Eger - hetilap, 1889
1889-02-26 / 9. szám
9-ik szám. 28-ik év-folyam 1889. Február 28-án. Előfizetési dij: Egész evre . 5 frt — ki Félévre . . 2 » 50 r Negyed évre. 1 n 30 „ Egy hónapra — n 45 „ Egyes szám — n 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábosod peth sorheiy után 6, beiyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy peiit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lycenmi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Heves vármegye részvéte. Heves vármegye közönsége, tegnap, hétfőn, f. hó 25-én délután 1 órakor, gróf Keglevich Béla főispán ő mlga elnöklete, s szépszámú megyebizottsági tagok részvéte mellett rendkívüli közgyűlést tartott a ezélból, hogy néh. b. e. Rudolf trónörökös szerencsétlen elhunyta alkalmából részvétének kifejezést adjon. Főispán ő mlga előterjesztésére a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy úgy a király és királyné ő felségeikhez, valamint az elhunyt trónörökös özvegye ő fenségéhez részvéttoliratot intéz. E részvétföliratok szövegei nyomban felolvastattak, s egyhangúlag elfogadtattak. Mindkét részvétföliratot Zal ár József. Hevesmegye tiszti főjegyzője szerkesztette, s azok szövegéből t. olvasóink meg fognak győződni, hogy Zalár e részvétföliratokat ama ragyogó „arany tollal“ irta, melylyel őt megyénk közönsége kitüntette. íme a részvétföliratok : „Császári és Apostoli Királyi Felség! A Meyeriing fölött összetorlódott felhőkből lecsapott villám szivünket is érte. Lesújtó volt e fájdalom. De csak akkor tudtuk meg igazán, mily tengerfájdalom forrása e csapás, midőn a megrendítő hir még megren- ditőbb valónak bizonyult. Még ma — hetek múlva — is sajg szivünk sebe s e gyűlésünk, melyre a könynyel áztatott ravatal árnya, mint gyászlepel borúi, alig talál nagy bánatához szavakat. — Zúgolódjunk-e a sors ellen, mely oly kegyetlen módon képes porba szórni a nemzetek legdrágább kincseit. Vagy kétségbe esve kisérjük szemünkkel az emberi élet sötét folyamát, mint űzi, hajtja habjait a végzet, s mint tör szét, mint dob ismeretlen szirtek prédáján egy-egy nagyobb habot, mely gályát volt hivatva hordani. Vagy kételkedve nézzünk a magasba, honnan reményeink csillaga, az a tündöklő lélek, oly váratlanul, oly egyszerre letűnt, mely a mig ott fennragyogott s mint hajnali csillag közelgett felénk, maga előtt űzve az éjhomályt, s fényt vetve kunyhókra és palotákra: gyönyörködtünk az égben, biz- tunk a jövőben, s dicső napokról álmodánk. Mi most csak egyet érzünk, s egyet gondolunk. Mi most Felséged vérző atyai szivének, s a felséges anya, dicső királynénk elborult lelkének jövünk szent fájdalmát megosztani. Gyászukhoz odakötjük nemzetünk gyászának végtelen fátyolából azt a részt, mely osztalékul minekünk jutott. A szeretet, s hűség kezével kötjük azt oda, de az igaz részvét azon félelmével is, hogy midőn ekkép vigasztalni és vigasztalódni akarunk, a közös fájdalmat nem íőkozzuk-e. Pedig ez hálánk is kívánna lenni Felséged magasztos szózatáért, melynek gyászkeretéből a legeszményibb kép ragyog ki: a király-atyai szeretet. E kép mellé ép oda illenek megszakadt álmunk csillagképei, melyek egy szebb kor fényében derengnek, midőn ismét dicső lesz majd hazánk s Felséged trónja még dicsőbb. Kérjük is Istent, hogy Felségednek mindnyájunkra nézve oly drága életét, e dicsőségre s népei boldogitására, teljes erőben s nagyon sokáig tartsa meg. Fogadják Felségtek fájdalmukban legbensőbb részvétünket, melyet nagy megnyugvásunkra szolgál, itthon benyújthatnunk, itt a magyar királyi palotában, hol Felségtek nagy bánatukban enyhülést keresnek, s mely félé most az egész nemzet szivdobogva néz. A kik is a legmélyebb hódolattal maradtunk Egerben, 1889. évi februárhó 25-én tartott rendkívüli közgyűlésünkből. Császári és Apostoli királyi Felségednek leghívebb alattvalói: Hevesvármegye közönsége.