Eger - hetilap, 1889
1889-02-19 / 8. szám
63 gyarnóták, mint egykor a pozsonyi diétán, ahol Kossuth L aj o s is gyönyörködött Bunkó muzsikájábau. — A főváros czigány muzsikusai nagy tisztességgel becsülték meg az öreget, ki egész ezigány-zenész-dinasztia feje, mert derék fiai mind kitűnő prímások. Még Eácz Pali és Berkes is. mint apjokat tisztelték őt. Mikor Budapest összes czigánybandái a szegedi árvízkárosultak javára játszottak, az öreg Bunkó vezette a monstre-zenekart. Körülbelül ez volt utolsó nyilvános szereplése, mert az öregség már nagyon a vállaira nehezedett. — Bunk ó fiatal éveiben, a negyvenes évek jó világában, a Keglevich-ek. Almássyak, Orezyak stb. megyénk vezérférfiai s kitűnőségeinek fénykorában, Egerben lakott, s a hevesmegyei hires Bunkóféle czigáuybaudának volt a feje. Ekkor jól folytak dolgai, s Egerben házacskát is szerzett magának. Később, a szomorú idők beálltával, mikor az aranyok s nagy bankók helyett, a piczulák is csak amúgy nyögve kerültek ki az egyre szegényedő provinczia zsebéből, a bandának nem lehetett többé itt ekzisztálnia. De e mellett Bunkót még az ám- biczió is bántotta. Az ötvenes években tehát zenekarával együtt Budapestre tette át a sátorfát, s azóta, változó szerencsével, itt lakott. Az utóbbi években a derék Bunkó-fiuk vették át elöregedett atyjuktól a prímás szerepet, s azon időtől fogva az öreg szi- vesebbeu gyönyörködött, egy pár pohár bor mellett, jó ismerősök körében, fiai pompás játékában, kikben ifjúkora szép álmait látta ismét megvalósulni, s csak ritkán nyúlt maga a nyirettyűhez, egy-egy régi jó barát vagy ismerős kedvéért. — Egy időszakban Bunkó, fiaival együtt sokat utazott külföldön, s gyakran játszott Windsorban az angol királynő előtt is. Joachim, a szintén magyar születésű, világhírű hegedű-király, ki az utóbbi napokban Budapesten hangversenyezett, nagyra-becsiilte Bunkót, s e szavakkal ajánlotta öt az angol királynőnek: „Ez egyike legelső magyar népzenészeinknek.“ — Bunkó fiai kótaértők, s állítólag sok jó l égi nótát tettek le atyjok játéka után, hangjegyekre, s igy sok megbecsülhetetlen magyar zenészed hagyomány marad vissza fiz elhunyt öreg zenész után. — Bunkó Feren ez Budapesten, e sorok Írójának gyakran emlegette „az egri régi jó időket,“ s mindig visszavágyott Egerbe. El is jött volna szívesen — mint sokszor monda, — ha az egriek néhány száz forintnyi évi összeget biztosítottak volna bandája számára, — mi azonban a legjobb ügyekezet mellett sem volt kivihető, s igy a szép terv elmaradt. — Egy Ízben, bandájával együtt, el is jött Egerbe hagversenyezni, de nem talált kedvező pártolásra. Lehangolva tért vissza a fővárosba, s azóta nem is emlegette többé a vágyat, visszatérni a régi egri fészekbe. S mikor erre nézve már minden reménye végkép elmúlt, akkor eljött még egyszer Egerbe, a hetvenes évek vége felé, hogy itteni házacskáját, melybe annyira vágyott még egyszer lakóul visszatérni, — eladja. Ekkor volt utoljára Egerben. Távol halt meg egykor annyira szeretett városától, Egertől, de azért a jó öreg emléke még sokáig fenn íog élni közöttünk, ama szivekben, melyekben a régi magyar dalok kegyeletes kultuszát még nem ölte ki végkép az — operettek izetlen, de annál ingerlőbb muzsikája. — Jack, a hasfölmetszö, Miskolczon. — Miskolczon, — mint a „Borsod“ Írja — a múlt napokban az a bolond liir terjedt el, hogy Jack, a londoni hasfölmetszö, Miskolczot tisztelte meg látogatásával. A hir némely ottani úri családnál nagy pánikot idézett elő. Szükségtelen mondanunk, hogy a hir teljesen valótlan és az ijedezés fölösleges. Különben angol lapok hire szerint, Jankót, a hasmetsző asszony-gyilkost, Irlandban legközelébb elfogták. Tutti frutti. A legszebb darab. Csinos asszonynyal beszélgetett egy iró s beszédközben az asszonyka gömbölyű karját kezében tartotta. Midőn