Eger - hetilap, 1889
1889-02-05 / 6. szám
47 « nem mindennapi műélvezetet ígérő programmját is közölhetjük; már ezúttal, a remek egyházi zeneköltészet iránt érdeklődő t. olvasóinkkal. E műsor következő: 1. „Lauda Sion,“ nagyegyházi zenemű első tétele, vegyes kar, teljes zenekar-kísérettel, JVIendelssohn-Bartholdy Felixtol. 2. Astorga Emanuel: „Stabat mater“ nagy egyházi zeneszerzeményéből: „Fac me tecum pie Here“ és „Virgo virginum“, magán alt, és tenor, vegyeskar- és harmonium-kisérettel. 3. „Pater noster“ és „Ave Maria“ Liszt Ferencztől. Vegyes kar, harmonium-kisérettel. 4. „Popule metis,“ Vittoria-tól, és „0 bone Jesu“ Palaestrinától. Vegyes karok. 5. .„Qui tollis“, Rossini G. „Missa so!ennis“-éből, sopran és alto so- íók, liarmonium- és zongora-kísérettel. 6. „Golgotha.“ Contate, Hausmann V-től, magán- és vegyes énekrészekre, teljes zenekar- Msérettel. — Úgy e nagy érdekű műsor, valamint a hangverseny rendezője s vezetője: Hausmann V. székesfőegyházi karnagynak a messze külföldön is széles körben ismert zeneszerzői s vezetői talentuma teljes garancziaul szolgálnak a hangverseny fényes síike- rére s az általa nyújtandó ritka műélvezetre nézve. Ennek teljesebb süketére, Hausmann karnagy a közelebbi napokban személyesen fel fogja kérni városunk ismert zenekedvelőit, s különösen azon t. hölgyeket, kik az éneklésre kiválóbb hajlammal bírnak, a hangversenyben való szives közreműködésre. Azonkívül, akik netán közreműködni óhajtanak, ebbeli készségüknek e lapok szerkesztősége utján szives kijelentésére tisztelettel fölkéretnek. Meg vagyunk győződve, hogy úgy a közreműködni óhajtó t. műkedvelők, részvétük, — valamint, a klasszikus egyházi zene iránt érdeklődő müveit közönség is, tömeges pártolása által, oda fog hatni, hogy a hangverseny minél fényesebben sükerüljön, s esetleg folytatást is nyerjen, annál inkább, mert a tiszta jövedelem jótékony czélra fog fordittatni. — Hymen. Szőke Sándor, egri rom. katli. hitf. fóelemi tanító, az egri tanítói kar egyik kiemelkedő, szép tehetségű fiatal tagja, lapunk szorgalmas munkatársa, a jövő szombaton, f. hó 9-én vezeti oltárhoz Komáromi Mariska kisasszonyt, Komáromi József, derék iparos polgártársunk kedves és szeretetreméltó leánykáját. Tartós boldogságot kívánunk frigyökre. — Az egri izr. hitközségi elnökválasztás, élénk érdeklődés mellett, a múlt vasárnap, f. hó 3-án délután ment végbe. Hitközségi elnöknek nagy lelkesedéssel s szótöbbséggel dr. Schwartz Dávid, gyakorló orvos, Eger város tiszt, főorvosa választatott meg. A számos gratuláczió, mely a megválasztott uj hitközségi elnök, dr. Schwartz Dávid, t. barátunk irányában városunk értelmisége köréből minden részről nyilvánult, fényes bizonysága anseim azonban nem használtak; mértéked már megtelt, szavadra mitsem adok, hízelgő kérelmed elhatározásom élét többé nem tompitandja el. Csak folytasd utadat azon barátiddal, kik atyai szivemtől, melyhez te valaha annyi gyöngédséggel vonzódtál, leszakítottak, őrvénybe sodortak. Ne feledd, hogy, ha Istentől elrugaszkodva meggy aláztad atyád féltett nevét, átka száll te reád s többé nem ismerlek!“ A világos szavak minden jelenlevőt megrendítettek. A szerencsétlen ifjú magához jővén, hangos zokogásban tör ki, jeléül, hogy a szivéből a jónak szikrái még ki sem aludtak. „El vagyok veszve!“ — jajgatott reménytelenül. „Nem vagy, nem“ — szól közbe vigasztalóig az egyik pajtása; ime a levél hátlapján látd anyád szavait: „Jöjj, jöjj édes gyermekem anyádnak keblére; az a, kar, mely ápolt, fölemel s apádhoz vezetem!!“ Ez egy égi sugár az ifjúra nézve, mely fölszántja a keserű könnyűt, mely megvilágítja annak szivvilágát. Átváltozva, a kegyelem villámától ■érintve, kel föl s hálásan rebegi: „Anyám, édes anyám, te megmentéi engem!“ — „Barátim! vége a közös, a bünhörpölö életnek! — más bőrbe öltözöm s tékozló fiúként visszamegyek atyámhoz!