Eger - hetilap, 1889
1889-02-12 / 7. szám
51 káltassék a magyar, mint államfentartó elem művelődése, mert ennek, mint álla in fenntartó elemnek szellemi és anyagi sup r e m a t i áj á t mindenáron biztosítani kell, ezt pedig csak kultúrával lehet elérni. Indokolhatja tehát Egerváros, mely különben is nyomasztó anyagi helyzetben van, azon kérelmet, hogy itt az alreáliskola állami jelleggel állíttassák fel. — Reméljük, hogy a közoktatási miniszter nem fog elzárkózni a város kérelme elől, s ha nem volna is lehetséges az állami jelleg kimondása, a községi reáliskola segélyezését bizonyára nem fogná megtagadni. Ha az iskola községi jeleggel állittatik, ez természetesen a város nagyobb áldozatát igényelné; de erre is volna mód a küszöbön álló regal e-megv ál tás sál. Kövesse a város a közig, bizottság lelkes felhívását, — ajáulja fel a regale-megváltásból nyerendő összeget is a reáliskola czéljaira; mindjárt közelebb jutunk! Szóval csak erős akarat, s ily tekintélyes értelmiségü városban, mint Eger, egy alreáliskola felállítása bizton sükerül. — Most a városi elöljáróságon a sor, ne várja tétlenül az uj tanév mozgalmát és kellemetlenségeit! Egy apa. A hevesmegyei közigazgatási bizottság ülése. (Elkésett referáda 1889. jan. 7-ről.) Irta: Abraham a Scta Clara jun. Az Almagyar-tető felett úszkáló nehéz felhőkön csak nagy erőfeszítéssel bírtak a nap fénylő sugarai áttörni; az ördög fá- tyolt vont előttük, hogy a phylloxera téli álma ne háborgattassék. A városban a megszokott alakok voltak láthatók. Azon néhány megyebizottsági tag, kik a roskadozó megyei intézmények befirnaizolt támoszlopait képezik, ballagtak be a megyeház felé. Tíz órakor belépett a főispán is. Megnyitotta a gyűlést. A stereotyp-jelelentések sora következett. Az alispán elnarrálta, hogy vagyon és életbiztonság, ameny- nyiben az előbbi a fin an ez- és a dóhaj tők, — utóbbi az orvosok által nem háborgattatik, — kielégítő. Az árvaszék elnöke a gyámoltak és árvákról terjesztett be kimutatást. — A gyámoltalanokról szóló jelentését a közgazda- sági előadóra bízta, ki a gyámoltalanságot később, legfőképen a hevesmegyei gazdasági egyesület szóbahozatala alkalmával, oly fényesen illustrálta, hogy előadása a gyámoltalanok irányában közrészvétet keltett. Visszatérünk még pár szóval e themára. A megyei főorvos a hurutos bántalmakról, melyek most áta- lánosak, tartott szép előadást; és hogy a nátháról tényleg bizonyságot tegyen, prüsszentett vagy tizet. aprólékai ezek, ki századomból való volt s a gymnasium-kaszár- nyában lőtte főbe magát? — Jól emlékszel, Ferikém, — feleié közönyösen a doktor, — erős, termett legény volt. Nézd csak ezt a metszetet a górcső alatt, a gyomrából való, éppen emésztés közben érte a halál, nyákhártyája még most is piros; azok az apró, kékre festett gömbölyű sejtek keményitőszemcsék, s a komiszkenyérből származnak. Szegény, sokat nyalánkodhatott belőle! — Köszönöm; elég, — szóltam helyemen fészkelődve. — Hát az a két szem abban a másik üvegben ? — Tudod, ez azé a másik gyalogosé, ki magát a Gólyaka- szárnyában akasztotta fel. Érdekes pupillái voltak. — Szervus doktor, isten áldjon meg! — kapom fel sapkámat s kardomat. — No-no lassan, ne hübelebalázskodjál Feri, — fogott meg a doktor, hiszen bacillusaimat még meg sem nézted. — Tedd előbb féke azt a két széles szájú üveget, — mondáin egész határozottan. Falszekrényébe zárta s én megint leültem. — Nézz ide a górcsőbe — kezdi elém állva, kezeit hátra illesztve. Amit ott látsz, azok a kék színű, finom fonalalaku valamik, azok a typhusbacillusok. Az egri katonai kórházban egy huszártól származnak, kit Kápolnáról hoztak be. A nagyítás ezer- kétszázszoros; az ilyen bacillus valóságban oly nagy, mint egy emberi vörös vértestecskének a harmadrésze, háromszor olyan hosszú, mint széles. Eberth és Koch voltak az elsők, kik 1880. évben a typhusban elhaltak szerveit górcső alatt tüzetesebben Ez — bonum omen. Hétfő volt, s a doktor, mint maga is bevallá, még éhgyomorral volt; beteghez hitták s nem ért rá reggelizni. Az álmoskönyvben ez áll: „Hétfőn éhgyomorra, ha prüsszentesz, ajándékok várnak reád.