Eger - hetilap, 1889

1889-02-12 / 7. szám

53

nem tudván természetesen ellent állni a szives kinálgatásnak, csak egy falatot megevett utoljára mozogni is alig tudott, hisz ez már nemzetgazdászati szempontból sem helyes, de meg a legnagyobb bölcsek rég kisütötték, hogy telt gyomor leköti a szellemet, s igy nem csoda, ha egyik másik estély hangulata a háziúr és háziasszony nem kis szomorúságára — valjiik meg őszintén — lehangolt. Egy ilyen estélynek legfőbb éltető eleme a szellemesség, a kedv, a finom élez, különösen pedig a kedélyes játék. Nem mondom én, hogy ezek miatt háttérbe szoruljon a táncz, ami ma már többé kevésbbé elengedhetlen kelléke minden estélynek, csak hogy kis mértékben. Legyen meg a lakoma is, mely szintén szükséges kellék, de a lehető legrövidebb legyen, s mely ha egy órát vesz igénybe, épen olyan lucullusi lehet, mint az, amelyik — mint akárhány eset volt reá — három sőt négy óra hosszáig tartott. — Ilyen ragyogó kedélyű, szellemes s a maguk nemeben páratlan estélyek voltak azok,, melyek a közelmúlt napokban folytak le városunk egyik másik közszeretetben és tiszte- tiszteietben álló családja házi körében s melyek mindenike egy-egy sokáig fenmaradó kedves képet hagyott hátra a jelenvoltak lelkében. — Ez estélyek sorát özv. Okolicsányi Ödönné úrnő őnsga nyitotta meg e hó elsején, mikor is jelenleg itt időző bájos és szeretetreméltó húga, Okolicsányi Eliz k. a. minél kellemesebb szórakoztatása végett, városunk intelligentiájának igen szép számát gyűjtötte maga köré. Mellékesen megemlítve hogy ez estély, mely mintegy váratlanúl lepett meg bennünket a legjobb s legvidámabb hangulatban éjfélutáni 2 órakor ért véget, különösen az aranyos kedélyű, kedves háziasszonynak a gazdag lakoma közben, jelenlevő vendégeinek minden egyes fiatal tagjára mondott, találó, szellemes megjegyzése által lett előttünk emlékezetessé. A háziasszonyon és kedves húgán kívül ez estélyen özv. Bubna Hermanué úrnő leányával Ellával, és özv. Erdélyi Józsefné úrnő Gizella és Marianna leányaival vettek részt. — Alig múlt pár nap, f. hó 5-én kedden, özv. Erdélyi Józsefné úrnő őnsga nyitot ta meg vendégszerető lakát előttünk, mikor majdnem ugyanazon társaságot találtuk együtt. Mindenkit lekötő szivélyességeés odaadó nyájassága által, úgy a szeretetreméltó háziasszony, mint különösen a kedves nagy néni özv. Novotha Péterné úrnő ő nsga sokáig feledhetlenné tették ez estét, mely nem is említve a már az ily estélyeknél rendszei inti, diserét dolgokat, mint a lucullusi lakomát, stb. daczára annak, hogy a kedvencz kis pincsi, a Morcsika erős áthiilés következtében történt betegeskedése, mély szánalom érzetét kelté valamennyiünkben, a legpompásabb és legfesztelenebb kedélyhangulatban szintén közel éjfél utáni 2 órakor érte végét. Ez estélyen a vendégszerető háziasszony és bájos leányai Gizella és Marianna k. a.-okon kiviil még Babies Béláné, Deésyné, Deésy Anna, Gáspárdy Gézáné, Gáspárdy Anna és Celeszta Nánásy Ernőné, özv. Okolicsányi Ödönné, Okolicsányi Eliz és Scheidl Lully úrhölgyek voltak jelen. Harmadszor e hó 11-én találkoztunk újra, majdnem mindnyájan. Hunyor Sándor trvszéki

czia egyetemek vetélkedtek egymással a bacillusok fölfedezésében. Ma már alig van kórállapot, melynek bacillusa ne volna, a náthát ó 1 kezdve egész a tyúkszemig; ez mind gombabetegség! Némely iskola még tovább ment. Nem csak hogy bebizonyították, miszerint a lopás s az ölés valóságos betegség kifolyása, hanem igyekeztek azoknak bacillusokat is találni.

De ez sem volt még nekik elég. Ők minden hevesebb indulatot, szenvedélyt s lelki tulajdonságot ezektől számlázottak-, nak tekintenek.

Én — folytató a doktor, sajátságos mosolylyal ajkán, — eleintén hitetlenül csóváltam fejemet, de később kiváncsivá lettem s végre Ch

............tanár utasításait követve, kutattam; és

n

ézd, mit találtam !

Ezen praeparatum, bizonyos jó kollégám véréből való. Ugyanis mindenüvé be szokta dugni az orrát, s egyszer jó megütő azt s vérzett. Titokban egy cseppet felfogtam s megvizsgáltam. Nézd meg jól, az a nagyzás hóbort bacillusa. Két és fél millimeter hosszúságúnak tetszik: fejet és nyakat jól megkülönböztethetni rajta, a fej aránylag testéhez nagy, bizonyosan viz van benne. Legjobb talaja a műveltebb osztályoknál van. Kiváltképen a férfiakat támadja „meg. Az ilyen betegnek édes én-je nagyon ki van fejlődve. Ő a társaságban a legszebb, legokosabb s legszellemdusabb, kinek egy nő sem bir ellent állni. Tekintélyt nem ösmer. Előtte Kant bölcsesége gyermekgondolkozás, Petőfi fűzfapoéta, Billroth horbély-legény. Mindenütt övé az első hely, ő az első szónok, ő kezdi meg a tánezot, s ha

