Eger - hetilap, 1889
1889-02-26 / 9. szám
66 szereiket, mert tudják, hogy még miudig akadnak, feles számmal, könnyenhivők, kiket lépre csalhatnak. E nagy feltalálók aztán rendesen úgy tesznek, hogy jó pénzért, vagy jó szóért fognak maguknak egy-két, többé vagy kevésbbé ismert nevű kapa- czitást, akik az általuk föltalált philloxera-irtó szert az újságokban nagy szavakkal dicsérik, s mint olyat, melylyel maguk is a legsükerftltebb kísérleteket tettek, fűnek-fának ajánlják. Egy ilyen, legújabban hatalmas reklámok és ismert, vagy ismeretlen nagyságú szakférfiak által ajánlott philoxera-irtószer a n a p h t a 1 i n. Hogy a naphtalin a levéltetvek ellen hatalmas szer, azt minden tapasztalt gazda, s tanult kertész tudja, s e czélra sii- kerrel használja is. Hogy azonban a philloxera ellen hasz- nál-é, arra nézve a következő érdekes naphtalin-históriát mondom el. melyet egy teljesen szavahihető szakembertől hallottam, s mely, azt, hiszem, elég tanulságot fog szolgáltatni a t. olvasónak arra nézve, hogy mit tartson a u aph t a 1 i nr ól, mint phylloxer a-i r t ó s z e r r ő 1. A phylloxera, tudvalevőleg, néhány év óta az oláhországi szőlőket is erősen pusztítja. Ezt a körülményt nem régiben, egy naphtalin-gyáros, (nevét elhallgatjuk,) furfangos módon igen ki tudta a maga hasznára zsákmányolni. Egy igen kitanult, s hatalmas svádáva! biró ügynököt küldött Oláhországba, aki nem köznapi vakmerőséggel egyenesen a román kormánynyal lépett érintkezésbe. s rábeszélő tehetségével sükerült elhitetnie, hogy a naphtalin minden eddigi találmányokat fölülhaladó, tekintélyes szakférfiak által is elismert legbiztosabb szere a philloxera gyökeres kiirtásának. Állítását — mint mondják, — erős dokumentumokkal : szakértők bizonyítványaival is igazolta. A naphtalin, e legújabb, biztos philloxera-irtószer — úgymond, — még eddig kevéssé ismeretes, s ép ezért most még nagyon jutányos, úgy szólván potom árban szerezhető be. Mihelyt azonban biztos hatása köztudomásúvá leszen, azonnal rendkívül fel fog szökkenni az ára. Ez — folytatja a furfangos ügynök, — nemzetgazdászati szempontból is rendkívül hasznos üzlet, s ő — az ügynök — azon kellemes helyzetben van, hogy a kívánt legnagyobb mennyiségű naphtalint a legolcsóbb árban offerálhatja a kormánynak beszerzésre. És a román kormány belement a csapdába. Egy millió frank árú naphtalint vásárolt meg az illető gyártól. Nem is késett a bevásárolt gyártmánynyal több philloxera- lepett szőlőben kísérletet, tenni, melyek után szomorúan, s szégyenkezve kellett meggyőződnie a naphtalinnak, mint phiíloxera- irtó szernek haszontalanságáról. Eddig tart a n aph t alin-história. S ha ezután hazánkfiai közöl még mindig találkoznék olyan philloxera-sujtott szőlősgazda, akinek mindezek daczára makacs kedve kerekednék a naphAz „EGER“ tárczája. Kórházban. Irta: Lipcsey Ádám. * * S) Egy katona, fiatal legény még, Kórházi ágyon haldokol. Benne a láz sorvasztó tüze ég, Nem harczi seb érte homlokon. Már közelit az utolsó óra. A két magas ablakon át, • z alkonyodó nap búcsúzéra Beküldi végső sugarát. Agya elé lép a kapitánya. Megszerető a szelíd fiút; Ily kora vesztét úgy elszánja. Katona-szive összeszorult. — Fiam, a perczek tovaszállnak, Ifiu életed velők repül; Mondsza, ha volna még egy vágyad: Én megígérem, teljesül. *) Mutatvány szerző „Gyöngyvirág és kisebb ver sek“ ez. alatt legközelebb megjelent költemény-füzetéből. talinnal kísérletet tenni, annak egyebet nem tanácsolhatunk, mint azt, hogy e czélra a naphtalint ne a kináló gyárostól szerezze be, hanem forduljon a bukaresti kormányhoz, amelynek raktáraiban fölhalmozott, s haszontalanul helyet foglaló, több ezer métermázsára rugó naphtalin-készletből a saját szükségletét a lehető legolcsóbb árban szerezheti be. Vinicol. Irodalom. Verhovay könyve. (Dr. C. M.) V er ho vay Gy ulá n ak, ,.Az álarcz korszaka czim alatt megjelent rendkívül érdekfeszitő visszaemlékezései e napokban már a harmadik kiadásban hagyták el a sajtót. Magának a műnek irodalmunkban csaknem páratlanul álló gyors elterjedése is a mellett bizonyít, hogy mig egyrészt szerzője még mindig számot tevő faktorként szerepel politikai irodalmunkban, más részt idézett müvének tartalma is olyan, amely felé hazánk olvasó közönségének figyelme is a legélénkebb érdeklődéssel irányul. Verhovay könyve 160 lapra terjed, s a következő hét fejezetben: A betii öl; Fúzió; A Kossuíh-ház; Fucs;Pucs; Barátaim; Országházi nihil; — alkotmányos életünk utóbbi évtizedeinek politikai történetét, az abban részt vett főbb szereplők jellemzésével együtt, oly élénk színekkel, annyi részletességgel, s egy gazdag emlékező, megfigyelő, észlelő s bíráló tehetség annyira lebilincselő közvetlenségével ecseteli, hogy az olvasó, ezek hatása alatt, mintegy önkéntelenül is kényszerülve érzi magát sorainak igazságát, előadásának hitelességét elismerni. Nem csekély mértékben növeli e hatást a munka erőteljes, magvas, sok helyütt vonzó, s magával ragadó irálya, mely Verhovayt, mint politikai irót — sötét kedülete daczára is, 1— sokkal kedvezőbb színben tünteti föl, mint aminőben őt a korábbi időkből, mint bombasztikus irályú journalistát az olvasóközönség ismerte. Müve iránt az is kedvezőleg hangolja az olvasót, hogy a lehetségig óvakodik saját személyét előtérbe tolni az általa leirt nevezetes politikai események folyamában, melyekben pedig neki, sokszor nem csekély fontosságú szerep jutott. „A Kossuth-ház“ czimü fejezetben igen érdekesen és vonzón írja le látogatását nagy hazánkfiánál, Kossuth Lajosnál, Turin mellett fekvő baracconei nyári lakában. Nem köznapi lélektani megfigyelő képességgel jellemzi a két Kossuth-fiut: Ferenczet. a siciliai kőszénbányák igazgatóját, és Lajos Tódort, a felső olaszországi vasutak igazgatóját, kik Verhovay látogatásakor történetesen épen édes atyjoknál időztek. Eleven tollal, s részletességgel Írja le azután beszélgetését hazánk egy. Szólt szelíden, s a sápadt, beteg ajk Halováuy mosolyra rándul. — Pihenés az, mit lelkem óhajt, Nem félek én a háláltál. — Mégis no, szüléd, szeretőd tán'? Számukra se volna búcsúszavad? Két köny rezdül meg a nehéz pillán S a kiaszott orczán végig leszalad. — /liszt ur, köszönöm jó akaratját, Édes lesz ez a sírba’ nekem. Sietős az utam, várnak odaát, Egy vau, mire meg kérni merem. — Majd mikor én már rég lenn nyugszom: S hiába riad nekem a riadó: El fog jönni tán egy öreg asszony, Oly gyönge, beteg, és annyira jó. Gyámoltalanul majd kérdez utánnam: „Hol, merre van az én kis unokám ?“ Édesden alunnám én örök álmom, Ha nem tudja meg ő, hogy elnyugovám. — Hadd higyje, hogy élek, nagy messzire tőle, Hova nem hat el a szülei siralom. Számolja a perczet mindig előre, Mikor újra ölelni fogom.