“ *) Mily boldogító, midőn egy orvos Szylveszter napján, — mi véletlenül épen hétfőre esett, — éhgyomorra prüsszent. A holnapi nap az uj év napja, — tehát sokat ígér. Még a doktor ezt is az uralkodó náthának tulajdonítja, pedig dehogy az: Csízió szerint jóslata a holnapi napnak. Nekem is van náthám; én is prüsszentettem Szylveszter napján éhgyomorra, de én nem akadtam fel ebben, mert csakugyan kaptam egy tányér disznóaprólékot, és szívesen prüsszentek máskor is, sőt kedves egészségemre kívánom rögtön. A főorvos után a főmérnök konstatálta, hogy az utak mind kitűnő állapotban vannak. Isaak Pista ezt nem hallgathatta el, mert ő épen bejövét dűlt be a vámosgyörki pályaházhoz vezető utón egy kátyúba. A főmérnök azonban nyomban megnyugtatta, hogy ez sem állami, sem megyei, de még csak vicinális ut sem, hanem ez a vasút privát útja ; ő irt is már az állami vasit! felügyelőségnek, honnan azon megnyugtató választ vette, miszerint a jobb idők beálltával az út is megjavul, mit Isaák Pista is kielégítő tudomásul vett, feltévén magában, hogy addig is vagy a horth-csányi vagy a gyöngyösi állomáshoz fog járni. Aztán jött a k. tanfelügyelő, s kimutatta numerice, hogy két honpolgár ragadtatott ki a határtalan vágyakat és túlfeszített igényeket nem ösmerő boldog együgyüség birodalmából; hogy a tudás fája fanyar gyümölcsét megizlelvén, a civilizáczió honába plántáltassék át, hol lelke többé megnyugvást nem találván, megátkozza egykor azt is, ki az első betűt feltalálta. Utána a k. ügyész jelentette be, hogy hány kosarat fonatott ; és minthogy daczára a farsangi időnek, a kosaraknak kelete nincs, mert a tisztelt delnők a kikosarazás divatját végkép elejtették, ezentúl a h ál ó-ké szi té s t fogja behozni, mert ez a mostani divat- és szellemnek jobban megfelelvén, nagy forgalomra vau kilátása. — Örvendetes tudomásul vétetett. A k. adófelügyelő az adónemeknek egy hosszú litániáját olvasta fel. Maholnap nem lesz annyi szent a kalandáriumban, mint a mennyi adónem. Boldog civilisatio ! Aztán mondja valaki, hogy nincs pénz ott, hol ennyi felé jut. Gazdag nép ez a mienk ! Végre a közgazdasági előadó emlékezett meg a gyámoltalanokról, kik egy virágzó gazdasági egyletet elejteni készülnek; *) Eu úgy olvastam a „C s i z i 6“ -ban, hogy: Ha te hétfőn reggel éhomra priisszentél, Jele: hogy az nap te még semmit sem ettél. Szedő. megvizsgálván, azokban sajátságos pálezika-formáju testecskéket találtak. 1884-ben Gaftky szabatos s a legapróbb részletekig terjedő kutatása és sükerűlt experimentuma által Kochnak s Eberth nek állításait minden kétségen felül helyezé. Mesterséges módon főtt burgonyán, mely kellőleg van előkészítve, gelatiné-n és Agár Agáron. *) lehet tenyészteni. Wolfhügel tejben is növesztette, éppen úgy elszaporodnak a vízben is. Számos typhus-epidemia ösme- retes, mely egyenesen a typhus-bacillusokat tartalmazó rossz ivóvíztől származott. — Talán a legutóbbi typhusz-epidemiának Budapesten szintén az lett volna az oka? — Kétségtelenül. — De menjünk tovább. íme itt a gümő- kór bacillusa. 1882-ben márcz. hó 24-én Koch Robert tudatta a berlini élettani társulattal, hogy sükerűlt neki a gümőkór (tuberculosis) biztos okozóját apró bacillusokban fölfedeznie. Leírhatatlan és általános volt e nyilatkozat hatása a tudományos világban. A fátyol, mely ezen gyilkos kór származását s egész mivoltát fedte, egyszerre fellebbent. Mesterségesen minden gümőkóros köpeté- ből lehet tenyészteni. Ha aztán az igy nevelt bacillusokkal tejben vagy vízben más állatokat megétetünk, azok a gümőkór képe alatt csakhamar megbetegednek, s tönkre mennek. Mily kilátás a gyógykezelésre nézve! Hiszen most mái' ös- merjük az ellenséget, mely évenkint száz és ezer gyönge életnek *) Geletiue — kocsonyanemű anyag csontból, borjú lábak- s porciókból főzve. Agar-Agar növény, a japánt s indiai tengerpartokon; megfőzve átlátszó,, puha s reszkető anyagot képez, a gelatine-hez hasonlót. *