elnök úr vendéglátó kedves családja fogadott bennünket lakában ritka vendégszeretettel. Soha még olyan szikrázó jókedvet, olyan határtalan animót nem láttam estélyeinken, mint a minő itt a pompás fogásokból álló lucullusi vacsora után megindúlt csárdásban kifejlett, s mely nemcsak hogy éjfél utáni 3 órakor is alig engedett bennünket a hazatérésre, de mely még a pihenőként közbeeső társas játékokban is oly mérvben megvolt, hogy a törékenyebb bútorok életét is sokszor veszélylyel fenyegette. S mindezt a házi ur páratlan vendégszeretete, a szeretetreméltó háziasz- szony mindenkire kiterjedő gondos figyelme s a két kedves házi tündér, Anna és Margit k. a.-nyok földerítő vidámsága idézte elő. Ott voltak : Armschild Józsefné, özv. Erdélyi Józsefné Gizella és Marianna leányaival, Gáspárdy Gézáné Anna és Celeszta leányaival s özv. Ökolicsányi Ödönné Okolicsányi Eliz k. a.-nyal.

— Nyilvános-köszönet. Nsgos Ferentzy Imre, egri kanonok úr. a szegény jó tanulók sorsát szivén hordozva, a miskolezi kir. kath. gymnasium segélyző-egyesületébe 25 írttal alapitó tagként belépni kegyeskedett; fogadja nemeslelküségeért a szegény tanulók nevében a gymn. igazgatóság forró köszönetét.

Polgár György, igazgató.

— A hevesmegyei gazdasági egyesület a jövő vasárnap, f. hó

17-én tartja Gyöngyösön az ottani kaszinó helyiségében évi rendes közgyűlését, melynek egyik legfontosabb tárgyát az egyesület létkérdése fogja képezni. Nagy érdeklődéssel várjuk az eredményt.

— Hymen. Szőke Sándor belvárosi rom. kath. tanító és kereskedelmi iskolai igazgatótan., lapunk derék munkatársa, az elmúlt szombaton vezeté oltárhoz az egri szépek egyik kiváló kedvességű tagját, Komáromy Mariskát, Komáromy József tekintélyes és közkedveltségben álló polgártársunk szép műveltségű bájos leányát. Az esketési szertartást Katinszky Gyula Foglár-intézeti igazgató és képző-intézeti tanár, mind a vőlegénynek, mind a menyasszonynak egykori tanára végezte, ki az esküvés befejeztével az ifjú párhoz intézett, igen szép és hatalmas beszédben, melynek alapeszméit az egyéni szabadság és függetlenség, s ennek ferde, rossz irányú felfogása, úgyszintén a házastársi türelmesség képezte, — maga is könnyezésig meghatottan adott szép intelmeket, jó kivánatokat volt tanítványainak, és reájok áldást. Násznagyok voltak: Polereczky Gyula és Nánássy Ferencz; nyoszolyó-asszonyok: Nánássy Ferenezné és Özekkel Jánosné; nyoszolyó-leányok: Zsuífa Etelka és Ruzsin Irénke; vőfélyek Kelemen Lajos és Stephanovszky Ernő. Az esküvőt a menyasszonyi háznál gazdag lakoma követte. A vacsorát fűszerezett pohárköszöntők közül különösen kiemelkedett a Katinszky igazgató úr rögtönzött szellemes toasztja, melyet a menyasz- szonyra mondott, egy régi latin közmondásból indulva ki, s Polereczky Gyula násznagyi dikciója. Vacsora után tánezra kerekedtek a tánczolni szeretők, s a nagy vigasságnak csak a hajnali órák vetettek véget. —■ Mi is szívből szerencsét és boldogságot kívánunk az ifjú párnak!

valaki nem osztja nézetét, azt szánakozó mosolylyal nézi le. Az ilyen ember kiállhatatlan, arrogáns, s csak tűrik a társaságban.

■— Ah, ráösmerek. Közöttünk is van ilyen beteg. —- Csak csendesen! . .

E másik praeparatum a szélhámosság bacillusait (bacillus svindlerianus) mutatja. Vaskos alakú l1/* millimeter hosszúságú, fényes csillogó külsővel biró lények. Igen nagyon el vannak terjedve az emberiség minden fajánál, eredeti hazájuk Amerika, innen terjedtek el az egész világon, Európában hatalmas talajra találva. Szaporodásuk rendkívüli. Sokszor ott is leljük őket, hol nem is hinnők. Mint mondják, a sémita faj fogékonyabb e betegség iránt, mint a germán, szláv s a magyar; ma már azonban ezen népeket is nagyban pusztítja. Főképen a kereskedelmi körökben tenyészik buján, de azért a hivatalnokok s tudományférfiak sem mentek tőle.

Van egy rokonfaja: a mikrokokkus ignorantiae, kerek, mákszemhez hasonló külsővel. Többször együtt szoktak föllépni s ilyenkor veszedelmesek lehetnek, főleg ha szakembereket támadnak meg. Szomorú tapasztalat, de tény, hogy mig az orvosok általában véve a cholera, typhus, vörheny, kanyaró s más infectiosus betegségek ellenében bizonyos immunitást tanúsítanak, addig többen közülök az utóbbi időkben a bacillus svind- leriauusnak s a mikrokokkus ingnorantiae-nak estek áldozatul.

— Pompás! Talán te is keresztülmentél e bajon ?

.— Nem, de nem is félek tőle, mert a kaszárnya levegőjében e gombák nem élhetnek s a Dienst-Reglement a legerősebb