Eger - hetilap, 1889

1889-02-26 / 9. szám

politika. Turinba vágtat, keblére hull, agyonhizelgi, mihelyt díszpolgárnak kezdi fölemelni a megfordult áramlat.

Cinizmusa oly undok, a mily kihívó. Maga a megcsontosodott ármány. Beleártja magát minden jóba és szentbe, hogy azt megfertőztesse. Beleártotta magát a török barátság mozgalmaiba is. Tetőpontjukon igyekezett kizökkenteni a mozgalmat kerékvágásából. Színlelte, hogy lelkesedés viszi oda, és csakhamar szomorúan kellett meggyőződnünk, hogy mint a hatalom kéme férkőzött mozgalmainkhoz. Alig emelte föl hiszékenységünk a bizottság élére, már rideg cinizmusa árulójává lett kémszerepének. Azzal kezdte, hogy neki rontott a lelkesedésnek és nyírni kezdette szárnyait. Játékot csinált komoly indítványokból, gúnyt űzött a törekvésekből, kémkedett és riasztott, hogy betöltse a megbízást, melyet Andrássytól és Tiszától elvállalt. Megígérte, hogy vezetni fogja, és aztán lejáratja a mozgalmat.

Összeköttetései által leghamarabb megszimatolta, hogy a mozgalmat Anglia fel akarja használni Oroszország és Ausztria szövetséges politikájának felbomlasztására. Tudta, hogy az angol kormány nem fogja sajnálni a pénzt, ha siker kecsegteti. Igyekezett orrát idején odadugni. Pók gyanánt rendezkedett be, hogy kedvező helyről vethesse magát a zsákmányra. Egyik oldalról már biztosítva volt. Érdemeket szerzett a kormánynál,-melynek ügyét a szétvouás és szétugrasztás czéljából magáévá tette. A másik oldalról az eshetőségek hozhatták a zsákmányt lőtávolába, stb.

*

De elég ebből ennyi. Térjünk át kedvesebb, vonzóbb képekre.

Egy halványsárga boritéku, csinos könyvecske fekszik előttünk. Czime ez:

„Lipcsey Ádám. Gyöngyvirág, és kisebb versek.“

Lipcsey Ádám földiuknek, e kiváló tehetségei által irodalmunkban mindjobban feltűnő fiatal költőnek legújabb versgyűjteménye. A 83 lapra terjedő kis kötet tiz rövidebb költeményt, s két költői elbeszélést (A gyáva. — Gyöngyvirág) foglal magában. Elegáns kiállítása becsületére válik Bába Sándor szegedi nyomdájának.

Bégideje olvastunk nagyobb élvezettel, s tettünk le nagyobb megnyugvással vers-gyűjteményt, mint a Lipcsey Ádámét. Mert a mai fiatal óriások röfszámra mért kádencziás zöngeményeinek halomszámra kiadott polyvagarmadái között, e szeme n-s z e de tt költemények búzavirág-csokrát valódi irodalmi becsűnek találtuk.

Lipcsey Ádám múzsájának fejlődését kezdettől fogva élénk, és szeretetteljes figyelemmel kísértük, s igy annál nagyobb az örömünk, hogy az előttünk fekvő kis füzetben szembetűnő emelkedést tapasztalunk. Lipcsey Ádám soha sem tartozott ama különös Ízlésű modern fiatal poétáink közé, kik a való élet

sülhette volna haját homlokára, mely czafraugokba osztva csaknem fekete szemöldökéig ért. Monokliját itt éppen úgy használta, mint Becsben a Bingen. Mindig szerelmi kalandjáról beszélt. Női erényekben nem hitt. „Csak alkalom kell hozzá, — szokta mondani — s mindent elérhet a férfi, a mit akar — s ekkor monokliját összébb hunyorította s bajszán, melyet kívüle senki sem vett észre, egy nagyott pedrett. Állítólag hozzánk is affairjei miatt küldte el ezredese. Ugyanis Serajevoban valami török pasa feleségével lett volna rendez-vous-ja, de rajta kapta a féltékeny mozlim, mire ő a taktika és stratégia szabálya szerint tüskön-bokron keresztül meghátrált; szerencsétlenségére aranykeretü monoklija a galagonyaösvényen függve maradt s az lett árulója. A pasa elvitte a corpus delictit az ezred-parancsnokhoz s ő, Serajevo első dandy-je, büntetésből hozzánk lett küldve.

Szemközt velem Sanft Miklós főhadnagy ült. Szép közép termetű férfi, hamuszőke bajuszszal. Szelíd magatartása mindjárt megtetszett, nyugodt, udvarias s válogatott beszédmodora kellemes benyomást gyakorolt ream; s mi által különösen megnyerte hálámat, az volt, hogy főztemet soha sem szidta. Csak egy nagy bajban szenvedett, t. i. rendkívül szerelmes volt. Menyasszonya Kremsben maradt vissza, s nem múlt el nap. hogy levelet ne irt vagy ne kapott volna. Mindig imádottjával foglalkozott, s számunkra alig létezett.

