Eger - hetilap, 1889
1889-02-12 / 7. szám
54 — Áthelyezés. Kelemen Ernő, egri kir. törvényszéki aljegyzőt, hasonló minőségben, az igazságügymimszter, a szolnoki kir. törvényszékhez helyezte át. Kelemen Ernő, az egri fiatalság egyik kedvelt tagja, a napokban távozik körünkből uj állomáshelyére. — Az egri őrt. izr. anyahitközség képviselősége f. hó 5-én d. u. rendkívüli ülést tartott. Friedman Márton liitk. elnök meg- hatottan, emlékezett meg a felséges urunk királyunk és király- asszonyunkat valamint az országot ért gyászról. A képviselőségi testület, a mely,, megrendítve az elnök megemlékezését állva hallgatta végig, 0 Fensége Rudolf trónörökös gyászos elhunyta fölötti mély, lesújtó fájdalmának jegyzőkönyvileg adott kifejezést. Az ülés után a képviselőség, az ez alkalomból gyászt öltött czim- zett hitközség templomába ugyanazon nap d. u. 5 órára hirdetett és akkor megtartott ünnepélyes gyász-isteuitiszteletben testületileg részt vett. — Gyászistentisztelet az elhunyt trónörökösért. — Hevesről írják lapunknak: „A hevesi izr. hitközség f. hó 9-én néh. b. e. Rudolf trónörökösért gyászistentiszteletet tartott, mely alkalomból az imaház belseje gyász-szövetekkel volt bevonva, s a szent szekrény fölé az elhunyt neve volt nagy betűkkel illesztve. A gyászistentiszteleten nemcsak a hitközség vett részt teljes számban, de megjelentek arra a kir. járásbíróság, a városi hatóság, az „Olvasó-kör“, s a „Polgári-kör“ testületileg. Nagy mértékben emelte az ünnep fényét a hevesi önk. tűzoltó egylet bevonulása, melyet főparancsnokuk: F a r k a s Gyula alszolgabiró, teljes díszben vezetett az imaházba. — Az istentisztelet az izr. elemi iskolai növendékek karénekével: „Ha az isten kedvesiuket . .“ — vette kezdetét. A kis gyermekek szép és szabatos ének-előadása, — Lőwinger és Fischof tanítók érdeme, — nemcsak meghatotta, de meg is lepte az ajtatoskodókat. A gyászének után Elfer Jakab községi főrabbi lépett a szószékre, s Jób próféta, „Vigasztaljatok, vigasztaljatok barátim“ szavait véve jeligeül, oly hatásteljes beszédet tartott, hogy a hallgatóság körében alig maradt szem, mely a szerencsétlenül elhunyt trónörököst meg ne könyezte volna. A nagy szabású beszédet a főrabbi e szavakkal végezte: „Nackmu, nachmu ami! . . Légy vigasztalva nemzetem és esedezzünk, drága halottunkkal együtt: „Isten áldja meg kedves hazánkat!“ Tomaschaf. — „A müncheni magyar egylet“ — mint lapunknak Münchenből, Bajorország fővárosából Írják, — szintén kegyeletes gyászszal emlékezett meg Rudolf trónörökös boldogtalan kimul- táról. A nevezett egylet ugyanis f. hó 3-áu népes gyűlést tartott, melyen Z o h o r Dezső földink, Zohor Vincze egri polgártársunk fia, ki ez idő szerint Münchenben tartózkodik, kegyeletes és hatásteljes beszédben emlékezett meg a szerencsétlenül elhunyt trónörökösnek hazánk iránt tanúsított nemes érzelmeiről, s érdemeiről. Ez után az egyesület diszküldöttséget menesztett a müncheni osztrák-magyar konsulhoz, hogy a trónörökös elhunyta alkalmából az egyesület legmélyebb részvétének kifejezést adjon, s méreg rájuk nézve. De ne szakíts félbe, mert még csak egy van, mit ösmerned kell, — vágta ki magát a doktor. Az anyagot hozzá a tisztibálban s a jégpályán szereztem. Nézd, mily szép, karcsú alakocskák, eleven mozdulattal, ide-oda csapkodnak mint a vakok, s erről könnyen fölismerhetni őket. Ezek a szerelem bacillusai. . . . — Olló! . — Általános kiterjedésre nézve alig vau párjuk. Leginkább ifjabb, mindkét nembeli egyéneket lepnek meg, de azért az öregeket sem kímélik; ez utóbbiaknál azon különös hatást is gyakorolják, hogy szarvakat növesztenek nekik. A fiatalabbaknak néha megzavarják elméjüket, úgy, hogy öngyilkosokká is lesznek. Legtöbbször azonban ezen betegség egészséggel végződik. A bacillusok, kinél hamarább, kinél később, elveszítik élénkségüket ; nem mozognak többé oly hevesen, nyugodtabbak lesznek, végre megmerevednek s kivesznek. Sajátságos dolog, de igaz, hogy már a század elején K i s- faludy Károly behatóan ösmerni látszott e betegséget, azzal a különbséggel, hogy még nem is sejtette annak okozóját; csak a későbbi szorgalmas kutatás hozta azt napfényre s én őszintén örvendek, hogy az