Eger - hetilap, 1889
1889-02-19 / 8. szám
59 A Hatvan városhoz tartozó Sashalom pusztán C s á n y i Ágoston földbirtokos a népoktatási törvénynek megfelelő elemi népiskolát állított, abban 300 fi t évi fizetéssel oki. tanítót alkalmazott. — A közokt. minister úr nevezett földbirtokosnak ezen nemes áldozatkészségéért elismerő köszönetét nyilvánítá. Adács községhez tartozó F e r e n c z-tanyán J a u 1 u s z F e- rencz birtokos az általa kötelezett tanyai iskolát hozzám intézett jelentése szerint f. év január hóban megnyitotta, s abban oki. tanítót alkalmazott. Ezekkel pusztai iskoláink száma 11-re emelkedett; Heveshez tartozó Sárga tanyán Bischitz Dávid tulajdonos szintén Ígéretet, tett iskola állítására; de még mindig van 10 oly pusztánk, melyeken a tankötelesek száma a 30-at túlhaladja, Fik rendes iskolázás nélkül vannak; ezek iránt lesz szerencsém majd külön előterjesztést tenni. Örömmel jelentem, hogy Gróf Almássy Tasz iló úr a zsadányi rkath. iskola javára örök alapítványként 500 frtot, tett le az egyházmegyénél; Maczky Gyula zaránki jegyző az ottani iskola-könyvtár javára 15 irtot adományozott. Gyöngyös városban a községi iskola benépesítése körül felmerült nehézségek végre megszűntek, amennyiben a tek. közig, bizottság erélyes intézkedése folytán a nevezett iskolába most már 721 növendék, tehát a múlt évinél 186-al több jár. A községi iskola valamennyi osztálya be van népesítve, és ezzel tárgytalanná vált. azon állítás, hogy a folyó tanévben megnyitott új osztályok feleslegesek. — Az ottani rkath. elemi népiskolákat összesen 1188 növendék látogatja. A mindennapi tankötelesek közül immár kevés van iskolázás nélkül, de az ismétlő tankötelesek oktatása még mindig sok kívánni valót hagy. A tankötelezettség keresztülvitele nagy mértékben meg volt könnyítve azon valóban elismerésre méltó tény által, hogy a gyöngyösi társadalom e télen 94 gyermeket, látott el téli ruházattal. Halász Ferencz. kir. tanfelügyelő. Tüzoltó-bál. Egér, 1889. febr. 16. A Rudolf trónörökös szerencsétlen halála folytán bennünket, ért országos gyász következtében, az egri önk. tűzoltó egyesület e hó 2-ára tervezett szokásos évi bálja e hó 16-án éjjel folyt le az ó-casino nagytermében. Eltekintve attól, hogy a gyász miatt a bál tánczos fiatalsága, — miután nemcsak a helyben állomásozó cs. és kir. gyalogezred és honvédzászlóalj tisztei, de (mint a rósz nyelvek beszélik) * * sem pihent ujjai között, hacsak szülői hívására oda nem sietett, hogy panaszaikat enyhítse; aztán mintegy gépiesen újra elfoglalta megszokott helyét a télig lebocsátott ablakredőnyök mellett, melyek csak igen szép időben nyíltak fel egészen. Elmúlt a nyár, az ősz és a tél is utána sietett; a tavasz újra meghozta illatos virágait! Néha elábrándozott azon, hogy nem messze innen, künt a mezőn zöld fák vannak, melyeknek lombjai közt hangos madárkák énekben dicsőítik a mosolygó napot! De ő mindezt nem láthatja, a távolság miatt nem hallhatja, nem is fogja látni és hallani sohasem; lassankint aztán egy könycsepp gördült le halvány arczán és hogy kárpótolva legyen mindez öröm hiányáért, odasietett szülőihez, összecsókolta anyja világtalan szemeit és a tű által összeszurkált ujjaival végigsimitotta széllűí- dött apja elzsibbadt, érzéketlen tagjait, De az öregek zúgolódtak, nem szerették, ha zavarták őket és az anya még meg is szidta lustaságáért, mert csak ürügyet keres munkáját félredobni. Elfordult tőlük, visszasietett varróasztalához, fájdalmában összeszoritotta ajkait és . . . újra varrni kezdett, * Egyszer csak történt valami, a mi megzavarta Örzsike életét, Egy szép májusi napon, a midőn a kék égboltból egy kicsiny darab napfény e komor utczának is jutott, a feketésszürke falon hirtelen valami mozgó árnyat vett észre; majd kardcsörtetést s sarkantyu-pengést hallott közelben és a mint föltekintett, egy huszártisztet látott, ki őt figyelmesen nézte. Szemeik találkoztak. Elpirulva, gyorsan visszahúzódott a szoba hátterébe; a tiszt eire eltávozott. Gondolataiba merülve Örzsike, újra munkáját folytatta, res- telte felindulását, mely hátrálásra késztette. épen e miatt különben részt