“ — És válóban, megvált a bűzhödt levegőtől, elhagyta a bűn barlangját s sebzett lelkére balzsamot keresendő, távozott anyjához; ki a rideg valólság szomorú képét eléje tárván, föléb- reszté az ifjúkor sorvasztó álmából — s anyjához vezeté. A ■szenvedély-vihar szivében lecsillapodván, tátongó, bűnsebeit térd- rehullva hegesztgeté az ima balzsamával, az erős hit, a törhet- len remény, a tettbuzgó szeretet gyógyírjával. A biinbánat, mely tengerként zajlott hányt-vetett szivében, hatalmas hullámcsapá- sokkal mosogatja immár azon bűnfekélyt, mely egy érczhegy súlyával nehezedett reá. nak, hogy a választás városunk összes közönségénél méltó helyesléssel s örömmel találkozott, s hogy e szerencsés választástól társadalmi életünkre is kiható üdvös eredményeket várnak. — Dobó Krisztina unokái a véderő-törvényjavaslat ellen. Az „egri amazonok“, az aradi lelkes honleányok hazafias példáján felbuzdulva, szintén állást foglaltak az országgyűlésen ez idő szerint tárgyalás alatt levő véderő-törvényjavaslat ellen, s ennek a napokban nyilvánosságra hozott következő kiáltványban adtak kifejezést: „Az egri nők honleányi örömmel fogadják az aradi nők kiáltványát. Megértettük őket. Nem politikus asszonyok ók, hanem igazi magyar anyák, akik nemzetünk nyelvét és fiaink vérét nem akarják, nem engedik feláldozni. Mint tudhatnak az aradi férfiak cselekedni, ha az aradi nők igy tudnak beszélni 5 Aradi nők! Ti megérdemlitek az egri nevet is! Adja a nemzet Istene, hogy mindenütt úgy szeressék a hazát, ahogy ti szeretitek! Eger, jan. 27. 1869. Az „egri asszonyok.“ — Mi részünkről, csak arra vagyunk kiváncsiak, hol tartották az „egri asszonyok“ azt a hires gyűlésüket, melyen ezt a nevezetes, és liazafiui szempontból minden esetre nagy magasztalásra méltó manifesztumot fogalmazták? — miutáu nekünk, szegény egri reportereknek, erről semmi tudomásunk sincs. — Az egri kath. legény-egylet múlt hó 26-án tartott tánczmulatsága alkalmával a jótékony czélra következő kegyes adományok és felülfizetések folytak be: Nagymélt. és főt. dr. Samassa József érsek úr ő exja 25 irtot, mélt. és főt. Szele Gábor püspök úr 5 frtot, nsgos Babies János, Zsendovics József, Begovcsevich Róbert, Kozma Károly urak 5—5 frtot, Kovács Kálmán kir. főmérnök úr 4 frtot, nsgos Ferentzy Imre kanonok úr 2 frtot, ft. Szmrecsányi Lajos érs.-titkár úr 3 frtot, dr. Dombay Tádé, dr. Kösztler József, Buzátli Lajos, Elek János, Adamcsik György, özv. Fazekas Mátyásáé, ifj. Schulcz István, özv. Kajdacsy N.-né, Tóth András, Hegedűs János, Radier Frigyes, Orosz Kálmán, Permay György, itj. Strausz József, Misicz János, Bunday Lajos, Dallos Mihály, Fekete Lajos, Neszvadba Gyula, Sztupka János, N. N. 1—1 frtot, V. J. 5 frtot. N, NI 2 frtot, Nincsmár István, Buday Károly 2—2 frtot, Buday László, Herczfeld Károly, Kovács Ignácz és Kovács András 50—50 krt, Nejvirt István 30 krt. — Összesen: 93 frt 30 krt. — Fogadják a t. ez. felülfizetők az egylet leghálásabb köszönetét. Az elüljárósdg. — Bohó estély. Az egri dalkör a mült évihez hasonló „bohó-tánczestélyét“ — bizonyára ez úttal is érdekes és változatos programmal, — f. é. márcz. hó 3-án fogja a törzskaszinó nagytermében megtartani. Sok házhoz kellett még bemenni a szegény Istvánnak, kinek az arczárói kin és gyötrelem ritt le; szemében a feldúlt benső tükröződött vissza, lelkét a korán elhunyt feledhetlen neje s az árván maradt gyermekek képe élénk vonásokban mindinkább zaklatá; testi egészségét napról-napra őrié az elviselhetlen gond, megmérgezett tőrként fúródván szivébe. Elmereng a múlton, repül a jövőbe, de ez mind nem gyógyítja, vérző sebhelyét. Végre elfogy a levél, lélekzete könnyebbül. — Visszamegy házához s levélírónak csap fel. Feltárja az egész érzelemvilágát; papírra rajzolja a múltnak nyomait, a jelen pogánysors játékát, a jövő megnyugtatást hozó kétes reményeit. Összehajtván szépen a néma sorokat, gondosan elteszi — délután kézbesítendő az imádkozónak. — Kettőt üt az óra, elindul útjára s legelőször is az imádott Gertrud- nak kopog az ajtaján. „Lehet“ — hangzik onnan belől egy gyönge női hang. „Isten hozta megint, mit hozott énnekem?“ — folytatja Gertrudka kissé gondolkozva. Istvánunk hallgatással felelt, átnyújtván szótlanul szive érzelmeit. A leányka arczán szégyen- pir szaladgál, melyet tova kerget titokzatos mosoly. Vége a boldogtalanságnak, vége a komor magánynak; a 8 hét után elre- begeít: „holtomiglan, holtodiglan“ megszünteté a férfi bánatát, megosztá a jó leány szivét. Az Isten oltárától elhangzott, kenetteljes intés, csalhatatlan szavak, — melyek szerint az igazán erényes nő a férfi élete, az igazi háziasszony annak boldogsága, mely csak keveseknek jut, — mélyen vésődtek a szép pár szivébe, mert e házaspár valódi mintája lön a galambszelidségben élő s* egymást hőn szerető igazi sziveknek. Sz. —
