Eger - hetilap, 1889
1889-03-05 / 10. szám
hassák abból azok, a kiket megillet, hogy miként szokták magokat valóban kékvérű delnők vegyes társaságokban, tisztességes polgárnők és polgár ifjak irányában viselni. A chronologikus rendet tartom. Legelőször is egy, éppen itt Egerben a forradalmi időszak előtt történt esetei, hozunk fel, melyre itt Egerben ma is többen emlékeznek. De mivel a mostani nemzedék a 48 előtti társadalmi életet nem ösmeri, meg kell jegyeznünk azt is, hogy azon időkben, még az ügyvédek és orvosok nejei és leányai sem igen keveredhettek az úrnők közé, és csak is oly nyilvános mulatságok alkalmával, melyekben az úgynevezett honoratiorok családjai is hivatalosak voltak, érintkezhettek az úri nőkkel. Almássy Pál, akkori Hevesmegye alispánjának neje, szül. Batthyány grófnő volt. A jogászok lady patronessenek az alispán nejét kérték meg, ki ezen tisztet elvállalta és sok szeretetreméltósággal és tapintattal viselte. Azon időben a jogászok közt is sok volt, kik a felsőbb körökhöz tartoztak. Hevesmegye ifjúságának, melyről el lehetett ám mondani, hogy valóságos jeunesse d’orée volt, szine-java hivatalos volt és részt vett. A csárdás alatt a grófnőt egy jogász, kinek atyja, az öreg Nékám, előbb iparos, később városi szállásmester volt, tánczra kérte fel. A grófné szívélyesen felállott, s a mint uékányan, kiknek szemet szúrt az, hogy egy polgári származású egyén az ünnepelt grófnéval tánczolni merészel, összer ó tfentek, egyik közülök azon szándékkal, hogy a grófuét ezen, szerinte kínos helyzetből kiszabadítsa, oda sietett, és azon pillanatban, midőn a jogász tán- czosnéját eleresztette, hogy egyet fordulva ismét átkarolja, — közéjük lépett és a grófnéval tovább akart tánczolni. Ámde a grófné félrelépett, és komolyan és határozottan azt mondta a mentő lovagnak: „Ez itt, az én tánczosom“ és tovább tánczolt az ifjú Nékámmal, a mentő gavallér pedig kénytelen volt szégyenszemre odább állani. Megjegyezzük, hogy azon pillanat alatt, midőn odaugrott a grófnőt tánczosnéjától elragadni, odasugott: „Ez polgár fin s nem a grófnéhoz illik,“ — a grófné ezt nagyon jól hallotta, s ép ez indította komoly fellépésére. Es oh csoda! a grófné mellén levő brocheból, mely pedig maga oly vagyon-értékü volt, milyennel Egerben jelenleg kevés család rendelkezik, — egy brillant sem hullott ki. * * * A forradalom után, az ötvenes évek elején, itt casinó-bál volt. Néhány ifjú ember reá vett több előkelő, Gyöngyösön lakó úri családot, hol azon időben sok igazi aristokrata család lakott, hogy e bálra bejöjjön. A vidékről is sokan voltak. A bálban, az igaz, csak is meghívott vendégek vettek részt, de a társaság vegyes volt, a mennyiben polgárok is nagy számban voltak hivatalosak. Bejött báró Beustné is, ki született gróf Almássy Marie volt, ennek anyja pedig született Bretczeuheim lierczegnő. Az egri ifjúság a legelső franczia négyes alkalmával külön A baka boszuja. Elbeszélés a liosnyák tábori életből. Irta: Dr. Kaáli. (Folytatás.) Régi história, mely mindig uj marad! Milicza és Balog szerették egymást. Konjicán ösmerkedtek meg, hová Balog az év elején Mostarból volt áthelyezve. Czipész volt. Egyik vasárnap estén kipedrett bajszszul, fényesen kicsiszolt csizmában, Virginiáját füstölve sétált a város utczáin, midőn egy kis udvarból szivszaggató sikoltást hall. Kapu sem volt rajta, alacsony rozmaring-sövényén egy ugrással túl van s a kis ablak mögé szorul, mely véletlenül ki volt törve. Bent egy vén asszony ránczigál hosszú fekete hajánál fogva egy 17—18 éves szép leányt, kinek könnyűi sűrűn omlanak kipirult orczájára; lélegzetét elfojtá zokogása. — Akarsz-e Ibrahim Simicseknek felesége lenni? rikácsoló a furia a lábait átkaroló leányhoz, jobb kezében seprőnyéllel fe- nyegetődzve. — Nem akarok — nyögé az áldozat, mire ütés s aztán sikoly következett. A szegényes, de tiszta szoba jobb szögletében, szabadon égő tűzhely mellett, lábait török módra keresztezve, csibukjából colon-net akart alakítani a gyöngyösi vendégek tiszteletére, s midőn ezt azok észrevették, szándékosan összekeveredtek az egri közönséggel. És gr. Almássy Ernesztné. ki előtánczosnak felkért, akkori időkben Pestmegyében is mint híres