venni készült hölgyeink nagy száma is elmaradt, -- kissé megfogyott, de annál kedvesebb volt a hangulat, s annál ragyogóbb a kedv, melyben az összes nem nagy. mindamellett válogatott közönség, teljes megelégedésére véget ért. Véget ért .... az ám hajnali 6 órakor. De hisz' még el se mondtam, hogyan kezdődött, s hogyan folyt le, hanem higyjék meg egy reporternek, — mint nekem is — ilyen áttánczolt éj után annyira zagyvalékos a feje, oly gyorsan érik egymást a kedvesnél kedvesebb képek benyomásai, hogyha kegyed szives olvasónőm, kölcsön nem adná ragyogó képzeletének aranyos pillangó szárnyait, talán nem is volnék képes erre. Serenáddal kezdem, melylyel a tűzoltó-egylet működő tagjai, miután a bálnak mamája nem volt, régi szokás szerint, a bál előtt szeretett főparancsnokukat akarták meglepni, de a mi az orsz. gyász miatt ezúttal szintén elmaradt. A bál maga esti 9 órakor vette kezdetét, ekkor vonóit be a hölgyközönség, mikor egyúttal fölhangzottak a Balogh Gábo- rék hegedűjének talpaló való hangjai, mely pezsgésbe hozta a vért. Csakhogy könnyebb ám künn az égő tetők romboló elemének ellentállni, mint itt. a sima parquetteon a táncz izzó hevét, csillapítani, s noha lokalizálva lett is, mégsem lehetett teljesen elfojtani, minden csárdásban újabbnál újabb erővel tört ki, s még az utolsó csárdásnál is lobbot vetett néhány szikra, egy-egy „újra“ alakjában. Nem is csoda; annak a sok ragyogó bogár és kékszem-pár- nak átható füzétől úgy fogott az a sok elfásult férfi szív, mintha legalább is taplóból lett volna. Az enyém is tapló volt, de ma már nagyon megkövült. Hanem volt még e bálon, ami kedvessé tette, s ez az a fesztelenség volt, melyet tűzoltóink feszes uniformisaik daczára, oly ügyesen fenn tudtak tartani mindvégig. Különben ezen nincs mit csodálkozni, mert maga a főparancsnok Dr. Pásztor Bertalan járt elől jó példával segédtisztjeivel együtt, A diszletezés pedig, különösen a ezukrászda helyiségnek, a legutóbbi tiszti kránzchen mintájára való felékesítése tűzoltó jelvényekkel ifj. Simonyi Károly érdeme, úgy a rendezés is, elannyira, hogy e bál egyike volt az egri önkéntes tűzoltó egyesület legsikerültebb báljainak. A négyeseket 28—30 párból álló colonueokban lejtett helybeli és vidéki szépek között ott. voltak: Babies Béláné, Buzáth Lajosné, Dubravszky Mariska és Tériké (Apátfalva), Egedy Antalné, Egedy Ilona, Eötvüs.Róza, Erdélyi Marianna, Eder Anna (Halmaj), Frank Anna, Frantz Etelka, Gál Rózsika, Gáspárdy Anna, Goics Amadil (Mező-Kövesd), Haiassy Margit, Imre Leona. Kempelen Margit, Másnap a fiatal ember ismét arra ment és most már üdvözölte is; mélyen elpirulva meghajtó fejét a leány, de Ott. maradt az ablaknál. így ment ez majd egy hétig, mig végre egy reggel mezei virágokból készült csokrot talált a redok szárnyai között. Szive úgy dobogott, hogy majd megrepedt, és egyik napon, midőn a tiszt megjelent, a nő egy mozdulatával megmutatta neki a keblére tűzött buzavirágszálakat. A tiszt ekkor közelebb lépett és néhány szót váltottak; halkan beszélgettek, nehogy felébresszék az elszenderedett öregeket. A leány elmondta szomorú élettörténetét, meghiúsult reményeit, a borús napokat, mik úgy ránehezedtek szegénységére; beszélt még azokról is, kiket legjobban szeret, öreg szülőiről, kiknek ö fentartójuk; majd a liszt mondta el, hogy mint árva fiúnak mily szomorú gyermekkora volt, most is oly elhagyottnak érzi magát, nincs sehol nyugalma; ezrede három hete van itt a város vidékén és már is az a hir jár, hogy tovább mennek. Örzsike elhalaványodott, a tiszt észrevette és bevallotta előtte szerelmét. A leány lehunyta szemeit, oly hirtelen sütött rá a boldogság napja ; — és ajkairól elraboltatta az első csókot. 0 is szerette. Azután elmondták eddigi éllük történetét gyorsan, szenvedélyesen, mint két sokat szenvedő lélek szokta; most. immár ők is boldogok, a sors mostoha gyermekei! * Egy délután, szülői gondozását a szomszédokra bízva, sürgős megrendelés ürügye alatt, a tiszt felkeresésére ment Örzsike. Szépen lépdegélve haladt, kék szemeiben lángok kezdtek felvillanni, melyek még sötétebbé tették fekete haját; kipirult *