Treffer Felix hadnagy nagy Nimródja volt az urnák, csakhogy rendesen pech-chel vadászott. Hébekorba hozott ugyan egy nyulat haza, de ilyenkor a gonosz nyelvű Hőner hadnagy azt állította, hogy Jussuf Achmed Csórics, a szomszéd rétek kerülője bottal lőtte azt, s hogy Treffer drága pénzen vette volna meg. Mi azonban ezt nem hittük el, minek Treffer nagyon örült és hálás volt érte.

prózai élményeitől korán megcsömölve, testileg és szellemileg elpetyhiidten, megtépett s elhangolt kobzaikon mondva csinált világfájdalmat, magukra erőtetett érzelmeket pöngetuek, eszmesze- génységöket czikornyás frázisokba takargatják, s mesterséges, de minden Ízlés nélkül való formákban tetszelegnek magoknak. Lipcsey Adám elméje, szive és kedélye fiatal, tiszta, üde és romlatlan; eszméi, érzelmei nemesek, s épezért tárgyai, melyeket megénekel, rendszerint választékosak, rokonszenvesek, vonzók; s a hangulat, mely költeményein meglepő közvetlenséggel elömlik, a legtisztább hármoniábau, szive, lelke legbensőbb, legigazabb húrjain szólal meg. Innét van, hogy Lipcsey dictiójában s formáiban soha se találkozunk a mai napság annyira divatos, de mindig csak eszmeszegénységre, s verselési gyarlóságra vagy nehézkességre valló keresettség- s erőtetettséggel; gondolatai s eszméi visszaadásában a legegyszerűbb természetességgel, mintegy önkéntelenül folynak ajkairól a szebbnél szebb plastikai kifejezések, melyekhez szinte kapóra látszanak kínálkozni neki a pompás rímekben gazdag, gyönyörű formák. S ha hozzáteszszük még, hogy verselése teljesen korrekt, nyelve pedig minden izében tősgyökeres magyar és zamatos, — mindeme nem mindennapi költői tulajdonságok kétségtelenül följogosítanak arra, hogy Lipcsey Ádám, derék fiatal földinkre, ki valóban megérdemli, mert valóban kivívta magának az „egri“ nevet, — méltán büszkék lehessünk, s most megjelent Költemény-füzetét, mely nemcsak minden könyvtárnak, de minden szalonasztalnak is díszére válik, — t. olvasóink, s különösen t. müveit hölgyeink pártoló figyelmébe a legmelegebben ajánljuk. A költeményfüzér, melyből lapunk mai száma mutatványt hoz, Szolcsányi Gyula könyvkereskedése utján is megrendelhető. Ára 1 frt.

Különfélék.

— Érdekes természetrajzi ajándék. Samássá János, egri érs. urad. jószágkormányzó önsga e napokban egy igen szép példány pusztai talpas tyúkot (Syrrhaptes paradoxus) ajándékozott az egri főgymnásium természettárának, mely becses ajándékért a t. adományozónak az intézet elöljárósága köszönetét mond. A nálunk igen ritka madárfaj emlitett példányát Kerecsen- den lőtték, s ma már kitömve ott parádézik a főgymn. múzeumában.

— Boltozatos dalestély. Az ó-kaszinó nagytermében. Nagyszerű állatsereglet városunkban! Az „Egri dalkörnek“ sikerűit

f. é. márcz. 2-án tartandó bohózatos dalestélyére Howe Browe & comp. kitűnő állatszeliditőt megnyerni, — dalestélyünkön bemutatja zenére kiképezett lelkes állatjait. Föltűnő érdeknek: 1. Egy nagy újvilági bőgő majom (sirnia bohemica hungarizata ululaus),

A többi urak ma Jablanicán ebédeltek. Ez a Paprac hegyen túl Mostál- felé kies völgyben fekszik, s ez időben szintén útépítési állomás volt. Vasárnaponkint megszoktuk egymást látogatni, s most a mieink közül valának néhányan odaát. •

Az augusztusi nap forrón sütött, a szederbokrokon, melyek kis retünket az országút felől beszegélyezték, fehérneműink csüngöttek alá; a gabóczák egyhangú zizegését mi sem zavarta; a legyek kiálliiatatlanul szemtelenkedtek. Úgy izzadtunk, hogy nyakkendőnket is le kellett oldanunk, a sátor minden oldalvászna fel volt lebbentve, de mind hiába, a legkisebb szellőcske sem volt érezhető.

Hőner hadnagy már aludni ment, Treffer is távozott, azt mondá, hogy a szomszéd hegyháton zergéket vett észre; nemes Tsau von Luftburg szintén visszavonult sátrába fésülködui.

Csak négyen maradtunk; halkan beszélgettünk. Már ekkor aggasztó hirek szárnyaltak a vidéken. Állítólag több helyen rablóbandák garázdálkodtak s a katona-postát is megtámadták. Mostárban titkos levelezésekre bukkantak, s nem kevesebb, mint egy görög főpap lett volna compromittálva. A főbb pontokon felállított katonai élelmitárakat lassankint megtöltötték.

— Tudomásomra jutott, — kezdi parancsnokunk, — hogy Ko- vácevic rabló vezér elhagyta Montenegrót s bandájával betört Hercegovinába, körülbelül két nap múlva vidékünkön lehet.

— Jó volna — szólt a sovány főhadnagy, az őröket különösen éjjel megkettőzni, s több irányba czirkálókat küldeni.

— Helyes, barátom — mondja a kapitány, — de nappal sem szabad megfeledkeznünk a legszigorúbb őrködésről, s szeretném, ha munkásaink mindenkor magukkal vinnék fegyverüket és lő- készletüket, hogy munkaközben a fegyverek pyramisba rakva, közvetlen közelükben legyenek.