utókor e jeles magyar költőnek igazságot szolgáltat akkor, midőn az ő definitioját a szerelemről mint k ó rá 11 a p ot r ól nemcsak helybenhagyja, de mindenkit meggyőző experimentumokkal is támogathatja, s ma már a napnál világosabb, hogy a: egyúttal megkérje a követséget, hogy az egyesület e részvétnyilatkozatát király ő felségének tudomására hozni szíveskedjék. A müncheni osztrák-magyar követség néh. b. e. Rudo f trónörökösért a múlt pénteken, f. hó 8-án rendezett Münchenbe i gyászistentiszteletet, melyen a müncheni magyar egyesület, gyász - fátyollal borított jelvénye alatt, testületileg vett részt. — Gyászhir. Jusztus Gizela, Jusztus Gusztáv tiszafü redi előkelő földbirtokosnak és nejének, szül. Hennel Mária asszony’ nak 14-éves leánykája, f. hó 1-én Tiszafüreden elhunyt. A kedve: gyermek, ki szüleinek hosszú idő óta fájó gondját és örökös aggó ■ dalmát képezte, mint lankatag virágszál hervadozott a sir felé melytől a legfeláldozóbb anyai ápolás és a leggondosabb emberi se gedelem sem mentheté meg. Szüleinek és testvéreinek fájdalma ban számos családtag, rokon és Tiszafüred és környékének összes közönsége a legőszintébb részvéttel osztozik. — Városi ügyek. A f. é. febr. hó 10-én tartott városi közgyűlésre kitűzött tárgyak közül a következők nyertek elintézést: Az Angyalosy János hegybíró lemondása folytán megüresedett állás betöltése iránti határidő kitűzése végett az alispán megkerestetett. A legtöbb adót fizetők (virilisek) névjegyzékének ösz- szeállitásával Petravich Bertalan elnöklete alatt Babócsay Sándor, Fekete Károly, Du-árdy József, Simonyi Károly és Ury József képviselők megbizattak. A Lanczellotti Ede-féle alap kiosztásához: Csiky Sándor, Babócsay Sándor, Horváth József és Glósz Károly képv. választattak meg. Néhai Kiszely Imre és neje volt egri és később budapesti lakosok által a városi raenházra, az irgalmasrend egri kórházára, és két egri illetőségű özvegy nő segélyezésére hagyományozott 1000—1000 forintos alapitvány feletti intézkedés a végrendelet értelme szerint a városi tanácsra r uháztat ott. — A hevesi önk. tűzoltó-egylet működő és pártoló tagjai e hó 2-án tartották rendes évi közgyűlésüket. F ü 1 ö p István városunk főjegyzője, az egylet alelnöke, Remenyik József elnök távollétébeu lelkes szvakban üdvözölvén a nagyszámban megjelent tagokat — a gyűlés első főtárgyául a néh. Szirmay Szilárd főparancsnok elhunyta folytán megürült főparancsnoki állás betöltését tűzte ki. Elnök indítványára Farkas Gyula, a hevesi járás szolgabirája választatott meg egyhangúlag az önk. tűzoltóegylet főparancsnokának, minek folytán két tagú küldöttség, — M a r s ó Gábor segédtiszt, és P o p o v i c s Lajos szakasz- parancsnok, — neveztetett ki, hogy Farkas Gyulát a gyűlésbe meghívják. Néhány perez elteltével szűnni nem akaró éljenzés közt lépett be a terembe az uj főparancsnok, ki előtt az elnöklő Fülöp szives szavakban tolmácsolta a közgyűlés bizalmát. A szép beszéd után újra kitört az éljenzés, mire a megtisztelt parancsnok átgondolt és benső melegséggel átérzett beszédjében megköszönte a benne helyezett bizalmat, ígérve, hogy teljes erejével oda fog működni, hogy feladatát tehetségéhez képest a lehető legjobban teljesítse, de e czél eléréséhez a bajtársak támo- | „Szerelem megfordított h ideglelés, először forró, azután hideg.“ — S most elvégeztem, — szólt kaczagva a doktor, hogy csak úgy könnyezett bele. Ha, ha ha! Bosszankodva e szent érzelem ily profanálásán, kardomat s köpenyegemet véve, rohantam le a lépcsőkön. Szemeim előtt a szerelem bacillusai hemzsegtek. Hátha még sem tréfált az a doktor! gondolám magamban; de hiszen az még sem lehet, kétkedőm ismét; mert ah! é n is szerelmes voltam nagyon, nagyon... * * * Három hét múlván újra bmyitok a doktorhoz. Éppen egy békát nyúzott. — Szervus bacillus — kiáltám, fejemet bedugva az ajtón. — Szervus Feri, hát gyere be. — Nem megyek, — válaszolám, csak eljöttem megmondani, hogy igazad volt azokkal a szerelem-bacillusokkal. Én is szenvedtem általuk, de már meggyógyultam. Emmám hűtlen lett hozzám s én kiábrándultam. Pedig, hallod-e doktor, eleintén de forró volt, s most olyan hideg! Servus! he, he he! — He, he, he!
