Eger - hetilap, 1889
1889-02-26 / 9. szám
70 "kakiállitás alkalmából két oly tanoncz jutalmazására fordittassam, kik jutalomra érdemes munkát állítottak ki. Az összeget hálás szívvel fogadom és az iparos tanoncziskola iránt tanúsított szép érdeklődést köszönöm, — Eger, 1889. febr. 24-én. Luga László, a felügyelő bizottság elnöke. Hymen. Dr. L i p t h a y Gyula, köz, és váltóügyvéd, az egri ügyvédkar egyik kiválóbb fiatal tagja — mint értesültünk — a napokban váltott jegyet Ringel bann Mariska kisasszonynyal, Ringelhann Imre kereskedő, előkelő egri polgártársunk kedves és müveit leánykájával. — Farkas Mór, nagylaki szolgabiró, ki a múlt hónapok folyamán több Ízben megfordult városunkban, leány-, illetve háztüznézőben, s innét müveit társas köreinkben is ismeretessé lön, csakugyan itt, Egerben akadt jövendő élete párjára. Ugyanis a Kállay Sándor főhadnagy és Frantz Piroska úrnő esküvőjén, hol Farkas Mór mint meghívott szerepelt, mélyebben talált az egyik bájos koszorulánynak, a vőlegény kedves nővérének, Kállay Mariska kisasszonynak igéző szemeibe nézni, minek aztán az lett az örvendetes következménye, hogy — mint egyik bpesti lapban olvassuk — „Fa r kas Mór nagylaki szolgabiró, Czégényben, Szatmármegyébenjegyet váltott Kállay Mariska kisasszonynyal, Kállay Sándor földbirtokos leányával, s Kállay Béni közös pénzügyminister unokájával. — Reáliskola-ügy. A vall. és közokt. minister — mint köztudomású, — nem rég a megye utján erélyes fölhívást intézett Eger városához, hogy vagy a törvény által kötelezett polgári iskola, vagy a város közönsége által régóta óhajtott reáliskola első osztályát, a jövő 1889-90-iki iskolai év elejével mulhatlanul fölállítsa és megnyissa. E czélból Grónay Sándor h. polgármester a városi képviseletnek az ügy iránt komolyabban érdeklődő tagjai közöl néhány vár. képviselőt a múlt vasárnapra, f. hó 24-ére értekezletre hivott egybe, amelyben való részvételre Halász Ferencz Hevesmegye kir. tanfelügyelőjét is fölkérte. Az értekezlet komoly megbeszélés tárgyává tette az ügyet, s kimondotta, hogy az uj véderő-törvényjavaslattal szemben, mely a polgári iskola ifjúságától megvonja az egy éves önkéntesség kedvezményét, — mint az lapunk egyik utóbbi számának e tárgyban közölt czikkében alaposan ki volt fejtve, — ma már nem tartja városunk érdekében fekvőnek Egerben egy polgári iskola fölállítását, miként azt a városi képviselő testület a múlt évben elvben elfogadta, még pedig annál kevésbbé, minthogy az egyéves önkéntesség kedvezményének megvonása folytán nem remélhető, hogy a polgári iskola benépesedjék, s igy a vall. és közokt. minister amaz intentioja, hogy az egri főgymnasium alsó osztályainak túlnépessége apasztas- sék, a felállitni szándékolt polgári iskolával egyátalán nem lesz elérve. Az értekezlet tehát ezzel szemben, czélravezetőbbnek tartja városunkban egy reáliskola fölállítását, s ezt fogja a képviselőtestület, előtt legközelébb javaslatba hozni, oly értelemben, hogy kéressék föl a város részéről a nmlgu vall. és közoktatási minister úr egy állami reáliskolának Egerben való fölállítására, melynek költségeihez a város közönsége évenkint 2000 ftnyi összeggel járulni kötelezné magát. — Nem lesz negyedik gyógyszertár Egerben. Eire nézve a magy. kir. belügyministerium a következő leiratot intézte a megyéhez: „Hevesvármegye közönségének Egerben. Törvényhatósági bizottságuk f. é. jau. hó 14-én 27. sz. a. fölterjesztésében pártolja ugyan Eger város képviselő testületének a makiári külvárosban fölállítandó uj gyógyszertár iránti kérvényét, mindazonáltal, miután a megyei szakközegeknek véleménye szerint az Egerben fölállítandó negyedik gyógyszertár által az ottlevőknek fönállása veszélyeztetnék; de a negyedik gyógyszertár nem is szükséges: ennélfogva az Egerben felállítandó 4-ik gyógyszertár iránti kérelem az 1876. XIV. t. ez. 134. §. értelmében teljesíthető nem volt. Miről stb. Bpest, 1889. jan. 28. A miniszter helyett Lukács György in. k. államtitkár. *** Az erdélyrészi magyar közmüvelödési-egyesület czéljaira. Egy, Felnémet-községben (Hevesmegye) a magyar, — vagyis: az édes anya-nyelv mellett s a véderőtörvény-javaslat 25. §-a ellen lelkesült honfitársaságnak az országgyűlési ellenzék vezérférfiaihoz küldött üdvözlő táviratai költségéből fennmaradt s az „Emke“ javára, mint t estvér-cz él ra ajánlott összeg gyanánt Matzki Emil egri járási főszolgabíró által f. hó 23-áít Kapácsy Dezső megyei árvaszéki jegyző és előadó kezéhez az egyesület nagy érdemű örökös főtitkára : Sándor Józsefhez Kolozsvárra juttatás végett adott 2 frt. 30 kr, most nevezett jegyző által már rendeltetési helyére küldetvén, honfiúi s kedves kötelességet vélünk teljesíteni, midőn ez alkalomból, a mindenáron germanizálni akarók bűnös merényletével szemben, az „Emke“ első rangú, magas honfiúi czéljának újabb támogatására, lelkes közönségünket ismételve is fölhívjuk. — „Magyar világ.