Eger - hetilap, 1889
1889-02-19 / 8. szám
8-ik szám. 28-ik év-folyam 1889. Február 19-éii. Előfizetési dij: Egész evre . 5 frt -- kr Félévvé . . 2 „ ->0 .. Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szára — „ 12 „ EGER* Hirdetésekért minden 3 hasábo/.oit petit sorhely után 6, belyegado fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy peiit- sorhelyért 15 kr. tizefendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyv kereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A 25. %. Forrong minden kedély; lázas izgatottság vesz erőt az embereken országszerte; Budapest utczáin az érdekeit védő ifjúságot. brutális módon tiportatja össze a kormány szolgahadával; a parlamentben az izgatottság oly fokra hágott, hogy tanácskozásról szó sem lehet ; és az ország minden része, az egész nemzet megmozdult az ország szivének nagy dobbanására, hogy hangos szóval követeljék jogainak csorbitiatlan fenntartását, érdekeinek megóvását; hogy hangos szóval követelje a kormány lemondását, mely sem jogait fentartani, sem érdekeit megvédeni nem képes. S a kormány mit csinál ? Dölyfösen iil bársony székében, és eddigi hatalmában és mesterséges parlamenti többségében elbizakodva nem hallja, nem akarja meghallani a nemzet kiáltását; nem akarja megérteni, hogy magát túlélte, hogy napja leáldozott ! De mégis! a helyzet nyomásának engedve, tett valamit. Törvényjavaslatának egyik sérelmes pontját: a 14. §-t kevésbbé sérelmesre változtatta át. De hogyan teszi ezt ? Kompromisszum alakjában, kiváló kedvezmény gyanánt, még eddig senki által el nem ért engedményképen hozza haza Becsből a nemzetnek saját alkotmányát! Hát nem arczul csapása ez a nemzet méltóságának, mikor alkotmányát, legszentebb jogait csak engedményképen bírhatja ? Hát alkotmányos miniszterelnök az, aki a nemzet ősi jogát, oly nagy hatalommal kezében, minővel Tisza rendelkezik, csak eu- gedményképen bírja fenntartani'? És ezzel azt hiszi kormány és pártja, hogy el van ütve az egész dolog; meg vannak nyugtatva a kedélyek; szent a béke az egész országban, mert a szabadelvű klubban újra engedelmes a párt és éljenez. S mintha e klubban kívül nem volna már magyar, ki féltékeny jogaira, s a Lloyd épületén kívül nem volna már Magyarország, melyet sérteni lehetne, s mintha a 25. §. nem is léteznék, csodálkozva kérdi a félhivatalos „Nemzet.“ a tüntető nemzetet: meddig még e tüntetés, meddig ez elégület- lenség'? Valóban félhivatalos észjárás kell hozzá, be nem látni, hogy a 14. § kevésbbé sérelmes szövegezése által nem lehet megtörni a 25. §. ellenzését; s csak egy mai „szabadelvű“ honatya fogadhatja el a 14. §. módosítását compensatioképen a 25 §-ért. Ha a 14. §. eredeti szövegében sérelmes volt a nemzetre, mert legszebb jogainak egyikét, tételes közjogának egyik sarkalatos elvét akarta illuzoriussá tenni, nem kevésbbé sérelmes a 25. §. sem, mely a nemzet jövőjét támadja meg, mely mélyen belevág annak legvitálisabb érdekeibe, beláthatatlan és kiszá- mithatatlan veszteségeket okozhat épen a nemzet szine-javának — ha törvénynyé válik. E §. sokkal többet mond, mint a mennyit mutat első pillanatra. Mert látszólag arra van szánva, hogy a rest tanulókat megbüntesse, rendelvén, hogy azon egyéves önkénytes, a ki az első év végén a tiszti vizsgát le nem teszi, második évet köteles szolgálni. Ha el lehetne fogadni azt, hogy a ki tanul, az le is teszi a tiszti