a szép kart végre elbocsátotta, egyik barátja azt a malicziózus megjegyzést tette, hogy ez volt a legszebb „darab“, mely keze alól kikerült. Túlzás. Doktorur! — igy szólt egy hálás páciens, midőn betegsége után első sétája alkalmával az utczán az orvossal találkozott. - életemmel vagyok önnek adósa, és ezt sohasem fogom önnek el feledni. — Ön túloz, — viszonzá a praktikus orvos, — urasá- god neked csupán 80 forinttal adós. a melyről úgy látszik már megfeledkezett. Felelős szerkesztő: Szabó Ignácz. Nyilt-tér. #) Nyilatkozat. Valami Írni tudó kapezabetyár azt irta felőlem, hogy a tiszafüredi kisdedóvoda javára bált rendező, — tapintatáról (?!?) ismert, — bizottság egyhangúlag elhatározta, hogy: „engem, mint állítólagos muszka barátot“, azon bálra meghívni nem fog. Ezen arczátlan hazugságnak az „Eger és Vidéke“ folyó évi 6-ik száma „Híreink“ rovatában, a nevezett lap t. szerkesztősége készséggel, sőt azon megjegyzéssel, hogy „Mit szól ehhez a „Národni Listi“ a szerkesztői felelősség alatt álló hasábon helyet adott. A „bálbizottság összesége“ nevében, úgy Kandó Jenő ügyvéd ur által, a fenti hazug hir megczáfolására beküldött — tárgyilagos — nyilatkozatokat azonban az „Eger és Vidéke“ csak a „Nyílt tér“-ben, és ott is csak 5 — 5 azaz öt-öt forint befizetése mellett ajánlkozott közzétenni!!! Hogy az. „Eger és Vidéke“ lap intézőinek ezen eljárása megegyezik-e az irodalmi tisztességgel, azt a tisztelt közönség bölcs bírálatára bizom. Sérelmes azonban rám nézve az „Eger és Vidéke“ tekintetes szerkesztőségének azon eljárása, hogy a hazug hírnek politikai érzületemre vonatkozó valóságának megczáfolására beküldött, saját kezűleg irt és aláirt nyilatkozatomnak épen az írni tudó „kapczabetyár“-t porig alázó kitételeit kihagyta. Ez utón jelentem tehát ki, hogy : „azon két lábú tollatlan állat, ki az „Eger és Vidéke“ folyó évi 6-ik számában azt merte felőlem írni, hogy állítólag muszka barát vagyok s ez indokból a tiszafüredi kisdedovoda báljára a bálbizottság határozata folytán meg nem hivattam, arczátlan. rágalmazó, gazembernek nyilvánítom. Ezt nem tette ki az „Eger és Vidéke“. Valótlannak jelentem ki Kovács György bálbizottsági elnöknek (!!!) az „Egei' és Vidéke“ 7-ik számában közzétett azon nyilatkozata valódiságát is, mintha egyáltalán határozatilag kimondatott volna, hogy a kisdedovoda báljára „más okból“ meg nem hivatom. Egyébiránt Kovács Györgygyel szemben — ki, egy szegény nő képviseletében, ellene általam, mint ügyvéd által, vezetett, apasági perben — s„li i n c illáé lac rimáé“ — a döntő főeskü letételi kötelezettsége alól azon okból kérte magát felmentetni, hogy; ő ,nazarénus‘, — csak az a szavam, hogy: ,.Abczug nazarénus.“ Eger 1889. évi február hó 18-án. Tomanóczy Endre, köz- és váltó ügyvéd. Köszönetnyilvánítás. Alulírott község elöljárói, kötelességünknek tartjuk köszöne- tünket nyilvánítani Lázár Menyhért a cs. és kir. szabadalmazott P.iönix biztositó társulati f>ügynök urnák azon körülményből kifolyólag, hogy a fentirt biztosító társulatnál eszközölt tömeges biztosításért községünket a czélnak és a tiizrendőri szabályrendeletnek teljesen megfelelő erős szerkezetű nagyobb méretű fecskendővel ajándékozta még. Nem mulaszthatjuk el felhívni a t. községi elöljáróságok figyelmét azon körülményre, miként községeik érdekében a tííz- biztositást igy eszközölve, a szükséges fecskendőket olcsó módon szerezhetik meg és a községi közönséget tetemesebb kiadástól megkímélve, eleget tesznek a tűzrendőri szabályrendelet azon kívánalmának, mely a fecskendők beszerzését ma már minden községnek elodázhatlan kötelességévé teszi. Kelt Nagy-Tályán, 1889. febr. 8. A biró helyett: Holczreiter Márton, törv. bíró. Gisz András, hites. *) E rovatban köröttekért sem mi ne mű felelősséget nem vállal a szer k. Filgóssy Béla. jegyző.