“ Vértessy Arnold „ezer elbeszéléséiből közelebbről már a 23-ik füzet jelent meg. melyben az „Egy szerelmes történet, melyben nem beszélnek“ czimü érdekes elbeszélés veszi kezdetét. Ünnepelt jeles beszélyiró földinknek e becses beszél j-gyiijteményét ismételve ajánljuk t. olvasóink pártoló figyelmébe, annál is inkább, mert egy igen derék szépirodalmi könyvtárhoz juthatnak úgyszólván minden áldozat nélkül, mert az egyes füzet ára 15 kr. számba se vehető csekélység. — Gyászhir. Gyöngyösi és gersei Petheő János, 48-49-iki honvéd-százados, a múlt héten, 72 éves korában elhunyt, hevesmegyei P ta-Császon. — üjászhir. Zupkó Ágoston jász-dósai plébános, hosszas szenvedés után, élte 51-ik évében, f. hó 18-án Jász-Dósán elhunyt. radt falevelek, szalma- s széna-maradékok, papírdarabok, posztó- és bőrhulladékok örült sebességgel keringettek. Egy perczig mindnyájan megálltunk, midőn hirtelen elsötétedett az ég s egy hosszú, lassú mormogás hallatszott. — Siessünk — nógatám embereimet. Az erdők fái elkeztek hajlongani és sóhajtozni, az ágak lombok között a szél zugott-bugott, aztán sivalkodott. Most egy czikkázó villám, nyomban reá erős dörgés, mely többszörösen visszhangzott, és kitört a zivatar. A jégzápor nagy robbajjal hullott és a fák szárazabb ágai recsegve tördelődztek. — Messze van-e még? kérdem. — Öt perez — volt a felelet. Már hallottuk a Narenta zúgását, melynek tajtékos hullámai a benne heverő szikladarabokat nagy lármával csapkodták; ilyenkor magasra verődtek a fehér habok s milliard cseppekre oszolva sodorta őket a zugó fergeteg szemeinkbe. Végre odaértünk. A folyó különben kristálytiszta vize most sárgaszinü volt, közepén hullámokat vert, s haragosan hömpölygött. Egy nagy fűzfa felé irányoztuk lépteinket, melynek hajlékony ágai a vízben fürödtek. Apró fadarabkák, gályák, levelek gyűltek tt össze; közöttük egy női alak feküdt. Sűrű fekete haja egész hosszában a vízfolyás irányában sodródott, egyes szálaival a lecsüggő ágakba fonódva; arcza falevelekkel, apró sárga s fehér mezei virágokkal volt fedve, miket sárgás, szennyes habocskák tartottak össze. Minden hullámverésnél föl-fölemelkedett a holttest, s ilyenkor feje a folyó gyepes széléhez verődött. A villám fényénél, a folyó zúgásánál, s a vihar üvöltése közben megható jelenet volt ez! Észrevettem, hogy bakáim is remegnek. Nem vettem tőlük rossz néven, hiszen magam is megrendültem s első pillanatban megfeledkeztem jövetelem czéljáról. De nem sokáig tétovázhattunk, mert a rohanó habok a hullát erősebben kezdték emelni s mozgatni; feje is lassan-lassan távolodott a párttól. Rögtön kihúzni parancsoltam, magam is segítettem, hogy minél kiméletesebben történjék az. Aztán hanyatt fektetém. Csak most pillantottan meg. hogy a mellkas baloldalán a sárgavirágos derék véres foltot mutat, közelebbről megvizsgálva, egy seb tátongott elém, mely a 4—5-ik borda között terjedt el. Tehát valószínűleg gyilkosság! Mig ezt szemlélem, észre veszem, hogy egyik katonám: Balog János, ki a hullának iszaptól és gaztól sáros arczát mossa, halálsápadtá lesz, s reszket mint a nyárfalevél. E változást az izgató jelenetnek tulajdonitám. De engemet is különös nyomasztó érzelem fogott el. Mintha e fekete szemöldököt, e sötét szempillákat már láttam volna valahol! E szabályos, egyenes orrocska, e piczi száj, e hófehér nyak, e szép kidomborodó kebel, ez mind ismerős! De ki lehet hát mégis e nő ? Egy pillanatig elfordítom tekintetemet a halottól, hogy gondolataimat annál jobban összeszedhessem, midőn látom, hogy az említett Balog János hirtelen felugrik térdelő helyzetéből, aztán ismét a hullához rohan. Most a fhalott szempilláit nyitja fel, majd a jobb kezén lévő gyűrűt vizsgálja, aztán egy velőkig ható kiáltást hallatva, e szóval ajkán: „Milicza!“ — melléje rogy ............ ( Folyt, köv.)
