly­nak ; s miután ezeken volt alkalmunk egyet-mást futólag hallani, eleve is elárulhatjuk, hogy az egyik, magán-énekesek, és vegyes karok által teljes zenekar-kísérettel előadandó darab, a „Golgota“ ez. oratórium, Hausmann V. karnagy szerzeménye, hatásos zenei szépségei által méltán meg fogja lepni a klassikus egyházi zene iránt érdeklődő müveit közönségünket. — Esküvő. Gaál Béla, városunk helyettes rendőr-főkapitánya, f. hó 2-án, délután 5 órakor vezette oltárhoz Farkas Margitot, Farkas Vincze li. városi árvagyám kedves szép leányát. Nyoszolyó asszonyok voltak : Ivády Miklősné és özv. Szentkirályi Kázmérné; nyoszolyó leányok: Szentkirályi Irma, Ivády Margit, Máder Gi­zella (Hevesről) és Vancsó Tériké. A násznagyi tisztet Dobóczky Dezső és itj. Székely János töltötték be. Az egyházi szertartást Luga László, a család régi barátja végezte. — Az esküvőt fényes lakoma követte. Mondanunk sem kell, hogy a jó kedv reggelig tartott. — Az „egri dalkör“ bohó-estélye, a múlt szombaton, f. hó 2-án a törzskaszinó nagy termében, igen szép számit, s válasz­tékos közönség részvéte mellett, a legszebb sükerrel folyt le. Az estély „művészi“ részében, maga a dalkör három tréfás, kedélyes kvartettet („Pepi táut“ Genéetől; „A dalnok hitvallása“ (polka- ír.) Huber K.-tól, és az ismert „Étlap“ Zöllnertől) énekelt; A minden tekintetben (legföllebb az „Étlap“ tempójának lassú­sága ellen van némi észrevételünk) korrekt előadás újból arról győzött meg bennünket, hogy az „egri dalkör“ még mindig ma­gasabb fokára törekszik a művészi emelkedés ama lajtorjájának, melyen a verseny-koszorúkat szerezte. A haladás egyébkint nem­csak intensive, de extensive is nyilvánul, uj, derék erők csatla­kozása által úgy, hogy ma az „egri dalkör“ egy tekintélyes, zene- dinamikailag is jól szervezett, kompakt testületet képez; s ép ezért kellemesen lepett meg bennünket ez erők harmonikus egysége, s ama szembetűnő méiseklet, mely a művészi összhangzat rovására sem egyes szólamokat, sem egyes kiemel­kedő hangokat nem enged extravagálni, — mely körülmény már magasabb művészi összérzékre s fegyelmezettségre vall. Bizonyos, hogy eme — dillettáns dalárdáknál csak igen ritka, — művészi tulajdonság legíöképen a huzamosabb együvé tartozás és együtt működés eredménye, de elvitázhatlanul nagy érdeme van annak elérésében a karnagy: Pokorny János értelmes és tapin­tatos vezetésének is. A Rhombergféle „Gyermek-Simfoniá“-n, a Brixnerféle „Allatquartett“-en (melyet 1871-ben is előadott az ak­kori egri dalkör), különösen annak eredeti állat-alakjai n, de főleg az „állatsereglet“ vezetőjének, s szeliditőjének (a kis B.-nak) ügyes bemutató mókáin jóizűeket kaczagott a hálás közön­ség. De az est tréfái közt a legélénkebb derültséget két- ségkivül Rudassy János, a dalkör e kiváló tagja idézte elő, saját ügyes zongora-kísérete melleti, érczes, csengő han­gon, s eredeti mi ka ó-falusi dialektusban, s tónusban előa­dott szebbnél szebb palócz-dalaival, mikből, a ritka derült hangu­latra villauyozutt közönség, „ujrá!