tánozos, ismert Békefi Lojzinak volt táuczosnője, többünk előtt rögtön oda nyilatkozott, hogy ők Egerbe mulatni és nem feltűnni jöttek, s hogy a grófnő és társnői, az efféle elkülönítést, egy zártkörű bálban illetlennek és a közönségre sértőnek tartják. Es ime. a gyöngyösi résztvevő vendégek reggelig mulattak a vegyes társaságban, s az egri polgárnők kedvességük emlékét még sokáig őrizték. A szünidő alatt volt azonban egy feltűnő incidens. Báró Beustnénak két egri polgárnő szépsége feltűnt. Egyik Haraszty Etelka, másik Gamperl Róza volt. Egy ismerősétől kilétükről tudakozódott. Megmondta az illető, hogy az előbbinek atyja városi hadnagy, az utóbbinak szappanos-mester. „Szeretnék velük beszélni.“ „Bemutatom, ha parancsolja a grófnő.“ „Szívesen venném.“ Gamperl Róza kisasszonyt Almássy Vincze vezette oda karján, s midőn ez odaért és b. Beustnőnek. mint akkor már nem épen ifjú asszonynak, kezet akart csókolni, ez megrázta a kisasszony kezét és magához ölelve arczon csókolta, maga mellé ültette s huzamosabb ideig társalgott vele. Ugyanez történt a később bemutatott Haraszty Etelkával is. És midőn én pár nappal utána azt kérdeztem: milyennek találta a bárónő a két bemutatott egri polgárnőt? azt felelte: igen illedelmes magaviseletű, okos és jól nevelt két leányka, s rögtön hozzá tévé, de már most az egrieket is hívják ám meg a gyöngyösi casinói bálra. Meg is hivattak az egriek, és többen, köztük Haraszty Etelka és Gamperl Róza megjelentek a gyöngyösi bálban és nem találtak okot az ottani elite-közönség szeretetreméltósága ellen panaszt emelni. Igaz, hogy az akkori gyöngyösi elite-közönség nem állt csepű couteszekből, kiknek nagy atyjuk még verébtojásból kelt és csak édes szülőikre ragasztotta a végzet szeszélye azon metallfényű colibri-tollazatot, melyet ők most oly büszke fennhéjánzással ragyoghatnak. — hanem valódi kékvérű úrnőkből, kik az illem, jellem és fesztelen, könnyed magaviseletét a dajkatejjel szopták be, de hát a telivér aristokrata nők ép abban különböznek az úgynevezett parvenüektől, hogy ezek megválasztják ugyan a társaságot, melybe keverednek, de ha egyszer a megjelenésre magukat elhatározták, vagy csakis a nézők szerepét játszák. vagy ha a mulatságban és tánczban részt vesznek, nem tesznek kivételt; mindenki iránt egyenlő szeretetreméltósággal és illemmel viseltetnek. Felhozhatnánk még sok más hasonló példát is, de egyet sem olyant, mely azt igazolná, hogy egy előkelő, valódi úrnő dölyfös és arrogáns, vagy épen más illedelmes magaviseletű nő sértésével kívánt volna brillírozni; sőt ezen osztálynak magaviseletét gyöngéd előzékenység jellemzi. Hozhatnánk fel példát a 60-as évek elején Győrben tartott bálból, melynek lady patro- nesse gróf Batthyányi Gézáné volt, kinek emlékét a győri polgársűrű felhőket eresztve ült egy bandzsal s görbült hátú kontyos alak, kéjt szikrázó apró szemeit vadul legeltetve a leány pihegő kebelén. — Jer hozzám feleségül Milicza — szól nyugalmat színlelve Ibrahim, nálam jó dolgod lesz. — Nem megyek, utállak. Megint egy tompa ütés, aztán egy sikoly. — Mindegy; megszökök — Nem. nem, inkább meghalok. — Hát halj meg! — orditá tajtékozó ajakkal Ibrahim s mint egy vérengző tigris ugrott a leányra; egy hosszú vontatott jaj és ............a másik pillanatban Balog megragadja Ibrahimot in ggallérjánál fogva, s úgy terité hátul a földre, hogy feje nagyot koppant a padozaton. — Ereszted-e el rögtön azt a leányt, te vén banya ? — kiáltott aztán a megszeppent anyóra. A leány szabad lett, felugrik s megmentője mögé bújik s könyörögj hogy védje meg, mert meg akarják ölni. — És te gézengúz Ibrahim, takarodjál azonnal — fenyege- tődzik az ifjú, vigyázz magadra ördög fajzata, úgy is sok van már a rovásodon, szemmel kisérlek én téged, tudomásom van éjjeli összejöveteleidről bizonyos személyekkel, s tudod jól, mi ennek a következménye! — Uram, én ártatlan vagyok, — hebegé amaz megijedve, mert nem vágyódott a katonai hatósággal megösmerkedui, — csak a menyasszonyomat akartam meglátogatni, — s azzal kisurrant a nyitott ajtón. — Nem igaz, nem vagyok menyasszonya — mondá zokogva Milicza, csak keresztanyám kényszerit hozzá nőül menni, pedig Az „EGER“ tárczája.