“ „Fenséges császári és királyi Trónörökös Főherczegné! Megrendült, szívvel, bánatos kebellel közeledünk Fenséged színe elé, hogy fájdalmából részünket kikérjük. Az az érzés, a mely ezt tennünk ösztönöz, nem ismeretlen Fenséged előtt. Ugyanaz ez, a melylyel boldogságának hajnalán üdvözölni siettünk, a szeretet és hódolat érzése, csak hogy most bús sohajinktól nehéz, mint Fenséged özvegy fátyola. Fenséged gyásza a miénk is. Az a szörnyű nap, mely Fenséged szivén oly sebet ütött, nekünk is gyásznap, napja a haragnak, melyet ádáz sors mért reánk, hogy mig Fenséged üdve omladékán hullatja könyeit, mi magyarok büszke reményünk romjain kesergjünk. Ki nemzetünk dicső múltját s jövőjét egy fényes híddal összekötni készült: e romok alatt fekszik maga is. De e tört oszlopokra is örökre oda lesz Írva hálánkkal neve. E közös veszteség fölötti bánatunkban elhallgattatjuk most egy pillanatra a magunk fájdalmának sóhaját, hogy felfohászkodjunk a magasba ahhoz, kinek Fenséged szívsebére gyógyító bal- zsam-cseppje van, az anyai gondra égi harmatja. Midőn Fenséged hő szeretetévei fölöslegessé teszi, hogy kis gyermeke számára más őrangyalt küldjön le az ég: e gyöngéd, kedves lény viszonszere- tetében lelhet s leljen is szive enyhülést s boldogságában majd vigasztalást is! E szívből fakadó fohászba olvad ajkainkon a bánat sóhaja, melylyel leteszszük Fenséged kezébe igaz részvétünk e gyásziratát. Hódoló mély tisztelettel maradván. Égerben, 1889. évi február hó 25-én tartott rendkívüli közgyűlésünkből. Császári és királyi Fenségednek legalázatosabb szolgái: Hevesvármegye közönsége.“ Szerelem Alfréd megyebiz. tag indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy a részvétföliratokat kinyomatja s a megye bizotts. tagjainak megküldi. A naphtalin. Ismeretes dolog, hogy a franczia kormány, körülbelül másfél évtized előtt, midőn a philloxera pusztítása Francziaországban ijesztő mérveket kezdett ölteni, nagyszerű pályajutalmat tűzött ki egy biztos philloxera-irtó szer feltalálására. Azóta ez az árkánum is az aranycsinálás és az örök mozdony sorsára jutott,; boldog boldogtalan, tudós és tudatlan, tiszta szándék és szélhámosság tett számos kísérleteket egy ilyen szer föltalálására, hogy a világra szóló dicsőség mellett a busás jutalmat is zsebre vágja. S mióta a philloxera hazánkban is iszonyú mértékben pusztít. nálunk is akadtak elegen, kik a philloxera-irtó szer föltalálásán törték a fejőket, s ama jó vagy rósz hiszemben, hogy ilyen szert csakugyan sükerült, is kitalálniok, nagy hangon kezdték kürtölni s ajánlgatni találmányukat. S a jó szivü közönség ama nem csekély része, mely az újságokon kapva-kap, a nagyhangú reklámoknak hiteit adva, könnyen lépre ment, s a philloxera pusztítása által szenvedett tetemes kárát még haszontalan szerek összevásárlása, s az ezekkel tett eredménytelen kísérletekre fordított tetemes fáradság és költség árával is megtoldotta. Már is szép összegre rúgna azon pénz, melyet ily haszontalan kísérletekre csak Magyarországon kidobtak; de azért, mindeme szomorú tapasztalatok s csalódások daczára is, úgy látszik, a nagy közönség még mindig nem okul, minek szembetűnő példája az, hogy a népboldogitók, vagy, helyesebben: népbolonditók még egyre ajánlgatják újabban föltalált, philloxera-irtó