vizsgát, — semmi kifogása sem lehetne e rendelkezés ellen senkinek. De nem így áll a dolog! Ahhoz, hogy valaki a közös hadseregben a tiszti vizsgát letehesse, feltétlenül szükséges, hogy a német nyelvet jól bírja; másodszor, hogy bizonyos jövedelmet ki tudjon mutatni; és végül •hogy a tiszt uraknak ne legyen semmi kifogásuk ellene, mert az ez urak között kifejlődött kaszt-szellem megkívánja, hogy csak azok menjenek közéjek, kiket, ok alkalmasaknak vélnek. E feltételek megköveceltetnek, a miről meggyőződhetett minden egyéves önkénytes. Már most. kérdem: hogy fér ez össze az általános védköte- lezettséggel, és a tiszti vizsga kötelezettségével ? Hány magyar ifjú tud eme feltételeknek megfelelni? hány bírja a német nyelvet annyira, hogy azon egy elméleti vizsgát letehessen? hány bír kimutatni annyi jövedelmet, amennyi egy leendő tiszttől megkívántat ik, s hány ifjú képes megnyerni összes tisztjeinek tetszését, kivált ha kissé önérzetes? Bizony, nagyon kevés ! És e kevesek kivételével a magyar intelligens osztály fiai ki lesznek szolgáltatva az osztrák tisztek szeszélyének, s azon véletlennek, hogy ők gazdagoknak nem születtek s nem volt alkalmuk a német nyelvet kellően elsajátítani. Hát czélszerü intézkedés ez ? Eléretik vele az a czél, hogy minél több tartalékos tiszt legyen a közös hadseregben? Hátha még tekintetbe vesszük azt az erkölcsi kárt, a mit e javaslat törvénynyé emelkedése által okozhat, — valóban elborzad tőle az ember. Mert e törvény erejénél fogva, ama kevés ifjú kivételével, kik kedvező viszonyaiknál fogva a tiszti vizsgát leteltették, a magyar intelligens ifjúság életéből ki lesz tépve két egész esztendő, épen azon korban, mely a szakismeretek megszerzésére van rendelve; két évvel hátrább vettetik mindenki életczéljának meg- valósitásában, s ki biztosit bennünket, hogy két évi semmittevés, két évi kaszárnya-élet után ismét folytatni fogja az a fiatal ember tanulmányait? ki biztosit bnnnünket, hogy az a két év nem lesz-e első lépcső számára az élet megtiltása, az elkeseredés és az ebből származó proletarizmus felé? Es ez csak egyik oldala az éremnek: a practicus felfogása a dolognak; de van még egy másik is, s ez a közjogi oldala, mely itt különösen a nyelvkérdésbe van burkolva. Már fennebb rámutattam, hogy a tiszti vizsga letételéhez feltétlen szükség a német nyelv tudása most is, annál inkább lenne ez szükséges a 25. §. után. Ez intézkedése által a javaslat a német nyelvnek oly praedomináló állást biztosítana Magyarországon. a mely a nemzet önérzetét, méltóságát, mélyen sértené. Eddig is felszisszent a nemzet, valahányszor a hadsereg németsége szemébe ötlött, de legalább nem volt törvénybe igtatva, nem volt a német nyelv tudása büntetés terhe alatt meghagyva. A 25. §. folytán ez is bekövetkeznék. Kérdem: miért kelljen az állam nyelvét egy idegen nyelv miatt mellőzni, ennyire megalázni? Ha a dualizmus alapja a paritás, miért adjunk a német nyelvnek oly praedomináló állást Magyarországon ? Hallom a feleletet.: mert az 1867: 12 t. ez. 11. §.-a szerint a hadsereg nyelvének meghatározása a felségjogok közé tartozik! E kifogást már több Ízben hallottuk, s bár igen nyomatékosnak látszik, igen keveset foglalkoztak vele. Mindenek előtt megjegyzem, hogy az idézett törvény szavai szerint, a mi a hadsereg egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ö Felsége által intézendőnek ismertetik el.