“-ira tán reggelig se fogyott volna ki, ha — a torkát nem kötelessége kímélnie, — s ha már a palócz nóták gyújtó hatása alatt el nem kezdenek élénken to- porzékolni némely — piczi lábacskák. Rudassy barátunk­tól tehát csakhamar Lojzi enyves nyirettyűje vette át, mi pedig, tisztünket itt befejezve, a továbbiak lefolyására nézve r. báli re­ferensünknek adtuk át a szót. Alig fújta el a köv.esdi matyó, hogy: Csárdás kis angyalom Rósz hiredet-e hallom. azonnal fölhangzottak a Baloghék talpalá való csárdásai, s mi­alatt a fiatalság tánezra perdült, szék-szék után láthatatlanúl tűnt el a föld színéről. Csárdás után tour, tour után csárdás járta, folyton fokozódó jókedvvel és animóval hajnali 5 óráig, s hogy tovább nem, annak talán épen közönségünk, — dalestélyeinken szokatlan — részvétlensége az oka, mely rendesen előidézője szokott lenni nyilvános mulatságainkon annak, hogy a jelenlevő kis közönség korán széthull. A négyeseket 30—32 pár járta. Városunk és vidéke hölgy koszorújából a táuczoló szépek között ott voltak: Buzátli Lajosné, Deésy Anna, Dubravszky, Mariska és Tériké ^(Apátfalva), Erdélyi Gizella és Marianna, Eder Anna (Halmaj), Éliássy Ida, Frank Anna, Frantz Etelka, Gröber Irén és Jolánka. Halasy Margit, Hodossy Ida, Imre Leona, Juhász Irén, Kolossy Gusztávné, Kolossy Margit (Homok-Terenne), Mayer Berta. Mészáros Kornélia, Müller Ferenczné, Pátz Szidike, Plank Irén, Ruzsiu Öttóné, Scheidl Lully (Hatvan), Szécsényi Jolánka. — Kinevezés. Az egri kir. törvényszéknél, Szilágyi Gábor kir. tszéki bírónak kir. táblai bíróvá történt előléptetése folytán megürült egri kir. tszéki bírói állomásra e napokban Farkas Kálmán, miskolezi kir. aljárásbiró neveztetett ki. — Meghívó. Az ország választó kerületei majdnem minde­gyikében pártkülönbség nélkül tartatnak értekezletek, hogy az országgyűlésen tárgyalás alapját képező véderő-törvényjavaslat magyar nyelvünket megtámadó 25-dik szakasz ellen tiltakoz­zanak. Elérkezettnek tartjuk az időt, hogy a kápolnai választó kerület is e tárgyban véleményét nyilvánítsa, ugyanazért felhív­juk pártkülönbség nélkül az összes választókat, hogy e tárgybani tanácskozás végett f. év marczius 5-én d. u. 2 órakor Kápol­nán a nagy fogadóban megjelenni szíveskedjenek. Kápolna, 1889. februárhó 26. Szerelem Alfréd, Remenyik Zsigmond, Fáy László, Paravicini Jenő, Szabó Elemér, Ilollner Ervin. — Szeretett királynénk ö felsége legújabb arczképe e napok­ban jelent meg Lechner K. bécsi udvari s egyetemi könyvárus (Bécs, Graben 31.) kiadásában. A rendkívül sükerűlt. díszes arcz- kép, melyet a bécsi csász. és kir. katonai földrajzi intézet lielio- graphiai intézete készített, méltó pármása királyunk ő felsége pom­pás arczképének, mely ugyancsak a nevezett intézetből került ki. A királyné ő felsége arczképe 80:60 cm. nagyságú, japáni papír­ra van nyomva, s királyné ő felsége névaláírásának utánzatával van ellátva. Kétségen fölül áll, hogy királynénk ez arczképe is oly rendkívüli elterjedést nyer, minőben királyunk ő felsége arcz­képe az öszes osztrák-magyar monarhiában részesült. A kép ára 1 írt, — egyszerű, vagy fényesebb kerettel együtt 6—15 írt; a leg­finomabb színes aquarell-kiállitásban, díszes kerettel együtt 25 frt. Megrendelhető minden könyv- és műkereskedés utján. A fönt­nevezett kiadónál ugyanily kiállításban megjelentek néh. Rudolf trónörökös és Stefánia trónörökösnő ő fenségeik arczképei is. — A „Vértessi-iinnepély“ ismét halasztást szenvedett. Az egri törzskaszinó által kiküldött ünneprendező bizottság, a f. hó 9-ére megállapított „Vértessi-ünnep“ megtartását ismét kénytelen volt, még pedig ez úttal bizonytalan időre, elhalasztani. Okot az

Next

/
Thumbnails
Contents